H�v�s szell� cik�zott v�gig a doveri kik�t� partj�n. A mellett�k magasod� fa levelei b�n�t�an sziszegtek, a Hold elb�jt valahova a fekete foltos �gbolton �s m�g a csillagok se �gtek azon a ragyog� m�don, ahogy szoktak. Anglia ilyen. Titkokkal teli, hideg �s sz�rke.

Hermione ahogyan tudta �sszevonta maga el�tt a koromfekete tal�rt. �sszed�rzs�lte kezeit, �s rem�lve, hogy meleget tud csiholni, belelehelt a mark�ba. Ez valamennyit seg�tett rajta, de a mellette l�pked� Voldemorton egy cseppet sem.

Hermione m�r meg sem lep�d�tt azon, hogy a Nagy�r �lvezi a testi szenved�seket. Hiszen az az ember, aki crucio-val k�nozza mag�t, biztosan nem norm�lis. Na, meg ott vannak az �lland� d�hkit�r�sei. Meg�li Lucius Malfoyt, majd hajsz�l h�j�n Viktort. Ezek ut�n, a l�ny szenvtelen arccal n�zte, ahogy Voldemort egyre halov�nyabb – szinte hullaszer� – sz�nt vett fel. Gondolatait lassan siker�lt annyira kord�ban tartania, hogy most nem futtatta �t mag�n, hogy sz�rny� a l�tv�ny.

- Mi�rt nem hoppon�lunk vissza a K�ri�ra? – lehelte maga el� Hermione.

Voldemort oldalra ford�totta a fej�t, egyenesen r� n�zve.

- Azt hittem okosabb vagy. Csak az �n p�lc�mmal tudn�nk visszat�rni oda, az viszont haszn�lhatatlan. Akartam is k�rdezni; mi�rt?
- H�t…- rezzent �ssze egy pillanatra a l�ny. – Tulajdonk�pp, csak gy�gy�t� b�b�jt �s s�lytalan�t�st hajtottam v�gre azzal a sz�rny�s�ges p�lc�val.
- Csak? – k�pte a Nagy�r. – Mit k�pzelsz magadr�l? Hogy mer�szelt�l hozz� ny�lni? Kereshetek �j p�lc�t csak az�rt, mert el�hoztad Morte-b�l a j�t. �n soha nem alkalmaztam vele feh�r m�gi�t, de te k�pes volt�l felr�gni mindent.
- De hisz?, majdnem meghalt… - n�zett r� megr�k�ny�dve a l�ny. – A f�rd�szoba k�zep�n fek�dt, ny�lt sebekkel, k�k-z�ld foltokkal. Seg�tenem kellett.
- Nem! Nem kellett! �gy v�led, el�sz�r k�noztam magam?! T�vedsz. Legk�zelebb, ha m�g egyszer megtudom, hogy hozz� ny�lsz b�rmihez – amit nem enged�lyezek – vagy ellenszeg�lsz az akaratomnak, egy �letre megb�nod!
- Nem fordul el� t�bbet. Azt hittem, nem tudok majd var�zsolni vele. M�gis csak a maga p�lc�ja volt… - gondolkozott el hangosan.
- Fawkes �tkozott toll�b�l val�. Persze, hogy hajlamos a j�ra is. Te k�pes volt�l ezt el�hozni bel�le. Most pedig megtagadta azt, amire �n akarom haszn�lni.
- Oh, az �tkozott…! – ironiz�lt a boszork�ny.

***

A tal�r leny�l� v�gei �rd�gi sz�rnyak m�dj�ra kerget�ztek a friss sz�lben, amint Voldemort felgyors�totta l�pteit, �s a l�ny el� l�pett. El�g volt. Betelt a k�pzeletbeli poh�r. Ez a kis fruska feleselni MER neki.

Belemeredt a l�ny szem�be, melynek fenek�n f�lelemmel vegyes aggodalom �szk�lt. Szemei kid�lledtek, hal�nt�k�b�l vastag erek duzzadtak el�. F�lt.

