A h�rom f�rfi teljesen lemerevedett, amint eljutott tudatukig, hogy mit is v�gott az im�nt fej�kh�z a l�ny. Hedvig m�g mindig d�h�sen villog� szemekkel n�zett fel r�juk. Egy cseppet sem b�nta meg, hogy �gy kikelt mag�b�l. Meg kellett v�denie az apja becs�let�t. Nem engedhette meg, hogy ezek a f�rgek hazugs�gokat �ll�tsanak r�la. A csal�dj�r�l csak az eml�kei maradtak meg, azokat azonban foggal, k�r�mmel v�dte. J� h�r�k�rt, az �let�t �ldozta volna, b�rhol �s b�rmikor.

- Holl�h�ti! - ord�totta artikul�latlan hangon a v�r�s haj� f�rfi, mikor kicsit mag�hoz t�rt �s kardj�t felemelve elindult a l�ny fel�, hogy les�jtson r�.

Hedvig k�szen �llt, hogy fogadja a csap�st. Elm�j�t ki�r�tett, lenyugtatta mag�t, m�g �rz�kszerveit kil�s�tette. L�tta k�zeledni a megveszett f�rfit, jobb l�b�t kicsit h�tr�bb tolta a f�ld�n, m�g �p kez�t maga el� emelte. A penge egyre csak k�zeledett a l�ny teste fel�, de Hedvig az utols� pillanatban megp�rd�lt tengelye k�r�l, k�ny�k�t behajl�tva teljes erej�b�l h�tba v�gta a f�rfit, aki egyens�ly�t vesztve botladozott tov�bb, mik�zben a l�ny, �p kez�vel h�trany�lt �s vakon megragadta a kardot ott, ahol a penge �s a ny�l tal�lkozott majd kir�ntotta t�mad�ja kez�b�l.

A m�sik k�t alak d�bbenten �llt, mialatt t�rsuk imm�r fegyvertelen�l �s m�g inger�ltebben fordult vissza a kardj�t egy k�zzel tart� l�ny fel�. Sebastian �gy f�jtatott, mint valami bika. Orrlyukai kit�gultak, f�lei v�r�sek, szemei pedig, eresek lettek.

- Nincs es�lyed h�rmunk ellen! - sz�lalt meg hirtelen Malaz�r, akit teljesen elb�v�lt az, ahogy ellens�ge kiv�dte a t�mad�st. Egy teljesen �j, sz�m�ra ismeretlen technika volt. � maga is kardot r�ntott �s p�ld�j�t Milo is k�vetette.

- Ne becs�ld t�l magad. Lehet, hogy n� vagyok, de ugyan akkor k�pzett harcos is! - v�gott vissza, apr� magabiztos mosollyal az arc�n.

- S�r�lt harcos, h�rom szint�n k�pzett katona ellen. - Egy k�t kezes kardal, mik�zben csak az egyik kezedet tudod haszn�lni-, mondta Milo.

- De sokkal er�sebb m�gi�val, mint ti.

- Milyen b�szke lesz r�m, a b�csik�m, ha a te fejeddel t�rek vissza Roxfortba! - sziszegte el�gedetten Malaz�r.

Tekintet�be furcsa csillog�s k�lt�z�tt, mint mikor a ragadoz� cserk�szi be �ldozat�t. Azok a s�t�t szemek, amik m�g mindig furcs�n ismer�sek voltak Hedvig sz�m�ra. A f�rfi k�pzett harcos volt. Nem felt�tlen�l jobb, mint a m�si kett�, de vel�k ellent�tben rajta l�tszott, hogy �lvezi a harcot �s csat�t. �r�m�t leli a gy�zelemben �s tal�n m�g m�sok szenved�s�ben is.

Hedvig, tekintet�t lassan j�rtatva figyelte mind a h�rom alakot, mik�zben gondolatai viharos sebess�ggel cik�ztak �s azon dolgozott, hogy valami strat�gi�t �ll�tson �ssze. Nem akart m�g meghalni. Addig nem, am�g Mardek�r �letben van. Ha � m�r a f�ld alatt lesz, �s lelke a pokol legm�lyebb bugyraiban szenved, akkor meghalhat, akkor m�r b�k�ben fogja �r�k �lomra hajtani a fej�t, de most m�g k�ldet�se van, amit v�ghez kell vinnie.

Ek�zben Malaz�r is a l�nyt figyelte. Nem becs�lte le a k�pess�geit. Egyr�szt, mert Holl�h�ti volt, m�sr�szt az el�bb �kes jel�t adta annak, mennyire �rt a harchoz �s a kardforgat�shoz. Ny�l�nk �s edzett teste, minden bizonnyal gyors �s f�rge, val�sz�n�leg n�la is gyorsabb �s ezt ki is haszn�lja majd vele szemben, de mindez a testi er�t nem p�tolja. El�g p�r er�s �s pontos csap�s, hiszen azokat egy k�zzel nem k�pes h�r�tani, ahhoz nincs benne el�g er�.

- Milo! Ker�lj a h�ta m�g� - adta ki a parancsot, a kicsit bizonytalanul �lldog�l� t�rs�nak.

A j�k�p� f�rfi, t�tov�n n�zett Malaz�rra, majd Hedvigre, aki egy r�pke pillanatra viszonozta, majd ajkain egy fels�bbrend� mosoly jelent meg, �s el sem t�nt onnan.

- Jobb, ha nem mozdulsz, Milo - sz�lalt meg Hedvig, g�nyosan megnyomva a megsz�l�t�st. - Ha nem akarod a nyakad szegni - mondta a fi�nak, mire az kicsit bamb�n ism�t t�rs�ra pillantott.

A k�vetkez� pillanatban azonban mind h�rom f�rfi a f�ldh�z szegezve tal�lta mag�t, mintha hatalmas s�lyokat aggattak volna v�llaikra. Mire feleszm�ltek, mindegyik�k egy-egy ismeretlen, k�k egyenruh�t visel� harcossal �s annak kardj�val n�ztek farkasszemet.

