S�t�t �jszaka volt, nyomaszt� csend honolt a sûrû erdõben. M�g a fa�gak sem rezzentek. Fullaszt� hallgat�s lepte el a k�rny�ket, mintha tiltan� mindennek a hangoskod�st. Furcsa var�zsig�k hallatszottak a t�volb�l, pontosabban egy tiszt�sr�l. Azt�n hangtalan l�ptekkel egy var�zsl�kb�l �ll� csapat, s�t�t sziluettje jelent meg a s�t�t �jszak�ban. Lassan osontak k�zel a k�nt�l� t�rsas�ghoz. Az egyik t�lgyf�n�l, komoly tekintetû nõ figyelte az esem�nyeket. Fekete bõr ruh�ja volt �s egy k�l�nleges k�penye, ami var�zslattal volt kezelve, a t�k�letes rejtõzk�d�s �rdek�ben. Haja szoros kontyba volt k�tve, amibõl itt-ott p�r sz�l g�nd�r tincs l�gott ki, barna szemei pedig k�r�ltekint�ssel p�szt�zt�k a k�rny�ket.
A t�bbiekkel egy�tt cs�ndben v�rt, hogy lecsaphasson. A nõ nagyot s�hajtott, m�g egy �ve sem volt, hogy bel�pett a Fõnix Rendj�be, de m�ris rengeteg rajta�t�sen vett r�szt. Hermione Granger, Roxfort legkiv�l�bb di�kjainak egyike volt, �s most, mint j�l k�pzett auror, v�rta az utas�t�sokat. J�l tudta kik vannak oda�t, �s kinek keze van ebben a szertart�sban. Term�szetesen Voldemort�, aki r�vette a druida papokat, hogy �lljanak az õ oldal�ra, de nem csak a megveszteget�s erej�vel, hanem egyp�r s�t�t �tkot is alkalmazott, c�lja el�r�s�hez.
A papok a tiszt�son valamif�le szertart�st v�geztek. Pentagrammot �gettek a fûbe, minek �t, feketek�penyes embert �llt a cs�csain, magasba emelt k�zzel. K�z�pen karmazsinpiros l�nggal m�glya �gett. N�h�ny k�k k�penyes druida egy fiatal a 20-as �veiben j�r� nõt hurcoltak a tûz fel�. Az egyik csukly�s egy sz�ndarabbal csillagot rajzolt a r�m�lt �ldozat homlok�ra. A nõ k�ts�gbeesetten pr�b�lt menek�lni, de az erõs szor�t�sb�l, es�lye sem volt kivergõdni.
Egy piros k�penyes, hatalmas alak k�rvonalai bontakozott ki a hom�lyb�l, jobb kez�ben egy hatalmas tõr villant meg. Kifejez�stelen arccal k�zeledett. Arca kr�tafeh�r volt, mint egy halottnak. Borosty�n s�rga szemeiben gyilkos tûz �gett. A fogoly egyre jobban r�ngat�zott, de hasztalan, a k�ses egyre k�zelebb ker�lt hozz�. A kegyetlen druida pap hat�rozott mozdulattal ragadta meg a k�t gyenge kart �s egy gyors mozdulattal felv�gta az ereket.
Velõtr�z� sikoly hallatszott, amitõl m�g a sz�l is felt�madt �s v�gigsz�guldott az erdõn, megt�p�zva a f�k lomb�jt, melyek panaszos hangos susogni kezdtek. A v�r egy r�nak�ves t�lba folyt, amit egy alacsony, megbûv�lt, s�nta ember tartott. Hermione ereiben v�re egyre gyorsabban �ramlott, sz�ve heves dobog�sba kezdett �s el�nt�tte a d�h. M�r �ppen indult volna, hogy a csapd�ba esett nõt kiszabad�tsa, de a csapat vezetõje intett neki, hogy maradjon a hely�n. M�g nem volt itt az ideje a rajta �t�snek.
Ek�zben a s�nta �reg v�gigj�rta a pentagramm cs�csain�l k�nt�l�kat �s bekente v�rrel mindegyik druida homlok�t. Mikor v�gzett a t�lat a tûzbe akarta haj�tani, de valaki, aki a k�zeli f�k k�z�l lopakodott m�g�, meg�ll�totta.
