Vastag h�takar� fedte be Roxfortot, ami �gy n�zett ki, mint valami t�nd�rmes�ben a cukorm�zas kast�ly. A hidegnek k�sz�nhetõen a t� befagyott, kiv�l� korcsoly�z�si lehetõs�geket k�n�lva a di�koknak. A fagyos idõj�r�s miatt, a kinti �r�k elmaradtak. A di�kok nem is vett�k ezt rossz n�ven, mert nem sz�vesen hagyt�k el a biztons�gos meleget ny�jt� falakat. A h� lassan sz�lling�zott, beter�tve az eg�sz k�rny�ket.
K�zeledett a kar�csony. A kandall� tûz�n�l Draco a kinti h�es�st n�zte, �s k�zben egy levelet pr�b�lt �rni �desanyj�nak, mert nem akart otthon kar�csonyozni. De a k�r�l�tte szertesz�t heverõ �sszegyûrt pergamenlapok, nem �ppen arr�l tan�skodtak, hogy k�nnyû dolga lenne.
Ugyanis neh�z sz�vvel hozta meg ezt a d�nt�st. Tudta ezzel m�lys�ges f�jdalmat okoz anyj�nak, amit a vil�g�rt sem akart, de meg kellett tennie. Tulajdonk�ppen nyom�s indoka volt, hogy ne menjen haza �s ez nem volt m�s, mint az apja.
Kar�csonykor �ri�si, f�nyûzõ b�lt szoktak rendezni, amire az �sszes hal�lfal� hivatalos volt, term�szetesen csal�djukkal egy�tt. T�nc, sz�nes forgatag �s merhetetlen f�nyûz�s. A fi� ki nem �llhatta õket, mert mind fent hordta az orr�t �s eszeveszetten unalmas t�rsas�got jelentettek sz�m�ra. Mind sz�m�t� volt �s nem �rdekelt�k igazi �rt�kek õket. Draco nagyon is �rezte, hogy õ nem tartozik ebbe a vil�gba, amibe volt szerencs�je belesz�letni. Letette a penn�t �s �tolvasta a levelet.

Dr�ga Anya!

Elõsz�r is, nagyon sajn�lom, hogy nem lehetek veled kar�csonykor. Tudod, hogy nem igaz�n szeretem, azt a sok felhajt�st, amit apa szokott rendezni. A m�sik okomat, pedig nagyon is j�l ismered. �gy d�nt�ttem, hogy ink�bb Roxfortban t�lten�m a kar�csonyt.
K�rlek, ne haragudj r�m!

�lel:
Draco


Draco s�hajtva hajtotta �ssze a k�nkeservesen meg�rt levelet. Sosem volt erõss�ge ez az irk�l�s, ink�bb szem�lyesen szerette elint�zni a dolgait, de ez esetben nem tehette ezt. Az ablakhoz ment, kinyitotta �s f�ttyentett egyet. Kicsit k�sõbb egy hamusz�rke bagoly rep�lt be szob�ba. A fi� v�ll�ra telepedett �s k�v�ncsian v�rta gazd�ja utas�t�s�t.
- Vidd el ezt a levelet a Malfoy k�ri�ba, de csak any�mnak adhatod oda. Meg�rtetted?- a mad�r, huhogott egyet, megr�zta mag�t, majd elr�ppent.
Sok�ig l�tni lehetett a bagoly alakj�t, majd lassan eltûnt a fi� szeme elõl, aki elm�l�zva n�zett ut�na, �s becsukta az ablakot. F�radtan huppant le a klubhelyis�gben l�võ sz�les d�v�nyra, majd a sok gy�trõd�s ut�n, m�ly �lomba mer�lt.
Megv�lt�st jelentett neki az alv�s, �gy legal�bb nem gondolt arra, mekkora pat�li�t rendez apja, ha megtudja, hogy nem megy haza kar�csonyra. De akkor sem tud mit tenni ellene, õ m�r itt t�lti az �nnepeket �s k�sz.

