A sz�l faleveleket sodort a 9 �s ¾-ik v�g�ny peronj�n. Szeptember l�v�n, mint minden �vben ugyanekkor, di�kok hada lepte el ezt a helyt, hogy elinduljon Roxfortba. Zsibong� a ny�r eml�keit m�g frissen hordoz� t�meg sz�nes forgatagk�nt t�lt�tte meg a k�rny�ket. Macskany�vog�s, baglyok huhog�sa �s �nfeledt besz�lget�sek zaja hallatszott. Egy �j tan�v kezdõd�tt mindenki sz�m�ra, tele �j kalandokkal, rem�nyekkel �s term�szetesen sok tanul�ssal.
A peronra egy gesztenyebarna haj� l�ny l�pett. Hossz�, g�nd�r haj�val pajkosan j�tszott az õszi sz�l. A l�ny elm�l�zva figyelte a t�bbi iskolat�rs�t. Elmosolyodott. M�g �l�nken �lt az eml�kezet�ben az �lm�ny, amikor elõsz�r utazott Roxfortba. Milyen izgatott is volt akkor, �s milyen gyorsan elsz�llt az idõ… S�hajtott egy hatalmasat, �s sz�ve neh�zz� v�lt.
Õ most utolj�ra utazik szeretett iskol�j�ba. B�r tudta, neh�z sz�vvel fog megv�lni tõle, m�gis �r�mmel t�lt�tte el az �sszes kellemes eml�k, amit az �vek sor�n a j� �reg Roxfortban szerzett. M�g egyet s�hajtott, majd befejezte az elm�lked�s, �s elindult az izgatott t�megben a vonat fel�. F�rk�szõ tekintettel p�szt�zta a k�rny�ket, bar�tait keresve, de m�g sz�n�ket sem l�tta sehol. A vonathoz �rve tan�cstalanul k�r�ln�zett, de v�g�l �gy d�nt�tt nem �rdemes tov�bb v�rnia, hisz a Roxfort Expressz perceken bel�l indul. V�gott egy durc�s fintort, mivel elõre megbesz�lt�k, hogy tal�lkozni fognak. De �gy l�tszik nem �gy alakultak a dolgok, ahogy gondolta. Mit lehet tenni? Felsz�llt a vonatra, illetve csak sz�llt volna, mert neh�z utaz�l�d�j�t sehogy sem tudta felr�ncig�lni.
Sajnos nem haszn�lhatott semmif�le bûb�jt, hogy megk�nny�tse helyzet�t, mivel p�lc�ja a l�da legm�ly�n lapult. Esz�be jutottak R�mszem Mordon szavai, a lankadatlan �bers�grõl, ami most v�gk�pp felm�rges�tette. Ide vezet az, ha nem figyel�nk a pakol�sn�l, �s a legfontosabb dolog ker�l a legel�rhetetlenebb helyre. Bossz�san tette le a l�d�j�t.
A l�ny v�giggondolta a lehets�ges vari�ci�kat: neki�ll kipakolni, de akkor meg lek�si a vonatot vagy pr�b�lja meg a vonatra tuszkolni azt az �tkozott csomagot, vagy k�rdetne seg�ts�get is? Ez az, ez a j� �tlet! Latolgatni kezdte, hogy a k�zelben hol tal�l valamif�le v�llalkoz� kedvû fiatalembert, aki seg�tõkezet ny�jtanak egy gyenge nõnek. De szerencs�tlens�g�re csak elsõs�k m�szk�ltak a k�zelben. Tanakod�sa k�zben valaki, a h�ta m�g�l megsz�l�totta:
- Mi az T�nd�rem, nem boldogulsz?
Hermione Granger sz�m�ra ez a hang egy�ltal�n nem volt ismeretlen, csak a sz�haszn�lat egy kicsit meglepte, �s a m�zesm�zos hangnemtõl v�gig futott a h�t�n a hideg. Tulajdonk�ppen, amikor seg�ts�g�rt foh�szkodott, nem eg�szen r� gondolt. Sõt esz�be sem jutott. De mivel a sors cs�nya tr�f�t ûz�tt vele jelent pillanatban, ez�rt �gy d�nt�tt lesz, ami lesz, b�tran v�v meg a s�rk�nnyal.