Morgan �s a t�bbi harcos �ppen id�ben �rkeztek meg. P�r sz�z m�terr�l m�r �rz�kelt�k Hedviget �s h�rom ismeretlen m�giaforr�st. Pegazusaikat a leveg�ben hagyva vet�dtek r� az idegen mer�nyl�kre, akiket sz� szerint letagl�zott a f�rfiak megjelen�se, mivel a l�ny annyira lek�t�tte figyelm�ket, hogy �szre sem vett�k, hogy ellens�g k�zeledik. Egyed�l Hedvig �rz�kei voltak ki�lesedve.

- Mi folyik itt? - ki�ltotta r�m�lten Sebastian, aki verg�dve pr�b�lt megszabadulni Paltrowt�l. Fogva tart�ja elunva a dolgot, egy hatalmas csap�ssal ki�t�tte.

- Hedvig! - jelent meg Scorpion, aki a lesz�ll� pegazusokkal �rkezett meg. Kora miatt m�r nem v�llalhatott be egy ilyen nyakt�r� mutatv�nyt. - Hedvig! - sz�longatta a l�nyt, mikor m�g f�ldet sem �rt.

Ek�zben p�r f�rfi m�r a l�ny k�r� gy�lt, �ppen hogy csak egy pillant�st vetve r�, mivel tov�bbi ellens�gt�l tartva kardjaikat kivonva figyelt�k az erd�t. Malaz�r �s Milo tov�bbra is szabadulni pr�b�ltak, de es�ly�k sem volt. Az ifj� Mardek�rt, Issac ter�tette le, m�g Mil�t Alerad, Deacon egykori mestere, aki a Holl�h�ti csal�d pusztul�sa �ta, az orsz�got, eg�sz Eur�p�t �s �zsi�t bej�rta. �vente csup�n p�r hetet t�lt�tt a kast�lyban, hogy azt�n �jb�l felkerekedjen, �s mag�n akci�it hajtsa v�gre, amikbe soha senkit nem avatott be, m�g Morgant sem.

- Ne mozgol�dj �csi, mert m�g el tal�lom metszeni a torkodat - sziszegte, k�zel hajolva a fi� arc�hoz, kardj�nak hegy�t �lla �s nyaka k�z� illesztve, kicsit meg is sebezve azt.

A v�r�s haj� �s sz�mos sebhellyel d�sz�tett f�rfi, igaz�n f�lelmetes l�tv�nyt ny�jtott, nem is besz�lve izz� szemeir�l, amik tal�n m�g �r�letet is sug�roztak. Ez�rt Milo ezek ut�n meg sem moccant, m�g egy hangot sem adott ki.

- Scorpion! - szaladt nagyb�tyja karjaiba Hedvig, aki megk�nnyebb�lve z�rta karjaiba az elk�borolt mad�rk�t.

- Hedvig? J�l vagy? Nem esett bajod? - k�rdezte azonnal, mikor kicsit elt�volodtak egym�st�l.

- Nem. J�l vagyok - mondta �s igyekezett eltakarni t�r�tt csukl�j�t, ami mostanra feldagadt �s haragos lila szint �lt�tt. Arr�l nem is besz�lve, hogy folyamatosan f�jdalmasan l�ktetett, pont olyan �temben, ahogy a l�ny sz�ve vert.

Scorpion l�that�an szemeit is lehunyva vett egy m�ly l�legzetet, �s mikor �jra feln�zett az aggodalom �s a f�lelem mintha lehullott volna az arc�r�l, hely�t �tvette a d�h �s a harag.

- M�gis, hogy jutott eszedbe, ilyen butas�g?! Megsz�ksz?! Elhagyod a v�d�falat?! Szerinted, mi�rt van ez az eg�sz?! Felfogtad, mennyit kock�ztatt�l ma? - k�rdezte indulatosan, kicsit m�g meg is r�zva a l�ny v�konyka v�ll�t.

- Igen, tudom - hajtotta le fej�t sz�gyenkezve, de igaz�b�l nem b�nta annyira. Ez a p�r �ra szabads�g t�bbet �rt neki, mint hogy egy kis dorg�l�s el vette volna t�le a kedv�t.

- Nem, nem tudod! Ha tudn�d, nem tetted volna meg! Szerinted mi mi�rt vagyunk? Mi�rt dolgozunk �s k�zd�nk? Az emberek a m�gikus t�rsadalomban vagyonukat, h�zukat, s�t az �let�ket �ldozt�k fel az�rt, hogy te biztons�gban lehess, hogy felnevelkedhess! Csal�dok v�ltak �ld�z�ttekk�, csak, mert hittek benned. Ap�k hagyt�k el gyermekeiket, csak, hogy bel�pjenek k�z�nk! Felfogtad mit jelent ez?!

Hedvig teljesen elh�lve �llt a hallottak el�tt. Id�ig is tudta, hogy t�m�rdek �ldozatnak �s lemond�snak k�sz�nhet�, hogy � ma itt lehet, hogy egy�ltal�n �letben van. De igaz�n soha nem gondolt bele, nem m�lyedt el benne. Egyszer�en term�szetes volt sz�m�ra, hogy j�ttek a f�rfiak, akik felesk�dtek neki, m�r akkor, amikor m�g csak kisl�ny volt. Hallotta ezeket a f�rfiakat �jszak�nk�nt besz�lgetni, ahogy a t�volban maradt csal�djaikr�l mes�ltek. De ezek a mes�k, akkor csak kedves �s �ltal�ban vicces kis t�rt�netek voltak, amin a f�rfiak nevettek, s akkor Hedvig m�g azt hitte, a k�nnyek az emberek szem�ben a nevet�st�l vannak, hiszen nevettek, mind nevettek.

- �n...�n...nem tudom, mit mondjak, Scorpion - emelte pillant�s�t nagyb�tyj�ra.

- Pedig, te vagy az egyetlen, aki tudhatja - engedte el Morgan, majd egy l�p�st h�tr�lt, kiker�lte unokah�g�t �s a m�r talpra �ll�tott, valamint megk�t�z�tt f�rfiakhoz l�pett.

