A ny�ri melegnek m�r nyoma sem maradt. Csup�n csak kisz�radt, esõ�rt szomjaz� mezõket hagyott maga ut�n, amik szinte k�ny�r�gve n�ztek fel az �gre, n�mi �gi �ld�st rem�lve. A sûrû ac�lsz�rke felhõk nem is k�slekedtek, azonnal birtokba vett�k a nemr�g m�g ragyog�an k�k eget. A jelenl�t�kkel egyre jobban sejtett�k, hogy a ny�r ideje m�r elj�rt, �s �t kell adnia a hely�t a meg�ll�thatatlanul k�zeledõ õsznek, ami nem csak viharfelhõket hozott mag�val, hanem cs�põs szelet is. A sz�l k�ny�rtelen�l t�p�zta a k�zeli erdõ f�it, let�pve n�h�ny z�ld levelet �s messzire rep�tette. A levegõ egyre hûv�sebb lett.
A neh�z ac�lsz�rke fellegek megadt�k magukat, s hullatni kezdt�k szomor� k�nnyeiket. Elõsz�r csak egy p�r, majd egyre t�bb �s t�bb csepp hullott a szomjaz�, repedezett fekete f�ldre. A f�k k�s�rtetiesen hajladoztak a viharos sz�lben, az �gaik meg- megrecsegtek, megad�an hajlongtak. Itt-ott n�h�ny gally le is t�r�tt, s erõtlen�l landolt a f�ld�n. A sûrû lombok k�z�tt, alig jutott �t n�mi f�ny, ahogy egyre m�lyebbre jutunk az erdõben fokozatosan s�t�tebb� �s nyomaszt�bb� v�lt a l�gk�r, szinte fullaszt� �s k�s�rtetiesen borzongat�. �rnyak suhantak �t a magasba ny�l� �reg f�k k�z�tt, hangok hallatszottak.
Hirtelen patadobog�s hallatszott a messzi t�volb�l, �s egy apr� f�nypont tûnt fel, a f�k k�z�tt n�ha meg-megvillanva. A dobog�s egyre szapor�bb, erõteljesebb �s hangosabb lett, ak�r egy harci dog. Az enyh�l�st hoz� z�por meg�ll�thatatlanul zuhogott, a sz�l hevesebben t�p�zta a megad�an hajladoz� f�kat. H�tborzongat� nyer�t�s hallatszott, nem is olyan messzirõl, a f�nypont k�zeledett az esõf�gg�ny�n kereszt�l is tiszt�n kivehetõ volt. A hom�lyb�l egy fekete tame �s utas�nak alakja bontakozott ki, amint v�gtak az erdõ egy kis �sv�ny�n. B�r a gyakorlatlan szem a tam�t l�nak vagy pegazusnak n�zn�, de ez a var�zsl�ny sokkal t�bb n�luk, ugyanis ez�st szarva �s �ri�si fekete sz�rnyai vannak, amiket most beh�zva tartott. A derengõ vil�goss�g az õ szarv�b�l �radt, n�mi f�ny biztos�tva az utasnak.
A fekete csukly�s f�rfi sietve b�ztatta gyorsabb halad�sra a tam�t. Az õr�lt v�gt�juk m�r �r�k hossza tartott, de nem �llhattak meg. A f�rfi tal�rja lobogott a sz�lben, �s a csuklya egyszer csak oldalra libbent, majd egy-k�t ez�stszõke tincs villant ki al�la. Az utaz� k�penye m�r teljesen �t�zott, �s minden egyes csepptõl, ami a bõr�hez �rt, borzong�s futott v�gig eg�sz test�n. Sz�ve hevesen dobogott, �gy �rezte, mintha �ld�zn� valaki, de ilyen sebes v�gtat�s k�zben ez lehetetlen lett volna. Ennek ellen�re m�g is gyorsabb temp�ra �szt�n�zte a tam�t. Alakjuk elmos�dott az �g k�nnyeiben.
A sûrû erdõben egyre m�lyebbre �s m�lyebbre hatoltak. A veszett temp� pedig egyre lassabb �s lassabb lett. Mintha az esõ is k�vette volna a p�ld�t, m�r csak csendesen szemerk�lt �s sz�l is enyh�lni l�tszott. Azt�n erdõ ritkulni kezdett �s az �sv�ny v�g�n egy n�v�nyekkel beh�l�zott fal tûnt fel. A f�rfi lass�tott, majd meg�llt, lesz�llt a tame h�t�r�l, elõvette a p�lc�j�t, mormogott valamit, amitõl az eg�sz fal ez�st�s, k�kes sz�nben kezdett derengeni a s�t�ts�gben. De egy helyen a fal ugyanolyan volt, mint a var�zslat elõtt. Az idegen hanyagul intett egyet a p�lc�j�val, amitõl kialudt a f�ny, �s az elõbb eml�tett helyhez s�t�lt. A falat sûrûn �tsz�võ borosty�n, utat engedett az idegennek, aki nem is habozott sok�ig, �s �tment az �tj�r�n.
