M�rcius

L�gyan susogott a tavaszi sz�l. Langyos meleg�vel fel�bresztette az alv� term�szetet. V�gre v�ge lett a zord t�lnek, minden �d�bb �s elevenebb lett. A madarak csiripeltek, �s vir�gz� f�k illat�t vitte mag�val a k�sza szellõ. Hermione �ppen a kerti padon �lt a nagy cseresznyefa alatt. Eml�keibe mer�lve n�zte a kez�ben l�võ k�nyvet, de m�r r�g�ta nem lapozott benne, r�ad�sul ford�tva is tartotta.
Sok-sok dolog jutott az esz�be. Visszagondolt a h�rmas esk�võre �s az eml�k hat�s�ra egy mosoly jelent meg az arc�n. Ezt a napot �lete egyik legszebb napj�nak tartotta, csak azt sajn�lta, hogy sz�lei nem lehettek vele, �s nem osztozhattak vele az �r�mben, amit akkor �rzett.
Hermione tov�bb folytatta a mereng�st. A k�vetkezõ eml�kezetes esem�ny, a kar�csony r�mlett fel elõtte, amit tal�n a Potter h�zasp�rnak volt a legszebb, mert Ashley b�szk�n bejelentette, hogy nem sok�ra bõv�l a csal�d. Az �nnepet semmi sem �rny�kolhatta be. Furcsa m�don a hal�lfal�k sem gar�zd�lkodtak, �gy minden b�k�s �s nyugodt volt. Mindannyian tudt�k, hogy mindez nem fog sok�ig tartani, de igyekezetek ki�lvezni a h�tral�võ idõt �s elrakt�rozni minden boldog percet.
Mint kider�lt nem csak Harry�khez k�sz�nt be hamarosan a g�lya, hanem Ginny�khez is. Leslie leesett �llal fogadta a h�rt, �s hozz� kell tenn�nk n�mi p�nikkal, de az�rt nagyon �r�lt neki. Loreent nap boldogs�ggal t�lt�tte el a kicsi �rkez�s�nek h�re. Tristen tettetett sop�nkod�ssal nehezm�nyezte, hogy a dr�ga �csik�je ilyen hamar nagyb�csit csin�l belõle, hisz õ m�g nagyon fiatal ehhez. De term�szetesen a vicces kedv�ben l�võ b�ty sem maradt ki az �rvendezõ t�rsas�gb�l.
A leendõ apuka, miut�n persze elm�lt r�la a pillanatnyi p�nik, r�gt�n felk�rte Piton professzort nagypap�nak, mondv�n neki m�r van tapasztalata az ilyesmiben. De Perselus b�csi nem m�ltatta semmif�le v�laszra a vigyorg� Lesliet. Sõt m�g jobban beletemetkezett a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�ba, tudom�st sem v�ve a kuncog� t�rsas�gr�l.
K�zeledv�n a tavaszhoz egyre izgalmasabb lett a helyzet a Black k�ria falai k�z�tt. Ugyanis n�h�ny v�rand�s kismama m�r nagyon k�zeledett a sz�l�shez. Az elsõ apr�s�g �rkez�se febru�r elej�n t�rt�nt. Moira �s Aidrian egy gy�ny�rû kisl�nynak �r�lhettek. A cs�pps�gnek a Vittoria nevet adt�k, �s mindenki egybehangz� v�lem�nye szerint egy igazi kis angyalka. Szõke haj�t �desanyj�t�l �r�k�lte, z�ld szemeit pedig az �desapj�t�l.
Ne sokkal a kicsi sz�let�se ut�n, Moira felkereste Hermion�t, �s egy �ri�si felelõs�ggel j�r� dologra k�rte meg õt. A k�zeledõ h�bor� kisz�m�thatatlan v�geredm�nnyel kecsegtetett, �gy mindenki biztons�gban szerette volna tudni csal�dtagjait. �gy cselekedett akkor Moira is. Hermione gondjaira b�zta legdr�g�bb kincs�t. Term�szetesen a l�ny meg�g�rte, hogy b�rmi t�rt�nj�k is, meg fogja v�deni Vittori�t. B�r t�retlen hittel bizonygatta, hogy nem lesz semmi baj, �s erre nem is lett volna sz�ks�g.
Hermione mosolyogva simogatta meg g�mb�ly�dõ pocakj�t. „M�r csak egy h�nap”- mondta mag�ban. Boldognak �rezte mag�t, b�r �r�m�be vegy�ltek m�s fajta �rz�sek is. F�lelem �s aggodalom. Hi�ba hozott enyh�l�st a tavasz, m�gis ott bujk�lt benne �lruh�t viselve a h�bor� jeges szele. B�r Voldemort eg�sz t�len nem adott ki parancsot gyilkol�sra vagy m�s egy�b megmozdul�sra, m�g is tudt�k, hogy hamarosan elker�lhetetlenn� v�lik az �tk�zet.
A S�t�t Nagy�r t�retlen magabiztoss�ggal gyûjt�tte a h�veit maga k�r�. �m Rend sem t�lt�tte t�tlens�ggel az idej�t. A Black k�ri�ba, szinte naponta �rkeztek kisebb nagyobb csoportok utas�t�sokat v�rva vagy csak egyszerûen felaj�nlott�k a szolg�lataikat. Tudt�k, hogy most mindenkire sz�ks�g lesz.