A k�vetkezõ pillanatban t�z elsz�nt var�zsl� t�rt elõ rejtek�bõl, fejetlens�get okozva a tiszt�son. A k�zdelem azon nyomban kezdet�t vette. A druid�k nem voltak �ppens�ggel sokan, sõt �t t�rsuk moccanni sem tudott, mert a var�zslat a pentagramm cs�csaihoz l�ncolta õket. K�t elsz�nt auror a megsebes�tett nõt kapta fel �s elsz�ll�totta a helysz�nrõl, ahonnan valami okb�l nem lehetett hoppan�lni.
A var�zsl�k, b�zva az erõf�l�ny�kben, magabiztosan t�rtek elõre, �m nem �gyeltek az egyik k�k csukly�sra, megt�rt�nt a baj. A figyelmetlens�g eredm�nye az lett, hogy a v�res t�l a tûzben landolt, �s az azt eldob� druida, pedig a m�svil�gon v�gezte Hermione j�volt�b�l. Vak�t� erejû f�ny t�rt elõ, ami bevil�g�tva az eg�sz k�rny�ket �s percekre vakk� tette a helysz�nen tart�zkod�kat. F�nyoszlop emelkedett a magasba, majd �t f�nynyal�bra bomlott, amik a cs�csok fel� haladtak tov�bb. Azt�n �jra s�t�t lett.
Hermione elk�pedve �llt a tiszt�s k�zep�n, nem tudta most mi legyen. Csak �llt a tiszt�son. Azt�n egy �jabb villan�s �s õrj�tõ f�jdalom has�tott a jobb v�ll�ba, ahol egykoron valaki m�s is megsebes�tette. Erõtlen�l rogyott t�rdre, tudta nem szabad elhagynia mag�t, mert ez az �let�be is ker�lhet. F�lt, ez az �rz�s tette erõss�, hogy k�zdj�n saj�t maga ellen �s fel�lljon. A fekete k�penybe burkol�zott alakok m�r nem voltak tehetetlenek. Harcra k�szen meredtek a csapatnyi aurorra. Kit�rt�k f�lelmetes karjaikat, majd a k�vetkezõ pillanatban v�rszomjas farkass� v�ltozott valamennyi. Pr�d�ra �hesen ugrottak az ellens�gre, menek�l�sre �szt�n�zve valamennyit. Hermione sz�ve hevesen vert, sz�ja kisz�radt �s test�t el�nt�tte a jeges f�lelem.
Utols� �pk�zl�b gondolata az volt: Fuss!! Veszett temp�ban h�tra sem n�zve rohant a f�k k�z�tt szalonozva. Fej�t jobbra-ballra ford�tva kereste a megfelelõ �tvonalat. B�r nem ismerte a k�rny�ket, nem is tudta merre megy, csak egy c�lja volt: az �letben marad�s. Nem szabad meg�llnia, csak elõre, mert nincs m�s ki�t. Mint egy harci dob olyan gyorsan vert a sz�ve, az adrenalin a v�reben pedig meg�ll�thatatlan �rk�nt �ramlott a test�ben.
Sz�rt az oldala, a sebe iszonyatosan f�jt, de a f�lelem erõsebb volt ezekn�l. Nyak�ban �rezte a farkasok lehelet�t, hallotta a k�zeledõ l�pteket �s az �v�lt�st. Egy pillanatra meg�llt, k�ts�gbeesetten n�zett k�r�l �s fordult k�rbe. Nem csak most nem szabad p�nikba esnie. A farkas horda egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�lt hozz�, az a kis elõny, amire eddig szert tett, el fog fogyni, ha nem indul el. A r�pke zavarts�g megszûnt, Hermione �jra felvette a hal�los temp�t.
Az erdõ ritkulni kezdett �s egy sziklafal pereme bontakozott ki a hom�lyb�l. Nagy szerencse volt, hogy �szrevette, mert a siets�gben le is zuhanhatott volna. A l�ny, gondolkod�s n�lk�l, lem�szott a sziklafalon. Akkor l�tta, hogy lent van egy perem �s valami s�t�t lyuk. Amikor biztons�gosan el�rte azt, gondolkod�s n�lk�l bemenek�lt a barlangba. �sszeszedte minden erej�t �s egy nagyon erõs pajzsbûb�jt bocs�tott a bej�ratra, ami olyan volt, mintha a barlang ott sem lenne. Az �ld�zõi nyom�t vesztett�k, nem hallott m�r kintrõl semmi hangot. Vett egy nagy levegõt majd lassan kif�jta. Mened�khelye legs�t�tebb zug�ban fek�dt le a j�ghideg talajra, majd azon nyomban elaludt.


