Hedvign�l, csak az idegen f�rfi n�zett d�bbentebben Aleradra. Mi�rt hazudott a f�rfi? Mi�rt �ll�totta azt, hogy �k rokonok, amikor az ostob�k is megmondhatj�k, hogy semmi hasonl�s�g nincs k�z�tt�k. Mi�rt adta r�, egyik udvarh�lgye nev�t? S ha nem �llt sz�nd�k�ban felfedni az �t sor�n a l�ny val�di kil�t�t, mi�rt nem besz�lte meg el�re vele? �gy azonnal lebuktathatn� magukat, hiszen nem tud megfelel�en reag�lni.

- Unokah�g, mi? Mi�ta van neked, unokah�god? Egy�ltal�n mi�ta van csal�dod? - k�rdezte t�m�ny g�nnyal a hangj�ban. L�tszott rajta, hogy nem hisz Parrynek. Sz�rke szemei ellens�gesen villantak meg, felbosszantotta �t a hazugs�g.

- Att�l, hogy soha nem besz�ltem a csal�domr�l, m�g nem jelenti azt, hogy nincs. Liza a n�v�rem l�nya, egyszer� emberek voltak a sz�lei.

- Voltak?

- Igen voltak. Elvonulva �ltek a vil�gt�l, hogy Mardek�r ne tal�ljon r� a csal�domra, nem akartak r�szt venni a h�bor�ban, de sajnos nem volt el�g j� az �lc�juk. A zsoldosok v�geztek vel�k. A testv�remmel, a f�rj�vel �s a gyerekekkel. Egyed�l Lizi �lte t�l a v�rengz�st - semleges hanghordoz�sa, semmilyen �rzelmet nem �rult el. A f�rfi nem volt j� sz�n�sz. Olyan k�z�ny�s volt, hogy nem igaz�n lehetett elhinni, �ppen egyetlen testv�r�t �s annak csal�dj�t gy�szolja, b�r Alerad ilyen volt, soha nem mutatta ki az �rzelmeit.

- Sz�p mese, de mi�rt hinn�m el?

- K�rdezd meg az �cs�det, lehet, hogy � is k�zt�k volt! - jegyezte meg fagyosan Parry.

Gascot arca elfeh�redett, sz�gyenkezve hajtotta le a fej�t, mint egy kisk�ly�k, akit megszidtak. Olyan szerencs�tlennek t�nt, hogy Hedvig k�telkedett benne, hogy val�ban ez az az er�s �s fiatal harcos, aki p�r pillanattal ezel�tt el�tte �llt.

- Liza. Amikor nem r�g r�d tal�ltam az erd�ben h�rom Mardek�r harcos vett t�ged k�r�l. K�rlek, �rd le nekem azt, amelyiket �n ter�tettem le.

- Nos, �m... barna haja volt, nagyon s�t�t barna, m�r szinte fekete �s sz�p arca. Nagyon j�k�p� volt. A szemei pedig, k�l�nlegesek voltak. Nem is tudom, milyen sz�n�ek - pr�b�lt meg visszaeml�kezni Hedvig, de nagyon nehezen ment neki. Nem �rtette, mit akar ebb�l az eg�szb�l kihozni a f�rfi. - Olyan volt, mint a borosty�n.

- Borosty�n - suttogta elgondolkozva, mintha m�r l�tn� is maga el�tt az eml�tett szemp�rt. - Milo.

- Igen, �gy h�vt�k, azt a f�rfit - eml�kezett vissza Hedvig. - � az �ccse?! - �rtette meg v�gre mire akart kilyukadni Alerad. Kardj�t �jra felemelte �s az el�tte �ll� f�rfi tork�nak szegezte. A k�r�l�tt�k �ll� �j�szok megfesz�tett�k h�rjaikat, de Gascot nem mozdult, csak n�zte a l�nyt.

- H�… Lizi, mit m�velsz?

