- Szeretlek - suttogta Draco Hermione f�l�be.
A l�ny mosolygott, majd egy cs�kkal jutalmazta a fi�t. V�gre egym�sara tal�ltak, ez egyszerre hihetetlennek �s lehetetlennek tûnt nem sokkal ezelõtt. De megt�rt�nt �s ez volt a legjobb dolog, ami valaha megeshetett vel�k.
- �n is szeretlek t�ged - mondta Hermione.
Egy nagy szikl�ra �ltek le, Draco �t�lelte a l�nyt. Hermione fej�t Draco v�ll�ra hajtotta, �s becsukott szemmel �lvezte a fi� jelenl�t�.
- Olyan hihetetlen- mondta a l�ny �s hozz�b�jt Dracohoz.
- Igaz. Soha nem hittem volna, hogy ezt mondom, de nem tudn�k n�lk�led �lni. Ha valaki hat �ve azt mondja, hogy t�ged foglak a legjobban szeretni, h�t k�rber�h�g�m.
- �n is �gy vagyok vele - nevette Hermione- M�r csak, arra leszek k�v�ncsi, Harry�k mit sz�lnak hozz�.
- Meg�tkoznak- mondta Draco k�nnyed�n- De engem ez sem �rdekelne, csak veled akarok lenni senki m�ssal.
- �n is csak ezt akarom - mondta a l�ny.
- Ne agg�dj nem fognak haragudni r�d.
- Gondolod?- k�rdezte a l�ny hitetlenkedve.
- Lehet, hogy nem ismertem Potter�ket, de ha t�nyleg a bar�taid, akkor nem fognak a boldogs�god �tj�ba �llni. Most meg min mosolyogsz?
- Annyira megv�ltozt�l a suli �ta, �s ez a v�ltoz�s nagyon tetszik.
- �r�l�k neki- mondta Draco õszinte �r�mmel a hangj�ban.
Draco elgondolkozott �s r�j�tt, hogy t�nyleg sokat v�ltozott az iskolai �vek alatta �s mi�ta itt Darkness Fallsban van. Teljesen �t�rt�kelte az eg�sz �let�t, �s Hermione ir�nti õszinte szerelme tiszt�t�tûzk�nt hatott r�. Egy ideig csak hallgattak, elmerengve �s boldogan, majd Hermione megsz�lalt:
- Leslie honnan ismeri Ginnyt?
- Fogalmam sincs, de majd kik�rdezem.
- Nem musz�j, csak k�v�ncsi voltam.
- �n is k�v�ncsi vagyok sok mindenre - mondta sejtelmesen Draco.
- P�ld�ul mire?
- Nem is tudom…- elgondolkoz� arckifejez�st v�gott- Mondjuk arra, hogy ott fent az a h�rmas, mikor �hajt kiszedni minket vagy mire k�sz�lnek odafent.
- Nincs fent senki, mindegyik�k elment az elõbb. Nem eml�kszel dr�g�m?
- De eml�kszem! Csak valami azt s�gja, nincsenek olyan messze, mint hinn�nk.
- Aha.
Draco gondolkoz� k�pet v�gott �s k�rben�zett. A t�vols�got n�zte a barlang sz�ja �s a t� k�z�tt. Valami sz�get �t�tt a fej�ben �s ezt Hermione is �szrevette.
- Mire k�sz�lsz?- k�rdezte gyanakodva a l�ny.
- �n??- mutatott mag�ra a fi�- Semmire �des.
- Ismerlek Draco Malfoy! Nem ok n�lk�l v�gsz elgondolkod� k�pet. Tudom, hogy k�sz�lsz valamire. Na ki vele.
- Csukd be a szemed!
- Mi�rt?
- B�zz bennem, nem lesz semmi baj megl�tod.
- J� - sz�lt a l�ny, majd k�vette az utas�t�st.
Fel�lltak szikl�r�l, majd a l�ny becsukta a szem�t. A fi� szorosan mag�hoz �lelte, �s megcs�kolta. A l�ny elmosolyodott �s m�r nyitotta volna szemeit, hogy belen�zhessen Draco gy�ny�rû sz�rke szemeibe, amikor Draco k�zelebb hajolt a f�l�hez.
- M�g nem nyisd ki!- suttogta l�gyan.
