Draco hangtalan l�ptekkel haladt a kihalt folyos�kon. Csup�n csak tal�rja surrog�st lehetett hallani a h�tborzongat� csendben. Szûk l�pcsõ vezetett lefel� a pincehelys�gbe, ahol a falak el�g nyirkosak �s itt-ott vizesek is voltak. Rengetek p�kh�l� fedett mindent. L�tszott, hogy ezt az utat nem igen szokt�k haszn�lni a mardek�rosok, hogy a klubhelyis�g�kbe jussanak.
Egy kil�põ k�vetkezett, ahonnan Draco egy m�sik folyos�n folytatta �tj�t. F�kly�k gy�ltak ki, sejtelmes f�nyt k�lcs�n�zve a vizes falaknak, s k�s�rtetiess� t�ve a fi� alakj�t. Enyhe l�g�ramlat suhant v�gig a j�ratban, megrezzentve a l�ngokat. Draco egykedvûen ballagott �gyet sem vetve semmire, majd a klubhelyis�ghez �rve bemondta a jelsz�t �s bel�pett. A bal oldali l�pcsõn fels�t�lt, saj�t k�l�n bej�rat� szob�j�hoz. Ugyanis iskolaelsõ r�v�n, megengedhette mag�nak azt, hogy ne a t�rsival lakjon. Ez t�bb szempontb�l is elõny�s volt sz�m�ra, mivel itt v�gre egymaga lehetett, nem zavarta Pansy Parkinson, az ostoba k�rd�seivel Voldemortr�l, �s k�t csatl�s�nak horkol�s�t sem kellett elviselnie.
A fi� egyetlen kifog�sa a helyis�get illetõen az volt, hogy szob�j�nak nem volt ablaka. Ut�lta a bez�rts�got, �s nem szerette a ridegs�get �raszt�, k�s�rtetiesnek hat� gyertyaf�nyt sem. Valahogy egy�ltal�n nem �rezte itt j�l mag�t. Gondolt r�, hogy var�zsol egy ablakot, de ehhez a h�zvezetõ tan�r enged�lye kellett. B�r a jelen helyzetben jobban teszi, ha m�g Piton k�zel�be sem megy. Most meg m�r �gyis mindegy, mivel holnapt�l nem is itt fog lakni. V�gott egy fintort, azt�n esz�be jutott valami: Mi van, ha apja megtudja, hogy mit mûvelt? �s biztos volt benne, hogy megtudja, mivel vagy Piton vagy McGalagony, m�r percekkel ezelõtt inform�lt�k a sz�leit, a sajn�latos esetrõl.
Gondolat�nak magyar�zata nem v�ratta sok�ig, ugyanis egy f�lesbaglyot pillantott meg, az �r�asztal�n �lni. Fogalma sem volt, hogy a mad�r hogyan ker�lt oda, de most nem ez volt a fontos, hanem a lev�l, amit csõr�ben tartott. Ez nem egy k�z�ns�ges lev�l volt, hanem egy rivall�, amit nem kisebb szem�lyis�g k�ld�tt neki, mint tulajdon �desanyja. Arca egy cseppet s�padtabb� v�lt, de minden erej�vel felk�sz�lt a szidalmakra. Lassan kinyitotta a bor�t�kot, amibõl egy v�gtelen�l szomor� hang sz�lt.
- Draco! Tudnod kell, hogy nagyon csal�dtam benned. Elõsz�r is az�rt, mert �rtatlan embert �tkozt�l meg. M�sodsorban meg, az�rt, mert s�t�t �tkot haszn�lt�l az iskol�ban, ami nagy felelõtlens�grõl tan�skodik. Nem �rtem, mi�rt tetted ezt? Nem erre tan�tottalak. Tudom, nincs belesz�l�som ap�d �s a te dolgaitokba, �gy abba sem milyen �tkokat tan�t neked. De azt tan�csolom: ne t�madj �rtatlan emberre, m�g ha nem aranyv�rû is! K�rlek, gondold �t, amit tett�l! B�r nem �rtek vele egyet, ap�d b�szke a tettedre, ami szerinte egy hal�lfal�hoz m�lt� volt, �n viszont cseppet sem. Vigy�zz magadra!! Szeretlek kisfiam!
Draco sz�lni sem tudott, tork�ban gomb�c keletkezett, �s m�rhetetlen bûntudat �radt sz�t a sz�v�ben, ami m�g jobban fokozta azt a nyomorult �rz�st, amit a sz�v�ben �rzett, az elhamarkodottan kimondott s�t�t �tok ut�n t�rt r�. �desanyja szavait, nem tudta elviselni. M�g ha csak kiab�lt volna, az ezerszer sem f�jt volna jobban a fi�nak, mint az, hogy csal�d�st okoz annak az embernek, akit legjobban szeret.