- Te mit m�velsz?! Ide hozt�l ezek k�z�! Azt mondtad, �k j� emberek, hogy a mi oldalunkon �llnak, azt mondtad, �k a k�v�l�ll�k!

- Mert ez igaz is - mondta Alerad, majd megpr�b�lta elvenni a l�nyt�l a kardot, de amint a kez�vel megk�zel�tette, olyan forr�s�got �rzett, hogy egyszer�en k�ptelen volt meg�rinteni. - Gascot az ellen�ll�s egyik vezet�je, Mardek�r egyik legnagyobb ellens�ge!

- A fiv�re k�z�j�k tartozik!

- �gy van - sz�lalt meg er�lyesen az ez�sthaj� f�rfi. - De nem �n. A csal�dom gyermekkoromban felaj�nlott engem �s Mil�t, Draco Mardek�rnak, hogy szolg�ljuk �t. Sz�rny� kik�pz�sen kellett r�szt venn�nk, hozz�nk hasonl� fi�kkal. Megpr�b�lt�k �tmosni az agyunkat, de velem nem j�rtak sikerrel, undorodtam az eg�sz bag�zst�l, �gy egy �jszaka t�z �ves koromban elsz�ktem �s elindultam �szak fel�. Itt k�t�ttem ki, �s az �ta vagyok tagja az ellen�ll�snak.

- �s az �cs�d? � mi�rt nincs veled?

- Milo mindig is gyenge �s ir�ny�that� jellem volt. Elhitte azt a sok marhas�got, amit ott �sszehordtak nek�nk, el akartam hozni magammal, de � hajthatatlan volt. � most m�r a k�gy� katon�ja.

- Alerad, ez igaz?!

- Sajnos igen. Nem sokkal az ut�n, hogy meggyilkolt�k a Holl�h�ti csal�dot, Mardek�r a fej�be vette, hogy l�trehoz egy olyan hadsereget, aminek nincs p�rja a m�gikus vil�gban. Ez�rt k�l�nb�z� kor� fi�gyermekeket gy�jt�tt �ssze, Angli�b�l, de m�g k�lf�ldr�l is. Voltak, akiket a csal�djuk �nk�nt aj�nlott fel, csak, hogy �gy megments�k magukat �s a t�bbi gyermek�ket. De voltak olyanok is, akiket elraboltak, vagy meg�lt�k a sz�leiket. A Holloway csal�d, m�r a kezdetek �ta Mardek�r h�ve volt, �gy mondhatni �r�mmel aj�nlott�k fel k�t els�sz�l�tt fiukat.

- Ez borzalmas - sz�rnyedt el Hedvig, m�g leengedte a kardot.

- A vil�g m�r csak ilyen borzalmas, de a tekintetedben l�tom, neked sem kell sokat kutatni az eml�keid k�z�tt, hogy igazi r�mk�peket l�ss - n�zett bele m�lyen Hedvig szem�be, aki azonnal elkapta a pillant�s�t, nem akarta, hogy bel� l�ssanak, vagy, hogy megpr�b�lj�k meg�rteni, mert ezt senki sem �rthette meg.

- Ne pr�b�lj meg�rteni! - csattant fel Hedvig, majd hirtelen a mellkas�hoz kapott, �s ha nem kapaszkodott volna meg Parry v�ll�ban, minden bizonnyal �sszerogyott volna.

- Mi t�rt�nt?! Rosszul vagy?

- Nincs semmi baj, egyszer�en figyelmetlen voltam, �s meglepett ez az �rz�s.

- Mi van vele? - k�rdezte Gascot, mik�zben egyre t�bben gy�ltek k�r�.

- Lizi nagyon �rz�keny minden fajta m�gikus rezg�sre. K�pes elk�l�n�teni azokat �s felismerni az embereket a saj�tos rezg�s�k alapj�n - magyar�zta Parry. - Ki j�n? Mit �rzel?

- Egy f�rfi �s egy n�. A n�t nem ismerem, ismeretlen rezg�s. Er�s, de nem tiszta v�r�. A m�sik f�rfi, aranyv�r�.