Azt�n Draco is becsukta a szem�t, majd erõs koncentr�ci�ba kezdett, �s valami ismeretlen var�zsig�t mormolt, amit Hermione m�g �let�ben nem hallott, de tov�bbra is csukott szemmel simult kedves�hez. Lassan emelkedni kezdtek a f�ldtõl. Itt m�r nem �llhatta meg a kis k�v�ncsi, hogy ne lessen. R�snyire nyitott szemekkel figyelte az ez�st�sen csillog� k�dfelhõt, ami bebor�tott õket, �s levegõben lebegtetve emelte ki õt �s Dracot a barlang fogs�g�b�l.
Kit a nap h�t�gra s�t�tt �s nagyon meleg volt. Draco becsukott szemmel �s komoly k�ppel folytatta a var�zslatot. Mikor m�r biztons�gos t�vols�gban voltak a barlang sz�j�t�l, a fi� megszûntette a var�zslatot, �s mind a ketten eleg�nsan f�ldet �rtek.
- � sz�val itt vagytok!- mondta Draco, a fûben hever�szõ h�rom j�mad�rnak.
- Dr�ga rokon, h�t siker�lt a var�zslat!? Ennek nagyon �r�l�k- sz�lalt meg Leslie �s m�r indult is kezet fogni a „dr�ga rokonnal”, aki persze �ppen humorn�l volt, �s nevetve fogadta a k�zfog�st.
- Vagy egy milli�szor rep�ltem m�r- legyintett Draco- �gy csin�lsz, mintha nem tudn�d, hogy tudok p�lca n�lk�l is var�zsolni.
- Nem tudtam m�g - mondta Leslie tettetett meglepetts�ggel.
A mellette �ll� Hermione, viszont meglepett arckifejez�st v�gott, nem volt m�g felk�sz�lve a „Rep�lj�nk Dracoval” c�mû mutatv�nyra, amit Draco itt, Darkness Fallsban saj�t�tott el.
- Mi volt ez a jelenet az elõbb?- k�rdezte a fi�.
- Milyen jelenet?- k�rdezett vissza Leslie, majd Aidrian �s Tristen fel� fordult- Ti tudj�tok, mirõl besz�l?
- Nem – j�tt az egybehangz� t�m�r felelet.
- Ne n�zzetek h�ly�nek!
- M�r k�sõ- mondta a k�k szemû fi� huncut mosollyal.
- Ezt a Ginny dolgot elmagyar�zhatn�d!- sz�lalt meg Hermione, miut�n elm�lt a meglepetts�ge.
- �h igen! Ginny �s �n m�r a suli �ta levelezget�nk. M�g akkor volt egy ilyen program, hogy m�s-m�s iskol�kba j�r� di�kok, akik levelezõt�rsat keresnek, azoknak ker�tenek partner. Azt�n �n Ginnyt kaptam levelezõt�rsk�nt. Sokat �rtunk egym�snak, �s amikor volt idõnk tal�lkozgattunk egym�ssal.
- Akkor te volt�l, vagy Gin titkos h�dol�ja- mosolygott Hermione.
- �gy van- helyeselt Leslie.
- Csak egyet nem �rtek. Mi�rt nem mondtad meg az igazi vezet�knevedet?
- Ginny tudja, de meg�g�rtettem vele, hogy ne mondja senkinek.
- Meg azt sem, hogy a dr�ga �csik�m, m�r meg is k�rte a kez�t.
- Tristen nem gondolod, hogy sokat tudsz?
- A tud�s hatalom- nevetett Tristen
- Menj�nk vissza a Rep�lõ S�rk�nyba - mondta Aidrian-, mielõtt ez a k�t hibbant �sszevetekedik, mert m�g egyszer nem akarok k�b�t� �tkot sz�rni r�juk.
Draco k�zen fogta Hermion�t, �s nevetve indultak vissza a fogad�ba. �t k�zben, alaposan megn�zt�k milyen nagy puszt�t�st vittek v�ghez az illumina bokrok k�zt, amit szint�n nem �llhattak meg nevet�s n�lk�l. A k�t fiatal �sszemosolygott �s olyan boldogs�got �reztek, mint m�g eddig soha senkivel. Mikor be�rtek a faluba, Leslie elõre furakodott �s ellentmond�st nem tûrõen elsõk�nt l�pett be az int�zm�nybe.