Hermione, b�r nem vallotta volna be Draconak, de tal�n ezt nem is kellett volna mondania, nagyon f�lt. Olyan tehetetlennek �rezte mag�t, mit eddig m�g soha. Szeretett volna t�bbet tenni a Rend�rt, de Dumbledore nyomat�kosan k�z�lte vele, neki most egy teljesen m�s feladatra kell �sszpontos�tania. Ahogy ott �lt a padon, maga el� meredve, hirtelen meleg kezek befogt�k a szem�t, pont �gy, mint annak idej�n Darkness Fallsban a v�zes�sn�l. Sz�ve hatalmasat dobbant, �s egy kis f�lelem �radt sz�t a test�ben, majd megfogta a szem�t eltakar� kezeket.
- Megijesztettelek?- k�rdezte b�rsonyos hangon Draco.
- �h nem.
- Szerintem ford�tva tartod az a k�nyvet - mondta tud�l�kosan.
- Mindegy, mert m�r �gysem olvasom- s�hajtott - Csak gondolkodtam.
- �s, min? Ha szabad tudnom.
- Semmin- sz�lt lehangolva.
- Az nem semmi- mondta Draco, majd le�lt kedvese mell�- Mi a baj? Olyan gondterheltnek l�tszol.
- Nem is tudom…-kezdte zavarodottan - F�lek. B�rmelyik pillanatban kit�rhet a h�bor� �s rettegek att�l, hogy elvesz�thetlek.
- Nem kell agg�dnod, nem szabadulsz meg tõlem olyan k�nnyen- mosolygott Draco, �s k�zelebb h�zta mag�hoz a s�r�s sz�l�n �ll� Hermion�t.
- Hogy mondhatsz ilyet?- n�zett fel f�rj�re k�nnyes szemmel- Dehogy akarok tõled megszabadulni.
- J�, J�, de most m�r mosolyogj egy kicsit. Megszokod ezt az �r�k�s szomorkod�st �s akkor, hogyan fogsz nevetni a kisl�nyunkra?
Draco v�gott egy fintort, ami Hermion�t v�gre n�mi mosolyg�sra k�sztette.
- �h h�t ide b�jt az �n mosolyg�s feles�gem!- mondta �s megcs�kolta kedves�t.
- Mibõl gondolod, hogy l�ny lesz?
- Meg�rz�s- sz�lt magabiztosan �s k�zben olyan arckifejez�st v�gott, mintha mindent tudna, de k�zben fogalma sem volt semmirõl.
- Pedig fi� lesz!- mondta hat�rozottan a leendõ anyuka.
- Honnan tudod?- k�rdezte Draco gyanakodva- Csak nem megk�rdezted a gy�gy�t�t? Ha igen akkor nagyon rossz kisl�ny volt�l. Eml�kszel, miben �llapodtunk meg?
- Igen eml�kszem. Meglepi lesz… Am�gy ki mondta, hogy megk�rdeztem? Szerintem fi� lesz!
- L�ny lesz - mondta makacsul.
- T�vedsz - nevette el mag�t Hermione.
- Mindig ilyen makacs vagy? Majd megl�tjuk hamarosan, hogy kinek lesz igaza- kacsintott Draco �s megsimogatta a domborod� pocakot.
- Oh, �rezted?- k�rdezte Hermione. Majd megfogta kedvese kez�t �s egy kicsit f�ljebb tette -Rugdos a pici - mondta nevetve.
- Ez annyira csod�latos- mondta Draco, m�rhetetlen boldogs�got �s b�szkes�get �rzett ott bel�l.
�let�ben elõsz�r �rezte, hogy enn�l nagyobb �r�met nem kaphat a sorst�l. Egy igazi csod�t, aminek õ is r�szese.


***


Az egym�st �lelgetõ p�rt�l nem is olyan messze, ugyancsak egy padon Loreen �lt elgondolkodva. R�gi dolgok foglalkoztatt�k. Olyanok, amik az idõ vasfog�nak is ellen�llva ugyanolyan form�ban maradtak meg az eml�kezt�ben, mintha csak p�r perccel ezelõtt t�rt�ntek volna.
A r�gi sebek melyek soha nem gy�gyultak be igaz�n, most �jra erõs f�jdalommal k�nozt�k. Tudta, hogy a m�lton m�r nem tud v�ltoztatni, de a j�võ m�g az õ kez�ben van. Loreen, aki soha nem tudott gyûl�lni senkit, most m�gis jeges gyûl�letet �rzett f�rje gyilkosa ir�nt. Bossz�- csak ez j�rt a fej�ben. Becsukott szemmel h�trahajtotta a fej�t �s egy hatalmasat s�hajtott. Amikor �jra kinyitotta, egy fekete tal�ros alak tornyosult el�.
- Neked nem a gyûl�sen kellene lenned?- k�rdezte Loreen.
- M�r befejezt�k a tan�cskoz�st - mondta Perselus.
- �rtem.
- Mi j�r a fejedben? – �lt le mell�.
- Hiszen azt te tudod a legjobban. Vagy t�vedek? Am�gy mi�rt j�tt�l ide?- k�rdezte sz�mon k�rõ hangon.
- Dumbledore k�ld�tt, hogy besz�ljek veled, mondv�n r� �gysem hallgatn�l – mondta Piton egy halv�ny mosollyal.
- Csak azt nem tudom, mibõl gondolja, hogy r�d majd hallgatni fogok?
- Most nem ez a l�nyeg.
- Hanem mi, kedves Perselus bar�tom?
- Nem fogsz harcolni- v�gott r�gt�n a k�zep�be.