Hedvig pedig ott maradt, meg se mozdult. Sz�rnyen rosszul �rezte mag�t. Hib�snak, egy�rtelm�en hib�snak. Mit sz�m�t most m�r, hogy bez�rva �rezte mag�t? M�soknak sokkal t�bbet el kellet szenvedni�k, �s � a saj�t sorsa miatt nyafog? K�nyelmes �lete van. De ezt a k�nyelmet m�sok v�res ver�t�kkel teremtett�k meg sz�m�ra.

Bocs�natot kellett k�rnie, de nem csak �gy mondani, sz�vb�l kell �reznie. Meg kell mutatnia, hogy mennyire komolyan gondolja. Izgatottan fordult meg, de amit akkor l�tott, att�l a v�r teljesen elh�lt az ereiben. A h�rom fiatal f�rfi a f�ld�n t�rdelt, kezeik h�tra voltak k�tve, s mindegyik m�g�tt egy-egy harcos �llt, hideg peng�t szor�tva a torkukhoz. Morgan pedig ott �llt el�tt�k �s t�m�ny undorral tekintett le r�juk.

- Mit m�veltek?! - ki�ltott r�juk, mire minden f�rfi fel� kapta a fej�t. Hedvig rohanva tette meg azt a p�r m�tert, majd megragadta Scorpion jobb karj�t, de az m�g csak r� sem pillantott. - Mi folyik itt, Scorpion?!

- H�bor� van, Hedvig. El kell puszt�tanunk az ellens�geinket, miel�tt �k tenn�k ezt vel�nk - r�zta le mag�r�l a l�ny karj�t, de az nem hagyta mag�t.

- De ezek a f�rfiak nem gyilkosok, m�g igaz�n nem is f�rfiak! N�z r�juk! Fiatalabbak Seymourn�l!

- Lehet, hogy fiatalok, de m�r k�pzett gyilkosok! Meg kell akad�lyoznunk, hogy egy nap ezekb�l a fi�kb�l mardek�r katon�i v�ljanak! - fordult haragosan villog� szemekkel Hedvig fel�, aki viszont �llta a pillant�s�t. - Ki tudja? Lehet, hogy m�r �ltek is. N�ket, gyereket, �reget! Ezeknek nem sz�mit. Mind b�n�s, aki viseli ezt a tal�rt!

Hedvig ereiben szinte �rv�nylett a harag. Soha nem gondolta, hogy pont Scorpion lesz az, akinek sz�j�t elhagyj�k ezek a szavak. S ami a legjobban megr�misztette, val�sz�n�leg nem el�sz�r v�geztek ki fiatal katon�kat, csak az�rt, mert ezt a mocskos egyenruh�t viselt�k. Vetett egy utols� gy�l�lk�d� pillant�st nagyb�tyj�ra, akit eg�sz �lt�ben b�lv�nyozott, majd a d�bbenten �ll� harcosokhoz fordult.

- Vegy�tek m�r el azokat az �tkozott peng�ket a nyakukt�l! - ki�ltott r�juk, mire azok tan�cstalanul fordultak az id�sebb Morgan fel�, akinek hal�nt�k�n m�r dagadtak az erek a m�regt�l.

- V�gezz�tek ki �ket! - adta parancsba, de Hedvig azonnal a szav�ba v�gott.

- Azt mondtam, hogy nem �lj�k meg �ket!

Az �sszes jelenl�v� a k�t f�l k�z�tt kapkodta a fej�t, l�tszott rajtuk, hogy hamarosan hatalmas veszeked�s fog kirobbanni k�z�tt�k. Hedvig Morgant figyelte, Morgan pedig Hedviget. K�szen �lltak arra, hogy megv�dj�k saj�t igazukat �s akaratukat. Azonban a fesz�lt csendet egy neh�z agyag suhog�sa, majd a f�m semmivel sem �sszet�veszthet� hangja t�rte meg.

Alerad volt az, aki elvette kardj�t Milo nyak�r�l, �s fegyver�t tokj�ba cs�sztatta, tal�rja al�. T�rsai, Morgan, de m�g Hedvig is d�bbenten pislogott a f�rfira, aki teljes nyugalommal vett el� egy kev�s kis doh�nyt, majd a sz�j�ba vette, �s r�gni kezdte.

- Mit m�velsz, Parry? - sz�lt r� Scorpion.

- Elteszem a kardomat, mivel m�r nincs r� sz�ks�g - v�laszolta teljes nyugalommal, majd megragadta foglya k�ny�k�t �s kicsit sem finom mozdulattal talpra �ll�totta.

- De �n azt parancsoltam, hogy v�gezd ki �ket! - ord�totta t�relm�t vesztve.

- Lehet, de �n nem neked esk�dtem fel, hanem a hercegn�nek - szak�totta f�lbe kicsit m�r emeltebb hangon. - Id�ig is a saj�t utamat j�rtam, de elfogadtam a fennhat�s�godat, mert benned l�ttam azt, aki a felsz�nen tart benn�nket, legal�bbis addig, am�g az �rn� nem k�pes vezetni a szervezetet, �s �gy l�tom ez az a nap, mikor a kisasszony elfoglalja az �t megillet� helyet.

Scorpion erre egy sz�t sem sz�lt, csak n�zett maga el�, mik�zben Paltrow �s Issac is elvette a kardot mardek�r katon�inak tork�r�l. Mind Hedviget n�zt�k, kiv�ve az id�sebb Morgant, �s b�r Hedviget kicsit fesz�lyezte ez a fajta figyelem, m�gis b�szke volt mag�ra. Az�rt, mert Alerad b�zott benne �s adott a szav�ra. Nem az�rt, mert l�zadni akart Morgan ellen, nem is az�rt, mert meg akarta menteni az ifjakat. Hanem az�rt, mert k�sznek �rezte �t arra, hogy �tvegye nagyb�tyj�t�l a vezet� szerepet. �s abban Hedvig biztos volt, hogy Parry addig nem tett volna ilyen kijelent�st, am�g nem biztos benne sz�z sz�zal�kig. � nem tette volna kock�ra az �gy�ket, csak az�rt, hogy kedvezzen neki.

- Induljunk haza! Otthon m�r biztos agg�dnak �rt�nk, �s am�gy is mindj�rt bes�t�tedik - indult meg Alerad pegazusa fel�, maga el�tt taszig�lva Mil�t, akinek ez egy cseppet sem tetszett.