***


Hermione f�radtan v�nszorgott ki a szob�j�b�l. Mint mindig, most is rengeteget olvasott �s a beadand� dolgozatokat sem csapta �ssze. De �gy d�nt�tt ma m�r nem tanul t�bbet, hanem pihen egy kicsit a kandall� meleget ad� t�z�n�l. M�r �ppen le�lt volna a d�v�nyra, amikor �szrevette, hogy azt m�r elfoglalta valaki.
A l�ny �nk�nytelen�l is elmosolyodott az alv� Draco l�tt�n, akinek ell�gyult arckifejez�se �s �lomittas mosoly�ra nem lehetett m�st mondani, mint, hogy olyan aranyos. Hermione m�r r�g�ta nem l�tta benne a rosszat, mivel kezdte egyre jobban megismerni a fi� jobbik �nj�t. Most, hogy itt ilyen �desen alszik, nem gondoln� egy l�lek sem, hogy veszedelmes �tkok sz�r�s�ra is k�pes.
A l�ny halkan az ablakhoz osont, �s kin�zett rajta. Csod�latos l�tv�ny t�rult a szeme el�, a h� hatalmas pelyhekben hullott, befedve a park f�v�t �s a Tiltott Rengeteg f�it. Hirtelen sz�get �t�tt a fej�ben egy gondolat. Odament a fi�hoz, �s megb�k�dte, aki ennek k�vetkezt�ben mordult egyet, de a l�ny nem adta fel, tov�bb pr�b�lkozott.
- Mi az?- k�rdezte Draco r�snyire nyitott szemekkel, �s rettentõen �lmos hangon.
- Esik a h�.
- J�, m�rt is? Tal�n, csak nem t�l van? H�t ez hihetetlen- mondta g�nyosan.
- Gyere, menj�nk ki.
- De m�’ m�’ hajnali este 11 �ra van, �s �’mos vagyok- sz�lt a fi�, b�r nem vette �szre miket is motyog itt �ssze.
- Nincs kint senki. Gyere m�r, ne k�resd magad, azt�n �g�rem, b�k�n hagylak!
- Legyen- egyezett bele a fi�, felt�p�szkodott �s �s�tott egy hatalmasat - Hogy ezt �n mennyire meg fogom b�nni.
- Hidd el nekem, nem fogod!- mosolygott a l�ny, karon ragadta a fi�t �s kivonszolta a klubhelyis�gbõl.
Draconak m�g feleszm�lni sem volt ideje, m�r kint is voltak nagykab�tban, �s az egyik kapualjb�l n�zt�k a h�es�st. Csod�latos volt ez az este. A m�lyre hatol� csend, a pelyhek hangtalan sz�lling�z�sa meghitt� �s var�zslatoss� tette a k�rny�ket. Szikr�zott a h�, Hermione �tszellem�lten indult meg, hogy neki is r�sze legyen a h�es�sben, ne csak a parkot szeg�lyezõ f�knak.
Nevetve forgott k�rbe, �s egy sz�m „Spin Around”* dallam�t d�dolta. �lvezte a helyzetet, �s nagyon boldognak �rezte mag�t. Kit�rt karjaira l�gyan hullott a h�, s a haj�ba hullott pelyhek megcsillantak.
A fi� zsebre tett k�zzel, mosolyogva figyelte a jelenetet. Olyan m�s volt �gy l�tni a Hermion�t. Valami �jat fedezett fel benne, ami lelke legm�ly�be v�sõd�tt. Boldog volt, hogy r�szes lehet ennek a pillanatnak. V�g�l �gy d�nt�tt õ is kimer�szkedik a szabadba.
- Szeretem a h�es�st - mondta a l�ny �s ragyogott az arca.
- Gy�ny�rû- sz�lt a fi�, de nem a havat n�zte, hanem Hermion�t �s a megjegyz�st sem a h�nak sz�nta.
