A selymes fûvel bor�tott mezõn vid�m sz�l sz�guldott v�gig, mag�val hordozva az �zenetet, hogy nem sok�ra bek�sz�nt a rekkenõ hõs�gû ny�r. A lenge fuvallat l�gyan simogatta a z�ld fûsz�lakat, aminek hat�s�ra azok, mintha besz�dbe kezdtek volna, titkokat s�gva egym�snak.
A f�k lombja eleven z�ld sz�nben pomp�zott, amiket a l�gy l�gmozg�s n�ha megzizzentett. Az �gen felhõk sokas�ga �szott csendesen, amiket a lemenõben l�võ nap f�nye festett itt-ott r�zsasz�nre, m�shol pedig halv�ny lil�ra. A mezõn, ahol nem is olyan r�gen �d�z k�zdelem d�lt, k�t egym�s kez�t fog� fiatal s�t�lt.
Draco n�ha sz�lt p�r sz�t. Hermione, pedig csendben hallgatta, majd messzi a t�volban a naplemente sz�neit csod�lta, amik megnyugtat� harm�ni�t sug�rozott. Majd f�rj�re n�zett, aki �ppen a gondolaiba mer�lve �lelte mag�hoz. Lenge szellõ simogatta az arcukat �s olyan b�ke k�lt�z�tt a sz�v�kbe, amirõl eddig csak �lmodtak. Csendesen s�t�ltak kereszt�l a mezõn, n�m�n eml�kezve az elesettekre, s hallgatva a madarak csicserg�s�t.
- Mintha nem is harcoltatok volna itt – jegyezte meg a l�ny.
- Igaz- mondta Draco �s figyelmesen k�r�ln�zett- Minden �jj��ledt �s semmi sem eml�keztet a harcra, pedig alig egy h�napja t�rt�nt, hogy…
- N�zd!- mutatott a l�ny a t�volba- Ott mintha vil�g�tana valami- �s t�nyleg a lemenõ nap f�ny�ben, valami ez�st�sen csillogott.
- Hol?
- Ott n�zd csak!
- Menj�nk egy kicsit k�zelebb.
Lassan elindultak, hogy megn�zz�k, mi is lehet az. Kider�lt, hogy amit Hermione l�tott, nem volt m�s, mint amit a S�rk�nyok maguk ut�n hagytak.
- Ez az a hely, ahol megid�zt�k a s�rk�nyt - magyar�zta Draco.
- �s m�g mindig ez�st�sen vil�g�t? – k�rdezte a l�ny gyanakodva.
- �rdekes- vontra meg a v�ll�t Draco, mint akit ez a legkev�sb� sem izgat a dolog, majd elindult tov�bb nem tulajdon�tva nagy jelentõs�get az esetnek.
Hermione csak megr�zta a fej�t, majd elindult f�rje ut�n. De nem vigy�zott el�gg� �s a v�dõk�rre l�pett. Azt�n a k�r a benne l�võ pentagrammal egyszeriben eltûnt. A l�ny �rtetlen�l �llt az eset elõtt, de nem volt ideje ezzel foglalkozni, mert egyszer csak az �rezte, hogy valami megreped, �s a magzatv�z elfolyik. Hermione szemei kit�gultak �s n�mi ijeds�ggel tette kez�t a domborod� pocakj�ra. Vett egy m�ly levegõt, majd tejesen nyugodtan megsz�lalt:
- Draco!
- Tess�k szerelmem. Valami baj van?
- Haza kellene menn�nk - mondta nyugodtan.
- Mi�rt?- k�rdezte Draco- Nem �rzed j�l magad?
- Nem eg�szen errõl van sz�.
- Akkor?
- Ne ess p�nikba, de hamarosan sz�lõk lesz�nk.