Sz�p sorban mindegyik harcos elindult a sz�rnyas lovak fel�, m�g h�tul csak Hedvig �s Scorpion maradtak, a f�rfi tal�n �szre sem vette, hogy m�r csak ketten �llnak ott mag�nyosan.

- B�csik�m - sz�l�totta meg Hedvig, kedvesked� hangon, aki csak akkor h�vta �gy a f�rfit, ha tudta, hogy valami rosszat k�vetett el. - �n nem akartam ezt, nem akartam, hogy meg�ld �ket.

- Hedvig! - szak�totta f�lbe kem�nyen a l�nyt Morgan. - Mostant�l a szervezet vezet�se a te kezedben van. Ez sz�rnyen nagy felel�ss�g! Er�snek, kem�nynek �s sokszor kegyetlennek kell lenned, hogy meghozhass egy d�nt�st. Soha nem szabad az egy�nt n�zned, mindig az eg�szet kell l�tnod. S m�t�l fogva soha t�bb� ne k�rj bocs�natot, mert senki nem lesz, aki a hib�idat a szemedre fogja vetni, egyed�l saj�t magadban kell elsz�molnod, ez�rt mindig k�tszer gondolt meg miel�tt cselekszel, vagy megsz�lalsz - mondta hat�rozottan, majd � is elindult a t�bbiek ut�n, h�tra hagyva Hedviget.

- J�jj�n, kisasszony - �rintette meg finoman a l�ny v�ll�t Colbert.

Hedvig meglep�dve pillantott fel a f�rfira. M�r egy j� ideje itt �llhatott egyed�l, de ez neki fel sem t�nt, csak azt a k�z�nyt �rz�kelte, amivel Scorpion fordult fel� p�r perccel kor�bban. De m�g m�skor mindig tudta hogyan k�zeledjen nagyb�tyj�hoz, most teljesen elveszettnek �rezte mag�t.

- Induljunk - mondta b�gyadt hangon a l�ny, s id�k�zben m�r az els� csillagok is megjelentek az �gbolton.

A f�rfiak �s a foglyok m�r mind pegazusaik h�t�n �ltek �s v�rt�k �rn�j�ket. Colbert �vatosan felseg�tette a kisasszonyt saj�t sz�rke sz�rnyas lov�ra, majd � maga is nyeregbe sz�llt.

- Sietn�nk kell, mert hamarosan �szreveszik, hogy elt�ntek - b�k�tt fej�vel Alerad a h�rom megk�t�z�tt f�rfi fel�, akiket a biztons�g kedv��rt elk�b�tottak. T�l vesz�lyes lett volna a rep�l�s �gy, hogy k�zben egy izg�-mozg� csomag van a h�tuk m�g�tt. - Ahogy eln�zem, hamarosan �rs�gv�lt�s lesz - pillantott fel a csillagos �gre, amib�l mindig ki tudta olvasni a pontos id�t �s a helyet, ahol �ppen j�r.

- Emberek, leveg�be! V alakzatban! - adta ki a parancsot Issac, majd megr�ntotta parip�ja kant�rj�t.

A pomp�s teremtm�nyek fej�ket r�zva �s s�r�ny�ket dob�lva indultak meg, hogy lend�letet vehessenek a felsz�ll�shoz. Hatalmas sz�rnyaikat kit�rt�k, �s csapkodva vert�k fel vele a port. Hamarosan pedig az eg�sz csapat a leveg�ben sz�llt. Egy szab�lyos V alakot vettek fel �s a ny�l k�zep�n Hedvig sz�llt pegazus�val, m�g legel�l Alerad haladt, szinte has�tva maga el�tt a leveg�t.

�tk�zben Hedvig t�bbsz�r is Scorpion fel� tekintett, de az soha nem viszonozta tekintet�t. Konokul n�zett el�re, egy r�pke pillant�st is sajn�lva a l�nyt�l. Akinek ez sokkal jobban f�jt, mintha kiab�lt volna vele a f�rfi. Ez a fullaszt� k�z�ny mindenn�l rosszabb volt.

- "Ne foglalkozzon, most ezzel" - hallotta Alerad hangj�t, meglep�en tiszt�n �s �lesen, mintha nem is z�gott volna k�r�l�tte a sz�l. Bele telt p�r pillanatba mire r�j�tt, a f�rfi telepatikus �ton sz�lt hozz�.

Parry volt az egyetlen a szervezetben, aki k�pes volt telepatikus kapcsolatot l�tes�teni m�sokkal. Velesz�letett adotts�g volt ezen �si er� haszn�lata. Pont �gy, mint a metamorf m�gia, az �rz�s k�pess�ge vagy a levit�ci�. Ritka adom�ny volt, ha egy csal�dba �si er�vel b�r� gyermek sz�letett, de sokszor ezek a gyermekek fiatalon meg is haltak, mivel hatalmas m�gikus erej�k mell� a legt�bbsz�r gyenge testet kaptak.

- "M�gis, mivel ne foglalkozzak?" - k�rdezte gondolatban, mert tudta, hogy Alerad hallja, ha r� van hangol�dva.

- "Morgannal, az id�sebbel. Hamarosan megb�k�l, de most hagyja, hogy lenyugodjanak a ked�lyek �s az indulatok"

- "De olyan rossz, hogy ilyen rideg k�z�nnyel viseltetik fel�m.”

Hedvig v�rta a f�rfi v�lasz�t, amiben tan�csot ad neki vagy megpr�b�l bel� lelket �nteni, de a biztat� szavak �s kedves gondolatok elmaradtak, Alerad n�ma maradt. � azonban nem s�rt�d�tt meg ezen, m�g csak meg sem lep�d�tt. B�r nagyon ritk�n tal�lkozott a f�rfival, m�gis �gy �rezte bizonyos m�rt�kben kiismerte. Parry az a t�pus� ember volt, aki nem szeretett belefolyni m�sok mag�n�gyeibe, cser�be persze, � is ezt v�rta el m�sokt�l. � volt az a tipikus mag�nyos farkas, akinek sz�ks�ge volt bizonyos szabad t�rre, k�l�nben �gy �rezte, megfullad �s agressz�van reag�lt mindre, ami megfosztotta saj�t ter�let�t�l.