Lassan megfordult �s szemben�zett az ellens�ggel, b�r a fi� l�tv�nya cseppet se volt olyan, mint amilyen az elm�lt 6 �vben b�rmikor. Furcsa tekintettel futatta v�gig a tekintet�t a feh�r hanyagul begombolt ingû fi�n.
Draco Malfoy el�g sokat v�ltozott, legal�bb is k�lsõleg. Magasabb, izmosabb �s f�rfiasabb lett. Tejf�lszõke haja hanyag eleganci�val l�gott finom von�s� arc�ba, �s sz�rke szemeit, pedig a l�ny olyan ig�zõnek l�tta, mint semmi m�st, �s ez a gondolat n�mik�pp megr�m�tette, hiszen az õsi ellens�get f�rk�szte ebben a pillanatban.
Draco arca egy apr�cska meglepet�st t�kr�z�tt, mivel �lm�ban sem gondolta volna, hogy azt a l�nyt h�vja t�nd�remnek, akit a legjobban ut�l �s megvet. De ha jobban belegondol, nem is olyan, mint r�gen. Nem csoda, hogy nem ismerte meg. V�gign�zett a l�nyon �s arra a meg�llap�t�sra jutott, hogy �ri�si v�ltoz�son ment kereszt�l. Hermione haja m�r nem volt bozontos, hanem laza csig�kban hullott a v�ll�ra, alakja karcs� �s nõies lett. Angyali arc�ra pedig egy csipetnyi meglepõd�tts�g �lt ki, b�r ezt pr�b�lta pal�stolni.
- Kopj le Malfoy, n�lk�led is elboldogulok!- mondta bossz�san a l�ny, s az angyali arc fell�ngolt.
- Akkor igyekezz, mert �n is szeretn�k v�gre felsz�llni! - sz�lt g�nyos, len�zõ hangon a fi� �s t�ntetõleg karba tette a kez�t.
A l�ny �gyet sem vetve a fi�ra, �jra a l�d�ja fel� fordult, �s �jra megpr�b�lkozott a lehetetlen feladattal, de valahogy sehogy sem siker�lt. M�r arra is gondolt, hogy valamif�le cs�nya �tok �l a l�d�n, �s mindezt csak az�rt van, hogy min�l jobban lej�rassa mag�t. Ez a nap azok k�z� tarozott, amikor nem lett volna �rdemes felkelni. Ha ezt elõbb tudta volna… De k�r volt ilyesmikre fecs�relni a dr�ga idõt.
Draco m�r t�relmetlen�l toporgott, a tork�t k�sz�r�lte, �s a k�rm�t babr�lta, v�g�l nagy nehezen megsz�lalt:
- Seg�tsek?- pr�selte ki a neh�z, ritk�n haszn�lt sz�t, amirõl Hermione azt hitte, hi�nyzik a fi� sz�t�r�b�l, de a jelek szerint t�vedett.
- Furcsa ilyet hallani tõled… De azt kell, hogy mondjam, nem kell a seg�ts�ged –mondta egy balul siker�lt k�s�rlet ut�n a l�ny, aminek k�vetkezt�ben a l�da ism�t a f�ld�n landolt.
Nem sok v�lasztotta el Hermion�t att�l, hogy beler�gjon valamibe. B�r mondjuk t�bb lehetõs�g k�z�l is v�laszhatott, de a legjobban Draco s�pcsontja kecsegtetett a legjobban.
- Igyekezz s�rv�rû!- mondta gõg�sen �s s�rtõd�tten, mert nem mindennap akar m�sokon seg�teni, pl�ne nem Grangeren, akit kezdettõl fogva nem sz�vlelet, vagyis sz�vbõl ut�lt.
- Fogd be, te aranyv�rû g�r�ny!
Villog� szemekkel n�ztek egym�sra, ugr�sra k�szen. Az idillt Seamus hangja t�rte meg:
- Szia Hermione!
A l�ny egy kicsit megenyh�lt tekintettel fordult Seamus fel�, �s mosolyogva k�sz�nt neki.