- J�- mondta flegm�n, �gy, mint annak idej�n, de hamar �szbekapott �s kit�gul pupill�kkal meredt feles�g�re- Mi-mi… Micsoda?- k�rdezte dadogva.
- Nemsok�ra megsz�letik a baba - mondta Hermione t�relm�t veszve.
- A baba?- k�rdezte r�m�lten, a b�tor s�rk�nyig�zõ.
- Igen. Csak azt nem �rtem, mi�rt vagy �gy meglepve, pedig �gy eml�kszem kilenc h�nappal ezelõtt sz�ltam.
- Mit csin�ljak?- k�rdezte holtra v�lt arccal, �s mit sem t�rõdve a figyelmeztet�ssel, p�nikba esett.
- Mindegy csak, szedd �ssze magad!
- Mivel megy�nk haza?
- Az Isten szerem�re Draco Malfoy, h�t azzal a kocsival, amivel idej�tt�nk. Tudod, ami itt van vagy t�z m�terre tõl�nk �s a Malfoy csal�d tulajdona.
- �n is tudom mivel j�tt�nk!
- Nekem nem �gy tûnik, - mondta Hermione �sszeszor�tott fogakkal - de most hagyjuk ezt �s induljunk.
Draco egy sz� n�lk�l belekarolt a feles�g�be �s a kocsihoz vezette, majd seg�tette neki be�lni. Azt�n õ is besz�llt, �s elindultak. A nagy szerencs�j�k az volt, hogy a kocsit t�bb var�zslattal is ell�tt�k, mert a veszett temp�ban aut�z� Draco biztosan karambolozott volna. Agg�d� k�ppel n�zett Hermion�ra, aki pr�b�lt m�lylevegõt venni, �s nyugodt lenni. De Draco holtra v�lt arca �s n�ha elõt�rõ p�nikrohamai a legkev�sb� sem nyugtatt�k meg.
Nem is �rtette, mi�rt ilyen ideges a szõkes�g �s mi�rt esett ennyire p�nikba, pedig nem is olyan r�gen teljes nyugalommal ment a csat�ba. De nem volt ideje tov�bb gondolkodni ezen, mert egy erõs f�j�s futott v�gig a test�n, amit nem hagyhatott sz� n�lk�l. Draco erre agg�dva r�n�zett Hermion�ra, �s olyan tehetetlennek �rezte mag�t, mint eddig m�g soha. Azt k�v�nta, b�r seg�thetne. Amikor tekintet�k tal�lkozott, Hermion�t elfutotta a m�reg.
- Merlinre! Az utat n�zd te szerencs�tlen!- sz�lt r� idegesen.
- J�-j�, csak ellenõrizni akartam, hogy j�l vagy-e.
- Ne t�rõdj velem, �n j�l vagyok!- mondta elf�l� hangon egy erõsebb f�j�s k�zben.
- Nekem nem �gy tûnik.
- Fogd be a sz�d �s n�zd az utat!
- M�r az is baj, ha agg�dok �rtetek?- k�rdezte hirtelen.
- Figyelj, elmagyar�zom tagoltan, hogy te is �rtsd! Ha…Te…Nem…Figyelsz…Akkor…Mind… A…H�rman…Meghalunk. �gyhogy, ha m�g egyszer megl�tom, hogy nem az utat n�zed, esk�sz�m meg�tlek, �s a jelen helyzetben ez nagyon fog neked f�jni!
Ezen a ponton az ifj� f�rj meg�rtette, hogy jobb, ha nem vitatkozik �s teszi, ami kell, mert nagyon meg fogja b�nni. De bel�l annyira �ssze volt zavarodva, m�r az sem tudta mit csin�l. De pr�b�lt megnyugodni, ami v�g�l is siker�lt egy kicsit. Percekkel k�sõbb meg�rkezte a Black k�ria el�.