Ennek ellen�re nagyon j� indulat� embernek, de szigor�nak ismerte meg. Vele mindig kedves volt, m�r amennyi telt t�le. �s biztos volt benne, nem csak az�rt, mert Holl�h�ti a neve. Alerad nem volt igaz�n j� kapcsolatban az apj�val, m�r csak az�rt sem, mert � is udvarolt hajdan az anyj�nak, Izidor�nak. De a f�rfi t�l l�pett az �rzelmein �s Deacon, valamint a saj�t �rdekeit szem el�tt tartva elv�llalta a fi� tan�t�s�t. Persze Hedviggel is sokat foglalkozott. M�r akkor is tan�tgatta, amikor m�g minden rendben volt �s egyed�li �r�k�sk�nt Deacon volt megnevezve. A tanulni v�gy� kisl�ny agya pedig, �gy fogadott mag�ba mindent, amit a f�rfi mes�lt neki, mint a puha viasz.

- Hamarosan meg�rkez�nk - szak�totta f�lbe gondolatmenet�t, Issac.

Hedvig �szre sem vette, mikor l�pt�k �t a pajzsot. Az �g mostanra bes�t�tedett, s csak p�r v�r�s napsug�r kapaszkodott a horizont legalj�n. Meg�rkeztek, �s a kis csapat sz�p lassan ereszkedni kezdett. Hedvig is er�sen megragadta lov�nak kant�r�t, mire csukl�j�ba er�s sz�r� f�jdalom has�tott. Teljesen megfeledkezett s�r�lt kez�r�l. �vatosan feljebb t�rte Paltrow k�peny�t, hogy jobban megn�zhesse s�r�l�s�t, mely mostanra, a keze szok�sos m�rt�nek h�romszoros�ra dagadt �s a sziv�rv�ny szinte mindent sz�n�t mag�ra �lt�tte.

Mire a csapat f�ldet �rt, a r�t is megtelt emberekkel, akik f�kly�kat �s gyerty�kat tartottak a kez�kben. A legkisebbek pedig, a kast�ly vil�gos ablakaib�l figyelt�k a hazat�r�ket. Az emberek, amint megpillantott�k a k�z�pen l�v� l�nyt, megk�nnyebb�lten l�legeztek fel �s arcukra mosoly k�lt�z�tt. Ezzel szemben a harcosok komorak voltak, kiv�ltk�pp Hedvig �s Scoripon, akik ker�lt�k egym�s pillant�s�t.

- Jaj, kis dr�g�m! - �lelte szorosan mag�hoz Mrs. Morgan, az �pp talajt �rt l�nyt. �gy szor�totta, hogy Hedvig att�l f�lt menten �sszet�rnek a csontjai.

- J�l vagyok, Isobel n�ni - biztos�totta az asszonys�got �s egy mosolyt er�ltetett az arc�ra. - T�nyleg j�l vagyok! Nincs semmi bajom, csak sz�rnyen f�radt vagyok.

- Akkor gyorsan menj �s fek�dj le! De holnap besz�l�nk! - mondta komolyan, majd kezei k�z� fogta a l�nyka arc�t, �s k�t cuppan�s puszit nyomott az orc�ira.

A tervezett lakoma elmaradt, hisz a nagy ijedts�g ut�n senki nem v�gyott hangos vigaszs�gra. A rabokat bevezett�k a pinc�be, ahol p�r cell�t alak�tottak ki a foglyok sz�m�ra, b�r a szervezet ritk�n ejtett t�szokat, mert ezzel a rejtekhely�ket kock�ztatt�k volna.

*******************************

Hedvig, takaros kis szob�j�ban �gyk�d�tt m�r legal�bb egy �r�ja, m�gsem tudta volna megmondani, ha k�rdezik, mit csin�lt az�ta, hogy meg�rkezett. A kast�ly mostanra teljesen elcsendesedett, s a lak�k nyugov�ra t�rtek. Csup�n a szolg�latban l�v� �r�k halk suttog�s�t lehetet hallani a n�ma �jszak�ban. A l�ny m�r hossz� feh�r h�l�ing�t viselte, s a f�s�lk�d� asztala el�tt �lt, hogy �sszek�col�dott haj�t kibontsa, de sehogy sem boldogult vele. S�r�lt keze egyre jobban f�jt �s akad�lyozta minden tev�kenys�gben. Csal�dottan tette le a hajkef�t az asztalra.

S�t�tk�k k�peny�be b�jva �s puha b�r cip�t v�ve l�baira, kez�ben gyerty�val osont ki a szob�j�b�l. �gy lopakodott, mint egy macska. Pontosan tudta melyik l�c recseg, �s melyik l�pcs�fok ropog. Ismerte minden lak� alv�si szok�s�t, tudta ki alszik �beren �s ki m�lyen. Eg�szen felment a l�pcs�k�n, fel a toronyba, ami m�g ilyenkor ny�ron is sokkal h�v�sebb volt a k�ria m�s r�szein�l. A k�falak szinte ontott�k magukb�l a hideg leveg�t. A forr� napokon csak ezek a falak hoztak enyh�l�st.

Fent a legt�bb szob�t rakt�rnak haszn�lt�k, mert valahogy senki nem akart ide fel k�lt�zni. Kiv�telt, csak a mindig k�l�nc Alerad jelentett, aki azt a p�r napot, amit a kast�lyban t�lt�tt egy apr� lukba rejt�zve t�lt�tt el. Hedvignek nem kellett csal�dnia. Parry m�g �bren volt �s �ppen t�reit, kardjait �s m�s fegyvereit kenegette valami roppant b�z�s, barn�s sz�n� kr�mmel, h�rom gyertya f�ny�n�l.

Teljesen belefeledkezett dolg�ba, �gy mikor a l�ny l�ba alatt megreccsent egy deszka, reflexszer�en ny�lt ez�stsz�n� t�re ut�n �s haj�totta el az ijedt Hedvig fel�. Az �les fegyver az ajt�f�lf�ba v�g�dott, mind�ssze centikre a l�ny arc�t�l.