- Szia! – majd hozz�tette- Tudn�l nekem seg�teni, m�r egy j� ideje szenvedek a csomagommal EGYED�L, �s sehogy sem tudom feltenni a vonatra.
- Persze -mondta a fi�. Hermione l�d�ja pillanatok alatt a vonatra ker�lt.
- K�sz�n�m.
- Semmis�g, majd a suliban tal�lkozunk - mondta a fi� �s elindult a bar�tai ir�ny�ba.
Hermione egy pillant�st sem vetve Dracora, felsz�llt a vonatra �s elfoglalta hely�t a legk�zelebbi �res kup�ban. Lehuppant az �l�sre, �s egy k�nyvet vett elõ a t�sk�j�b�l. A kelta r�n�kr�l sz�l� olvasm�ny egy ideig lek�t�tte a figyelm�t, de gondolatai elkalandoztak, �s m�r egy�ltal�n nem figyelt a k�nyvre. Lassan szemh�jai is elnehez�ltek, �s �tadta mag�t az �des �lomnak, aminek m�r semmi k�ze sem volt a r�n�khoz.

***

Az �lomb�l McGalagony d�h�s hangja �bresztette fel. El sem tudta k�pzelni mit keres a professzor a vonaton, azt meg v�gk�pp nem, hogy mi a fen�nek �v�lt ennyire? Felemelte a fej�t, �s �lmosan hunyor�tva n�zett k�rbe, majd mikor megl�tta az ajt�ban �ll� professzort �s Malfoyt, lemond�an s�hajtott �s visszafek�dt az �l�sre. Ink�bb nem akarta tudni mi t�rt�nt, mivel nagyon is j�l tudta, hogy ha Malfoy is benne van a dologban, akkor az cseppet sem lehet j�l els�lt dolog. Hallgatta, hogy a professzorasszony, mik�nt ord�t Malfoyal. Elmosolyodott.
- Felrobbantani a kup�t? Hogy jutott ez esz�be Malfoy? �n nem ezt v�rom el egy iskolaelsõtõl!
- De tan�rnõ, Finnigan …-kezdte Draco a magyar�zatot.
- Nem �rdekel! Õ is meg fogja kapni a b�ntet�s�t, ne agg�djon… �rtes�teni fogom Piton professzort is a t�rt�ntekrõl, ne f�ljen! Mivel a tan�v m�g nem kezdõd�tt el, nem vonok le a h�z�t�l pontokat. De az �t h�tralevõ r�sz�t itt fogja t�lteni, ebben a kup�ban, �s nem mozdul innen, egy tapodtat sem. Meg�rtette?!
Draco, amikor ben�zett a kup�ba, �s megl�tta az alv� Hermion�t, sz�rny�lk�dve �gy sz�lt:
- Nem… ide nem �l�k be!
- De m�g mennyire, hogy igen. Ne hisztizzen itt nekem, mint egy hat �ves! K�t v�laszt�sa van: vagy ide �l, vagy var�zslat n�lk�l kitakar�tja azt a kup�t, amit t�nkretettek Finnigannel. De ha nem tetszik, sz�vesen kital�lok mag�nak valamif�le b�ntet�st, amivel lek�theti a felesleges energi�it.
A fi� lehetõs�geket sz�m�t�sba v�ve, �s �gy d�nt�tt, hogy a kisebbik rosszat v�lasztja. M�gis csak jobb elfoglalts�g Hermion�t piszk�lni, mint takar�tani egy porig rombolt kup�t. Beleegyezõen b�lintott, majd bel�pett az ajt�n.
- Helyes- sz�lt a professzor- Lux paries – mormolta, majd kiment a kup�b�l.
Draco hangosan becsapta az ajt�t, majd le�lt az �l�sre, �s k�nyelmesen feltette l�bait, majd a l�nyt figyelte. �sszpontos�tott �s k�zben �sszer�ncolta a homlok�t, mintha szugger�ln� Hermion�t, hogy keljen fel. Csend telepedett a kup�ra, csup�n a l�ny egyenletesnek tûnõ szuszog�sa hallatszott.