- M�gis kicsoda? -de a v�laszra nem volt m�r id�, mert k�t pegazus sz�llt le a mez�re. H�tukon egy fiatal f�rfival �s n�vel.

 A k�t �rkez� k�r�lbel�l egy id�s lehetett, h�sz �v k�r�liek. A n� alacsony volt, barna haj�, eg�szen �tlagos arccal. Nem volt t�l sz�p, de cs�f sem. �tlagos. S�rg�s-barna ruh�t viselt. Oldal�n b�r �vbe f�zve egy t�r �s sz�mos b�jitalos fiola kapott helyet. A haj�t egyszer� copfba k�t�tte, mint a kisl�nyok, �s ez az arc�nak butuska, de kedves b�jt k�lcs�nz�tt.

 A f�rfi azonban magas volt, sz�les v�llal �s er�s karokkal. Hossz� hull�mos barna haj, keretezte mark�ns arc�t. Apr�, sz�k szem�nek sz�n�t alig lehetett l�tni, de tal�n barna volt. L�bai hossz�ak, combjai vastagok voltak, l�tszott rajta, hogy edzett katona. Fizikai erej�n�l csak m�gikus ereje volt l�tv�nyosabb. Olyan er�teljes volt, hogy Hedvig, aki a vesz�lyt �rz�kelve m�g jobban ki volt �lesedve, szinte rosszul lett t�le.

- Mi folyik itt? M�r f�l �r�ja vissza kellett volna �rnetek! - sz�lalt meg a n�, mikor meg�lltak mellett�k, cs�p�re v�gta a kez�t �s mosolyogva tekintgetett k�rbe a f�rfiak k�z�tt, mintha nem is lett volna mindenkin�l legal�bb egy fejjel alacsonyabb. – Alerad, Parry! H�t visszamert�l j�nni! - sikoltotta el mag�t, �s a f�rfi nyak�ba ugrott, akit annyira hirtelen �rt a t�mad�s, hogy majdnem felborultak.

 Hedvig csak d�bbenten pislogott. Soha nem l�tott m�g n� �s f�rfi k�z�tt ilyen ny�lt kontaktust, kiv�ve, ha azok h�zasok vagy szoros rokoni kapcsolatban �ll�k voltak. De abban biztos volt, hogy ez a n� nem neje �s nem is rokona a v�delmez�j�nek.

- Ki ez a l�ny, Alerad? - k�rdezte a f�rfi. - Nagyon ismer�s nekem - m�regette gyan�san a l�nyt, aki k�k szemeit v�gig a f�rfi �risz�be f�rta.

- Most m�r tudom ki vagy - mosolyodott el l�gyan Hedvig. - Sok �vvel ezel�tt tal�lkoztunk. Deacon bar�tja volt�l.

- Deacon? Deacon Holl�h�ti?

- Megn�tt�l Godrik, m�r akkor is er�s volt�l, de most... most er�sebb vagy, mint azt valaha is gondolt�k volna r�lad! - mondta.

- Te... Te vagy az... - csillant fel az �rtelem, Godrik szem�ben, de a l�ny nem engedte neki befejezni a mondatod, tudta, hogy elsz�lhatja mag�t, �s akkor m�sok is r�j�nnek val�di azonoss�g�ra.  Gyorsan meg�lelte a f�rfit. Ny�jt�zkodnia kellett, hogy egy magass�gba ker�lj�n a fej�k.

- Nem �rulhatod el, ki vagyok, Godrik! K�rlek, az �letem m�lik rajta - suttogta a f�rfi f�l�be.

- Hedvig, t�nyleg te vagy az? - suttogta vissza.

- R�gen volt, hogy utolj�ra tal�lkoztunk.

- Jaj, kisl�ny! - szor�totta er�sen mag�hoz a r�g nem l�tott gyerekkori j�tsz�pajt�st.  - Megn�tt�l! Sz�p lett�l, pedig milyen kis b�ka volt�l - engedte ki az �lel�sb�l, hogy jobban megn�zhesse a l�nyt.