- Hedvig - f�jta ki megk�nnyebb�lve a leveg�t Parry, m�g gyorsan elpakolta gyilkos eszk�zeit. - Ne osonj itt, mint valami bet�r�, mert a v�g�n meg tal�llak �lni.

- Ahhoz jobban kellene c�loznod - intett fej�vel a t�r fel�, amikor beljebb l�pett a szob�ba �s helyet foglalt a recseg� �gyon, eg�szen k�zel a f�rfihoz.

- Ha igaz�n meg akartalak volna �lni, m�r halott lenn�l - jegyezte meg csak �gy mell�kesen Alerad. - De ne most vitatkozzunk ezen. Mi�rt j�tt�l? - t�rt egyb�l a l�nyegre, mire a l�ny feltartotta t�r�tt csukl�j�t. Parry elismer�en f�ttyentett, majd �vatosan k�t kez�be vette a s�r�lt v�gtagot.

- Ezt, hol szerezted? - k�rdezte, m�g az egyik gyerty�t k�zelebb emelte, hogy jobban l�ssa a duzzanatot.

- Volt egy kis vit�m az egyik mardek�ros katon�val, �s � cser�be megaj�nd�kozott ezzel - tr�f�lta el a dolgot.

- �rtem, �s mi�rt nem mutattad meg ezt a t�bbieknek?

- Valahogy nem volt r� megfelel� pillanat, mindenki olyan fesz�lt volt miattam. Nem akartam tov�bb tet�zni a bajt ezzel.

- Aha. H�t el�g cs�nya t�r�s.

- De az�rt rendbe tudod hozni?

- Igen, de nem lesz egy le�ny�lom, val�sz�n�leg m�r az izmaid is bemerevedtek att�l, hogy t�bb �r�n kereszt�l ilyen g�rcs�s �llapotban voltak - engedte el a l�ny kez�t, majd faragott, fekete sz�n� l�d�j�hoz l�pett, ami Hedvig eml�kezete szerinte mindig is itt �llt, de m�g soha senki nem tudta kinyitni, tulajdonos�t kiv�ve. Alerad csup�n egy k�nnyed mozdulattal megemelte a fedelet, majd szabad kez�vel matatni kezdett benne, hogy v�g�l egy s�t�tz�ld b�r kulacsot vegyen el�.

- Ezt idd meg! - adta a l�ny kez�be a flask�t. - De csak h�rom kortyot.

- Mi ez? - k�rdezte k�v�ncsian, mik�zben lepattintotta r�la a dug�t �s orr�hoz emelte, ahonnan k�h�gve �s pr�szk�lve r�ntotta el a b�zl� folyad�kot.

- Ez egy k�nai b�jital, egy ottani m�gus k�sz�tette nekem. Az �ze �s a szaga sz�rny�, de azonnal hat �s k�t �ra m�lva a csukl�d �jra olyan lesz, mint volt - v�gta zsebre a kez�t Alerad. - Na igy�l!

Hedvig kicsit bizonytalanul �s undorodva emelte ajk�hoz a bizonytalan eredet� folyad�kot, de b�zott annyira a f�rfiban, hogy tudja, semmi olyat nem adna a kez�be, ami kicsit is vesz�lyes lehet r� n�zve. Szemeit szorosan lehunyva emelte fel a kulacsot �s egy leveg�v�tellel led�nt�tte a h�rom kortyot.

Parry igazat mondott, az �ze val�ban sz�rny� volt. Alig �rt le a gyomr�ba, m�ris �rezte, hogy kik�v�nkozik bel�le. Kez�t gyorsan sz�j�ra szor�totta, hogy megg�tolja ennek a borzalomnak a visszat�r�s�t. Szemeit lecsukva nyelt hatalmasakat, hogy visszak�nyszer�tse a szert.

- Tudom, hogy kellemetlen, de semmif�le k�pen nem szabad kih�nynod! Nyeld vissza! - buzd�totta Alerad, aki b�r pr�b�lta leplezni, az�rt l�tszott rajta, hogy j�l sz�rakozik.

- Ink�bb a t�r�tt csont - ny�gte ki p�r perccel k�s�bb a l�ny, mikor gyomra megnyugodott. - Rosszul vagyok - tette �p kez�t kavarg� gyomr�ra.

- H�t, el�g kellemetlen - vont v�llalt a f�rfi, majd le�lt a l�ny mell�, elvette t�le a kulacsot, majd �jb�l kez�be vette s�r�lt csukl�j�t. - M�r dolgozik is a szer - mondta mik�zben �vatos, k�rk�r�s mozdulatokkal simogatni kezdte, hogy az izmokban felold�djon a merevg�rcs. - Az a h�rom f�rfi, akit elfogtunk -sz�lalt meg, kicsit habozva, Alerad.

- Igen? - pillantott fel k�v�ncsian Hedvig, aki id�ig saj�t kez�t �s a f�rfi �gyes mozdulatait figyelte.

- Szerintem t�l kock�zatos �ket itt tartani. El kellene vinni �ket messzire a kast�lyt�l, t�r�lni az eml�keiket arr�l, hol tal�lj�k a b�zist, �s persze r�lad �s el k�ne engedni �ket.

- De m�gis mi�rt?

- Az egyik k�z�l�k vesz�lyes lehet r�nk n�zve. K�zel �ll Draco Mardek�rhoz �s ha �rtes�l r�la, hogy elt�nt biztos vagyok benne, hogy kutatni fog ut�na.

- Fontos? Mennyire fontos? �s egy�ltal�n ki �? - sorolta k�rd�seit m�r sokkal fesz�ltebben a l�ny, de Parry ker�lte a pillant�s�t �s ez kifejezetten zavarta. Valahogy nem illett a f�rfihoz, aki mindig egyenes �s ny�lt volt vele szemben.

- Azt, nem �rulhatom el, de k�rlek, b�zz bennem! - emelte fel tekintet�t.

- De ez nem is t�lem f�gg. Att�l, hogy megk�rem �ket, m�g nem fogj�k teljes�teni - bizonytalanodott el �s tal�n kicsit a kiutat is keresett a helyzetb�l a fiatal n�.