- H�lgyeim �s uram!- kezdte komolyan- �r�m h�rt hozok. A mi dr�ga Draconk v�gre �sszeszedte az �sszes b�tors�g�t �s bevallotta sz�ve v�lasztottj�nak �rz�seit- itt kaj�nul elvigyorodott - �s ennek eredm�nyek�pp Hermione �s Draco egy p�rnak tekintendõ. Aki eddig Hermione kez�re p�ly�zott, az most hoppon marad. Sz�val mikor lesz az esk�võ?
- Leslie- sz�lt r� Tristen- �ll�tsd le magad!
- J�, j� rendben.
- Mi most elmegy�nk lefek�dni - mondta Draco �s �s�tott egy nagyot- M�r nagyon �lmos vagyok, �s szeretn�k m�r aludni.
- Ja, aludni- sz�lat meg Leslie.
- Leslie!- sz�lt r� Loreen a h�t�rbõl.
- Nem mondtam semmi rosszat.
- Leslie dugulj m�r el -ripakodott r� Colin – T�l sokat besz�lsz, ink�bb csin�lj valami hasznosat, amit csendben kell elv�gezni, mondjuk, menj el horg�szni.
- Ez nem is olyan rossz �tlet- sz�lat meg Loreen- �gyis r�gen volt m�r hal, vacsor�ra. Leslie dr�g�m, ha megk�rhetn�lek…
- Megyek mama - mondta, beleegyezõen a fi� �s kisomford�lt a fogad�b�l.
A t�rsas�g nevetve n�zett Leslie ut�n.
- �gyse fog semmit- nevette Aidrian- Engedd meg Draco, hogy gratul�ljak.
Miut�n mindenki gratul�lt Hermion�nak �s Draconak, a k�t fiatal elindult a szob�ik fel�. Hermione �ppen a saj�t szob�j�ba k�sz�lt bemenni, de a k�z�t m�g mindig szorongat� Draco ezt nem engedte.
- Mi�rt nem engedsz be a szob�mba?- k�rdezte kedvesen a l�ny.
- Mi�rt akarsz oda menni?
- Csak kell egyp�r dolog.
- Mi lehet ott bent, ami az �n szob�mban nincs?
- Mondjuk a p�lc�m, �s a h�l�ingem- mondta Hermione.
- Garant�lom, egyikre sem lesz sz�ks�ged - mondta huncutul a fi�.
Hermione elnevette mag�t. Majd egyszer csak azt vette �szre, hogy Draco felkapja �s beviszi a szob�ba. A fi� lette kedves�t az �gyra majd az ajt� fel� intett, ami sz�pen becsuk�dott.

***


Komor, borong�s reggelre �bredt Darkness Falls. Az eget ac�lsz�rke fellegek takart�k el, �s j�ghideg esõcseppek vert�k az ablakot. Viharos sz�l f�jt, amit tombolva t�p�zta a k�rny�ken l�võ hatalmas f�kat �s ezernyi let�pett falevelet hordott szertesz�t. Vill�m cik�zott kereszt�l az �gbolton, majd mennyd�rg�s r�zta meg a k�rny�ket.
Hermione megrezd�lt �lm�ban, �s k�zelebb b�jt Dracohoz, aki oltalmaz�an �lelte m�g szorosabban. Draco m�r �r�k �ta �bren fek�dt, �s elm�l�zva n�zte a kinti �gih�bor�t. �r�mmel t�lt�tte el Hermione k�zels�ge, mintha eddig is �gy lett volna, hogy a l�ny itt fekszik mellette. M�r nyom�t sem �rezte a v�gy�d�snak, ami r�gen majdnem az õr�letbe kergette. M�g mindig nehezen siker�lt elhinnie, hogy m�r hetek �ta egy�tt vannak, nem tudott betelni a boldogs�g �rz�s�vel. Itt van a r�g �h�tott kedves �s szeretheti, enn�l nagyobb �r�met el sem tudott volna k�pzelni.