- H�t igen, a mi kis Elizabeth�nk, sz�p nagyra n�tt! - l�pett oda hozz�juk Parry, m�g a nevet el�g er�teljesen kihangs�lyozta. De szerencs�re, Godrik gyorsan felfogta, mit is akar ezzel Parry.

- Liza, mi? Nekem mindig "kisl�ny" marad - simogatta meg az arc�t.

- Ejnye Mr. Griffend�l, nem engedhet meg mag�nak ilyen bizalmaskod�st! - r�ntotta el kacagva Hedviget a f�rfi el�l, a m�sik jelenl�v� n�.

- Ugyan m�r, Helga, pont te besz�lsz? - v�gott vissza vigyorogva.

- Honnan ismeritek egym�st? - k�rdezte bizalmatlanul Gascot, akinek nagyon nem tetszett ez az eg�sz.

- H�t... nos.. - makogta Godrik, Nem tudta hogy Alerad�k pontosan mibe keveredtek bele �s ez�rt, mit is mondhat.

- Jaj ne itt besz�lj�k ezt meg! Egy ny�lt r�ten! Gyer�nk a barlanghoz! - szak�totta f�lbe csacsogva Helga a f�rfiakat. - Gyere Lizi, l�tom, van neked is pegazusod! Akkor mehet�nk egy�tt! - azzal m�r karon is ragadta a l�nyt �s elkezdte a sz�rnyas lovak ir�ny�ba terelni.

- Helga! Helga! - kiab�lt ut�na Gascot, de a fiatal n� l�tv�nyosan s�ketet j�tszott.

- Olyan j�, hogy tal�lkoztunk, nagyon aranyosnak l�tszol. Mond csak h�ny �ves vagy? Honnan j�ssz? Boszork�ny vagy, gondolom. Szeretsz f�zni? �n im�dok - �s csak j�ttek, j�ttek a k�rd�sek meg�ll�thatatlanul a fiatal l�nyb�l.

***************

 Hedvig b�r megpr�b�lt az �tra figyelni, hogy legal�bb megjegyezze merre haladnak, m�gis ah�nyszor �szrevett egy k�l�nleges vagy jellegzetes pontot az erd�ben, azonnal el is felejtette, s mire ereszkedni kezdtek, azt sem tudta volna megmondani, merr�l is j�ttek. Sejtette, hogy ez a K�v�l�ll�k v�delmi taktik�ja. Nem megg�tolj�k a bejut�st, hanem ink�bb lehetetlenn� teszik a t�j�koz�d�st. Elm�s megold�s, teljesen m�s fajta, mint az �v�k.

 Am�g �k minden idegenben automatikus ellens�get l�ttak �s ennek megfelel�en a c�l az volt, hogy t�vol tarts�k �ket a Rejtekt�l, addig a K�v�l�ll�k megadt�k az es�lyt a ter�let�kre val� bejut�sra. Hiszen a k�zpontba, ahol a val�di sz�ll�suk volt, nem juthattak el csak k�boroltak az erd�ben, �gy megfigyelhett�k, szemmel tarthatt�k �ket, s k�zben kider�lt ellens�g vagy bar�t a betolakod�, csak ezek ut�n d�nt�tt�k el, hogy beengedik e maguk k�z� az idegent vagy sem. Ez a rendszer sokkal hum�nusabbnak t�nt a l�ny sz�m�ra, annak ellen�re is, hogy �tl�tott a hi�nyoss�gain.

 Csak �k n�gyen voltak pegazusokkal, a t�bbiek gyalog vagy egy�b m�don k�zel�tett�k meg a f�hadisz�ll�st. Nem volt hossz� az �t, alig t�bb �t perc�l. M�g a sz�rnyas lovak sem tudtak igaz�n felgyors�tani vagy magasra sz�llni, amikor m�r ereszkedni is kezdtek. B�r Hedvignek fogalma sem volt r�la, pontosan hova is tartanak, hiszen maga alatt tov�bbra is csak f�kat l�tott. Sehol nem voltak �p�letek vagy l�that� �sv�nyek.

