F�jdalmas nap volt. �vek �ta �rlel�d�tt bennem a gondolat, mely k�s�bb t�nny� v�ltozott sz�momra, �s azon a napon beteljes�tette �nmag�t. A j�slat. Harry lelke m�ly�n ugyan�gy rettegett t�le, mint Voldemort. Az �n j�slatom azon a napon kezd�d�tt, mikor el�sz�r tal�lkoztam vele.

Harry egy k�t�bla m�g� utas�tott, �gy annak takar�s�b�l n�ztem a csat�t. K�n gy�t�rt a tudatt�l, hogy nem tehetek �rt�k semmit. Magamban pedig b�ntudat k�nzott att�l, hogy f�lek elvesz�teni egy olyan embert, aki kiirtotta a f�l var�zsl�vil�got.

- Ne! – ugrottam ki mened�kem biztons�g�b�l, �s egyenesen a Nagy�rra szegeztem p�lc�mat.

� ellenben meg sem pr�b�lt ellenkezni, csak h�v�s udvariass�ggal biccentett. �gy �reztem, l�tott m�r valahol, valamikor. L�tnia kellett, hiszen tudta, hogy az egyik legjobb auror vagyok. T�z �ven kereszt�l t�mogattam Harryt �s am�g �lt, Dumbledore-t.

- Kisasszony, ez nem a maga csat�ja! – l�k�tt f�lre, de mozdulat�ban semmi er�szakot nem �reztem.

Kez�nek �rint�se felborzolta minden idegsz�lamat, torkom kisz�radt a szapora leveg�v�telt�l.

- Ha tudn�, amit �n, sose �ln� meg Harryt. Soha. – ki�ltottam, kock�ztatva, hogy kiv�vom h�rhedt haragj�t.

K�k �risz�vel v�gigm�rte testemet, �s m�lyen szemembe n�zett. Pupill�ja t�bbsz�r�s�re t�gult a l�tv�nyt�l. L�ttam a v�gyat a szem�ben. A birtokl�s v�gy�t. Akkor m�g nem tudtam, hogy mire ir�nyul: r�m vagy az inform�ci�ra.

- Mit tudsz, Hermione Granger? Mit tudsz, amire �n nem j�ttem r�? – k�rdezte rekedten.

Hangj�t�l megborzongtam. Tudta a nevemet. Tudta, hogy s�rv�r� vagyok �s azt is tudta, hogy a kor egyik legtehets�gesebb var�zsl�ja. M�gsem �lt meg.

- Maga Harry Potter horcruxa �s ford�tva. Egym�sba k�lt�z�tt �t a lelk�k egy r�sze a balesetkor. Azon az �jszak�n �r�dott meg mindkett�j�k j�slata, �s nem akkor, mikor az ittas j�sn� f�lrebesz�lt. Nem. Maga alkotta meg, azt a j�slatot, ami a mai napig nincs le�rva sehol... Ha meg�li Harryt, vagy ford�tva, azonnal belehalnak. Mindketten.

Voldemort szem�ben a k�ts�g t�z�t l�ttam, de ott volt benne a f�jdalmas felismer�s. Igazam volt. H�t persze, hogy igazam volt. �vekig elemeztem Harry viselked�s�t, a l�tom�sokat, azt�n tudom�st szereztem a l�lekt�rdel�sekr�l, �s �ssze�llt a k�p.

Azt hittem, hogy ezzel az inform�ci�val v�get �r az �letem. Nem �gy lett. Harry m�r a f�ld�n fek�dt, de l�tszott, hogy nem halt meg. Nagyon agg�dtam �rte. Odafutottam, lehajoltam, majd egy er�s szor�t�st �reztem a nyakamon. Egy m�sodperc el�g volt ahhoz, hogy tudjam. A V�gzetem fog meg�lni.

�vek �ta �reztem, hogy valami �sszek�t vele. �lland�an �reztem a jelenl�t�t. Az �letem k�r�l�tte forgott, ami�ta csak megtudtam, hogy boszork�ny vagyok... Soha nem j�ttem r�, mi�rt.

F�jdalom n�lk�l �bredtem, a legnagyobb pomp�ban. Voldemort mellettem fek�dt. Arca nyugodts�got �rasztott, ahogyan aludt. Sz�p v�g�s� szeme megbabon�zott, sz�p arcb�r�n legsz�vesebben v�gigsim�tottam volna ujjam hegy�t, de f�ltem is t�le. Sz�ja r�snyire nyitva volt �s meleg leveg�t f�jt fel�m.

Tudta, hogy n�zem. L�tta a gondolataimat. Kinyitotta sz�k r�s� szemeit �s ak�r k�t gy�m�nt, �gy f�nylett benne a k�ks�g.

- Velem kell maradnod. – mondta nyugodt hangon.

Olyan m�snak k�pzeltem. Er�szakos vadembernek, kegyetlen gyilkosnak. Sok id�be telt �s tapasztalatba, am�g igaz�n megismertem �s beleszerettem. Ezt szeretn�m elmes�lni nektek.

***
*
Kedves Olvas�k!

Az els� k�t fejezetet Hermione szemsz�g�b�l mes�lem el. Ez kiss� bonyol�tja a helyzetet, ez�rt ha nem vil�gos valami, ne adj�tok fel, mert a harmadik fejezett�l kezd majd vil�gosodni minden!!!!

K�sz�n�m!

Kellemes Olvas�st!

style