Ki�rve, a hely -ahova a f�rfi �rkezett- olyan volt, mintha nem is az erdõ r�sz�t k�pezn�. Az õsznek itt nyoma sem volt. Az esti �gbolton milli�sz�mra ragyogtak a csillagok �s a hold �lmos s�rga f�ny�ben f�rd�tt a t�j. N�hol hull�csillagok sz�ntott�k v�gig az �gboltot. Minden z�ld volt �s eleven, vir�gok ny�ltak mindenfel�, olyanok, amiket emberi szem nem nagyon l�thatott. Derengõ vir�gszirmok tollpihek�nt hullottak a f�kr�l. Egy forr�s cs�rgedezett nem messze a f�rfit�l, partj�n n�h�ny fûzf�val, ahonnan szentj�nosbogarak, hatalmas �jjeli lepk�k, �s apr� nevetõ t�nd�rk�t repkedtek ki a lombok k�z�l. Kellemes, vir�gillat�, langyos esti sz�l f�jdog�lt, l�gyan simogatva a fûsz�lakat, s finoman megcir�gatva a f�rfi arc�t, aki m�r r�g megszabadult a csukly�j�t�l.
Az arca �s ac�lsz�rke szemei �rzelemmentess�get t�kr�ztek, mintha megvetn� az eg�sz helyet a lak�ival egy�tt. Von�sai kem�nyek �s komolyak voltak. K�r�ln�zett, majd hat�rozott l�ptekkel elindult k�zelben l�võ apr�, borosty�nnal �s egy�b k�sz�n�v�nnyel benõtt kunyh� fel�. M�r �ppen benyitott volna, az ajt�n mag�t�l kiny�lt �s utat nyitott neki.
A kis kunyh� bel�l olyan volt, mintha egy k�z�pkori kõbõl �p�lt lak�hely. Sz�rke kõfalak, r�gi b�torok, egyszerû berendez�s, �s m�g is a helyis�g otthonosnak hatott �s k�l�n�s melegs�get �rasztott, ami m�g egy ilyen z�rk�zott, kem�ny f�rfi sz�v�t is a legnagyobb m�lys�gekig �tj�rta. Ez olyan volt sz�m�ra, amit sohasem tapasztalhatott meg igaz�n vagy egyszerûen nem volt nyitott r�juk. Furcs�nak, de m�g is j�nak �rezte ezt.
A szoba k�zep�n egy hossz� feh�r haj� asszony �lt, aki �ppen fonalat font a rokk�n. V�kony ujjai k�z�tt leheletfinom ez�st fon�l csillant meg a hold f�ny�ben. B�r haja sz�ne �regs�get t�kr�z�tt, a v�ns�g egyetlen egy apr� jele sem l�tszott rajta. Arca friss �s �de volt, szemei pedig csillog�k, �lettel telik. Fej�t a be�rkezõ f�rfi fel� ford�totta, barna tekintet�vel v�gigp�szt�zva õt �s elmosolyodva megsz�lat:
- �dv�z�llek Lucius, m�r v�rtalak!- hangja l�gyan csengett az esti csendben.
- Mi�rt hivatt�l Lady Nessana?
- A fiadr�l van sz�- t�rt r�gt�n a t�rgyra a nõ.
- Nem �rtem. Hisz m�g csak meg sem sz�letett. R�ad�sul nem is biztos, hogy fi� lesz - mondta gondterhelten. Az asszony erre elmosolyodott.
- Ugyan Lucius, megfeledkezt�l egy apr�cska: dologr�l �n l�t� vagyok, �s kev�s dolog marad elõttem titokban.
- Bocs�ss meg! - hajtotta le a fej�t Lucius, arca m�r megk�nnyebb�lt volt.
- Tudom, most mire gondolsz: lesz-e m�lt� �r�k�se a Malfoy c�mnek? - a f�rfi b�lintott- Igen �s nem is ak�rmilyen �r�k�s. Õ lesz az, aki m�g dicsõs�gesebbre emeli a Malfoy nevet.
A f�rfi �nk�nytelen�l is kih�zta mag�t. B�szkes�ggel t�lt�tte meg ez a mondta a sz�v�t, �s egy�ttal �des felszabadults�ggal, mivel teljes�tette elhunyt apja k�v�ns�g�t.
- De ami�rt ide h�vattalak az az, hogy egy j�slatot mondjak el neked a fiadr�l – a h�lgy lehajtotta a fej�t, mikor �jra felemelte, szeme m�r vak�t�an k�k sz�nû volt �s mikor megsz�lalt, hangja f�ld�nt�li �s l�gy lett.