***


M�r m�snap d�lut�n j�rt az idõ, amikor Hermione fel�bredt. Lassan kinyitotta a szem�t �s fekt�ben sz�tn�zett, azt�n megmozdult. Az eddig csak tomp�n �rezhetõ f�jdalom, pokoliba csapott �t, ami hatalmas �v�lt�sre k�sztette a l�nyt. Nagy nehezen ler�ngatta a sebrõl a fekete bõrbõl k�sz�lt over�lj�nak cafatjait, �s szem�gyre vette a s�r�l�st.
A seb s�lyosabb volt, mint azt gondolta, most az eg�sz m�regz�ld sz�nben pomp�zott. Hermione sz�j�t elhagyta n�h�ny nyomdafest�ket nem tûrõ sz�, amiket m�s helyzetben soha ki nem ejtett volna, de a jelen helyzetben ez nem sz�m�tott. Azut�n a bal kez�vel keresg�lni kezdett a zseb�ben, majd k�t fiol�t vett ki belõle. Az egyikben l�võ z�ldes sz�nû folyad�kot egy hajt�sra megitta. A m�sikat, a k�k sz�nût, a sebre �nt�tte.
Fogait �sszeszor�tva tûrte, hogy a szer kifejtse a hat�s�t, a m�ly v�g�s egy kicsit �sszeh�z�dott �s m�r nem f�jt annyira, mint az elõbb. A l�ny lassan fel�lt �s p�lc�ja ut�n kutatott, amit meg is tal�lt. F�jdalomcsillap�t� bûb�jt bocs�tott a v�ll�ra, mag�ra ter�tette a k�peny�t, �s �gy ahogy erõre kapva elhagyta a barlangot. Mivel nem tudott felkapaszkodni a sziklafalra, ez�rt k�nytelen volt a peremen tov�bb haladni.
F�l �ra gyalogl�s ut�n �jra egy erdõs r�szre �rt. Meg�llt egy idõre, majd �jra alkalmazta a nem r�g haszn�lt bûb�jt. Azt�n folytatta az �tj�t a rengetegben. Hossz� utat tett meg, de nem tudta volna megmondani, mi�ta j�rja a k�rny�ket, egyed�l �s c�ltalanul. �rezte, nem b�rja tov�bb �s �sszeesik, de az �letben marad�s �szt�ne erõsebb volt n�la. Viszont egyre t�bbsz�r alkalmazott f�jdalomcsillap�t� bûb�jt.
Ez aggasztotta a legjobban, mert ha m�g t�bbet bocs�t mag�ra, nem fogja t�l�lni. Minden egyes alkalomkor halogatta f�jdalmainak enyh�t�s�t, �gy pr�b�lta meg�vni mag�t. De ez nem j�rt t�l sok sikerrel, mondhatni csak olaj volt az �gy is l�ngol� tûzre. Egyre gyakrabban volt sz�ks�ge a csillap�t�sra.
Kimer�lt, �s m�r alig tudott j�zan maradni. Egyre jobban s�t�tedett, a nap m�r r�gen lement �s megjelentek az �gen a csillagok. Hermione v�nszorgott csak, rem�nyt vesztve, amikor egy megkopott t�bl�t v�lt felfedezni az egyik szomor�fûz t�rzs�n. „Darkness Falls”- olvasta kimer�lten. K�nyszeredett mosoly jelent meg az arc�n. Elindult a jelz�s fel�, f�lre hajtotta a lecs�ngõ �gakat �s olyan sz�p l�tv�nyban volt r�sze, mint eddigi �let�ben m�g soha. Noha egy eg�szs�ges ember lepusztultnak l�tta volna a helyet, de Hermion�nak mag�t a mennyorsz�got jelentette ez a cs�ppnyi, kopott k�z�pkorias jellegû falu.