- Ne pr�b�lj megakad�lyozni, mert nem fog siker�lni! Nem vagyok az a tudatlan kisl�ny, mint r�gen. Sokkal erõsebb vagyok, mint gondoln�d -mondta magabiztosan.
- Ez nem vitatom- sz�lt komoran a professzor -M�shol van r�d sz�ks�g, �s nem foglalkozhatsz a bossz�val.
- Ki mondta neked, hogy bossz�t akarok �llni?
- Ugyan Loreen, engem nem tudsz becsapni. Mi�ta megtudtad, hogy Bellatrix a gyilkos, m�st nem l�tok a szemedben csak a gyûl�letet, �s a bossz�t.
- Te nem ezt tenn�d a helyemben?
- Nem- mondta hat�rozottan.
- Nagyon ellentmondasz magadnak. Nem eml�kszel n�gy fi�ra m�g a Roxfortos �veinkbõl? Rajtuk nem akart�l bossz�t �llni teljesen v�letlen�l?
- Ez teljesen m�s.
- Nem, a bossz� az bossz�, ak�rhogy n�zz�k is. Nekem viszont t�bb jogom hozz�.
- Azzal hogy meg�l�d Bellatrixot nem lesz semmi sem jobb.
- Nem hinn�m, hogy pont neked kellene erk�lcsi tan�csokat osztogatnod- emelte tekintet�t Perselusra- Meg�lt�k azt, akit a legjobban szerettem.
- Sajn�lom, hogy ez t�rt�nt. De akkor sem engedlek harcolni - mondta ellentmond�st nem tûrõ hangon, - Mint m�r mondtam neked m�s feladatot sz�ntunk. Ne, sz�lj k�zbe, k�rlek! Ha kudarcot vallunk, a Black k�ria t�bb� m�r nem biztons�gos, �s felt�tlen�l ki kell jutnotok innen. Te vagy az egyetlen, aki sz�ks�g eset�n el tudod õket vinni Darkness Fallsba.
Loreen gondterhelten n�zett Perselusra. T�bb gondolat is cik�zott a fej�ben, ami r�szben elaltatta a benne fortyog� gyûl�letet. Nem hagyhatta mag�ra, v�dtelen�l azokat, akiket szeret, �s akik a csal�dot jelentik sz�m�ra. M�r nem is gondolt m�sra: seg�tenie kell, ak�rmi t�rt�nj�k is. A csal�d mindenn�l fontosabb volt sz�m�ra.
- Mit kell tennem?
- Fawkes fog neked �zenni, ha elbuktunk. �gyelj r�, hogy mindenki k�szen legyen, �s ne vigyetek felesleges holmikat. K�sz�tsd elõ a hoppan�l�si helyet m�g ma, nem b�zhatunk semmit sem a v�letlenre. Ne gyertek vissza Londonba!
- Veletek mi lesz?- k�rdezte Loreen, b�r tudta mi a v�lasz.
- Nem kell t�rõdn�d vel�nk - mondta hidegen - Aki megmenek�lt �gyis Darkness Fallsba megy.
Ezek ut�n egy kis csend �llt be a besz�lget�sbe, nem tudt�k mit mondjanak egym�snak ezek ut�n. Loreen hatalmas felelõss�get �rzett a v�ll�n. Õk jelentik az utols� rem�nysugarat a feh�r m�gusoknak, ha kudarcot vallanak a csata sor�n. Voldemort m�g nem is sejtette, hogy tov�bbi harcok n�lk�l megszerezheti a korl�tlan hatalmat, amire mindig is �h�tozott. Perselus �rzelmeit elrejtve, rezzen�stelen arccal n�zett a kert m�sik v�g�be. Bel�l nagyon is agg�dott, ez volt az elsõ eset, hogy nem volt biztos abban, mi lesz a k�zdelem v�ge. De elhessegette a zavar� gondolatokat, majd megsz�lalt:
- Mi�rt mondt�l nemet?
- Mit?…- kezdte Loreen, majd r�j�tt mire is gondol Perselus- Szerintem te is tudod, mi volt az oka.
- Ha tudn�m, nem k�rdeztem - mondta t�rgyilagosan.
- Nem arr�l volt sz�, hogy nem szerettelek, csak volt valaki, akit n�lad jobban. De õ nem volt hal�lfal� ezt te is tudod.
- H�nyszor fogod ezt a hib�t az orrom al� d�rg�lni?
- Ah�nyszor akarom -mondta Loreen.
- Tudom, hogy hib�ztam, de az�ta megv�ltoztam.
- Ne hogy azt hidd, hogy olyan nagy v�ltoz�son ment�l kereszt�l. M�g mindig az a mogorva, �nzõ denev�r vagy, mint r�gen.
- Te meg ugyanaz a kotnyeles kis csitri vagy- v�gott vissza.
Azt�n egym�s szem�be n�ztek, �s nevetni kezdtek.
- Vannak dolog, amik soha nem v�ltoznak- s�hajtott a b�jitalok mestere.


***


Az �jszaka k�zep�n Draco arra �bredt, hogy mellette fekvõ kedvese forgol�dik, �s valahogy nem tal�lja a hely�t. Hermion�t kiverte a hideg verejt�k �s k�nnyek csorogtak a szem�bõl, halkan ny�sz�r�gni kezdett, majd jeges f�lelemmel a szem�ben fel�lt az �gyban. Levegõ ut�n kapkodva n�zett Dracora, azt�n keserves zokog�sban t�rt ki. Kedvese oltalmaz�an �t�lelte, m�r amennyire a nagy pocak engedte, �s csit�t�an simogatni kezdte a h�t�t.