A l�ny szemzuga s�t�t karik�kba gy�r�z�tt, arca eg�szen ijeszt� volt. Megk�setten jutott el tudat�ig, hogy valami �j van a n� tekintet�ben. Valami, ami eddig nem volt ott.

A var�zsl� megdermedt. Hallotta a h�feh�r fogak �sszekoccan�s�t.
S�r

Kez�t mellkas�n �t v�gigh�zta eg�szen a gyomr�ig, majd a szeme el� kapta v�kony ujjait. Nem. Nem akarta l�tni ezt a borzadalmat.

Hallucin�l.

�gy v�lte l�tni, hogy Hermione szemgoly�ja kifordult, �s egy kereszt jelent meg a melegbarna sz�nfolt helyett.

Vil�g�tott r�, �gette, perzselte.

Gy�l�lte a vall�st. F�lt. Rettegett, att�l, hogy m�gis van egy fels�bb hatalom, mely k�pes legy�zni az � kiv�teles erej�t. Arca m�g fak�bb� v�lt, mikor a boszork�ny d�s ajkai ism�t mozg�sba lend�ltek, v�szj�sl� szavakat form�lva.

Menj a s�rhoz

Nem lehet. Hiszen a l�ny k�gy�ul sz�lt hozz�.

***
- Nagy�r, keljen fel! – r�zogatta egy puha k�z. �s oly? j� volt ez a t�r�d�s most neki. A
?Nagy�rt? nem f�lelemmel ejtette ki ez a kicsi l�ny, hanem �rz�ssel, aggodalommal. – Mi t�rt�nt, Uram?

Hermione �zike szem�vel �rtetlen�l n�zett r�. De Voldemort ism�t eszel�sk�nt meredt maga el�. V�kony ujjai megmarkolt�k a selymes karokat �s durv�n h�tral�kte �t. A l�ny �rezte az er�kifejt�s nyom�t, melyek v�r�ses b�kly�k�nt �gtek a b�r�n. �m ez most nem �rdekelte.

A s�t�t var�zsl� metszett szeme idegesen ugr�lt, ahogy fek�dt a porban ism�t elal�ltan. Egy-egy m�sodpercig lehetett csak l�tni a m�lyk�k �riszt, majd �tfordult a szemgoly�, �s m�r csak a h�feh�rs�g l�tszott a szemh�j alatt.

�velt r�zsasz�n ajk�b�l elsziv�rgott a v�r, kisz�radt �s folyton motyogott valamit p�rszasz�ul.

***
- Van kereszt rajtad, te szajha? – �v�lt�tte artikul�tlanul a f�rfi. – Ne pr�b�lj hazudni!
- Nem is akarok! M�g a Roxfort ut�n tetov�ltattam a sz�vemhez. �s most elmegyek. Itt hagyom mag�t �r�kre.
Voldemort felugrott �s Hermione el� l�pett. Karj�t el�re vonta, �s r� c�lzott. P�lc�ja hegy�vel a sz�v�hez b�k�tt.
- Nem f�lek a hal�lt�l. �n nem. – suttogta a Nagy�r f�l�be.
- Avada Kedavra!

A p�lca kics�szott a kez�b�l, v�r�sen felizott, �s halv�nyz�ld sugarak t�rtek el� bel�le, melyek puh�n a l�ny sz�v�be hatoltak, majd kereszt�lfolytak test�n, �s szertesz�t sz�r�dtak. Z�ldes ez�stes� hullott ekkor az �gb�l.

Voldemort rettenetes, f�jdalmas sik�t�st hallott. Egy kisgyermek�t. Majd m�g egyet. M�g sz�zat. Ezret.

N�h�ny pillanattal k�s�bb, �rzett valamit v�gigfolyni arc�n. Feln�zett a kormos �gboltra, de nem volt es�. Nem volt az harmat sem. S�rt.
A temet�ben volt, �s ann�l a s�rn�l �llt, melyet a hal�lfal�k emeltek tisztelet�re. K�r�ln�zett. Dermeszt� l�tv�ny t�rult el�. Durva kavicsok k�z�tt �llt egy elhagyatott s�rhely, melybe egyetlen n�v volt belev�sve: VOLDEMORT.