�m a boldogs�g mellett, n�mi aggodalom �s f�lelem is vegy�lt �rz�sei k�z�. Tudta, hogy k�zeleg az idõ, �s nemsok�ra sz�ks�g lesz a S�rk�nyokra. Apj�ra gondolt, �s rengeteg k�rd�s �tl�tt fel benne: Mi lesz, ha ellene kell harcolnia szemtõl szembe? Mit fog akkor tenni? Nem �lheti meg, mert az apja. De akkor mit tegyen?
Az egyetlen dolgot biztosan �ll�thatott, hogy semmik�ppen nem v�gzi �gy, mint egy apagyilkos. Hogy is tehetne ilyet k�ptelens�g. Draco ismerte apja jobbik arc�t is, de sajnos a rosszabbikat is. Ennek ellen�re, m�gis szerette az apj�t �s ezen a vil�g minden kincs��rt sem v�ltoztatott volna.
Az esõcseppek egyre jobban vert�k az ablakot. Majd hirtelen kiny�rt a szobaajt�. Draco �vatosan nehogy Hermion�t fel�bressze, felkelt, hogy becsukja az ajt�t. Egy erõsebb fuvallat s�v�tett be a szob�ba, amitõl Draconak furcsa �rz�se t�madt. �rezte valamilyen erõnek a jelenl�t�t, ami nyomaszt�an hatott r�. Mintha lett volna valaki a szob�ban, aki suttogott.

„K�zeli az �ra, mikor a f�ny megk�zd az �rnnyal. Az �rny erõsebb, mint valaha, s ha nem gyõz a f�ny, k�osz lesz e f�ld�n, mely rosszabbat hoz a h�l�ln�l. K�zel a v�gsõ csap�s, mely csak egyik f�lnek szabads�got ad, m�siknak csak bujdos�st, s hal�lt. ”

A hang elcsendes�lt �s Dracoban a szorong� �rz�s megszûnt. Becsukta az ajt�t, �s visszafek�dt az �gy�ba. Egy kicsit megijesztette a hang, de tudta, hogy mihamarabb cselekednie kell. R�n�zett a fali�r�ra, ami 5 �r�t mutatott. A fi� kedves�re n�zett, aki nyugodtan aludta az igazak �lm�t. Draco nem b�rta t�rtõztetni mag�t �s megcir�gatta Hermione arc�t. A l�ny elmosolyodott �s kinyitotta a szem�t.
- Szia! - k�sz�nt kedves�nek, majd l�gyan megcs�kolta.
- Szia! - mondta l�ny- Mi�ta vagy fent?
- M�r egy ideje.
- B�nt valami?
- Semmi –r�zta meg a fej�t – Csak valami k�sz�l, �s ez nem hagy nyugodni.
Hermione arca komolly� v�lt, �s Draco a f�lelem szikr�it vette �szre a szem�ben. Egy pillanatra jegyes ijeds�g futott rajta v�gig.
- Tudom - mondta halkan- �n is �rzem m�r hetek �ta �s minden nap egyre erõsebben.
- Nemsok�ra Londonba kell menn�nk.
- Igen igazad van, m�r nem v�rhatunk sok�ig.
Egym�s szem�be n�ztek, majd Hermione Dracohoz b�jt, �s a mellkas�ra hajtotta a fej�t. Itt �rezte mag�t egyed�l biztons�gban.
- F�lek - mondta halkan a l�ny.
- Mitõl?
- Att�l, hogy elvesz�tj�k egym�st, �s soha t�bbet nem l�tlak majd.
- Nem hagylak el soha!- mondta �s szenved�lyesen megcs�kolta.
- Szeretlek!
- �n is szeretlek t�ged!

***


Nem csak Draco�k keltek ezen a reggelen ilyen kor�n. A t�bbiek m�r a reggelit majszolgatt�k, amikor a p�ros meg�rkezett a konyh�ba. Most Leslie is komoly volt, m�g a szok�sos reggeli k�sz�ntõ az „�ljen az ifj� p�r!” is elmaradt. Mindenki tudta szinte szavak n�lk�l is: t�rgyalniuk kell arr�l, hogy milyen l�p�seket tesznek az elk�vetkezendõkben. Egy ideig sz�tlanul etettek, majd Draco a mellette �lõ Hermion�hoz fordult, aki unottan piszk�lgatta a pir�t�st a t�ny�rj�n.
- Nem vagy �hes?- k�rdezte a fi�.