- Olyan sz�rnyû volt- mondta Hermione- Itt az idõ Draco, tudom!
- Igen �gy van- b�lintott Draco- Hermione �g�rj meg nekem valamit!
- Ak�rmit.
- Ha nem j�rn�nk sikerrel…
- Ilyenre ne is gondolj!
- De igen, mert fontos, hogy mindig legyen egy „B” terved, ezt te is tudod… Ha m�gsem siker�lne az akci�, menj Darkness Fallsba! Loreen n�ni seg�teni fog! �g�rd meg, hogy nem maradsz itt, ha vel�nk t�rt�nik valami!
- Meg�g�rem- mondta elcsukl� hangon.
- Szeretlek.
- �n is szeretlek t�ged.
- Hermione, m�g annyit szeretn�k elmondani neked, hogy n�lad �s a bab�n�l jobban nem szerettem senkit. �r�kk� szeretni foglak benneteket, b�rmi t�rt�nj�k is.
- Ne, k�rlek ne b�cs�zkodj…
- Ha ezt nem mondhattam volna el, �r�kk� gy�t�rne a lelkiismeret.
Hermione potyog� k�nnyekkel �lelte �t Dracot. Minden egy�tt t�lt�tt percet kincsk�nt v�stek bele eml�kezet�kbe. Nem akartak elv�lni egym�st�l, de az idõ el�rkezett. K�ts�gbeesett cs�kot v�ltottak �s szor�tott�k egym�st. Azt�n halk kopog�s hallatszott, ut�na pedig ajt�nyit�s.
Harry �s Ron l�ptek, be a szob�ba. Arcuk komor volt. Hermione soha sem l�tta õket ilyennek, most �rezte elõsz�r azt, hogy v�gleg elszakadtak a gyermekkorukt�l, ami eddig szellemk�nt �ld�zte õket. M�r v�ge volt az �r�k�s gyûl�lk�d�snek, az ellent�tek nem sz�m�tottak, csak az �sszefog�s. A k�t f�rfi koromfekete tal�rt viselt, egy h�mzett fõnixszel d�sz�tve. Egy�ltal�n nem hasonl�tottak a r�gi �nmagukra, felnõttek �s k�szen �lltak a feladatra, amit a sors sz�nt nekik.
- Itt az idõ- sz�lt Ron komoran.
- Indulnunk kell!- mondta Harry.
- M�ris megyek- b�lintott Draco �s intett a p�lc�j�val.
Az �gy melletti sz�kre, m�r egy j� ideje kik�sz�tett koromfekete tal�r m�r rajta is volt. A tejf�l szõke f�rfi von�sai megkem�nyedtek, de a m�g mindig besz�des sz�rke szemek el�rult�k az agg�d�s�t. �m egy szemernyi f�lelmet sem t�kr�ztek. Egy utols� cs�kot adott feles�gnek, aki k�ts�gbeesetten pr�b�lt k�nnyek n�lk�l b�cs�zni tõle �s bar�tait�l. Azt�n az ajt� becsuk�dott. Hermione kifejez�stelen arccal �lt le az �gy sz�l�re.
- Elment- suttogta halkan.
Pont �gy �rezte mag�t, mint amikor annak idej�n Draco elhagyta Roxfortot. K�ts�gbeesetten temette arc�t a kezeibe �s utat engedett a keserû k�nnyeknek, amik m�r fojtogatt�k. V�rta, hogy �jra kiny�ljon az ajt�, �s kedvese bel�pjen azzal „Hogy csak vicc volt!”, de tudta erre nem fog sor ker�lni.
Hirtelen egy erõs g�rcs futott v�gig a test�n, majd erõtlen�l a f�ldre esett. Egyre erõsebb f�lelem�rzet lett �rr� rajta �s m�sra nem tudott gondolni, mint sz�letendõ gyermek�re. Seg�ts�g�rt akart ki�ltani, de egy �rva hang sem j�tt ki a tork�n. Megb�n�totta a f�lelem. K�t kez�t a domborod� pocakj�ra lette �s s�rva fakadt.

***


Lent az elõszob�ban m�r gy�lekeztek a fekete tal�rba burkol�z� harcosok. Csendesen, hangtalanul v�rt�k az indul�sra sz�l�t� jelet. Nem n�ztek egym�sra, nem b�cs�zkodtak. Minden egyes rendtag a saj�t gondolataiba kapaszkodva, sz�tlanul, t�relmesen v�rt.
Csal�d, bar�tok – neh�z itt hagyni õket, majdnem teljesen v�dtelen�l, de �lt a rem�ny minden sz�vben, hogy meg fognak menek�lni. M�g akkor is, ha õk m�r nem v�dhetik meg õket. A f�lelem ott volt mindenki sz�v�ben. Mi lesz, ha nem gyõz�nk?- tett�k fel jogosan a k�rd�st. A v�laszt, pedig b�rmilyen komment�r n�lk�l tudt�k.
Azt�n valami f�ld�nt�li �nek hangzott fel az elõszob�ban. Fawkes -Dumbledore csod�latos fõnixe- dalolt, b�tors�got �ntve a harcosokba. Majd az �reg var�zsl�, v�ll�n a mad�rral, egy hat�rozott b�lint�ssal jelezte, hogy elj�tt az idõ. A rendtagok sz�tlanul elindultak kifel�, majd hoppan�ltak.