***


Draco f�lõr�lt m�dj�ra rohant be az ajt�n, term�szetesen Hermion�t a kocsiban felejtette. L�lekszakadva kiab�lt orvos�rt. H�t ennyit arr�l a fenenagy nyugalomr�l. Hamarosan egy seregnyi seg�tõk�sz embert t�dult ki az eb�dlõbõl �s ijedten n�ztek Dracora. Mivel mg mindig k�s�rtette õket a h�bor� m�l� eml�ke, m�g mindig �vatosan j�rtak a vil�gban.
- Hol van Madam Pomfrey?- k�rdezte Draco.
- Visszament Roxfortba- mondta Moira.
- Pont most?? Amikor sz�ks�g van r�.
- Mi a baj?
- Hermione sz�lni fog.
N�h�nyan a t�megbõl megk�nnyebb�lten s�hajtottak fel, mert m�r rosszabb dologra gondoltak, de ez a hozz��ll�s Dracot m�g jobban feld�h�tette.
- Ez mind nagyon sz�p, de ha nem vagyok indiszkr�t. Hol hagytad a feles�gedet?- k�rdezte Jane.
- Itt vagyok- sz�lt Hermione, aki �ppen akkor s�t�l be az ajt�n.
Shannon, aki a legk�zelebb �llt az ajt�hoz, belekarolt Hermion�ba, �s seg�tett neki tov�bb menni. Hermione k�zelebb hajolt hozz� �s a f�l�be s�gta.
- Ne engedj�tek be, mert m�r megõrj�t a p�nikol�s�val, �s att�l f�lek, el�julna, vagy ami m�g rosszabb meg�tkozn�m.
A f�lv�mp�rl�ny b�lintott.
- Gyere kedvesem – mondta Loreen- Most, pedig sz�pen felmegy�nk az emeletre. Molly, k�rlek, gyere te is!
- J� rendben.
Azt�n a t�rsas�g felment az emeletre. Draco is �ppen k�sz�lt volna ut�nuk, de Shannon az �tj�t �llta.
- Draco, te nem j�ssz vel�nk!- mondta l�ny, parancsol� hangnemben- Itt maradsz lent!
- Nem hagyom egyed�l a feles�gemet!- ki�ltott.
- Gyere! –sz�lt neki Leslie- �ppen sakkozunk. Ron m�r vagy h�sszor megvert.
- Sakkozzon a hal�l!- �v�lt�tt Draco.
- Fi�k, k�b�t��tkot neki, ha ut�nunk j�n!- adta ki a parancsot Jane, majd felment az emeltre a t�bbiek ut�n.
- Gyere Draco!- mondta Leslie a felbõsz�lt f�rjnek, mintha egy h�rom�ves gyerekhez besz�lne- Most sz�pen el�lsz ide, �s sakkozunk egyet.
- Ha nem hagyod abba ezt, �s nem veszed le r�lam a kezed, esk�sz�m, darabokra �tkozlak - morogta a fogai k�z�tt.
- Nem �rtem mi�rt vagy ilyen ideges? Hiszen Hermione a legjobb kezek k�zt van �s nem lesz semmi baja.
- Majd megl�tjuk, te milyen leszel, ha a te gyereked sz�letik.
- H�t biztos, hogy nyugodtabb – mondta Leslie nevetve - Na most j�tszunk vagy nem?
P�r �ra, �s rengeteg elveszett j�tszma ut�n, a kis csapat unottan terpeszkedtek a fotelokban. Hogy el�ss�k az idõt, besz�lget�sbe kezdtek. Draco ebbõl egy sz�t sem hallott. Ha k�rdeztek tõle valamit, akkor mindenre „aha” volt a v�lasza. B�r a k�rd�sek t�bbs�ge nem is eld�ntendõ volt, de ez neki a legkev�sb� sem sz�m�tott. A t�bbiek egy ideig pr�b�lkoztak bevonni a t�rsalg�sukba, de azt�n feladt�k a dolgot �s �gy d�nt�ttek, ink�bb csak szemmel tartj�k a S�rk�nyk�t. Aki m�g mindig idegesen dobolt kez�vel a l�bain �s egy pillanatra sem mutatott semmi �rdeklõd�st a t�bbiek ir�nt. Csak a feles�ge �s a sz�letendõ gyermeke j�rtak a fej�ben. Õrj�tõ volt az a tudat, hogy nem hallott r�luk semmi h�rt. Pr�b�lta felid�zni Leslie szavait, miszerint feles�ge a legjobb kezekben van, de valami rossz �rz�s mindig ott motoszk�lt a fej�ben.
Lassan �jf�l fel� j�rt az idõ. A nappaliban a Dracora vigy�z� k�l�n�tm�ny m�r r�gen az �lmok orsz�g�ban vend�geskedett. Tristen hangos horkol�sba kezdett. Harrynek lel�gott a keze a d�v�nyr�l. Leslie motyogott valami olyasmit, hogy õ azt�n nem eszi meg a spen�tot. Ron a p�lc�val a kez�ben szuny�k�lt a fotelban. Csup�n az agg�d� f�rj virrasztott �beren, mint egy vad�szkutya. De rajta is megmutatkoztak a f�radts�g jelei �s n�ha nagyot �s�tott. K�rben�zett a helyis�gben, hogy megbizonyosodjon r�la, mindenki h�zza-e m�r a l�bõrt. A szõkes�g �gy d�nt�tt, most j�tt el a pillanat a cselekv�sre. Lassan a legkisebb zaj n�lk�l fel�llt a hely�rõl �s lopakodva elindult kifel� a nappalib�l. M�r azt hitte, hogy megmenek�lt �s egy �rd�gi mosoly jelent meg az arc�n. �ppen gratul�lni akart mag�nak a brili�ns lopakod� k�ss�gei�rt, amikor egy gyors �tok, ami elõl m�g kit�rni sem lett volna ideje, telibe tal�lta. Draco bamba k�pet v�gott, szemei fenn akartak �s erõtlen�l, hatalmas puffan�s k�s�ret�ben tal�lkozott, a padl�val. De elõtte m�g �rintve az egyik b�tordarab sz�l�t is, amitõl egy sebet kapott aj�nd�kba a homlok�ra.
- Na ezzel is megvoln�nk- mondta Ron �s ahol westernfilmekben szok�s, megf�jta ez esetben a p�lc�ja hegy�t.
Azt�n �s�tott egyet �s m�sik oldal�ra fordult.