Hermione val�j�ban nem is aludt, csak tetette, mert nem volt semmi kedve �jabb �sszetûz�sbe keveredni. De Draconak m�s tervei voltak, mint azt egy igazi mardek�rost�l megszokhattuk. Egy ideig m�g kitart�an szeml�lte a l�nyt, de azt�n megel�gelte a dolgot, �s unottan kin�zett az ablakon.
A l�ny m�g mindig sz�nlelt, �m az �l�ben l�võ k�nyv, hirtelen cs�szni kezdett. Hermione a k�nyv ut�n ny�lt, majd �szbe kapott �s mozdulata f�lbe maradt. A szemk�zti �l�sen terpeszkedõ fi� term�szetesen, mindent �szrevett, �s cselekv�sre sz�nta el mag�t. Sz�rke szemei megvillantak, majd elmosolyodott. Tal�rja zseb�bõl egy sastollpenn�t vett elõ, k�zelebb lopakodott, leguggolt, majd megcsiklandozta vele a l�ny orr�t. �ri�si t�sszent�s hangzott, �s egy pillanat m�lva Hermione m�r �ber �s term�szetesen m�rges �llapotban volt. Ek�zben Draco m�r tervelt form�lt a mardek�rosok �sszes ravaszs�g�val meg�ldott agytekerv�nyeivel.
- Mit keresel itt?- f�rmedt r� a diadalmasan vigyorg� szõkes�gre.
- Az biztos, hogy nem t�ged Granger- mondta ironikusan, �s vissza�lt a hely�re- McGalagony parancsa volt, hogy ide �ljek.
- Csod�s- ut�lkozott a l�ny. M�r �ppen ny�lt volna a k�nyv��rt, de Draco gyorsabb volt n�la.
- Add vissza, te g�r�ny!
- K�rd sz�pen, s�rv�rû! - �s magasan a feje f�l� tartotta a k�nyvet, hogy a l�ny m�g v�letlen�l se �rhesse el.
- Ne h�vj t�bbet s�rv�rûnek!
- Mert mi lesz?- k�rdezte tettetett f�lelemmel, s a hat�s kedv��rt ijedten n�zett a l�nyra.
- H�t ez- azzal egy j�l ir�nyzott r�g�ssal eltal�lta a fi� s�pcsontj�t, aki �szt�n�sen leengedte a kezeit, �gy a l�ny kivette a kez�bõl a k�nyvet, �s m�g j�l fejbe is k�lintotta a fi�t.
- Soha t�bbet ne merj s�rv�rûnek h�vni! - mondta a l�ny d�h�sen �s sietõs l�ptekkel kifel� igyekezett
- Ezt nagyon meg fogod b�nni Granger!- ki�ltott a fi� Hermione ut�n, mik�zben a l�b�t d�rzs�lgette.
Majd f�jdalm�t f�lret�ve, rohant volna a l�ny ut�n, ha nem �tk�z�tt volna akad�lyba. Megfeledkezett ugyanis a bûb�jr�l, ami nem engedte ki õt a kup�b�l. A v�dõbûb�j visszar�p�tette a fi�t, aki hangos puffan�ssal �rt c�lt a falon, ahol egy �jabb �t�ssel gazdagodott. Hermione l�tta elter�lni a fi�t, de nem t�rõd�tt vele. Ink�bb egy m�sik kup� keres�s�re indult. Egyszer csak ismerõs hangok �t�tt�k meg a f�l�t. Az egyik kup�b�l egy fi� n�zett ki a foly�s�ra.
- Hermione, hol volt�l eddig?
- Szia Harry. Sziasztok -mondta zih�lva a l�ny, �s gyorsan le�lt Luna mell�. A kup�ban Harry, Ron, Luna �s Ginny foglaltak helyet.
- Valami baj van?- k�rdezte Ginny.
- Semmi- hangzott a t�m�r v�lasz - Milyen volt a ny�r?- v�ltott teljesen m�s hangnemre.
Hermione arc�n boldog mosoly tûnt fel, de bel�l m�g mindig l�ngolt benne a d�h. �m nem verte ki semmi sem a fej�bõl a f�ld�n elter�lt Draco k�p�t. Kicsi bûntudatot �rzett, de ink�bb elfojtotta, s pr�b�lt min�l jobban a bar�taira figyelni