- Most valahogy nem. Egy csom� minden j�r a fejemben, �s �gy nem tudok az ev�sre koncentr�lni.
- Erre �n is k�v�ncsi lenn�k, mi j�r most a fejedben?- sz�lt Leslie.
- A druid�kra gondoltam �ppen, akik szertar�sokat v�geznek a k�rny�ken �s eg�sz Anglia szerte.
- El tudunk vel�k b�nni - mondta Colin- Nem kell miattuk agg�dnod.
- Tudom - mondta a l�ny.- De mindenre nem tudtok figyelni, �s ha Voldemort t�mad, õket sem fogja visszafogni, sõt ink�bb t�mad�sra �szt�nzi õket. Sz�val lenne egy javaslatom, vagyis ink�bb �tletem.
- Mond csak!- kapta fel a fej�t Moira.
- Ki kellene a pentagrammot eg�sz�teni valamivel, ami megv�d titeket az �tkokt�l.
- Milyenre gondolt�l?- k�rdezte Jane.
- Egy olyan v�dõk�rre, amit �gy h�vnak: absero circum
- Ahhoz h�rom ember kell, akik k�zt van rokoni kapcsolta - mondta Tristen.
- Meg van az a h�rom ember – mondta Shannon mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lett volna.
- De �n Draconak nem vagyok a v�rrokona - mondta Tristen.
- De Leslienek igen- erõsk�d�tt a f�lv�mp�r l�ny.
- Ha csak ezen m�lik- sz�lalt meg Draco �s egy tõrt vett elõ a tal�rja ujj�b�l, amit mindig mag�n�l hordott, mondv�n az ember soha nem lehet el�g �vatos. Egy v�g�s ejtett a jobb tenyer�n �s �tadta a tõrt Tristennek- Siess, mert Hermione mindj�rt le�jul a sz�krõl.
- Nem fogok el�julni, csak nem b�rom a v�r l�tv�ny�t, �s azt sem, hogy vagdoss�tok magatokat- fakadt ki a l�ny.
Tristen �s Draco kezet fogtak. Egym�s szem�be n�ztek. �rezt�k egym�s v�r�nek szabad �raml�s�t �s k�l�nleges m�gikus erõt, ami k�rbe�lelte õket.
- Most m�r v�rtestv�rek vagyunk!- mondta Draco �s megveregette a fi� v�ll�t, aki egy sug�rz� mosolyt k�ld�tt fel�.
A h�tt�rbõl Loreen meghatottan figyelte a fi�kat �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�r�l. Arra gondolt, mennyire m�s Draco, mint Lucius. Fel meri v�llalni �rz�seit, �s k�pes �rt�k harcolni. A Malfoyok elv�vel szembeszeg�lve fogadott mag�nak v�rtestv�r�l egy sz�mûz�ttnek sz�m�t� fi�t. Loreen nagyon j�l tudta, hogy kitõl �r�k�lte Draco ezeket a nemes von�sokat. Ez a valaki Draco minden egyes l�p�s�t a h�tt�rbõl szinte �szrev�tlen�l k�vette. Narcissa Malfoy- aki seg�tett Loreennak megsz�kni- �v� szeme mindenhov� k�vette fi�t �s soha sem hagyta mag�ra.
- Hermione j�l vagy?- k�rdezte Draco falfeh�r kedves�tõl.
- Nem, de most ink�bb kimegyek �s sz�vok egy kis friss levegõt.
- Ne k�s�rjelek el?
- Nem kell dr�g�m, te csak maradj itt. A v�zes�sn�l megtal�lsz.
Azzal Hermione kit�molygott a fogad�b�l. A t�bbiek b�r agg�dtak �rte (k�l�n�sen Draco), de a megbesz�lnival�k nem tûrtek halaszt�st. Draco, Leslie �s Tristennek m�g gyakorolni a kell a v�dõk�r megh�z�s�t, aminek t�k�letesnek kell lennie. Ebben mindannyian egyet �rtettek �s Leslie elindult, hogy megkeresse a k�nyvet, amiben a var�zslat benne van.
El�g sok�ig tan�cskoztak, �s v�g�l �gy d�nt�ttek holnap este elhagyj�k a biztons�gos rejtekhelyet.

