2. fejezet: Megszeghetetlen Esk�

" Testemen egy eddig ismeretlen, j�ghideg �rz�s futott v�gig a gondolatra miszert a Var�zsl�vil�g sz�rnyeteg�vel kell le�lnem �letem elk�vetkezend� napjait. Hi�ba l�ttam magam el�tt egy vonz� k�ls�t, a j�gvihar, ami a lelkemben d�lt kereszt�ls�p�rt minden �sz�rvet. �reztem, azt, hogy n�z, �reztem, azt is, hogy hogyan. A k�nnyek puh�n folytak v�gig arcomon, de �n ebb�l semmit nem �reztem.

- Hogyan �rtette, azt hogy mindent megkapok? - k�rdeztem al�zatos, de hat�rozott hangon.

Szeme t�zet h�nyt az �rtetlenked� k�rd�sre. Mimik�ja, gesztusa mind ellentmondtak annak, ahogyan hozz�m sz�lt.

- Velem kell maradnod. B�rhogyan jelezn�l Harry Potternek, vagy ak�r csak egy jelent�ktelen kis aurornak, vagy ami m�g rosszabb, egy s�rv�r�nek, azonnal v�gzek vele. Azt akarom, hogy tedd le a Megszeghetetlen Esk�t erre vonatkoz�an. - jelentette ki l�gy, �m ellentmond�st nem t�r� hangon.

Majd h�feh�r ujjai elindultak arcom ir�ny�ba. �sszerezzentem a f�lelemt�l, �s szemem �nk�ntelen�l is lecsuk�dott. �rint�se �ram�t�sk�nt �rte arcomat, melyen v�gigsim�tva let�r�lte a gy�ny�z� k�nnycseppeket.

Kezem �k�lbe szorult, att�l, amit �reztem. Tenyerembe oly' m�lyen belef�rtam k�rmeimet, hogy kicsordult a v�r. Elm�m �s tetteim k�l�nb�z� utakon j�rtak. Kinyottam szememet. A l�tv�ny elszor�totta a sz�vemet. Voldemort undorodva vizsg�lta az ujj�n csillog� �rzelmet. �reztem n�vekv� haragj�t. �reztem a helyzet s�ly�t, de nem b�rtam ellen�llni a bennem b�jk�l� keser�s�gnek, mely sz�tfesz�tette lelkemet.

- �lj�n meg, Voldemort! �n nem maradhatok itt. Ha nem teszi meg, megteszem �n. - sz�ltam csendesen, �s csontomig hatolt a retteg�s.

�gy kapta fel a fej�t, mintha pofon v�gtam volna. Keze p�lc�j��rt ny�lt �s egy pillanat alatt az imperio hat�sa alatt �lltam.

- Fogd meg a kezem. - parancsolta.

Kezem �nk�ntelen�l megindult a h�h�r jobbj�nak ir�ny�ba. Ekkor l�pett be Lucius Malfoy. Arc�n meglepetts�ggel vegyes undor futott v�gig l�tv�nyomra. Voldemort megparancsolta neki, hogy olvassza �ssze megszeghetetlenn� esk�nket.

- Mondd, hogy velem maradsz, �s nem sz�lsz a bar�taidnak. - mondta �s �n ism�teltem. - Mondd, hogy nem pr�b�lsz meg meg�lni engem.

Ezt is meg�g�rtem. Lucius k�ts�gbeesett pillant�sa a Nagy�r fel� m�g jobban fellobbantotta bennem a k�ts�g l�ngj�t. Mi�rt akarn�m �n meg�lni a leghatalmasabb var�zsl�t? Mi�rt nem v�gez velem? Mi�rt akar maga mellett tartani? Valamit sejtettem a h�tt�rben, valamit, amir�l nem szabadott tudnom.

- Kifel�, Malfoy. - s�v�tette parancsol�an.

Lucius meghajolt el�tte �s elhagyta a szob�t. �jra kettesben voltam vele. Sz�vem hevesen dobogott a tehetetlens�gt�l.