***


A m�rciusi �gbolt sz�rke fellegekbe burkol�zott. A sz�l erõsen f�jt, t�p�zva a k�zeli f�kat �s a mezõ selymes, z�ld f�v�t. A nap egy �rva sugar�t sem engedt�k �t a felhõk. Az idõj�r�s, mintha k�vette volna az esem�nyeket, mivel pont olyan komornak l�tszott, mint maga a helyzet. A harct�ren szinte izzott a levegõ. Pattan�sig fesz�lt a helyzet. Mindenki lapult, rejtõzk�d�tt az ellen elõl, kiz�rva minden hibalehetõs�get �s a fegyelmezetts�gre t�rekedve, jobb poz�ci�ba ker�lni.
Egy jelre v�rtak, egy �tkozott jelre, ami v�gre elind�tja mindazt, amire �vek hossz� sora �ta k�sz�ltek. A v�gsõ k�zdelem, amiben eldõl, ki jogosult a szabads�gra, �s kinek kell eleny�szni a keserû feled�s hom�ly�ban. A feh�r m�gusok sz�p sz�mban gy�lekeztek a r�t egyik oldal�n, amit f�k szeg�lyeztek, j�t�konyan eltakarva sereg�k t�nyleges nagys�g�t. Az arcokon v�gigfutva a legk�l�nf�l�bb �rzelmeket lehetett leolvasni: f�lelem, elsz�nts�g, k�zd�s az utols� csepp v�rig, aggodalom az otthon l�võk�rt �s a tudat nekik kell gyõzni, hogy szabadon t�vozhassanak.
A m�sik oldalon hal�lfal�k sorakoztak sz�vets�geseikkel, �s a var�zslattal megnyert �rtatlanokkal, akik �veges tekintettek n�ztek elõre. A k�zeli szikl�k k�z� b�jva v�rtak. Elhagyt�k rejtekhelyeiket, ahol eddig szervezkedtek, �s m�r j� ideje v�rt�k a parancsot a t�mad�sra. A c�l: elpuszt�tani akit lehet, �s elfoglalni a M�gia�gyi Miniszt�riumot, ami meg ezut�n k�vetkezik az m�r csak gyerekj�t�k. A kegyetlenek arca nemes �rzelmek cseppnyi szikr�j�t sem t�kr�zte. M�ly gyûl�let, megvet�s, k�nz�si v�gy, õr�lt gyilkol�s izz�s a szemekben �s t�m�ny undor.
Ebben a helyzetben a szavak m�r mit sem �rtek. Csak a tettek sz�m�tottak. K�szen �llt mindk�t f�l. Sz�rnyû csataki�lt�s hangzott fel, megt�rve a jeges, nyugtalan�t� csendet. M�r nem volt megh�tr�l�s: elkezdõd�tt a v�gsõ k�zdelem. �tkok rep�ltek ki a p�lc�kb�l, megindult egym�s fel�l k�t ellenf�l, akik egyar�nt nem ismertek ebben a helyzetben semmif�le kegyelmet.
Az elsõ �ldozatok sz�rnyû sikollyal hullottak a f�ldre. Az �letben maradottakon pedig egyre t�bb s�r�l�s jelent meg. K�ny�rtelen harc szedte �ldozatait, mindk�t f�ltõl. M�st sem lehetett hallani, mint a haldokl�k utols� h�rg�seit. L�tni patakokban foly� v�rt, ami beter�tette a nem is olyan r�g m�g �d�tõen z�ld mezõt.
A harc hev�ben �jabb felmentõ seregek �rkeztek. Mindenki, aki �lt �s mozgott az �let��rt k�zd�tt. Nem k�m�lt�k egym�st, csak meg�ll�thatatlanul t�rtek elõre. Csataki�lt�sok hangzottak fel ekkor, amit tov�bb vitt az egyre erõs�dõ sz�l. Elsz�nt arcok, gyilkos tekintetek �s k�ny�rtelen harc. Az �g egyre s�t�tebb fellegekkel burkol�zott be, mintha nem akarn� l�tni a haldokl�k utols� arc�t. Menyd�rg�s r�zta meg az eget, de nem tudta elnyomni a hal�lsikolyokat. Mindenfel� csak hal�l �s szenved�s. Mikor lesz m�r v�ge ennek?
Draco egym�s ut�n k�ldte az �tkait, �s nem gyõzte m�sok�t h�r�tani. Tekintete hideg volt �s �rz�ketlen. Pr�b�lta kiverni a fej�bõl, hogy azok is emberek, aki meg�l, õket is csal�d v�rja otthon. Megr�zta a fej�t �s Hermion�ra gondolt. �letben kell maradnia �rte �s a sz�letendõ gyermek�k�rt.
Egyszeriben druida papok tûntek fel a harct�ren. Fekete csukly�juk lobogott a sz�lben �s n�h�ny feh�r m�gust meg r�misztett a jelenl�t�k. Nem k�slekedtek sok�, �tkokat sz�rta az ellens�gre. N�h�ny kacagott az elter�lt m�gusokat l�tva.
Draco tudta mit kell tennie. Elj�tt az idõ, hogy megid�zz�k a s�rk�nyt. A t�bbiek mintha meg�rezt�k volna ugyanezt, hamarosan mind a kilenc ifj� egy�tt volt. Egym�st fedezve munk�hoz l�ttak. Tristen, Leslie �s Draco v�dõ k�rt h�zott. Moira pentagrammot var�zsolt a k�r belsej�be. A t�bbiek var�zsszavakat mormoltak, hogy erõsebb� tegy�k a v�dõpajzsot. K�r�j�k t�bb m�gus is gy�lekezett, hogy meg tudj�k akad�lyozni a hal�lfal�k �s a druid�k t�mad�s�t.
