Epil�gus

Harry soha �let�ben nem volt �gy megr�m�lve, mint most.

Ez sokkal r�miszt�bb volt, mint a Baziliszkusz, amivel harcolt Roxfortban, amikor m�sodikos volt. Sokkal r�miszt�bb volt, mint Hal�lfal�kkal p�rbajozni. M�g ann�l is r�miszt�bb volt, mint mikor r�j�tt, hogy szerelmes a feles�g�be.

Hermione most ad �letet els� gyermek�knek.

�, bizony fellelkes�lt volt! Mindig saj�t csal�dot akart. Gyerekk�nt azt k�v�nta, b�rcsak visszakaphatn� a sz�leit, �s vel�k egy�tt egy horda fi� �s l�ny testv�rt is. A m�sodik legjobb dolog, a saj�t gyerekek hord�ja – �s most, hogy beleszeretett Hermion�be, �s megtal�lta benne a legcsod�latosabb feles�get, akit el tud k�pzelni; tudta, hogy t�k�letes csal�dot alap�that vele. Kicsi bozontos-haj� gyerekek v�gigpuszt�tanak a k�nyvt�ron, �s �sszet�rik a sepr�j�ket… Harry nem b�rt v�rni, �s nem b�rta kiv�rni, hogy l�trehozza m�sodik gyermek�t gy�ny�r� feles�g�vel.

Azonban, tudott a kock�zatokr�l is. Mindenki tudott a gyermeksz�l�s velej�r� vesz�lyeir�l, amely sok fiatal n� �let�t k�vetelte, �s nem b�rta elviselni a gondolatot. Ha elvesz�ten� Hermion�t, az teljesen elpuszt�tan� �t is – sz�ks�ge volt r�. Sz�ks�ge volt r�, hogy minden egyes �jszaka ott legyen mellette, hogy minden reggel r�mosolyogjon, hogy seg�tsen felnevelni gyerekeiket… nem gondolta, hogy meg tudn� csin�lni n�lk�le. M�g ha tudn� is milyen ap�nak lenni, amit egy�bk�nt nem tud, egy gyereknek sz�ks�ge van any�ra… �s nem gondolta, hogy valaha is tal�lna olyan n�t, aki m�lt� lehetne arra, hogy �tvegye Hermione hely�t.

Minden egyes f�jdalom �s k�n hangja, ami a h�l�szob�b�l j�tt, amint megindult a sz�l�s, egyre jobban felkavarta az ajt� el�tt j�rk�l� Harryt. Azt k�v�nta, b�rcsak benn lehetne vele, �s legal�bb foghatn� a kez�t, de Mrs. Granger �s a gy�gy�t� megtiltotta neki. Azt mondt�k, a sz�l�s �gy is el�g neh�z, m�g an�lk�l is, amikor egy f�rfi bep�nikol, �s nem tagadhatta, hogy lehet p�nikolna a legkisebb baj eset�n is.

Egy k�z a v�ll�n f�lbeszak�totta j�rk�l�s�t. Harry megfordult, �s Lupin mosolygott r� sz�rakozottan.

• Laz�ts, Harry! – mondta. – Er�s asszony. J�l lesz. – Harry s�hajtott, majd b�lintott.

• Folyamatosan ezt mondogatom magamnak, de nem tudom meg�llni, hogy ne agg�djak.

• Ap�d is ugyanezt csin�lta. – mondta Lupin. – M�g Sirius k�l�nleges l�ngnyelv whiskyje se tudta lecsillap�tani. – Harry felnevetett.

• K�l�nleges?

• Feler�s�tett, term�szetesen. – vigyorgott Lupin.

Hermione egy �les ki�lt�sa miatt Harry elfeh�redve az ajt� fel� fordult. Lupin h�tba veregette.

• Pr�b�lj nyugodt maradni.

Sz�ks�gtelen mondani, hogy Harry minden volt, csak nyugodt nem, m�g Hermione f�jdalmas ki�lt�sai percr�l percre er�s�dtek. Harry m�r azon volt, hogy beront a szob�ba, �s sz�mon k�ri, hogy ki k�nozza a feles�g�t, amikor egy m�sik kiab�l�s meg�ll�totta, - egy m�sfajta ki�lt�s. Babas�r�s.

Harry berohant az ajt�n �s r�gt�n meg is b�nta. Az �gy tiszta v�r volt, �s a gy�gy�t� valami furcsa, lil�s, trutyival bor�tott l�nyt tartott fel.

• Kisl�ny. – jelentette be a gy�gy�t� a szob�ban, �s Harry szeme v�gre tal�lkozott feles�g f�radt tekintet�vel.

Szemh�jai b�gyadtak voltak �s homloka verejt�kben �szott, de csendes �r�m t�lt�tte meg szemeit, �s ez meg�rintette Harry lelk�t. Nem tudta, hogy ez lehets�ges, de m�g jobban szerette, mint valaha.

Odaszaladt hozz� �s hangosan megcs�kolta, dac�ra a gy�gy�t� �s Mrs. Granger jelenl�t�nek. Hermione r�mosolygott.

• L�nyunk van. – mondta Hermione. Harry vigyorgott.

• Bizony. B�mulatos vagy. – Hermione remeg�sen nevetett, m�g Harry seg�tett neki fel�lni.

• B�r, sajn�lom, hogy nem adtam neked �r�k�st. Tal�n majd legk�zelebb.

• Igaz�b�l, - mondta Harry, m�g Hermione hozz�hajolt. – siker�lt megv�ltoztatnom a z�rad�kot a birtok�r�kl�ssel kapcsolatban, �s �gy n�i �gon is �r�k�lhet�. Nem sz�m�t, ha t�z l�nyunk lesz; a birtok n�luk marad. – Hermione arca felragyogott, de azt�n elfintorodott.

• Rem�lem, tudod, hogy nem �ll sz�nd�komban b�rmelyikb�l is t�z.

Harry felnevetett, de megzavart�k, amikor a gy�gy�t� egy letiszt�tott, friss takar�ba burkolt bab�val k�zeledett hozz�juk. Hermione h�l�san �tvette a kicsit, ringatva �t v�gtelen gyeng�ds�ggel. Harry �rezte, hogy sz�ve �sszeszorul, ahogy n�zte feles�g�t �s a kisl�nyukat, - a csal�dj�t.

• H�t nem gy�ny�r�? – mondta Hermione halkan, elfordulva, �gy Harry jobban l�thatta a bab�t.

• Igen, az. – mondta Harry, len�zve a pici arcocsk�ra. A baba m�r aludt is, bizony�ra ki volt f�radva, hogy meg kellett sz�letnie – ami�rt nem hib�ztathatta. Feje bolyhos, s�t�t hajjal b�szk�lkedhetett. Harry m�r most meg tudta mondani, hogy a pici Hermione kis, hetyke orr�t �r�k�lte, �s azon t�n�d�tt, hogy vajon milyen sz�n� lesz a szeme. Kis sz�ja sz�rakozottan mozgott, pici ujjaival pedig a takar�t szorongatta.

• Hogyan nevezz�k el? – k�rdezte Hermione, hangja elszorult a visszafojtott k�nnyekt�l. Harry tudta, hogy az � hangja is sz�lna.

• Nem tudom. Szerintem olyan csinos n�vre van sz�ks�ge, mint � maga. – Hermione elgondolkodva v�gig sim�tott a kicsi kez�n.

• Mit sz�lsz a Lillianhez? H�vhatjuk Lillynek… - Harry torka elszorult a gesztusra, �s �tkarolta feles�ge v�ll�t.

• T�k�letesen hangzik.

V�ge