A bntets
Nyx 2007.09.12. 18:37
Madam Pomfrey egy rva sz nlkl kezelsbe vette a kt harcias fiatalt. Br szoks szerint bent szerette volna tartani õket megfigyelsre, klnsen Hermiont, de Nyssa meggyõzõkpessge rvn, lemondott errõl az elhatrozsrl. Termszetesen a javasasszony nem felejtette el megemlteni a stt tkok veszlyessgt, s ezzel mg nagyobb lelkiismeret furdalst idzett elõ Draco Malfoy szvben, aki most letben elõszr rzett hasonlst. j volt neki ez, s cseppet sem volt bszke magra, ahogy elõzõleg vrta. A nagy dicsõ trtnetek a hallfal õseirõl, akik valjban tisztt munkt vgeztek, nem hatott mr olyan dicsõnek, inkbb visszatasztnak tetszett. Sznalmas fregnek rzete magt. A srvrûek knzsnak elõre meggrt rmt, õ nem rezte, hanem helyette gyvasgot. Lelke hborgott, akr a viharos tenger. Egyedl az jelentett szmra nmi megknnyebblst, hogy Hermione maghoz trt. De nem mert a szembe nzni. Nem tudta volna elviselni a pillantst. Miutn a gyenglkedõn a kt harcos nmikpp kikupldott, elindultak az igazgati iroda fel. Draco lehajtott fejjel baktatott elõre, magba roskadva. Szinte mr Azkaban hûvs celljban rezte magt, ahol megannyi dementor szvja belõle az leterõt. Most legszvesebben a fld al bjt volna, hogy ne lssa senki. Sztlanul, mgtte Hermione baktatott, felemelt fõvel, s dhvel a szemben. Lelkben mly harag volt az egyetlen rzs, ami a tbbit elhomlyostotta, s mg a fizikai fjdalmakat is. Feje elviselhetetlenl fjt, s nha a vllba is belenyilallt nmi fjdalom. Nyltan megalztk s mikor megtorolta ezt, szinte az letbe kerlt a bossz. Nem rtette, hogy az let mirt nem igazsgos. Mirt, mindig a jk szenvednek, s mirt nem fogadjk el õt ugyanolyan boszorknyknt, mint a tbbieket. Persze nem szmtott neki, hogy Draco elfogadva, vagy taln mgis? Mirt akar egy ilyen alaknak megfelelni? Hiszen semmi sem kti ssze õket, a klcsns utlaton kvl. Mg is sokat foglalkoznak egymssal. Srtegetik a msikat s valahogy nem kpesek ugyanabban a vilgban lni, ahova mindketten egyforma jogokkal felruhzva tartoznak. Lehet, hogy a neveltets s a csaldi krlmnyek, mindkettõjknl eltrõek, de az megmsthatatlan tny, hogy mind a ketten a varzsltrsadalomhoz tartoznak, akr tetszik, akr nem. A kt elmlkedõ fiatal utn, a sereghajt Nyssa baktatott. Mrges volt Dracora, mivel jra kihzta a gyuft, s tovbb regbtette a j reg Mardekrhz mltn rossz hrnevt. Pedig ez a hz cseppet sem a rossz forrsa, ahogy nhnyan vlik, hiszen itt is ugyanolyan emberek tanulnak, mint a tbbiben, ugyanannyi vlasztsi lehetõsggel, a j s rossz t kztt. Mikor fog ez az rks gyûllkds vgkpp megszûnni? Erre pillanatnyilag senki sem tudta volna megmondani a vlaszt. A fiatalok mr ppen odartek volna az igazgati iroda el, amikor McGalagony jtt szembe velk villog szemekkel s vszesen keskeny ajkakkal. A gyerekek, fõleg az a kettõ, akinek sok volt a rovsn, megrmlve meredtek r. - Miss Cruel, n elmehet! nk pedig az irodmba, most! -mondta hatrozottan s a kt fiatal elindult a vesztõhelyre. A professzor hatrozottan haladt elõre, majd az kinyitotta az egyik ajtt s intett, hogy kvessk. A dolgozszobban ksrteties csend honolt. Feszlt hangulat uralkodott a helyisgben tartzkodk kztt. McGalagony az asztala mg lpett, majd helyet foglalt a piros brsonyszkben. Szemeit vgigfutatta a kt fiatalon. Draco lehajtott fejjel vrta a r vr tletet, vele ellenttben Hermione viszont elemelt fõvel, s btran, mint egy oroszln nzett a tanra szembe. Bell termszetesen rettegett, de nem akarta kimutatni. - ljenek le! – Hermione s Draco engedelmesen leltek egyms mell, s megszeppent arccal nztek fel a professzorra- Minõsthetetlen a viselkedsk. Verekeds- itt Hermionra nzett- stt tkok- itt Dracora- prbaj, miegyms. Hogy kpzeltk ezt? gy mutatnak pldt a tbbi gyereknek ilyen nehz idõkben, radsul mind a ketten iskolaelsõk?! A professzor szeme megvillant, a fiatalok pedig szinte bolha mretûre zsugorodtak a most nagyon is knyelmetlennek