***


Mad�rcsicserg�s hallatszott be a nyitott ablakon �s valahonnan kintrõl hangok szûrõdtek be a szob�ba. Az �gyon fekvõ f�rfi szemh�jai kicsit megrebbentek �s kezdett v�gre mag�hoz t�rni. Az erõs napf�ny egy kicsit b�ntotta a szem�t, de hangfoszl�nyokat kitûnõen halotta.
- K�pzeld m�g egy sebhely is lett a fej�n, de nem forrasztottuk be- nevetett Harry.
- Szerintem, meg fogja �tni a guta, ha megl�tja. Hiszen mindig cikizte Harryt a sebhelye miatt. R�ad�sul az is hasonl�t egy vill�mhoz - mondta Ron.
- Az�rt ez nem volt sz�p tõletek- mondta Ashley.
Draco sajg� fejjel hallgatta õket �s lassan kinyitott a szem�t. Kez�t a fej�re tette, hol egy nagy ragtapasz �rulkodott arr�l, hogy pontosan kinek is lett sebhely a fej�n. �ri�si s�haj hagyta el a sz�j�t, majd k�rben�zett. Semmi k�ts�g a Hermion�val k�z�s szob�ban volt. Lassan a m�sik oldal�ra fordult.
- � v�gre fel�bredt�l- sz�lt sug�rz� mosollyal Hermione, aki egy pokr�ccsom�t ringatott �ppen- m�r kezdetem agg�dni, Ron nagyon erõs k�b�t��tkot k�ld�tt r�d.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte Draco f�j� fejjel.
- El�g sok minden. Gyere k�zelebb �s n�zd meg a fiadat!
Draconak nem kellett k�tszer mondani, k�zelebb h�z�dott feles�g�hez �s k�zelebbrõl is megszeml�lte az alv� cs�pps�get. M�r nem is �rezte a fej�t sz�thas�t� f�jdalmat. M�rhetetlen b�szkes�g �radt sz�t a sz�v�ben. Az apr�s�g kik�p�tt olyan volt, mint az apuk�ja, ugyanaz a feh�r bõr, ugyanaz a tejf�l szõke haj, b�r a kicsinek m�g csak p�r sz�l volt. De azt nem mern� senki sem �ll�tani, hogy az anyuk�j�ra cseppet sem hasonl�tott, mivel pont egyforma orrocsk�juk volt �s cseresznyepiros ajkuk. Draco fel�lt az �gyban �s �tvette Hermion�t�l �jsz�l�tt fi�t. A kicsi kinyitotta a szem�t, k�k szemecsk�k n�ztek fel az apuk�ra. Draco �nk�ntelen�l elmosolyodott, majd megsz�lalt:
- Szia kishaver!
- H�t �gy kell k�sz�nteni a fiad?- korholta Hermione nevetve a f�rj�t.
- Oh bocs�nat- mondta Draco- Bemutatn�d nekem az urat.
- Ez csak term�szetes. Az �rfi Dylan Aaron Malfoy.
- Igazad volt dr�g�m.
- �s ugyan miben?
- Hogy fi�nk fog sz�letni.
- �n mondtam, hogy hallgass r�m. De azon nagyon meglepõdtem, hogy a fi�nk is egy s�rk�ny.
- Igen?- n�zett d�bbenten Draco.
- N�zd csak itt van a jel!