- R�gebben mindig kisz�ktem, ilyenkor s�t�lni. Olyan var�zslatos tud lenni, mintha csak te l�tezn�l, �s az a cs�nd, egyszerûen nem tudom szavakba �nteni, mit �rzek akkor. Meghitt �s boldog, mintha minden rendben lenne �s t�k�letes az egyens�ly.
- �n is szeretem a h�es�st. A kedvenc �vszakom a t�l. Eml�kszem, amikor kicsi voltam, ilyenkor ap�val, mindig kiment�nk h�goly�zni, �s h�embert �p�teni. Akkor rengeteget nevett�nk - mondta Draco, �s szomor�an lehajtotta a fej�t- Most meg…-majd legyintett egyet.
- Furcsa ilyeneket hallani Lucius Malfoyr�l.
- Te csak a kegyetlen arc�t ismered, de �n ismerem a j�t is. Csak m�r nekem sem mutatja meg, nem hogy m�soknak…
- Milyen veled?- k�rdezte �rdeklõdve a l�ny.
- L�ssuk csak, szigor� �s t�vols�gtart�. Azt mindig is tudtam, hogy kegyetlen, de ezt m�r velem szemben is alkalmazza, ez�rt veszeksz�nk n�ha. De jobban teszem, ha nem mondok neki ellent, mert azt nagyon megb�nn�m. Tudod, megvetem az�rt, mert v�logat�s n�lk�l �l �s m�g az�rt is, mert egy aljas emberrel - ha lehet m�g azt annak nevezni - sz�vetkezik. De ugyanakkor nagyon is tisztem �s szeretem, mert ismerem az igazi �nj�t… N�ha nem �rtem õt. Arra b�ztat, hogy legyek hal�lfal�, szerezzek hatalmat �s szolg�lja a Nagyurat.
- �s te mit szeretn�l?
- Oh, ap�mat az teljesen hidegen hagyja. �n ugyan is nem akarok hal�lfal� lenni. Szeretek a magam ura lenni, �s k�l�nben sem �llok olyan oldalra, ami nem gyõzhet-mondta Draco hat�rozottan, e szavakat. Hermione meg�llt elõtte �s komoly arccal a szem�be n�zett.
- Azt hiszem, f�lreismertelek.
- Lehet- vonta meg a v�ll�t Draco.
- Mindig is azt hittem, egy lelketlen gazember vagy, �rz�sek �s saj�t akarat n�lk�l, de most…
- Kider�lt, hogy vannak �rz�seim, �s nem akarok hal�lfal� lenni. Oh, egyre jobban megismersz �s kezdek leleplezõdni. H�t k�ne valamit csin�lom, mert nem lesz ez �gy j� - vigyorogott.
- Hogyhogy r�gebben olyan bunk� volt�l velem? Tal�n, mert nem vagyok aranyv�rû?
- Dehogy, ez csup�n eszk�z volt, hogy s�rtegesselek. Jobbat nem tudtam kital�lni. Nem volt sz�p tõlem, �s sajn�lom. Az igazi ok, ami miatt olyan voltam veled amilyen, az az, hogy Potter�k bar�tja vagy. Meg az�rt, mert te vagy az egyetlen l�ny, aki meg mert �tni �s szembe mert sz�llni velem.
- �rtem, �s most mit gondolsz r�lam?
- Fontos ez?
- Nekem igen.
- Azt hittem, nem �rdekel a v�lem�nyem.
- De most igen is �rdekel.
- Mi�rt?
- Majd elmondom, ha elõbb v�laszolsz a k�rd�semre.
- Most milyennek l�tlak? Õszinte leszek, nem olyan vagy amilyennek gondoltalak. Most te j�ssz!
- Az�rt fontos a v�lem�nyed, mert… mert h�t... elv�gre nem vagyunk ellens�gek.
- Akkor mik vagyunk? Tal�n bar�tok?