A k�rny�k tele volt sz�rke h�zakkal �s a minden f�n ezernyi villog� szemû bagoly �lt. Huhog�suk borzongat� volt �s k�s�rteties. Hideg sz�lroham s�p�rt v�gig a kihalt utc�kon, megrezzentette egy �t�tt kopott fogad� rozsd�s c�gt�bl�j�t. A cirkalmas betûkkel ell�tott t�bla nyikorogva himb�l�zott a s�t�tben. Bentrõl pedig elhal� f�ny szûrõd�tt ki. Hermione, mint utols� rem�nyek�nt l�tta a pisl�kol�st �s az utols� f�jdalomcsillap�t� bûb�j alkalmaz�sa ut�n k�zelebb ment. Vihar k�sz�lõd�tt egyre erõsebb sz�lrohamok kaptak a l�ny ruh�j�ba, �s vill�m has�totta �t az eget. A pillanatnyi f�nynek k�sz�nhetõen, v�gre l�that�v� v�lt a fogad� neve is „Rep�lõ S�rk�ny”.
Mikor oda�rt az ajt�hoz, lassan lenyomta a kilincset �s bel�pett. Bent n�h�ny pisl�kol�, r�gi viharl�mpa �s az otthonos meleget �raszt� kandall� szolg�ltatott n�mi f�nyforr�sk�nt. A helyis�gben hossz� asztalok �s rengeteg sz�k foglalt helyet. A rideg kõfalakon c�merpajzsok sorakoztak egym�s mellett, rajtuk a legk�l�nb�zõbb �br�kkal. A l�ny lehuppant az elsõ �tj�ba ker�lõ sz�kre �s s�hajtott egyet.
A pult m�g�l egy ez�stszõke mosolyg�s arc� nõ n�zett ki. Hossz� feh�r ruh�t viselt, amire k�l�nb�zõ mint�k voltak h�mezve. A haj�t laza kontyba k�t�tte, �gy a negyvenes �veiben j�rhatott, legal�bbis Hermione �gy gondolta.
- J� napot kedvesem-sz�lt l�gyan csengõ hanggal- L�tom, nagyon elf�radt�l. Mindj�rt hozok neked egy kis vajs�rt, azt�n jobban leszel.
Hermione sz�lni pr�b�lt, hogy neki bizony nem vajs�r kell, hanem azonnali seg�ts�g, de a nõ m�r el is tûnt, val�sz�nûleg a rakt�rba.
- A francba! - sz�lt f�jdalmasan �s lehajtotta a fej�t az asztalra.
- No l�m, a h�res Hermione Granger k�romkodik – hallatszott egy nagyon ismerõ hang a helyis�g sark�b�l.
A l�ny h�t�n kellemes bizserg�s futott v�gig. Mikor bel�pett �szre sem vette a z�ld k�penyes alakot, aki az im�nt m�g feltett l�bakkal szieszt�zott a sarokban. Most fel�llt �s kibontakozott a s�t�ts�gbõl. Az illetõ magas, izmos �s term�szetesen tejf�l sz�nû haja volt, no meg sz�p sz�rke szeme. Amik most ridegek voltak �s ez megijesztette a l�nyt.
- Draco?- k�rdezte hitetlenkedve.
Draco csak b�lintott egyet.
- Mit keresel itt?- k�rdezte hidegen.
Hermione, hirtelen �sszezavarodott. Ez nem az a Draco, akit r�gen ismert, õ nem volt ilyen rideg. Meg k�l�nben is, h�t �gy kell õt �dv�z�lnie ennyi �v ut�n? �h, hogy mennyit v�rt m�r a viszontl�t�sra, de erre nem sz�m�tott. Mennyit gondolt r�, �lmodott vele, sõt furcsa m�d a nyakl�nca is pisl�kolni kezdett, amikor ak�r egy r�pke pillanatra is esz�be jutott.
De j�, ha EZ �gy viselkedik vele, akkor tegye. A l�nyt elfutotta m�reg, ami most erõt adott neki, hogy a fizikai f�jdalmat elfelejtse egy idõre, am�g a kedvest j�l ki nem osztja.
- Semmi k�z�d hozz�- v�laszolta, de nem tudta leplezni arc�nak eltorzul�s�t.
- Mit t�rt�nt?- k�rdezte Draco, agg�d�s szikr�ival a hangj�ban.
- Semmi- suttogta a l�ny �s elfordult m�s fele, hogy m�g v�letlen�l se kelljen a dr�gal�tos volt lak�t�rs szem�be n�znie.
- Nagyon f�jhat az a semmi. Mondd el, �s majd megl�tjuk tudok-e seg�teni!
- Boldogulok egyed�l is!- sz�lt a l�ny, villog� szemekkel.