Azzal egy kicsit k�zelebb h�z�dott hozz�juk �s val�ban a kis Dylan v�ll�n ugyanolyan ez�st s�rk�ny volt, mint apj��n.
- Ez nagyon �rdekes- mondta Draco- De azt hiszem tudom, mi�rt van rajta is a jel.
- Nekem is elmondod?- �rdeklõd�tt Hermione.
- M�g nincs v�ge a gonosz elleni harcnak, �s jobban tessz�k, ha vigy�zunk a b�k�re.
- Dr�g�m a gonosz elleni harcnak soha nem lesz v�ge - jegyezte meg Hermione.
- Mit sz�ln�l, ha visszamenn�nk Darkness Fallsba?- tette fel hirtelen a k�rd�st Draco.
- Biztos, hogy vissza akarsz menni?
- Nincs, ami itt tartson. Te mit gondolsz?
- �n oda megyek, ahova te - mondta Hermione- �desany�ddal mi lesz?
- Ne agg�dj, apa hamarosan vissza…
- Valaki engem emlegetett?- sz�lt Lucius az ajt�b�l.
- Apa!
- Lucius!
A k�t fiatan egy kicsit megd�bbenve n�zett a smaragdz�ld tal�rban �ll� f�rfit. Hossz� ez�stszõke haja �ssze volt k�tve, arca teljesen m�s volt mit r�gen, sug�rzott valamif�le k�l�n�s boldogs�ggal �s tele volt harm�ni�val. Mellette szint�n sug�rz� Narcissa �llt, �s mind a ketten alig v�rt�k, hogy megismerkedjenek a Malfoy csal�d leg�jabb tagj�val. De Lucius meg�ll�totta Narciss�t, majd kacsintott r� egyet. K�zben Hermione karj�ba vette a kisfi�t. Azt�n Lucius m�ly levegõt vett �s belekezdett a mondand�j�ba:
- Dr�ga Hermione, hoztam neked egy kis meglepet�st - mondta Lucius mosolyogva �s kit�rta az ajt�t.
- Mama, papa- mondta a l�ny �s k�nnyek jelentek meg a szem�ben.
- Kisl�nyom- mondta az �desanyja �s r�gt�n oda sietett l�ny�hoz, majd egy�tt s�rtak tov�bb.
- Papa ne haragudj r�m, mert nem sz�ltam...
- Jaj bog�rk�m, hogy tudn�k r�d haragudni? – mondta Mr Granger- Lucius elmondott, mindent.
Azt�n a k�vetkezõ pillanatban m�r k�zrõl k�zre j�rt az ifjabb Malfoy. Lucius kijelentette, hogy a gyermek:
- Egy igazi Malfoy!
Ezen term�szetesen �sszevitatkozott Mr Grangerrel, de a v�g�n egy j�t nevettek az eg�szen.
Draco �s Hermione mosolyogva n�ztek egym�sra �s mindkettõj�k fej�ben ugyanaz a gondolat fogalmaz�dott meg. Ha �vekkel ezelõtt egy�ltal�n eml�t�st tesz valaki arr�l, hogy õk ketten egy p�r lesznek �s Lucius Malfoy feh�r m�gusok oldal�ra �ll, biztosan kinevetik �s bolondnak b�lyegzik az illetõt. B�r Draco biztosan tudta, hogy apja j� �tra t�r�s�ben Lady Nessan�nak is nagyon nagy szerepe volt.