***


M�r alkonyodott. Hermione egy nagy szikl�n �lt �s figyelte a v�z felsz�n�n �sz� falevelet. Elm�l�zva hallgatta a megnyugtat� csobog�st. Nem gondolt a k�zelgõ h�bor�ra, hanem valami eg�szen m�s, �s nagyon boldog dologra. �gy �rezte, hogy az �lete enn�l szebb nem is lehetne. Hirtelen k�t meleg kezet �rzett, amik befogt�k a szem�t.
- Draco tudom, hogy te vagy! - mondta nevetve.
- Honnan tudtad?
- Meg�rz�s.
- Jobban vagy m�r?
- Igen m�r sokkal jobban, �s m�r nagyon �hes is vagyok.
- Aki kihagyja az eb�det is, az ilyenen ne is csod�lkozzon - mondta Draco �s elvigyorodott - Am�gy mit csin�lsz itt?
- Semmi k�l�n�set, csak n�zem a t�jat.
- Csod�latos ugye?
- Igen az.
- De sajnos holnap el kell menn�nk - mondta Draco- Van egy �tletem.
- Mi az?
- Ha v�ge lesz a h�bor�nak, j�jj�nk vissza ide. Mit sz�lsz hozz�?
- Nagyon j� �tlet - helyeselt a l�ny �s elmosolyodott.
Draco le�lt a l�ny mell� �s �t�lte. Csukott szemmel hallgatt�k a madarak csicserg�s�t �s a v�z megnyugtat� csobog�s�t. Hermione kinyitotta a szem�t �s szembefordult a m�g mindig csukott szemû kedves�vel.
- Mondanom kell valamit – suttogta a l�ny.
- Ne mondj semmit! - mondta Draco �s kinyitotta a szem�t.
- De ez…
A fi� a mutat�ujj�t a l�ny ajk�ra helyezte �s sz�rke szemeivel belen�zett a barna szemp�rba.
- Most �n fogok besz�lni - mondta b�rsonyos hangon.
H�trasim�totta szõke haj�t, ami term�szetesen nem engedelmeskedett gazd�j�nak, hanem laz�n a homlok�ba l�gott, ami m�g ellen�llhatatlanabb k�lsõt k�lcs�nz�tt neki. Draco f�lt�dre ereszkedett �s csillog� szemekkel n�zett fel a d�bbent Hermion�ra.
- Hermione.
- Igen- sz�lt f�l�nken a l�ny
- Ne szak�ts f�lbe…- sz�lt r� a fi�- Teh�t Hermione… Tudom, hogy r�vid ideje vagyunk m�g csak egy�tt, de tudnod kell �n mindig is szerettelek �s most is szeretlek. M�r r�g�ta, m�g mikor suliba j�rtunk…
- Musz�j addig visszamenni?
- Nem… Sz�val a l�nyegre t�rek: El tudn�l viselni egy ilyen fick�t - aki m�g az illumina bokorba is bel�k t�ged, ha kell – eg�sz �letedben? Akarom mondani: Leszel a feles�gem?
Hermione csak mosolygott, nem is tudta hirtelen, hogy �bren van-e vagy �lmodik. Draco olyan aranyos volt, ahogy ott t�rdelt elõtte komoly arccal, �s azok a sz�rke szemek…
- Sokat seg�tene, ha mondan�l valamit- sz�lt f�lve a fi� - Tudod nem musz�j most v�laszolnod, �n tudok v�rni, nem akarlak siettetni, csak nyugodtan gondold �t a dolgokat �s majd ha…
- Pofa be Malfoy!- sz�lt Hermione- Igen.
- Igen?
- Igen- mondta m�g hat�rozottabban a l�ny �s Draco nyak�ba ugrott, helyesebben a f�ldre d�nt�tte a fi�t, aki ezt sem b�nta, mert a kedvestõl kapott v�lasz, �s a cs�k minden�rt k�rp�tolta- Dehogy akarok v�rni el�g volt az az �t �v. Igaz, hogy olykor az idegeimre m�sz, de õr�lten szeretlek.
- Szeretlek dr�ga - mondta a fi�, aki olyan boldog volt, mint m�g soha.
Boldogan mentek vissza a t�bbiekhez, akik nagyon �r�ltek az elhat�roz�snak, fõleg Leslie volt oda az �tlet�rt (mivel õ m�r az elõzõleg is megmondta, hogy „ezek ketten” hamarosan �sszeh�zasodnak).