Az viszont, egy kicsit meglepte, hogy apja -akivel az ut�bbi idõben egy�ltal�n nem volt felhõtlen a viszonya- b�szke r�. De most ez a legkev�sb� sem �rdekelte. P�r percig csak maga el� meredve �lt az �gy�n, majd az �r�j�ra pillantott. M�giat�rt�net �r�ja lett volna, de �gy d�nt�tt, ink�bb nem megy be. Amit tal�n nem is vesznek rosszn�ven, a mai incidens ut�n. Gondolt egyet, levette az iskolai egyenruh�j�t �s felvette a kviddicstal�rj�t. Megfogta a sarokba t�masztott seprûj�t, �s elindult kifel�.
Mikor ki�rt a kast�lyb�l, �r�mmel konstat�lta, hogy az idõ t�k�letes, mintha rep�l�sre teremtett�k volna. A kviddicsp�ly�hoz �rve, Draco k�r�ln�zett, de egy teremtett lelket sem l�tott. Fel�lt seprûj�re �s eleg�nsan felemelkedett a f�ldtõl. A hûv�s �s cs�põs õszi sz�l az arc�ba csapott, h�trasim�tva szõke tincseit. Egyre magasabbra emelkedett, tett n�h�ny k�rt a p�zn�k k�z�tt, egy kis zuhan�rep�l�s, �s minden kir�ppent a fej�bõl, ami b�ntotta. Szabadnak �rezte mag�t, mintha egy m�sik vil�gba cs�ppent volna, ahol nincsenek hat�rok �s korl�tok. Im�dott rep�lni, ilyenkor t�madtak a legjobb �tletei, �s ilyenkor tudott a legjobban ellazulni. Mindig, ha valami b�ntotta vagy ideges�tette a fellegekben tal�lt megnyugv�sra. �gy volt ez most is.
M�g egyszer k�rberep�lte a p�ly�t, majd lesz�llt, �s visszas�t�lt az iskol�ba. �tk�zben hatalmas f�radts�g lett �rr� rajta, m�g soha sem �rzete mag�t ilyen �lmosnak. �s�tozva haladt v�gig a folyos�kon. M�r alig l�tott, amikor meg�rkezett a klubhelyis�gbe. N�h�ny t�rsa ut�na sz�lt, de õ csak annyit motyogott, hogy „Hagyjatok b�k�n, �lmos vagyok!!” �s v�nszorogva elindult a szob�ja fel�. Azt�n a zuhanyz�t vette c�lba, hogy legal�bb egy kicsit �ber tudjon maradni. De terve azonban f�stbe ment, mivel a zuhany ink�bb, �lmos�totta, mint sem fel�bresztette.
Egy sz�l t�r�lk�zõben, battyogott az �gy�hoz, �s �gy ahogy volt v�gigdõlt rajta. Utols� erej�vel m�g mag�ra tudta h�zni a z�ld takar�t, �s arc�n egy �lomittas mosollyal, m�r el is aludt.

***


�lma- sz�m�ra- el�g furcs�n kezdõd�tt: egy r�gi eml�ke id�zõd�tt fel. N�gy �ves �nmagak�nt, �nfeledten j�tszott a Malfoy k�ria parkj�ban. Egy ravasz pillang�t pr�b�lt elcs�pni, de hi�ba akarta elkapni sehogy sem siker�lt. T�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n feladta, m�rgesen le�lt a gyepre, durc�s k�ppel, �s �sszefont karokkal duzzogni kezdett. Egyszer csak valaki h�tulr�l elkapta, a magasba emelte, majd p�rgetni kezdete k�rbe-k�rbe.
A kis rosszcsont arca �jra mosolyg�s lett, �s kacagva n�zett apj�ra. Draco nevetve �lelte �t apj�t, aki szint�n mosolyogva szor�totta mag�hoz egyetlen fi�t, majd letette a f�ldre. A t�volb�l egy m�lyvasz�nû ny�ri ruh�t viselõ, tejf�lszõke haj� nõ h�v� szava hallatszott. Lucius, Narcissa fel� kezdett futni, Draco pedig mosolyogva kergette õt. A j�t�k kedv��rt a f�rfi t�bbsz�r is megker�lte kedves�t. Narcissa boldogan n�zte a k�t kergetõzõt. Azt�n Lucius- j�csk�n lehagyva a fi�t - odafutott feles�g�hez �s �t�lelte. Draco is ment volna hozz�juk, de egy �vegfal tûn fel elõtte, ami elv�lasztotta sz�leitõl.
Kezeit az �vegre t�ve pr�b�lt, valami kiutat keresni. �k�llel �t�tt a falra, imm�ron 17 �ves �nmagak�nt, de nem t�rt�nt v�ltoz�s. S�t�t lett, sz�lei k�pe egyre t�volodott, majd elveszett a hom�lyba. A fi� k�r�ln�zett, de hi�ba, nem l�tott az �gvil�gon semmit, csak s�t�t falakat, amin lehetetlen volt kit�rni. Forgott k�r�l�tte minden, gyorsan �s meg�ll�thatatlanul. �sszekavarodtak a sz�nek, hom�lyos alakok s�t�t sziluettje bukkant fel itt-ott, �s õr�letes �rv�nyben kavargott minden.