- Mikor a Nap feltûnik a horizonton, mint egy �ltetõ f�nysug�r a s�t�ts�gben, kel �letre a gyermek, ki tiszt�t�tûzk�nt vil�g�tja meg a s�t�tet. S megv�ltja csal�dja sz�zados bûn�t. Nemes k�zdelemben a S�t�t Nagy�r ellen harcol, a s�rk�nyok �s fõnixek oldal�n. A gyermek b�tor, nemes, erõsjellem, s jele egy s�rk�ny lesz. Ereje a sz�v�ben rejlik, melyet az eleven tûz �ltet.
Lucius d�bbenten meredt a Ladyre �s d�htõl fûtve megsz�lalt:
- Nem lehet… az nem lehet, hogy a fiam a S�t�t Nagy�r ellen harcoljon, az egyenlõ lenne az �ngyilkoss�ggal. A csal�dunk m�r sz�zadok �ta a s�t�t oldalt szolg�lja, azt nem…
- Lucius nem tehetsz semmit, a fiadnak ez a sorsa, nem fogja soha a s�t�t oldalt szolg�lni. B�lcs d�nt�s lenne, ha te sem tenn�d.
- M�r k�sõ ezen vitatkozni a fiam is �s �n is a Nagyurat szolg�ljuk! -ki�ltott harciasan, keze a p�lc�j�n volt, de tudta, hogy az õ var�zsereje most igaz�n kev�s.
B�r hangj�ban t�bb b�rtors�g volt, mint a sz�v�ben. D�h �s k�ts�gbees�s v�vott benne meg�ll�thatatlan harcot. Soha nem volt mersze azt tenni, amit a sz�ve dikt�lt, mindig k�vette a csal�d akarat�t, amitõl �rz�ketlen� v�lt, �s gyûl�lettel vegyes megvet�ssel viseltetett minden f�lv�rû m�gus �s h�tr�nyos helyzetû ember ir�nt. Igazi aranyv�rûk�nt viselkedett, hisz nem tehetett m�st, erre nevelt�k. Megsz�ml�lhatatlan seb bizony�totta a nevel�s eredm�ny�t, de ezekrõl a f�rfi m�lyen hallgatott.
Amit pedig a fi�r�l hallott, nem tudta felfogni. M�g, hogy nem lesz ereje visszatartani, �s nem fogja ir�ny�tani. Ak�r erõvel is, de fi�t nem hagyja veszni. K�sz volt mindenre, hogy megv�ltasson egy j�slatot, ami ki tudja milyen, r�gen meg van �rva a csillagokban. Nessana belel�tott a f�rfi zavaros lelk�be �s folyatta, amit elkezdett.
- A fiad lelk�ben sz�z s�rk�ny ereje lakozik, nem lesz erõd meg�ll�tani soha.
- Valamit m�gis tennem kell!- fakadt ki Lucius.
Nessana megsejtve egy sz�rnyû gondolatot, mennyd�rgõ hangon �gy sz�lt:
- Azt m�r nem! Nem tehetsz semmit -azzal kiny�jtotta a kez�t, amin a h�rom centim�teres k�rm�k fenyegetõen meredtek a f�rfi fel�. Teny�rrel felfel� ford�totta a kez�t, amin egy feh�r orchidea jelent meg, ami egy halv�nyk�k f�nyg�mbb� form�l�dott – Nem engedhetem, hogy a fiadnak b�rmi b�nt�d�sa essen, meg kell v�denem saj�t magadt�l. Nem rendelkezhetsz az õ �let�vel, �gy nem is veheted el azt. Ettõl a pillanatt�l fogva, eml�kezni fogsz mindenre, de nem akad�lyozhatod meg a t�rt�n�seket. Nem mondhatod el senkinek, mi �ll a j�slatban, �s senki, m�g maga Voldemort sem tudja meg azt, amit itt hallott�l- a kez�ben l�võ g�mb Lucius fel� rep�lt, majd sz�t�radt a test�ben – Tehetetlen vagy! Hidd el nekem, m�g b�szke leszel a fiadra!
Majd Lady Nessana intett Luciusnak, aki hirtelen m�ly �lomba mer�lt. Eltûnt k�r�l�tte minden, egyre csak zuhant a s�t�ts�g fel�. Fej�ben visszhangzottak a szavak. Tiltakozni akart, valamif�le kib�v�t keresni, de nem volt el�g erõs. Tehetetlen�l vergõd�tt, majd egyszer csak elvesztette az �ntudat�t.

***

Lucius a t�voli mennyd�rg�s hangj�ra �bredt, egy furcsa �lomb�l, ami tal�n nem is volt �lom, hanem maga a val�s�g. Kinyitotta szemeit, s hagyta, hogy szemei megszokj�k a f�nyt. Merengõ tekintettek n�zett az ablak fel�. A s�t�t felhõkkel burkolt eget figyelte a nappali d�v�ny�b�l, m�g mindig olyan �lomszerûnek l�tta a tegnap est�t.