tetszõ szkeken. Levegõt sem mertek venni, nehogy magukra haragtsk a professzorasszonyt. McGalagony alig szrevehetõen shajtott egyet, majd kezeit karba fonva kicsit htradõlt a szkben, s egy pillantsra sem vette le a szemt a kt gyerekrõl. - Tudjk, risi szerencsjk van, hogy Dumbledore professzor nincs jelenleg az iskolban…Kicsaphatnm nket, de mivel ez az utols vk, adok maguknak egy utols eslyt- itt a kt fiatal egy kicsit felllegzett, de McGalagony folytatta- De a bntetsktõl nem tekintek el. Mivel nem a hzak kzti egyetrts szellemben viseltettek egyms irnt, a bntetsk a kvetkezõ: Kzs szobt kapnak, minden rra egytt mennek, s nem hagyhatjk el a kastlyt a Roxmortsi htvgken. A Nagyteremben egy kzs asztalnl lnek. Tovbb kt napig bntetõmunkt vgeznek a Tiltott Rengetegben, a rszleteket Hagridtl meg fogjk tudni. Megrtettek mindent? - Igen professzor- vlaszoltk egyszerre. Mg az volt a szerencse, hogy nem azt krdezte tõlnk, hogy egyet rtennek-e a dntssel. Erre viszont egyrtelmûen nemet mondtak volna. Mindkettõjk ordtott bell s hevesen tiltakozott a dnts ellen, de ha jobban meggondoljk ez mg nagysgrendekkel jobb, mintha kicsapnk õket. - Helyes, s mg egyszer elõ ne forduljon ilyen, mert annak kicsaps lesz a kvetkezmnye. Mg valami: a szobjuk a harmadik emeleten lesz, Morgana la Fay portrja mgtt. Holnap reggel 8-kor mind a kettõjket ott fogom vrni. Befejeztem, elmehetnek. Blintottak, majd azonnal fellltak a szkrõl. Draco s Hermione pnikszerûen hagytk el McGalagony irodjt. A kinti levegõ megvltsknt ramlott be a tdõjkbe. Nagy megknnyebbls volt, hogy nem csaptk ki õket az iskolbl. Vgl is rm tncot is jrhattak volna, ha nem lett volna ebben nmi rm. Egyezmnyesen gy dntttek, hogy nem idõznek sok a professzorasszony irodja elõtt. Elindultak, s nmn egyms mellett stltak tovbb a folyosn, leszegett fejjel. Mg mindig a professzor szavainak a hatsa alatt voltak. Hiba, tudtk, megrdemlik a bntetst, mgis, hogy egytt lakjanak s menjenek mindenhova, nem tlzs ez egy kicsit? Br a professzor erre biztos nemet mondott volna. Draco bell a bszkesgvel kzdtt, hiba akarta mgsem tudott bocsnatot krni. Fesztette ez az rzs, s tancstalan volt. Mi lesz, ha kimondta, ezt a szt? Taln rszakad az g? Arra a kvetkeztetsre jutott, hogy mgsem lesz ebbõl akkora baj, ha most megteszi az elsõ lpst a lelkiismeret furdalsa enyhtse rdekben. Aztn erõt vett magt, minden btorsgt sszeszedte, s kimondta: - Sajnlom- hangja brtortalanul s halkan csengett, de Hermione hallotta s ez volt a lnyege. Megtkzve nzett a fira, akinek a szemben tnyleg ott volt a megbns. A lny nem mondott semmit, csak egy erõtlen mosollyal rnzett a fira, s lassan blintott, hogy jelezze, elfogatta Draco bocsnatkrst, amit lssuk be nem sûrûn kapni egy Malfoytl. Ezek utn tjaik elvltak egymstl, Hermione a Griffendl torony fel, Draco pedig a pincehelysg fel vette az irnyt. Kong lptekkel haladt. A lny megllt s htra nzett, s figyelte a fi tvolod lpteit. Erre nem szmtott. Valami okbl klnlegesnek rezte ezt a pillanatot. Draco letben elõszr mondta ki ezt a szt, s ennek õ tanja volt. Termszetesen nem olyan rzsek keringtek benne, mint egy anyban, aki gyermeke elsõ szavt hallja. De azrt mg is csak volt ebben valami. Õszintesg s megbns, ami a Malfoyokra cseppet sem volt a legjellemzõbb jellemvons. Hermione fejben egyre msra prgtek a gondolatok ellensge krl. Megprblta megfejteni, vajon mirt is viselkedik gy? Hiszen vekkel ezelõtti viselkedse olyan ms kpet festett rla. Taln az csupn egy lca, s õ most pillanthatta meg az igazi njnek egy darabkjt? Shajtott egyet, majd jra elindult. Mg nem tudta mi vr r a klubhelyisgben, de abban biztos volt, hogy bartai nem hagyjk annyiban a dolgot.
„Bgyadt szkõktknt fakadnak vgtelen vgybl vges tettek: mind rgtn reszketõn lelankad. De mit belsõnk msknt elhallgat erõt s vgsgot mutatnak e knnyed tncol knnycseppek.”
(R.M Rilke: Kezdõbetû)
|