- Nem tudom, lehet – mondta a l�ny �s elgondolkodott, majd esz�be jutott valami- Milyennek gondolt�l r�gen?
- Biztos, hogy tudni akarod?
- Ha nem akarn�m, nem k�rdezn�m.
- Na j�. Mindig is egy okoskod�, h�lye lib�nak tartottalak, aki nem ismeri a f�sût �s a tetej�ben m�g rosszul is cs�kol. De r�j�ttem, hogy ez nem igaz, fõleg az ut�bbi nem. Sz�val ebbõl az k�vetkezik, �n is f�lreismertelek t�ged.
Hermione m�rges arckifejez�st vett fel.
- Musz�j, m�r megint eml�keztetned a bakl�v�semre?
- Mi�rt? H�t eml�kszel r�? – mondta a fi� tettetett meglepõd�tts�ggel.
- Sajnos eml�kszem.
- T�nyleg?
- Igen, �s ne haragudj �rte - mondta a l�ny lehajtott fejjel.
- R� se r�nts, legal�bb tudom, hogy sz�p szemeim vannak- nevetett kaj�nul a szõke mardek�ros.
- Meddig fogsz m�g ezen vigyorogni?
- El�g sok�ig- mondta a szõke.
A l�ny zavarban volt, �s f�lig elpirult, de volt m�r egy terve, hogyan kerekedhet a fi� f�l�. Fogott egy mar�k havat �s a m�g mindig hahot�z� Draco k�p�be nyomta. A fi�, miut�n kiszedte a sz�j�b�l, orr�b�l �s a haj�b�l a h�darabokat, v�r�s arccal �gy ki�ltott a nevetõ l�ny ut�n:
- Ez bossz�t k�vetel!
- Gyere csak, nem f�lek tõled!
- Pedig k�ne.
- Ugyan mi�rt?
- Majd megl�tod.
Azzal a fi�, a l�ny ut�n szaladt. Õ sokkal gyakorlottabb volt a h�ban val� fut�sban, mint hõsnõnk ezt meg kell hagyni. Az eredm�ny teh�t az lett, hogy Draco elfogta Hermion�t, �s a v�ll�ra vette.
- Tegy�l le! – nevetett a l�ny.
- Ahogy akarod- a fi� elengedte a l�ny, aki egy hatalmas bucka k�zep�be pottyant.
Draco annyira nevetett, hogy tiszta v�r�s lett a feje. Mione felt�p�szkodott �s teljes erõbõl megl�kte a r�h�g�stõl k�tr�t g�rnyedt fi�t, aki hangos puffan�ssal landolt a legnagyobb h�ban, �gy, hogy ki sem l�tszott al�la. A l�ny m�r �ppen �r�lt volna siker�nek, amikor megt�ntorodott �s egyenesen a fi�ra esett. Ami nem �ppen volt f�jdalommentes, a szõkes�g sz�m�ra, sõt m�g m�lyebbre ker�lt.
- Mi az les�llyedt�l az �n szintemre?
Mind a ketten nevetni kezdtek, azt�n egyszer csak elhallgattak. M�lyen egym�s szem�be n�ztek. Draco �rezte, hogy el�nti egy �szveszejtõen j� �rz�s, sz�vver�se felgyorsult, �s m�r nem tudta mit tesz. K�zelebb hajolt a l�nyhoz, �s szenved�lyesen megcs�kolta. Hermion�t meglept�k az esem�nyek, de nem tiltakozott, �tadta mag�t a k�l�nleges pillanatnak. V�gig futott az eg�sz test�n az a kellemes bizserg�s, ami nem volt ismeretlen sz�m�ra. Hirtelen feleszm�lt a k�bulatb�l, eltolta mag�t�l a fi�t �s felt�p�szkodott a h�b�l.
- Mi a baj?- k�rdezte a fi� �s megpr�b�lta �t�lelni.