Majd egyszer csak tisztulni kezdett a k�rnyezet, �s minden lelassult. Draco egy torony tetej�n tal�lta mag�t, de nem volt egyed�l, rajta k�v�l m�g nyolc fiatal n�zett �rtetlen�l egym�sra. Sz�lni akartak egym�shoz, de egy �rva hang sem j�tt ki a torkukon.
Hirtelen egy feh�r ruh�s nõ jelent meg, akit f�nyes dereng�s vett k�r�l. Intett egyet a kez�vel, �s a fiatalok emelkedni kezdtek, helyet cser�lve a levegõben, majd �jra a szil�rd talajon tal�lt�k magukat.
Egyik�k sem tudta mi folyik itt, de mozdulni sem tudtak a hely�krõl. N�mi f�lelemmel a szem�kben n�ztek k�r�l. Minden egyes gyerek egy k�rben �llt, elõtt�k pedig egy pentagramm fekete k�rvonalai rajzol�dtak ki. Csak most vett�k �szre, hogy a cs�csokn�l fi�k, �s k�t cs�cs k�z�tt egy-egy l�ny �llt. A feh�r ruh�s nõ, meg�rintette mindegyik�k jobb v�ll�t, �s ezt mondta:
- Expergiscor Draconis
Mind a kilenc�k v�ll�n felhasadt a ruha, �s bõr�k�n egy ez�st s�rk�nyt �br�zol� jelek rajzol�dtak ki, amik vil�g�tani kezdtek. Mindegyik�k �szt�n�sen kit�rta kez�t �gy, hogy csup�n ujjhegyeik �rtek �ssze. Mindent �gy csin�ltak, mintha mindig is erre k�sz�ltek volna. Behunyt�k szem�ket, �s k�nt�lni kezdt�k az elõbb hallott szavakat.
- Expergiscor Draconis, Expergiscor Draconis…
Felt�madt a sz�l, �s forogni kezdett a pentagramm k�zep�n, de õk csak rend�thetetlen�l �lltak a torony tetej�n, nem t�rõdve semmivel. Sz�v�k egy ritmust vert, szavaik pedig egy azon idõben hangoztak fel. A vil�g�t� s�rk�nyjelek g�mb�ket alkottak, �s f�nyg�mb�k elindultak a tombol� forg�sz�l fel�. F�nyoszlop vil�g�totta be a s�t�tet, majd �v�lt�s hangzott fel, �s egy ez�st s�rk�ny alakja jelent meg a sz�lben. Kit�rta hatalmas sz�rnyait �s k�rberep�lte a tornyot.
Az �t fi� �s n�gy l�ny �mulva n�zt�k a l�legzetel�ll�t� monstrumot. A s�rk�ny tett m�g egy tiszteletk�rt, majd eleg�nsan landolt az �p�tm�ny tetej�n. Szimatolni kezdett, hatalmas fej�vel �rdeklõdve figyelte a megszeppent csapatot. Dracohoz �rve, k�zelebb h�z�dott, hogy jobban l�ssa a fi�t, akinek semmi f�lelem nem l�tszott a szem�ben. A fi� kiny�jtotta a kez�t, �s a megsimogatta a hatalmas l�ny orr�t, az meg mintha mosolygott volna. Azt�n a s�rk�ny ez�st�s dereng�sbe kezdett, �s f�nyg�mb�kk� esett sz�t.
A g�mb�k a hely�kre ker�ltek. Draco elõtt hom�lyosodni kezdett a k�p, �s �jra forogni kezdett vele a vil�g. Arra �bredt, hogy verejt�kben �szva az �gy�ban fekszik. Zih�lva �lt fel, �sszevissza kapkodta a fej�t. Mikor v�gre kezdetek rendezõdni a dolgok, r�j�tt hol is van, felpattant �s kiviharzott a f�rdõszob�ba. Belen�zett a mosd� f�l�tti nagyalak� t�k�rbe, amibõl egy zil�lt, �lmos tekintetû fi� k�pe n�zett vissza r�. A jobb v�ll�t kezdte vizsg�lgatni, de nem l�tott semmit, megvonta a v�ll�t, �s visszaballagott az �gy�hoz.
B�r õ nem vette �szre, az ez�st s�rk�ny k�rvonalai halv�nyan ugyan, de m�g mindig l�that�ak voltak. �s�tott egyet �s a fej�re h�zta a takar�t. K�nyelmesen elhelyezkedett �s �jra �lomba mer�lt, aminek a fõszereplõje, nem egy pillang� �s nem is egy s�rk�ny volt, hanem egy gy�ny�rû l�ny.


"�lmokb�l sz�lett�nk. Eg�sz �let�nk �lmok tarka szõttese... Sok sz�nû fon�lb�l sz�võdik, mint a mese..." (Shakespeare)