Azt�n mindenki elfoglalta a hely�t �s kiny�jtott�k a kez�ket. Becsukott szemmel erõsen koncentr�ltak a bûv�s l�nyre. F�nyg�mb�k jelentek meg elõtt�k. Az ezut�n t�rt�nt esem�nyek d�bbenetes hat�ssal voltak a harc�ren k�zdõkre.
Hatalmas �v�lt�s r�zta meg a k�rny�ket �s a magas �gbeny�l� f�nyoszlopb�l egy �ri�si ez�st s�rk�ny t�nd�klõ alakja emelkedett ki. Draco kinyitotta a szem�t, ami most nem a megszokott sz�rke sz�nt mutatta, hanem ez�st�s f�nyben izzott. Valamif�le telepatikus kapcsolatba ker�lt a l�nnyel, aminek seg�ts�g�vel hallott�k egym�s gondolatait. Utas�t�sokkal l�tta el a s�rk�nyt, ami most a f�ld fel� k�zeledett �s k�zvetlen�l Draco elõtt landolt, aki nem is habozott sok�ig, azonnal a hatalmas monstrum h�t�ra �lt, �s felsz�lltak.
K�ksz�nû l�ngcs�va csapott ki a s�rk�ny sz�j�b�l, majd �jra hallatta mennyd�rgõ hangj�t. A l�ngcs�va elõl nem volt menekv�s, a druid�k egym�sut�n j�rt�k el az utols� t�ncukat a hal�llal. Draco elsz�nt tekintettel p�szt�zta a k�rny�ket, hogy min�l t�bb helyen tudjon seg�teni. Tudta, hogy Harrynek Voldemort k�zel�be kell ker�lnie, de pillatanilag egy nagyobbfajta hal�lfal� csapat vette k�r�l.
Draco utas�t�s adott a s�rk�nynak. A hatalmas var�zsl�ny megfordult, majd zuhan�rep�l�sbe kezdett. Olyan volt a helyzet, mint egy kviddicsmeccsen, amikor a fog� a cikesz ut�n ered, de itt most t�bbrõl volt sz�. A s�rk�ny kit�totta a sz�j�t �s tûzet ok�dott. Harry elk�pedve n�zte, hogy a hal�lfal�k a szeme l�tt�ra l�ngra kapnak �s õrj�tõ rikolt�ssal �gõ f�klyak�nt rohannak el amerre l�tnak. Draco intett Harrynek, hogy szabad az �t. A fi� b�lintott, majd fut�snak eredt.
A t�rt�ntek ut�n a hal�lfal�k eddigi �sszeszedetts�ge egy az egyben sz�tesett, �s meggondolatlan �tkokat a sz�rtak mindenre, ami mozogott. B�r nem csak a druid�k elveszt�se volt az egyetlen dolog, ami zavart okozott. Harry �s m�g n�h�ny feh�r m�gus megk�zel�tette a hal�lfal�k fõhadisz�ll�s�t, ahonnan Voldemort eddig csup�n �s�tozva figyelte az �ld�kl�st. Mikor megl�tta a fel� k�zeledõket, intett a k�r�l�tte �ll�knak, hogy engedj�k �t Harryt �s a t�rsait. N�h�ny hal�lfal� ellen�llt a parancsnak, de õk azonnal a m�svil�gra ker�ltek. V�gre szemtõl szembe ker�lt a k�t ellenf�l. A k�r�l�tt�k �ll�k h�tt�rbe vonultak �s teret adtak kettõj�knek. Meghajoltak �s m�lyen egym�s szem�be n�ztek.
A v�gsõ k�zdelem elkezdõd�tt Harry Potter �s Voldemort k�z�tt. Az �g-amit eddig sz�rke fellegek bor�tottak- most egyszeriben koromfekete sz�nt �lt�tt. A k�t alak az �gbe emelkedett valami k�l�n�s dolog folyt�n. A p�lc�ik �sszekapcsol�dtak. Ami ezek ut�n t�rt�nt az teljesen hihetetlennek tûnt.
Harry p�lc�ja v�r�s f�nyben kezdett derengeni. Valahonnan a t�volb�l fõnixek dala hallatszott egyre tiszt�bban, �s erõsebben. Harry lehunyta a szem�t �s valami ismeretlen var�zsig�t kezdett el mondani, amirõl maga sem tudta, hogy micsoda, de ebben a v�szterhes pillanatban ez a legkev�sb� sem zavarta. �szt�nei azt s�gt�k, b�zzon a belsõ hangban.
Pontosan senki nem tudta megmondani mi is t�rt�nt ezek ut�n. De azt mindenki biztosan �ll�thatja, �gy m�g embert nem hallott sikoltozni, mint akkor Voldemortot. Tal�n az�rt, mert m�r a legkev�sb� sem volt nevezhetõ embernek. Nem maradt benne valami emberi, mindent ki�lt belõle a r�geszm�s hatalomv�gy.
A S�t�t Nagy�r teste izzani kezdett, ak�r a forr� l�va. Hal�lfal�i t�rdre estek �s f�jdalommal k�szk�dve n�ztek fel r�, s abbahagyt�k a harcot. Mikor m�r Voldemort nem b�rta tov�bb, megadta mag�t a hal�lnak, �s �r�kre elhalkult a hangja. Teste sz�nn� �gett �s lassan visszahullott a f�ldre. Hirtelen t�madt sz�lroham elsodorta mag�val a hamvakat. Mintha nem is l�zett volna.