- Vissza kellene, m�r menn�nk- mondta a l�ny halkan, �s elh�z�dott tõle.
- Ne tereld el a sz�t!
- Nincs semmi bajom. Csak �g�rj meg valamit!
- Neked b�rmit- mondta humorosan.
- Nem viccelek.
- �n sem. Ne cs�kolj meg t�bbet!
- Mi�rt?
- Csak.
- Ez az �n sz�vegem.
- Mert nem akarom - mondta a l�ny n�mi daccal.
- Mi�rt?
- Mert… nem is tudom, tal�n f�lek.
- Tõlem?
- Nem.
- H�t akkor?
- Ettõl az eg�sztõl- sz�lt zavartan a l�ny, majd Draco szem�be n�zett – K�rlek, �g�rd meg!
- Nem tehetem – mondta a fi� �s m�g egyszer megcs�kolta a l�nyt.
Hermione erõsen tiltakozott elõsz�r, majd visszacs�kolt. Megint a hatalm�ba ker�tette a furcsa �rz�s, amitõl megijedt. �s a cs�kot egy pofonnal fejezet be.
- Tõled, azt�n k�rhet ak�rmit az ember!- mondta m�rgesen.
- Ne haragudj!- sz�lt a fi� arc�t d�rzs�lgetve.
- Menj�nk ink�bb vissza a kast�lyba.
Draco h�tradõlt a h�ban, majd felkelt onnan. Haja tele volt nagy h�darabokkal �s �gy n�zett ki, mint egy bolond, azt�n megr�zta a fej�t, �s elindult a l�ny ut�n. Eg�sz �ton sz�tlanul baktattak egym�s mellett. Valahogy nem tudt�k, mit kezdjenek a helyzettel. Miut�n be�rtek a klubhelys�gbe, h�tat ford�tottak egym�snak.
- M�g, hogy nem b�nom meg- sz�lt a fi� ep�s hangon.
- Mondt�l valamit? -k�rdezte a l�ny, aki term�szetesen hallotta az elõbb elhangzottakat.
- J� �jszak�t!
- Neked is.
K�sõbb, mikor m�r mind a kettõj�k a saj�t szob�j�ban volt, egyik�knek sem j�tt �lom a szem�re.
A fi� minduntalan azon gondolkozott, hogy mi az �rd�g b�j bele mostan�ban, �s m�rt csin�l mindig marhas�got. Ebben az �vben t�bb mer�sz dolgot mûvelet, mint eddig valaha is �s most mindezt egy csaj miatt… Logikus magyar�zat nem nagyon, csup�n egyetlen egy jutott esz�be. De azt nem akarta sem elfogadni, sem meg�rteni. S�hajtozva n�zte a palafont �s minduntalan, Hermione j�rt a fej�ben. Egy�ltal�n mi�rt viselkedik vele �gy, amikor nem is tetszik neki? Vagy m�gis? M�rgesen fej�re tette a p�rn�j�t �s mormogott valami…
A m�sik szob�ban, sem volt �ppen �rzelemmentes a hangulat. Hermione szint�n a plafont b�multa. Sz�rakozottan v�gig h�zta az ujj�t az ajk�n. Ez �gy t�l gyors volt neki, elõsz�r ellens�g, majd egy tess�k-l�ss�k bar�ts�gba ker�ltek, most meg cs�kol�znak. Mi legyen? Egy�ltal�n, hogy viselkedjen? F�lt szeretni Dracot, nem �rtette mi�rt, de ez tûnt a legk�zenfekvõbbnek.
- Mi�rt ilyen bonyolult minden?- k�rdezte hangosan, de a szob�ja csendes maradt.
A fej�re h�zta a takar�t, az oldal�ra fordult �s aludni pr�b�lt. �m a komisz mardek�ros k�pe itt sem hagyta nyugodni, sõt m�g az �lmaiba is k�vette a l�ny.


* Josie and the Pussycats : Spin Around