- �gy �r�l�k, hogy csal�dtag leszel!!- mondta a fi� Hermio�nak �s nagyon szorosan meg�lelte- V�gre lesz egy norm�lis is a csal�dban, nem csak �n.
- Jav�thatatlan vagy Leslie- mondta Jane lesajn�l�an.

***



Dracot a madarak csicserg�se �bresztette. Ny�jt�zkodott egyet, majd k�r�ln�zett. Hermione m�r nem volt az �gyban, ami el�g k�l�n�s volt, mert Draco mindig elõbb kelt fel, mint õ. Szem�bõl r�gt�n elillant az �lom legkisebb szikr�ja is, amikor kereszt�l futott a fej�n n�h�ny kosza gondolat.
Gyorsan felvette a k�nt�s�t �s elindult, hogy megkeresse p�rj�t. Mikor elhaladt a konyha mellett, fojtott hang� besz�lget�s foszl�nyai �t�tt�k meg a f�l�t. Bent a helyis�gben h�rom nõ tan�cskozott �ppen.
- Megn�ztem- mondta Jane- Ez a b�jital is kimutatta azt, amit m�r eddig is sejtett�l. De ez nem olyan megb�zhat�, sz�val nem lehet�nk benne teljesen biztosak. Majd keresnem kell egy m�sik receptet.
- Ez pedig mindent megmagyar�zna. Loreen szerint is ez lehet az oka…
Shannon egy tõrt vett ki az �v�bõl, majd az ajt� fel� dobta. A m�sik k�t h�lgyem�ny elk�pedve �llt a jelens�g elõtt �s megr�k�ny�dve n�zetek az ajt� fel�. Shannon �sszevonta a szem�ld�k�t �s borosty�n s�rga szemei megvillantak.
- Draco Malfoy ugye j�l hallasz mindent?
- �n nem hallgat�ztam - mondta Draco �s benyitott a konyh�ba. Az ajt�n teljesen �tment a tõr, pedig azt nagyon kem�ny �s t�m�r f�b�l k�sz�tett�k - Egy�bk�nt, mirõl folyik a sz�?
- Nõi dolgokr�l- sz�lt Shannon.
- Akkor �n most t�vozom.
- J�l teszed!
Draco becsapta az ajt�t, �s hangos l�ptekkel v�gigcs�rtetett a folyos�n, majd bement a saj�t rezidenci�j�ba, �s ennek az ajtaj�t sem k�m�lte.
K�zben a h�rom sz�vets�ges tov�bb besz�lgetett.
- Mikor sz�lsz neki?- k�rdezte Jane.
- Hamarosan.
- Ink�bb hamar- mondta Shannon- �gy nem harcolhatsz!
- De Moira is…
- Õ egy kicsit m�s, de van m�r terv�nk, hogyan oldjuk meg a dolgot. De t�ged is menteni… �n nem fogom engedni, hogy harcolj! – mondta Jane.
- Pontosan - mondta Shannon. – Na j�, menj�nk pakolni. Meg fel kell �breszteni a t�bbieket is.
A m�sik kettõ csak b�lintott, majd mindannyian elhagyt�k a tan�cskoz�s helysz�n�t. Hermione v�v�dva indult el Dracoval k�z�s szob�juk fel�.

***



Draco a nap h�tralevõ r�sz�t idegesked�ssel t�lt�tte. Nem tudta kiszedni kedves�bõl, mirõl is besz�lgettek a konyh�ban. Minden vallat�sra tett k�s�rlete meghi�sult �s ettõl m�g idegesebb �s Hermione szerint m�g bolondabb lett.
- Mi�rt kell neked mindig titkol�znod?- fakadt ki Draco t�relm�t vesztve.
- Te meg mi�rt k�v�ncsiskodsz mindig? Mondtam, meg fogod tudni, de nem most.
- De mi�rt nem most? Csak azt ne mondd, hogy „mert”, mert m�r kezdek begoly�zni.
- Mondom most nem alkalmas �s szeretn�k biztos lenni a dolgomban. Azt�n elmondom neked is- mondta nyugodtan Hermione
- Jaj dr�g�m ne k�nozz m�r! - mondta Draco �s szenvedõ arcot v�gott- �n nem tudok seg�teni, hogy biztos legy�l benne?