***


Miut�n a kis csal�d v�gre megszabadult a l�togat�k sereg�tõl, Hermione �s Draco a kis Dylan b�lcsõje mellett figyelt�k, hogy az apr�s�g, hogyan alszik. Draco boldogan �lelte meg feles�g�t �s megcs�kolta.
- Hermione?- suttogta b�rsonyos hangon.
- Tess�k dr�g�m.
- �n olyan boldog vagyok!
- �s is nagyon.
Egym�sra nevettek, majd tov�bb gy�ny�rk�dtek a kis apr�s�gban, aki tal�n egy b�k�sebb vil�gba cs�ppent, mit õk hajdan�n. De sz�lei tudt�k, hogy fi�kra olyan kalandos �let v�r, amire most m�g nem is gondolt. �m ez egy m�sik t�rt�net.
A nap is m�r r�g nyugov�ra t�rt �s nem hagyott maga ut�n egy �rva, k�sza f�nynyal�bot sem. A langyos esti sz�l lengedezett, �s a hatalmas f�k z�ld lobjai altat�t susogtak az �jbe. M�r nem j�rt senki az utc�kon, minden csendbe �s nyugalomba burkol�zott. Feltekintve az esti �gboltra megannyi t�nd�klõ csillag ragyogott. Mintegy azt jelezve, hogy a f�ny csak a s�t�ts�gben ragyog igaz�n.



„Egy porszem vil�got jelent,
S egy sz�l vadvir�g az eget,
Fogd f�l tenyeredben a v�gtelent,
S egy percben �lj �vezredet.”
( William Blake: Az �rtatlans�g j�vend�l�sei)


The End


K�sz�netnyilv�n�t�s

H� nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi mindent akarok mondani, de �g�rem, nem rabolom sok�ig az idõt�ket. Mikor belekezdtem az �r�sba, nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni, �s egy�ltal�n el fogj�k-e olvasni, ami csak �gy kipattan a fejembõl. �gy gondolom, most itt az LITD v�g�n, elj�tt az ideje, hogy mindent megk�sz�njek.
K�sz�n�m minden kedves olvas�mnak a kritik�kat �s a t�relmet (amire nagyon is sz�ks�getek volt n�h�ny esetben). Nagyon sokat jelentett nekem az a sok pozit�v v�lem�ny, amiket kaptam tõletek. Meg kell, hogy mondjam ennyit m�g �letemben nem kaptam, �s emiatt �rdemes �rni. N�lk�letek nem ment volna!! M�g egyszer nagyon k�sz�n�m nektek!
K�l�n k�sz�netet szeretn�k mondani a lektoraimnak (idõrendben) : eunysnak, Hawaiinak, �ronnak, Eve Snapenek, Leia Kruxnak �s m�g azoknak, akik figyelmeztettek a hib�kra. Nagyon sokat seg�tettetek!! B�r az LITD-ben vannak m�g hib�k, de az mind az�rt van, mert h�t emberbõl vagyok �n is, de ki fogom jav�tani.
M�g annyi mindenkinek mondhatn�k k�sz�netet, akik mindig is b�tor�tottak. De most r�t�rek egy m�sik t�m�ra, vagyis ink�bb a l�nyegre:
Mint �szrevett�tek az LITD-nek v�ge lett, b�r tudn�k m�g mit hozz� �rni, az m�r nem kapcsol�dna a c�mhez (de valami azt s�gja, nem b�nn�tok, ha �gy is folytatn�m). �gy h�t, �gy d�nt�ttem a Light in the Darkness meg�rdemel egy m�sodik r�szt is, aminek a c�me : Beyond the Darkness ( ja am�gy im�dom a darkness (s�t�ts�g) sz�t, van benne valami dallamoss�g, ami tetszik) Rem�lem �r�lt�k a h�rnek �s „õt” is annyira fogj�tok szeretni, mint az LITD-t.
Akkor m�r nincs m�s h�tra el kell b�cs�zni az LITD-tõl. Nagyon �lveztem az �r�s�t, �s lehet hogy furcs�n hangzik, de �j ember lettem �ltala. �gy �rtem megismertem egy m�sik oldalam, amit eddig valahogy m�g soha nem fedeztem fel, vagy csak kis r�szleteiben.
Na j� most m�r befejezem, mert m�g a v�g�n �rok hozz� m�g valamit, ami m�r nem oda tartozik.

K�szi m�g egyszer mindent:
Nyx

Ui.: Aki eddig olvasta az LITD �s �rna nekem kritik�t arr�l, hogy �gy �sszess�g�ben, milyennek is tal�lta a firk�lm�nyomat, annak nagyon �r�ln�k:) �s nagyon megk�sz�nn�m.