Megpillantotta a t�volban a felkelõ nap elsõ sugarait, hogyan ûzik el a s�t�ts�get. A s�t�t �gbolt alja vil�gosodni kezdett, �s a fellegeket s�rga f�nnyel vont�k be az �letet hoz� sugarak, amik megtiszt�tott�k, s �tfestett�k az eget. Ak�r maga a megv�lt�s az elk�vetkezendõ j� jele.
A f�rfi hasogat� fejf�j�s�t f�lret�ve az ablakhoz ment, �s elõsz�r �let�ben megl�tta a napfelkelte rejtett sz�ps�g�t. Kez�t az ablak�vegre helyezte, s �hittal n�zte a csod�t. Eddig csup�n egy term�szeti jelens�gnek v�lte, de most odafigyelt a mondanival�ra is. Sz�v�t �jra �tj�rta a melegs�g, mint amit kunyh�ban �rzett. Megborzongott, mintha valamilyen õsi energia futott volna v�gig a test�n. Tov�bb k�mlelte a t�volt �s a j�slat szavai visszhangoztak a fej�ben �jra. Pr�b�lta elfogadni, ugyanakkor f�lt a k�vetkezm�nyektõl.
A mereng�sbõl Dobby, a h�ziman� z�kkentette ki:
- Uram, k�rem uram,- sz�lt az al�zatos hang- Dobby k�ri uramat, hogy menjen be Narcissa asszonyhoz. Dobby gratul�l uramnak. Fia sz�letett.
Lucius arc�n egy õszinte boldog mosoly jelent meg, ami nem kis meglepõd�tts�gre �szt�n�zte a man�t, gazd�ja arc�n soha sem fedezett fel pozit�v �rzelmeket. Hirtelen minden kirep�lt a fej�bõl, a j�slat, a f�lelem semmiv� foszlott.
A f�rfi nem tudott betelni a gondolattal, hogy apa lett, szinte rep�lni tudott volna, sz�v�t k�l�n�s �rz�s j�rta �t, �s a tork�t a b�szkes�g szorongatta. Sietve rohant fel a l�pcsõn, ahogy csak a l�ba b�rta, majdnem megbotlott a c�l elõtt. De nem t�rõd�tt ezzel. Megigaz�totta hossz� l�farokba k�t�tt haj�t, s m�ly levegõt vett. Mikor bel�pett a szob�ba, megpillantotta kedves�t az �gyon fekve karj�ban a tejf�l szõke haj� cs�pps�ggel. Amikor az asszony megl�tta f�rj�t, boldog, b�szke mosoly jelent meggy�t�rt arc�n.
- Gyere, n�zd meg a fiad! –mondta k�l�n�s hangs�llyal a hangj�ban.
Lucius k�zelebb ment az �gyhoz �s mosolyogva cs�kolta meg a feles�g�t. �vatosan �tvette tõle az apr�s�got. �szt�n�sen z�rta a karjaiba a v�dtelen cs�pps�get. Az ablakon beszûrõdõ f�ny megvil�g�totta a kicsi r�zsasz�n arcocsk�j�t. A f�rfi megbabon�zva figyelte fi�t, aki erõs kezecsk�j�vel megmarkolta apja ujj�t. Lucius mosolyogva feles�ge fel� fordult.
- Nagyon erõs fi� lesz belõle. Lelk�ben sz�z s�rk�ny ereje lakozik.
Narcissa l�gyan felnevetett �s a hangja halk visszhangot vert a falakon.
- Bolonds�gokat besz�lsz - feddte mosolyogva f�rj�t.
- Lehet dr�g�m –nevetett õ is- Mi lesz a neve?
- Az elõbbi kijelent�sed alapj�n lehetne Draco a neve.
Lucius erõsen gondolkod� k�pet v�gott. P�ros�totta a nevet a Malfoyjal, s hangosan kimondta, hogy meggyõzõdj�n arr�l, hogy val�ban j�l hangzik-e egy�tt:
- Draco Malfoy… tetszik. Pont illik a n�v egy Kiss�rk�nyhoz.
Egyik kez�vel megsimogatta az alv� cs�pps�g arc�t, majd elmosolyodott.
- Az �n fiam- mondta l�gyan, mint amilyen a tavaszi szellõ suttog�sa.





„Az �jsz�l�ttek az �jbe eny�sznek,
Mert a f�nyben aludt a l�lek…
…, s õ a szeg�ny
�jlak� lelkeknek a f�ny;
De ember-form�t �lt mag�ra,
Ha Napf�ny-orsz�g n�pe l�tja.”

(William Blake: Az �rtatlans�g j�vend�l�sei)