- Nem.
- Akkor k�rj seg�ts�get Loreen n�nitõl.
- M�r besz�ltem vele.
- �s mit mondott.
- Azt, hogy õ szerinte biztos �s �r�l neki.
- De minek?
- �gyes pr�b�lkoz�s, de nem mondom meg- v�laszolta a l�ny �s kiny�jtotta a nyelv�t, mint egy �t �ves kisl�ny.
- Mi�rt lett�l te griffend�les, sim�n j�hett�l volna a Mardek�rba is. Remek�l tudod k�nozni az embert. Ezt am�gy direkt csin�lod, hogy nem mondasz el semmit?
- Ha nem k�rdezgetn�l folyton nem lenn�l egyre jobban k�v�ncsi- nevetett a l�ny �s l�gyan megcs�kolta Dracot.
- Nem kellene m�gis elmondanod?
- Nem – suttogta a l�ny- Most m�g nem.
- �hh- ki�ltott fel a fi�, �s a kez�be temette az arc�t.
- Most meg mi a baj?
- Semmi- mondta makacsul.
- Mondd el!- k�rte kedvesen a l�ny.
- Csak akkor, ha te is lemondod.
- Ne zsarolj!
- Nem veszlek feles�g�l - mondta komolyan a szõke herceg, de v�g�l elnevette mag�t.
- M�r nem t�ncolhatsz vissza, mert t�bbet az �letben nem szabadulsz meg tõlem… �gysem tudn�l n�lk�lem �lni - mondta a l�ny vigyorogva.
- Dehogynem- mondta dacosan a fi�.
- Akkor rajta, �lj!- fordult el tõle a l�ny.
Draco k�zelebb hajolt hozz� �s megcs�kolta, amitõl Hermione h�t�n j�lesõ borzong�s futott v�gig.
- Igazad van dr�ga, nem tudn�k n�lk�led �lni.
- �n sem. De most m�r menn�nk kellene pakolni.
- Nem lehetni ink�bb, hogy…- mondta huncut vigyorral az arc�n a fi� �s megcir�gatta a l�nyt.
- Nem!- j�tt a hat�rozott v�lasz- M�r majdnem hat �ra �s m�g egy csom� minden hi�nyzik.
- �g�rem sietni fogunk - suttogta a f�l�be Draco.
- Te mindig ilyen vagy?
- Milyen?
- Ilyen ellen�llhatatlan- nevetett a l�ny.
- Nem tudom, lehet.


***



M�r bes�t�tedett, amikor a csapat m�r indul�sra k�szen �llt a Rep�lõ S�rk�ny elõtt. Az eget j�t�kony s�t�t fellegek bor�tott�k. T�z seprû fek�dt egym�s mellett a torn�con. Mivel Darkness Fallsb�l nem lehetett hoppan�lni, ez�rt rep�lve kellett elenni�k. Az idõ t�k�letes volt, hogy �szrev�tlenek maradjanak.
- Vigy�zzatok magatokra!- mondta Loreen.
- Persze mama! Amint meg�rkez�nk k�ld�k egy baglyot - mondta Leslie �s meg�lelte anyj�t.
- Aj�nlom is!
- Mi�rt nem j�n �n is vel�nk?- k�rdezte Hermione.
- M�g nem mehetek, de hamarosan �jra tal�lkozunk.
- Vigy�zz magadra anya!- mondta Tristen �s egy puszit nyomott anyja homlok�ra, aki elmosolyodva �lelte �t.
- Te is nagyon! Nemsok�ra ott leszek veletek.
- Sr�cok akkor induljunk - mondta Jane - Szia Loreen!
- Szervusz dr�g�m!
Draco oda ment Loreenhoz, �s �t�lelte.
- Hi�nyozni fogsz!- mondta Draco.
- Te is nekem!
Miut�n elb�cs�ztak Loreentõl, fel�ltek a seprûkre �s felemelkedtek. Loreen m�g sok�ig n�zete a t�volod�kat, egy mosoly jelent meg az arc�n �s �gy sz�lt:
- Kirep�ltek a S�rk�nyok.
Mikor m�r nem l�tta az elsz�nt kis csapatot, elindult befel� a fogad�ba.