 Hamar f�ldet �rtek, egy nem t�l nagy mez�n, ahol z�ld f� �s vir�g, le volt taposva. Emberi �s �llati l�bnyomokon, �s itt-ott p�r t�zrak�s nyom�n k�v�l m�s egy�b nem nagyon eml�keztette r� az embert, hogy itt valahol �lnek is. A leveg�b�l egy�ltal�n nem lehetett l�tni, m�g a r�tet sem igaz�n, olyan kicsi volt.

- Hol vagyunk? - forgatta a fej�t tan�cstalanul a l�ny.

- Mindj�rt megl�tod - fordult vissza Helga �s biztat�an r�mosolygott, majd Godrikkal egy�tt k�t eg�szen k�zel �ll� odvas f�hoz l�ptek, amik k�z�tt egy bokor vir�gzott, akkor, amikor m�r nem kellett volna.

- Most figyelj! - n�zett m�g utolj�ra h�tra Helga, majd meg�rintette a bokor egyik vir�g�t �s let�pte.

 A k�vetkez� pillanatban a vir�g visszan�tt, de Hedvignek nem volt ideje ezen csod�lkozni, mert mire ism�t feleszm�lt az eg�sz bokor elt�nt, s helyette egy a f�ld al� vezet� �sv�nyt tal�lt.

- �me a mi kis barlang lej�ratunk! - csapta �ssze vid�man a kez�t Helga.  - Gyere! - intette mag�hoz Holl�h�tit.

- Ti itt �ltek?! - r�k�ny�d�tt meg a l�ny.

- Jaj dehogy, csak tudod nem olyan egyszer� bejutni, k�l�nb�z� helyeken vannak, bej�rataink, k�zvetlen�l nem is lehet odajutni, mert m�g mi is elt�vedn�nk. �sszetett v�delmi rendszer�nk van.

- Azt l�tom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen v�dettek vagytok.

- H�t sok�ig nem is voltunk, ezt a rendszert Godrik hozta l�tre, az � ereje az alapja - veregette v�llon a f�rfit.

- B�mulatos vagy, Godrik! - dics�rte meg Hedvig, mire a megtermett f�rfi m�lyen elpirult, kacag�st csalva el� a m�sik n�b�l.

- Ne nevess ki! - csattant fel, de az, csak nem akarta abbahagyni. - Ink�bb menj�nk!

- De az �llatok?! - n�zett vissza a n�gy pegazusra, de azok addigra m�r sehol nem voltak. - Mi a...

- Ne agg�dj miattuk. A mi lovaink tudj�k, hogy hol tal�lnak �telt �s mened�ket, a tieitek pedig k�vetik �ket. Vigy�zni fognak r�juk.

- De a felszerel�s�nk! - mondta, �s k�zben h�l�t adott Merlinnek, hogy a kardot az oldal�ra k�t�tte.

- Meg fogjuk kapni, ne agg�dj! - nyugtatta meg Alerad, aki m�r el is indult a lefel� vezet� l�pcs�k�n, k�zvetlen�l Helga ut�na. Hedvig is csatlakozni akart a k�t elt�n� alakhoz, de Godrik az �tj�t �llta.

- Miel�tt bemenn�l oda, tudni akarom mi ez az eg�sz! - t�madta le a l�nyt. - Hogy ker�lsz ide?  Hol volt�l id�ig? �n azt hittem te is odaveszt�l, ahogy az eg�sz csal�dod!

- Kev�sen m�lott, csak is ap�m embereinek k�sz�nhetem, hogy ma m�g itt vagyok. Id�ig egy elz�rt �s biztons�gos helyen �ltem, ott nevel�dtem.