Majd egy nagy lend�lettel felkelt a sz�kbõl, amitõl az vagy k�t m�tert cs�szott h�tra. Hermione g�rcs�sen kapaszkodott az asztal sz�l�be, de �gy, hogy Draco ne vegye �szre. Pr�b�lta elhitetni saj�t mag�val, hogy erõs �s nem is kell neki seg�ts�g. De a k�vetkezõ pillanatban, feje m�r a padl�n koppant. A nemr�g m�g az asztal t�ls� oldal�n �ll� fi�, most let�rdelt mell�. Az �l�be vette a l�ny ernyedt test�t, a k�peny lecs�szott a sebrõl.
Draco ereiben megfagyott a v�r, amikor �szrevette azt, ami most m�r haragos z�ld sz�nt �lt�tt �s m�r kezdte a l�ny eg�sz karj�t befedni. Hermion�t r�zni kezdte a hideg, �s g�rcsbe r�ndult minden tagja �s hirtelen kipattantak a szemei. K�ts�gbeesett k�nnyes barna tekintet kereste a sz�rke szemp�rt. A l�ny hirtelen elkapta a fi� kez�t, �s erõsen megszor�totta, �gy hogy a k�rmeivel m�g fel is s�rtette a bõrt.
- Seg�ts- sz�lt az erõtlen hangocska �s a szemekbõl, k�nny csordog�lt v�gig a szenvedõ arcon.
A szor�t�s enyh�lt, �s a r�g nem l�tott kedves �jra eszm�letlen �llapotba ker�lt. Draco tudta azonnali seg�ts�get kell szereznie. Nem is k�slekedet, �lbe kapta a l�nyt �s meg sem �llt vele a szob�j�ig, ahol lefektette egy baldachinos �gyra. Azt�n elrohant seg�ts�g�rt.
- Loreen n�ni!!- kiab�lt.
- Itt vagyok- sz�lt egy nõi hang a rakt�rb�l- Mi a baj fiacsk�m?
- Hermione, aki az elõbb bej�tt, s�lyos seb van a v�ll�n…
- Azonnal megyek!
Kereszt�lcs�rtettek a f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�n �s bementek a szob�ba. Loreen az �gyon fekvõ beteghez sietett, megfogta a homlok�t, �s megn�zte a l�ny pulzus�t. Holtra v�lt arccal n�zett Dracora.
- Sz�lj Janenek !!
A fi�nak nem kellett k�tszer mondani, m�r szaladt is az eml�tett l�ny szob�j�ba. Ahova kopog�s n�lk�l, rontott be. Jane �ppen valami b�jitalt t�lt�tt egy �vegcs�be, �s majdnem elejtette azt ijedt�ben, amikor csak �gy r�t�rtek. M�rgesen r�n�zett a fi�ra.
- Az�rt kopoghatn�l! -sz�lt megrov�an.
- Nincs idõ erre! Seg�ts egy sebes�lt…
- Menj�nk!- adta ki a parancsot.
Nem sokkal k�sõbb m�r mind ott voltak Draco szob�j�ban. Jane k�zelebb nem az �gyhoz. Õ is megvizsg�lta a l�ny �s �gy sz�lt:
- T�l fogja �lni, de gyorsan kell cselekedni, mert kev�s idõnk van! S�lyos sebet kapott, ha j�l l�tom, druida �tokozta meg �s legrosszabb fajt�t k�ldte r�.
- Miben seg�tsek?- k�rdezte Draco.
- Keresd meg Moir�t!
- Renden!
Draco p�r m�sodperc m�lva egy �jabb h�lgy t�rsas�g�ban jelent meg a sz�nen.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte �lmosan Moira, akit Draconak az �gyb�l kellett kir�ngatnia.
- Megsebes�lt –mondta nemes egyszerûs�ggel Loreen.
- �rtem- b�lintott- Draco kifel�!- sz�lt r� Moira.
- Dehogy megyek.
- M�r pedig kim�sz, ha nem akarod, hogy haszn�ljam a p�lc�m!- mondta Jane.
A fi� szitkoz�dott �s �tkoz�dott egy sort, majd becsapta az ajt�t. Majd hangos dohog�ssal, a szobaajt�val szemk�zti falnak vetette a h�t�t �s durc�s tekintettel meredt az ajt�ra. N�h�ny perc m�lva, Loreen l�pett ki a folyos�ra.
- K�rlek, ne zajongj itt! Majd ha t�rt�nik v�ltoz�s, sz�lunk.