- Mit �rt el ezzel, Voldemort Nagy�r? - vontam �ssze szem�ld�k�m. - A helyzet v�ltozatlan. �n nem f�lek a hal�lt�l. - folytattam csendesen.

Ez volt az utols� mondat, amit elviselt. P�lc�j�t megragadva, Crucio-val k�nzott egy �r�n �t. Fogaim v�resre t�pt�k sz�mat, �m az �r�lt f�jdalom ellen�re alig j�tt ki hang a torkomon. � csak kiab�lt:

- Nem sz�l�thatsz a nevemen! Nem �lheted meg magad! Meg�retted?! - ism�telgette, ak�r egy eszel�s.

Hiszen az is volt. Tudtam, hogy �r�lt. Mi ez a r�geszme, hogy nem akar halottan l�tni? Nem �rtettem. Egy valamit el�rt a crucioval. A k�nz�s �ltal fel�ledt bennem a megt�rthetlen p�nc�l, mely v�d�burkot fon az elkeseredett emberek k�r�: az �let�szt�n. K�ts�gbeesett gondolataim a k�zd�sre koncentr�l�dtak. Ki kell b�rnom az ember feletti f�jdalmakat, melyeket okoz nekem.

Az utols� amire eml�kszem az volt, hogy m�lyen arcomba f�rta a szemeit. Sajn�latot �reztem. Sajn�ltam �t, mert l�ttam benne a k�ts�get. Azt a v�v�d�st, amit az ember akkor �rez, ha ismeretlen szitu�ci�ba ker�l. Lelke m�ly�n nem akart b�ntani. Ez neki sokkalta jobban f�jt, mint nekem b�rmilyen �tok. A tudat, hogy k�pes �rz�sekre, megijesztette �s meg�rj�tette. Nem �lt meg.

Nem tudom, mennyi ideig lehettem eszm�letlen, de mikor szemeim kiny�ltak Lucius �lt mellettem. Arckifejez�se egy pillanat alatt �tform�l�dott, ahogyan r�m n�zett. Undor �lt ki r�.

- Magadhoz t�rt�l, Granger? - k�rdezte, �s l�ttam rajta, hogy legsz�vesebben halva l�tott volna.

T�ntet�leg m�smerre n�ztem, �s �gy v�laszoltam. Mindenem �r�letesen f�jt a k�nz�st�l.

- Mint l�tja, Mr. Malfoy. Maga mit keres itt? - k�rdeztem.

F�rk�sz� tekintettel n�ztem karakteres arc�t, szem�ld�k�nek ideges r�ng�s�t, �s sz�j�nak mozg�s�t.

- A S�t�t Nagy�r megb�zott azzal, hogy figyeljem, mikor t�rsz magadhoz. - hajtotta le a sz�rny� indulatt�l a fej�t, amint kimondta a megal�z� szavakat. - Egy�bk�nt meg mi k�z�d van hozz�, s�rv�r�? - ord�tott r�m, �s p�lc�t r�ntott.Fel�m tartotta.

�t is sajn�ltam. Meg�rtettem, milyen neh�z lehet, engem �polnia, mik�zben az eszme, amely mellett m�g az Azkabant is �tv�szelte, ezzel ellent�tes volt. Voldemort ekkor l�pett be. Pillanatok alatt leter�tette Luciust a f�ldre.

- Avada Kedavra! - suhintott egyet, �s legh�bb csatl�sa �nk�ntelen�l elv�g�dott a padl�n. "

********************

Sokatok szerint eddig zavaros. :-) Nagy jelent�s�ge lesz Vold viselked�s�nek, vagyis figyeljetek r�!! Malfoy az�rt halt meg, mert p�lc�t emelt Hr-ra. Persze, nem az�rt, mert hipp-hopp beleszeretett. Eg�szen m�s oka van. Rem�lem nem tart vissza titeket a sztori bonyolults�ga att�l, hogy tov�bb olvass�tok,mert a l�nyeg m�g csak a k�vetkez�kben j�n!!!

*********************