- �rtem. De akkor most mi�rt vagy itt? Te vagy az utols� Holl�h�ti, az egyetlen, aki megd�ntheti t�rv�nyesen is Mardek�r hatalm�t! Biztos vagyok benne, ha alkalma lesz r�, v�gez veled!

- Tudom, de ami�ta a sz�leim meghaltak engem arra k�peztek, hogy egy napon v�gezzek Drac�val �s �tvegyem ap�m hely�t. Azt a helyet, ami jogosan engem illet meg. Mindent megtanultam, amit csak lehetett, de k�zben elfelejtettem, milyenek az emberek. Nem tudtam, mi t�rt�nik a vil�gban - Hedvig idegesen a haj�ba t�rt. - Be voltam z�rva, mint egy mad�r a kalitk�ba! El kellett onnan j�nn�m, Alerad pedig meg�rtette az �rz�seimet �s t�mogatott engem. Most pedig itt vagyok.

- Ez csod�latos! Sokan k�z�l�nk pletyk�lt�k, hogy �lsz. Suttogva mindig ott volt a leveg�ben, hogy van m�g egy Holl�h�ti, de igaz�n senki nem akarta elhinni, �n sem. Nem mert�nk hinni benne, nem akartunk hi� rem�nyeket t�pl�lni, �gy is el�g neh�z a harcunk. De most, hogy itt vagy, minden sokkal jobb lesz - lelkesedett fel a f�rfi.

Hedvig pedig elszomorodott. F�lt ett�l a pillanatt�l. Scorpion mes�lt r�la, hogy micsoda szimb�lumm� v�lt � azok k�z�tt, akik t�mogatj�k �t. �gy besz�lnek r�la, mint a messi�sr�l. Egy olyan csod�r�l, aki megmenti �ket. Egy t�k�letes embert, egy hatalmas boszork�nyt k�pzeltek el maguk el�. Aki �tmegy a t�z�n, aki dacol az elemekkel, �s aki k�nny� szerrel legy�zi az elnyom�kat. De Hedvig nem volt isteni. � egy egyszer� l�ny volt, aki Holl�h�tinak sz�letett.

 Sz�rny� �rz�s volt csal�d�st okozni. Sz�rny� �rz�s lesz majd, amikor az emberek szembes�lnek vele, hogy � nem olyan t�k�letes, mint amilyennek hiszik. Nem k�pes csod�kra, nincs k�l�nleges ereje. D�res�g lenne azt hinni, hogy a jelen helyzetben es�lye lenne Mardek�r �s az embereivel szemben.

- Godrik, ne �lmodozz! - �rintette meg finoman a f�rfi arc�t. - Val�ban �n vagyok Hedvig, de nem vagyok Mindenhat�, se Merlin. Nem mozgatok meg hegyeket, nem vagyok k�pes csod�kra - suttogta �s m�r v�rta, hogy az elkesered�s megjelenjen a f�rfi arc�n, de ahelyett egy apr� b�tor�t� mosoly k�szott az arc�ra.

- Hedvig, te m�r akkor is egy csoda volt�l, amikor megsz�lett�l! �s most, hogy itt vagy el�ttem, �rzem, hogy er�t mer�tek ebb�l. �s ha elj�n az ideje, hogy a t�bbiek is megtudj�k, hogy �lsz �s vel�nk, �rt�nk harcolsz, �k is �rezni fogj�k ezt az er�t �s lelkesed�st. Mi ez, ha nem csoda?

- Godrik - n�zett meghat�dva a f�rfira. Mondani akart valamit. Meg akarta k�sz�nni. Mag�hoz akarta �lelni, de minden sz� olyan feleslegesnek �s ostob�nak t�nt.

- Gyertek m�r! - jelent meg a lej�rat l�b�n�l Helga, kez�ben egy f�kly�val.

- Megy�nk! - ki�ltott h�tra Griffend�l. - Sietn�nk kell, vagy a v�g�n a t�bbiek el�bb oda fognak �rni, mint mi.

- Siess�nk! - mosolyodott el Hedvig, majd elindult a lej�rat fel�.