- J� rendben- mondta a fi� m�rgesen �s elindult kifel�.
V�gre a n�gy nõ egyed�l maradhatott. Gondterhelt arccal n�ztek a tehetetlen�l fekvõ l�nyra, akinek n�ha g�rcsbe r�ndult az eg�sz teste.
- Van valami terved?- k�rdezte Moira.
- Igen, �t kell adnunk neki egy kis energi�t a saj�tunkb�l.
- De ahhoz el�g…
- Tudom, hogy el�g k�t ember is, de ez nem egy szokv�nyos helyzet. Kell egy kapcsol�bûb�j. mert a n�lk�l nem fog menni.
- Akkor l�nyok mindent bele- sz�lt Loreen �s elõvette a p�lc�j�t.
A k�t fiatalabbik l�ny Hermione mellkasa f�l� tett�k a kez�ket, �s erõs koncentr�l�sba kezdtek. Loreen, pedig egy ez�stsz�nû k�d�t bocs�tott a betegre. Azt�n Hermione, Moira �s Jane sz�ve egyszerre kezdett dobogni, mintha egyes�ltek volna. A levegõ szinte vibr�lt az eg�sz szob�ban, �s az ez�st f�st beleiv�dott Hermione test�be. A z�ld foltok eltûntek �s a seb m�r v�r�s sz�nben pomp�zott tov�bb.
- Loreen n�ni, l�gy sz�ves �ntsd r� ezt a sebre- ny�jtott egy fiol�t neki Moira- Most nem szabad forraszt�bûb�jt haszn�lnom.
- J� �gy m�r rendben lesz.
Moira �s Jane f�radtan huppantak le az �gy v�g�be. B�r nem sok energi�t adtak �t, m�g is kimer�ltek az �letmentõ mûvelet ut�n.
- Neh�z �tja lehetett!- mondta Moira- Draco nem mondta, ki õ?
- Hermione, ezt a nevet eml�tette - mondta Loreen.
- Hermione Granger- sz�lalt meg Jane.
- Te meg honnan ismered?
- Õ is Roxfortos volt, mint �n.
- �h m�r �rtem.
- Csak egy dolgot nem �rtek- tûnõd�tt a gy�gy�t�.
- Mit?
- Azt, hogy Draco, mi�rt agg�dik �rte ennyire, amikor a suliban ki nem �llhatt�k egym�st. Egyszer eml�kszem, el�g s�lyosan meg�tkozta Hermion�t �s ez�rt „be lettek z�rva” egy teljes �vre. Pontos�tok �ssze lettek z�rva.
- Azt�n?
- Mit azt�n?
- Mi t�rt�nt k�zt�k?
- Azt meg honnan tudjam, Moira.
- H�t nem Roxfortba j�rt�l te is?
- De igen. Az volt az utols� �vem, tanultam �jjel nappal. Nem volt idõm m�ssal foglalkozni.
- A kis holl�h�tas- vigyorgott a l�ny.
- Mi�rt, ha nem tanultam volna, nem tudtam volna egyetlen embert sem megmenteni - mondta Jane.
- Nagy seg�t�s�g vagy nek�nk- mondta Loreen.
- K�sz�n�m Loreen n�ni.
- Pedig �n k�v�ncsi lettem volna, mi volt kettõj�k k�z�tt- mondta durc�san.
A cseveg�st egy erõtlen hang szak�totta meg az �gy felõl.
- Draco merre vagy?- k�rdezte a l�ny �lm�ban, �s erre a t�bbiek nem tudt�k elfojtani mosolyukat.
- Itt nincs sz� ut�latr�l, van egy olyan �rz�sem - mondta Moira.
- Meglehet.
- Na j�, hagyjuk pihenni. Fõz�k egy erõs te�t - sz�lt Loreen.
- �s k�zben kivallatjuk a mi kis Draconkat a szerelmi �gyeirõl.
A h�rom kuncog� h�lgyem�ny halkan nevetve, hagyta el a szob�t. Hermione megk�nnyebb�lt arccal fek�dt az �gyon �s most m�r biztons�gban volt. Egyenletesen l�legzett �s m�r nem �rezte a nemr�g m�g k�nz� f�jdalmat. Kint eleredt az esõ �s a neh�z v�zcseppek �temesen vert�k az ablakot, ami nyugtat�k�nt hatott a betegre.