- Nem k�rned kell �ket, hanem parancsolnod! Ma �tvetted a szervezet ir�ny�t�s�t, form�lisan �s gyakorlatban is. A mai napt� kezdve nem Scorpion Morgan az vezet�, hanem te!

- De �n nem tudom, hogyan kell ir�ny�tani! - ki�ltott fel k�ts�gbeesetten. - Nekem eg�sz �letemben megmondt�k, mit tegyek �s hogyan! J�, persze ezt az�rt tett�k, hogy egy nap majd ap�m hely�re l�pjek, de akkor is! Alerad �n nem tudom ir�ny�tani az embereket, ahhoz �n m�g t�l fiatal �s gyenge vagyok!

- Figyelj ide, Hedvig! - ragadta meg mind k�t kez�vel a l�ny arc�t �s m�lyen belen�zett a k�nnyekt�l csillog� k�k szemekbe. - Te Nem Vagy Gyenge! Te Er�s Vagy! - hangs�lyozott ki minden egyes sz�t k�l�n-k�l�n Alerad. - Ha valaki k�pes ezt v�ghez vinni, az te vagy. �s tudod mi�rt?

- Mi�rt?

- Mert az emberek hisznek benned, mert �n hiszek benned! Hiszem, hogy meg van benned minden, ami ahhoz kell, hogy igazi Nagy Boszork�ny v�ljon bel�led! Olyan m�gus, akire m�g ezer �v m�lva is eml�kezni fognak az emberek! De ahhoz, hogy ez val�ra v�ljon, neked is hinned kell �nmagadban. Meg�rtett�l engem, Hedvig?

- Igen, meg - hajtotta le a fej�t, de Parry nem hagyta neki, �s gyeng�den visszaford�totta maga fel�.

- Nem kell semmit�l f�lned, �n itt leszek melletted.

- Nem m�sz el?

- Nem, melletted maradok. Mostant�l az �n helyem, melletted van. T�mogatlak mindenben, �s megl�sd a t�bbiek is t�mogatni fognak t�ged, de ehhez az kell, hogy mikor holnap reggel lej�ssz k�z�j�k, egy �j Hedvig Holl�h�tit k�sz�nthessenek. El kell felejtened a gyerekes cs�nyeket �s a kisl�nyos viselked�st. Holnapt�l nem, mint Gordon Holl�h�ti l�nya fogsz bel�pni a terembe, hanem mint a szabad m�gusok v�delmez�je, a szervezet �s a harcosok vezet�je: Hedvig Holl�h�ti. Nem k�rsz. Parancsolsz. �s a parancsaidat teljes�teni fogj�k.

- Alerad, �n mindent megteszek, ami er�mb�l telik, de hogyan ir�ny�thatn�m az embereket, ha m�g csak nem is ismerem �ket! Azt hittem tudom kik vesznek k�r�l, hogy meg�rtem a t�bbi m�gust, de ma r�j�ttem, hogy id�ig egy v�dett burokban �ltem, t�vol a vil�g minden gondj�t�l �s baj�t�l! Hogyan �lljak ki a boszork�nyok �s var�zsl�k szabads�g��rt �s jogai�rt, ha azt sem tudom, mit akarnak. Ma tal�lkoztam h�rom f�rfival, akik egy�ltal�n nem l�tszottak gonosznak �s biztos vagyok benne, hogy nem is azok, m�gis teljesen �szint�n vallott�k Mardek�r hit�t, majdhogynem m�r �rtatlanul!

Alerad elgondolkozva figyelte a l�ny kipirosodott arc�t �s hallgatta kirohan�s�t, de v�gs� soron igazat kellett neki adnia. Akkor r�gen, amikor l�trehozt�k ezt a mened�ket, m�g � maga is egyet�rtett abban, hogy a meggy�t�rt kisl�nynak most egy nyugodt �s b�k�s vil�gra van sz�ks�ge, ahol felnevelkedhetett, de ennek a k�vetkezm�nyeit csak most �rz�keli igaz�n. Hedvig nem tudja mag��nak �rezni azt a feladatot, amit a sors neki sz�nt, mert id�ig �vegbur�n kereszt�l tekintett a vil�gra �s abb�l is csak a sz�pet �s j�t l�tta.

Elengedte a l�ny arc�t �s a szoba egyetlen ablak�hoz l�pett, ami olyan piszkos volt, hogy az is csoda lett volna, ha a hold f�nye �tsz�r�dik rajta. Kez�vel a korhadt deszk�nak t�maszkodott, mik�zben egy kivitelezhet� megold�son gondolkodott. Hedvignek s�rg�sen �t kell vennie a vezet�st, hogy m�g a ny�lt h�bor� kit�r�se el�tt biztos k�zzel tudja ir�ny�tani a felkel�ket, de ezt nem tudja v�ghez vinni, am�g nem �rzi biztons�gban mag�t a vezet� szerepben, �s val�sz�n�leg Morgan sem fogja hagyni egy k�nnyen, hogy unokah�ga egyik napr�l a m�sikra minden jog�t�l megfossza. �s igaza is lenne Scorpionnak, ez t�l nagy v�ltoz�s lenne r�vid id� alatt.

- Mond csak, Hedvig, mennyire �rzed magad elsz�ntnak? - fordult vissza, a n�ma csendben v�rakoz� l�ny fel�.

- Ezt m�gis mire �rted?

- Ha azt mondom, meg tudom mutatni neked azt a vil�got, amit�l id�ig elz�rtak, velem tartan�l?

- Igen! - v�gta r� haboz�s n�lk�l, ami egy apr�, de el�gedett mosolyt csalt el� Parryb�l.

- Helyes. Akkor holnap este, te �s �n elhagyjuk a kast�lyt!

**********************************************

Hedviget az �lom, Alerad kis padl�sszob�j�ban nyomta el �szrev�tlen�l, mik�zben k�z�s �tjukat tervezt�k, a l�ny sz�m�ra ismeretlen vil�gba. M�g nagyon kor�n lehetett, mikor apr� r�zogat�sra, �lmosan nyitotta ki szemeit �s egy vastag f�rfi l�bat pillantott meg, durva anyag� barna v�szonnadr�gba b�jtatva. Kicsit feljebb emelte a tekintet�t, s hamarosan pillant�sa megakadt a k�l�nb�z� peng�ken �s k�seken. Azonnal felismerte Aleradot.