Az �g tisztulni kezdett, �s a s�t�t fellegek k�z�l a mai napon elõsz�r elõbukkant a nap. Vid�m f�nnyel vil�g�totta be a v�res csatamezõt. A sugarak megcir�gatt�k az �lõk arc�t. Az �letben maradt hal�lfal�k kifejez�stelen arccal ejtett�k ki a kez�kbõl a p�lc�jukat. Az õr�let jelei mutatkoztak meg rajtuk, m�r nem figyeltek semmire �s senkire, a vil�g megszûnt sz�mukra l�tezni.
A feh�r m�gusok n�melyike kimer�lten, de megk�nnyebb�lve fek�dt a mezõn. M�sok, akinek m�g volt j�rt�nyi erej�k vagy az erõs�t�shez tartoztak, a hal�lfal�k begyûjt�s�vel foglalkoztak.
Megint m�sok csak hitetlenkedve �lltak �s n�ztek k�rbe-k�rbe hitetlenkedve. A fõnix diadal �nek�t vitte tova a lenge tavaszi szellõ. Fel sem fogta n�h�ny ember, hogy a gyõzelem az �v�k. Ebbe a kateg�ri�ba tartozott Harry Potter is, csak �llt �s figyelte, hogy lassan elered a tavaszi esõ, �s v�rtõl �ztatott arc�n v�gigfolynak a v�zcseppek.
Draco rettentõen kimer�ltnek �rzete mag�t �s a test�t bor�t� sebek is m�r ell�t�sra szorultak. Egy ideig õ is csak �llt az esõben �s sz�v�ben k�l�n�s boldogs�g vette �t az uralkod� szerepet. Vizes haj�t h�trasim�totta, majd v�gign�zett a csatamezõn. Puszt�t�s volt mindenfel�, de tudta, hogy mostant�l minden megv�ltozik. Fej�t az �g fel� tartotta �s hagyta, hogy az esõ �ztassa az õ arc�t is. Kit�rta a kez�t, majd elmosolyodott.
Azt�n k�zelebb ment Harryhez �s a v�ll�ra tette a kez�t. Harry megrettenve n�zett h�tra, de amikor megl�tta Dracot, s�hajtott egy nagyot �s elmosolyodott.
- J�l vagy? – k�rdezte f�radtan Draco.
- Aha persze igen, j�l vagyok. Te?
- J�l.
- �s a t�bbiek?
- Sokan meghaltak, de az �letben maradtak mind j�l vannak. A hal�lfal�k teljesen megõr�ltek. Am�gy m�s �js�g nincs.
- V�gre v�ge van- j�tt oda hozz�juk Ron.
- Igen v�ge.
- Gyertek, keress�k meg a t�bbieket �s menj�nk haza; itt m�r nincs r�nk sz�ks�g- sz�lt Draco.
- J� �tlet.
Azzal a h�rom sz�vets�ges elindult megkeresni a t�bbieket. �s a kis csapat egy�tt indult haza.

***


A Black k�ri�ban fesz�lt v�rakoz�s �s s�rg�sforg�s uralkodott. Egyre m�sra �rkeztek a sebes�ltek, akiket Madam Pomfrey, Mrs Weasley, Narcissa �s Loreen nem gyõztek ell�tni. T�vol a sebes�ltektõl, a nappaliban n�gy h�lgy v�rta a fejlem�nyeket. Hermione egy nagy fotelben �lve n�zett maga el�. M�g ha akart volna, sem tudott volna idegeskedni, mivel a javasasszony nyugtat�t adott neki �s a lelk�re k�t�tte, hogy maradjon nyugton. A l�ny s�hajtozva gondolt vissza p�r �r�val ezelõtt t�rt�ntekre.
F�jdalmas g�rcs�k futottak v�gig akkor az eg�sz test�n, ahogy ott fek�dt a h�l�szoba padl�j�n. Tudta, hogy valami nincs rendben, de teljesen el�nt�tte a p�nik. Nem tudott felkelni �s megsz�lalni sem, csak s�rni. De a szerencse vele volt, mivel Loreen �s Narcissa �ppen akkor j�ttek be hozz�, hogy sz�ljanak, legyen k�szenl�tbe, ha menek�lni kell.
Mindketten r�m�lten meredtek a l�nyra �s azonnal cselekedni kezdtek. Narcissa egy bûb�jt bocs�tott Hermion�ra, amitõl az erõs g�rcs megszûnt, majd egy m�sik ig�zet seg�ts�g�vel, megk�nnyebb�lve vette tudom�sul, hogy a sz�l�s nem indult meg �s a bab�val semmi probl�ma. A k�t h�lgy v�g�l �gy d�nt�tt, hogy Hermion�t egy alaposabb vizsg�latnak is al� kellene vetni.
�gy teh�t a t�bbi kismam�val egy�tt „bez�rt�k” õt is a nappaliba, hogy mindig szemmel tarthass�k õket, de ne legyenek �tban, �s ne m�szk�ljanak el. Term�szetesen Hermion�nak, Ginnynek, Nyss�nak �s Ashleynek nem enged�lyeztek semmif�le megterhelõ elfoglalts�got, �gy maguk el� meredve v�rt�k a h�reket.
