Komolyan mondom a mai napom, s�t az eg�sz hetem k�sz r�m�lom. Az iskola �s minden egy�b kik�szit. Mindig is maximalista voltam eg�szs�ges keretek k�z�tt, de ma m�r el�rtem arra szintre, hogy �gy �rzem kett� szakadtok! Minden �lmom az, hogy beker�ljek egy hires �s neves egyetemre, ahol majd lediplom�zok �s megmutassam a vil�gnak vagyok valaki! Bizony�tani akarok, �s megfelelni. Csup�n az a baj, hogy sok�ig nem tudtam kinek is akarok megfelelni, de ma m�r tudom. A sz�leimnek �s magamnak. Nem csak magamnak �s nem csak anyu�knak. Magam miatt vannak j� jegyeim, de apu�k miatt v�lasztottam ezt az utat. Soha nem v�gytam r�, hogy m�rn�k vagy orvos legyek. �n mindig �rni akartam, reg�nyt, novell�t �s egyebeket. De hogy mondod meg ezt az sz�leidnek, akik m�r l�tnak is maguk el�tt, ahogy embereket gy�gy�tasz vagy �ppen hidakat tervezel. Ha nem mered megmondani neki, hogy te nem erre v�gysz. Hogy te akkor vagy igaz�n boldog, ha �rhats �s olvashats. Persze nem is sejtik, mert mindig is ezt a k�pet mutattam nekik, nem hagytam, hogy megismerj�k ezt az ooldalamat. Hiszen mindig j� eszem volt a matekhoz �s az �sszes re�l tant�rgyhoz. Im�dtam a neh�z p�ld�kat, azokat amit senki nem tud megoldani, de nekem siker�l. M�r �viba kider�lt, hogy �rz�kem van hozz�, ez�rt k�l�n foglalkoztak velem. De ez azzal j�rt, hogy �vekre elvesztettem egy m�sik oldalamat. Azt az oldalamat aki a fant�zia vil�g�ban �l. Nem is tudom mikor j�ttem r� �jra, mit is szeretek csin�lni, tal�n amikor belef�sultam ebbe az eg�szbe. �s ma ott tartok, hogy tudom mire v�gyok, de l�pni nem merek fel�.