- Hedvig, kellj fel! - noszogatta a f�rfi a l�nyt, de az csak �sszeh�zta mag�t �s motyogva h�tat ford�tott neki.

- M�g a nap sem kell fel! Hagyj aludni! - ny�g�sk�d�tt tov�bb.

- Lehet, de ha t�nyleg velem akarsz tartani, minden nap ilyen kor�n kell kelned - v�laszolta, de mikor l�tta, hogy ezzel m�g mindig nem �rt el semmit, kiegyenesedett. Kez�t v�r�s haj�ba t�rta, de nem vette el onnan, tark�j�n a tincseket leszor�tva n�zel�d�tt a szob�ban, m�g szeme megakadt egy kancs� friss v�zen. �rd�gi mosoly jelent meg sebhelyes arc�n, ahogy kez�be vette a kancs�t.

A mindig csendes vid�ki kast�ly falait, hangos sikolt�s r�zta fel nyugalm�b�l, amit Hedvig produk�lt mikor a hideg v�z az arc�ba z�dult. Azonnal kipattant az �gyb�l �s v�rben forg� szemekkel n�zett a kacar�sz� f�rfira.

- Ez�rt, m�g megfizetsz! - sziszegte Hedvig, majd Parryre vetette mag�t, hogy lekaparja arc�r�l azt a gonosz kis vigyort. Persze Alerad m�g f�l k�zzel is k�nny� szerrel h�r�totta a t�mad�st, �s az �gyra pender�tette a l�nyt. �m ez m�r t�l sok volt a r�gi �s elhaszn�l�dott b�tordarabnak �s egy utols� hangos reccsen�ssel kett� t�rt.

Hedvig �s Alerad azonnal megmerevedtek, mind a ketten sz�rnyen megijedtek, tekintet�k az �gyra majd egym�sra v�ndorolt �s ugyan azon percben robbant ki bel�l�k a harsog� nevet�s. M�g akkor is nevettek, amikor Issac �s k�t m�sik f�rfi berontott a helyis�gbe, minden bizonnyal Hedvig sik�t�sa ok�n.

- Mi folyik itt? – k�rdezte az ifj� Morgan, mikor meggy�z�d�tt r�la, hogy unokatestv�r�nek az �gvil�gon semmi baja.

- Ez a h�lye �sszet�rte az �gyat - mondta nevetve a Hedvig.

- Mi az, hogy h�lye?! - k�rte ki mag�nak rendezve von�sait Parry, akit mintha kellemetlen�l �rt volna, hogy meglest�k egy olyan bizalmas pillanatban, mint a kacag�s. - Ki k�rem magamnak ezt a hangnemet, kisasszony!

Hedvig mosolyogva �llt fel az �gyb�l, b�r kicsit bajosan, mert teljesen beles�ppedt a keletkez� m�lyed�sbe. A duzzog�t j�tsz� Aleradhoz l�pett �s engesztel�sk�ppen egy hatalmas puszit nyomott az arc�ra. Parry teljesen elv�r�s�d�tt ett�l a gesztust�l �s kicsit bamb�n ford�totta el a fej�t, majd k�sz�r�lte meg a tork�t, mikor pillant�sa tal�lkozott a t�bbi f�rfi�vel.

- Jobb lesz, ha kimentek, mert a Hercegn� fel szeretne �lt�zni - morogta kelletlen�l, de mikor azok m�g mindig nem mozdultak, er�lyesebben mordult r�juk. - Kifel�! - azok pedig, mint a nyuszik iszkoltak ki a cs�pp szob�b�l. Hedvig is elindult kifel� a szob�ja, hogy fel�lt�zz�n, mivel itt semmif�le holmija nem volt, de az ajt�ban Alerad kiny�jtott karja meg�ll�totta.

- H�t te hov� m�sz?

- A szob�mba, �t�lt�zni term�szetesen.

- Felesleges, mindent meg tal�lsz itt, amire sz�ks�ged van.

- Ja, csak ruh�m nincs.

- M�r mi�rt ne volna? - h�zta fel jobb szem�ld�k�t tettetett megr�k�ny�d�ssel �s a fekete l�d�j�ra mutatott, amin egy nagyobbacska b�r csomag pihent, ami id�ig nem volt ott.

Hedvig meglepetten pillantott fel a f�rfira, majd a csomaghoz l�pett �s vizsg�l�dva a kez�be vette. Neh�z volt, meglep�en neh�z. Barna b�rrel volt �sszefogva �s el�g hanyagul csomagolt�k be, val�sz�n�leg Parry munk�ja volt. Hedvig visszatette, majd kioldotta a tetej�n l�v� csom�t �s sz�thajtotta a b�rt. A meglepet�st�l szemei akkor�ra t�gultak, mint amikor megkapta sz�kre pegazus�t.

A csomagban k�t v�lt�s ruha volt, de nem n�i ruha, hanem f�rfi, b�r val�sz�n�leg az � m�reteire igaz�tva. Ezen k�v�l volt m�g ott egy z�ld k�peny, t�bb t�r �s furcsa kis fa dobozok, amiknek furcsa szaguk volt.

- Ez a tied, tegnap este k�sz�ttettem el a man�kkal, am�g aludt�l. Ha val�ban komolyan gondolod, hogy velem tartasz ezekre sz�ks�ged lesz - v�laszolta meg a l�ny fel sem tett k�rd�s�t a f�rfi.

- Ezek szerint t�nyleg veled mehetek? - fordult Alerad fel�, kez�ben az egyik fegyverrel.

- Ha csak meg nem gondoltad magad - de erre Hedvig hevesen r�zni kezdte a fej�t. - Akkor velem j�hetsz.

- A t�bbiek m�r tudj�k?

- Nem, m�g senki nem tud semmit. Hajnalban els� dolgom volt elint�zni a foglyokat.

- Meg�lted �ket?!

- Dehogy! Hiszen azt parancsoltad, hogy s�rtetlenek maradjanak. Elvittem �ket p�r m�rf�lddel arr�bb, majd t�r�ltem az eml�keiket.