A falon l�võ fali�ra �lmatag ketyeg�se hallatszott egyed�l a nappaliban. Majd hossz� hallgat�s ut�n, �jra kiny�lt a bej�rati ajt�. „�jabb s�r�ltek”- gondolta Hermione. V�g�l is, r�szben igaza is volt. De mikor megl�tta a nappaliba bel�põ piszkos �s sebekkel teli t�rsas�got, k�zt�k hõn szeretett f�rj�t, fittyet h�nyva mindenf�le orvosi utas�t�sra felugrott �s Draco karjai k�z� vetette mag�t.
- Draco!!- �lelte s�rva mag�hoz �s nem is t�rõd�tt vele, hogy a nyugtat�, amit kapott, m�r mit sem �r.
- Dr�g�m megfojtasz- nevetett Draco.
- Mit v�rsz? Hiszen azt hittem nem j�ssz vissza- sz�lt a l�ny, majd �jra elpityeredett �s most szel�debben b�jt hozz� kedves�hez.
- Ne s�rj m�r, hiszen itt vagyok!
- Nem teljesen �pen, de p�r var�zslattal rendbe lehet hozni - veregette meg Draco v�ll�t Leslie- H�la Harry bar�tunknak, megszabadultunk Voldemortt�l. Ashley b�szke lehetsz r�!
- B�szke is vagyok r�! – mondta Ashley �s megcs�kolta f�rj�t.
- �nnepelj�k meg azt a gyõzelmet!- sz�lalt meg Colin.
A nevetg�lõ t�rsas�g �tf�radt az eb�dlõbe. Egy csendes poh�rk�sz�ntõt mondtak az elesettek eml�k�re, azt�n f�radtan elindultak kipihenni a harc f�radalmait.

„ A f�jdalom elm�lik, a sebek behegednek, de a dicsõs�g �r�kre megmarad”

***


M�r s�t�t volt, �s felj�ttek az �gre a csillagok. Loreen, mint minden �ldott este, f�rk�szõ tekintettel n�zte az eget. Volt valami megnyugtat� a csillagokban �s n�mi titokzatoss�g, amire soha nem is akart r�j�nni.
Hirtelen egy fekete �rny gyorsan mozg� sziluettj�re lett figyelmes. B�r tudta nincs oka arra, hogy f�ljen, de nem �rt az �vatoss�g. Keze �gy�be helyezte a p�lc�j�t �s figyelt.
- Nem kell f�lned, csak �n vagyok- sz�lt egy b�rsonyos hang a s�t�tbõl.
- Tõled sosem f�ltem Perselus, �s most sem fogok - mondta Loreen, megk�nnyebb�l�ssel a hangj�ban.
- Nekem nem �gy tûnt.
- Neked nem lenne gyan�s egy s�t�tben �l�lkod� fekete alak?
- Nem is �l�lkodtam!
- Nekem nem �gy tûnt- ut�nozta a professzor hangj�t Loreen, a r�gi dolgok eml�k�re, amikor m�g gyerekek voltak.
- Van m�g itt dolgod?
- Nem, m�r ell�ttunk minden sebes�ltet.
- Gyere velem!- v�ltott fagyos hangnemre Piton.
Loreen megijedt egy kicsit, de b�lintott �s k�vette Perselust, aki a s�t�tbe burkol�z� park fel� vette az ir�nyt. Majd meg�llt �s megfogta Loreen kez�t, elmondott egy var�zsig�t �s Loreennal egy�tt hoppan�lt.
Egy s�t�t �p�let bej�rata el� �rkeztek. Elõsz�r csak egy erõdf�les�gnek tûnt, de bel�pve m�r r�gt�n tudni lehetett, hogy ez nem egy szokv�nyos hely. Bent a folyos�kat pisl�kol� f�kly�k f�nye vil�g�totta meg. A csupasz fekete falakr�l csepegett a v�z. Volt valami r�misztõ �s egyben nyomaszt� ebben az �p�letben. Loreen magabiztos l�petekkel k�vette a suhog� tal�r� Perselust, aki hirtelen meg�llt egy r�csos ajt� elõtt.
- Mi�rt hozt�l ide?
- Bossz�t akart�l �llni, h�t itt a lehetõs�g- mondta Piton hidegen.
Loreen megrettent, majd ben�zett a cell�ba. Bent Bellatrix �lt a cella k�zep�n egy r�vid ujj� ruh�ban, fekete haja k�cosan omlott a v�ll�ra, szemei �lettelen�l n�ztek a semmibe �s l�legzet�t lehetett csup�n hallani m�st nem. Olyan sz�nalomra m�lt�an n�zett ki, �gyhogy Loreen m�st nem is �rtett ir�nta csak sz�nalmat.
- Mire v�rsz?- k�rdezte Perselus.
- Nem tehetem - suttogta – Nem b�rn�m megtenni.
- L�tod nem vagy, te gyilkos. Tudtam �n, hogy soha nem tudtad volna meg�lni.
- �gy nem is tenn�m meg.
- Lehet, hogy m�s helyzetben sem.
- Ennyire ismersz?
- V�g�l is sok�ig bar�tok voltunk.
- A legjobbak - mondta Loreen- De most m�r menj�nk innen.
Majd Loreen belekarolt Perselusba �s elhagyt�k az Azkaban vastag falait, amik megannyi s�t�t m�gust tartottak fogva. Bellatrix a cell�ban m�g mindig maga el� meredve �lt, de karj�n m�g mindig l�tszott a s�t�t jegy.
J� �s rossz k�zdelme �r�k, mint maga az idõ. Egym�st kergetve harcol a f�ny �s az �rny, s ez soha nem �r v�get, m�g vil�g a vil�g.