A balg�k. Hogy is gondolhatt�k, hogy ide temetik? Ide, ahol semmi sem �l, ahol m�g egy fa sincs. S�t, semmi el�l�ny.

A szell� f�lelmetes hangokat suttogott.

H�t megint hallucin�l?

Az el�bbi felirat helyett bet�k folytak kereszt�l a mocskos, �polatlan k�v�n.

AKI �NMAG�T SOSE L�TTA

Ez a t�k�rre vonatkozik. Ehhez meg VOLT az eszk�z. De mit jelenthet ez az eg�sz? Hiszen nem szeretett bele a l�nyba, nem t�pl�lt ir�nt semminem� �rzelmet. Akkor m�gis mi�rt nem lett halhatatlan? Mi�rt v�gezn� ott?

Az �gb�l hatalmas vill�mok t�rtek el�. Els� �zben m�g�, majd mell�, majd k�r� gy�jtottak m�gly�t az �gi harcosok. A k�gy� tal�r kezdett olvadni a b�r�hez. El�h�zta a p�lc�j�t, de hi�ba pr�b�lta eloltani a t�zet, azt semmif�le m�gia nem enyh�tette. Lekuporodott s�rj�hoz. Hirtelen egy t�k�r k�pe villant el� neki. Majd k�t barna szemp�r �s egy kedves mosoly. A h�tt�rben �llt Noriemeh �s Malaz�r egym�s karjaiban pihenve.

Ez a sorsa? Hermione boldog n�lk�le, Noriemeh �s Malaz�r szint�n egym�s�rt halt meg? � pedig itt van egyed�l, saj�t b�rt�n�ben, a halhatatlans�g kalitk�j�ba z�rva egy t�zf�gg�ny m�g�tt?

***

- Nagy�r? – hatolt a t�z dal�ba a leg�desebb hang. – Hall engem? L�t engem? Hah�!
- Her-mi-on-e? – t�togott, �s �t ujj jelent meg el�tte, amint jobbra-balra mozog.
- Igen, �n vagyok. V�gre, fel�bredt ennyi id� ut�n.
- Ho-hol vagyok? – t�g�totta az am�gy se t�g r�st – a szem�t – a f�rfi, �s ismer�s l�tv�ny t�rult el�.
- A Voldemort K�ri�n, term�szetesen. – vonta meg a v�ll�t a l�ny.
- Hogy �rzi mag�t? H�rom napja virrasztunk maga f�l�tt. Rohamai voltak. Fatime-vel nem tudtunk m�st kital�lni, ez�rt nyugtat� esszenci�t adtunk be �nnek.

A var�zsl� oldalra vetette a fej�t, �s tekintet�vel meg�llapodott a sz�p, zsenge fiatal l�nyon. Egy szemhuny�ssal �dv�z�lte.

- �h, Fatime. R�d mindig sz�m�that az ember.
- Ez csak term�szetes, Nagyuram. – A hat�s kedv��rt m�g rogyasztott is egyet, ami Hermione-nak igen csak vicces l�tv�nyt ny�jtott.

A Nagy�r fej�ben hirtelen minden �sszekavarodott. Mi�ta hallucin�l? Vajon a Durmstrangb�l egyenesen ide hozt�k? Sz�m�ra teljesen �sszemos�dott a val�tlan �s az igaz.

- Mikor �jultam el? – k�rdezte a l�ny fel� fordulva.
- �gy h�rom napja, �jjel, mikor sz�lt a p�lca miatt. Az�ta csak k�gy�ul hallottuk megsz�lalni, �s … sz�val…
- Mondjad m�r, mit l�ttatok m�g?
- Azt, hogy f�lt �s s�rt.
- Ostob�k! �n senkit�l sem f�lek. – vill�mokat sz�rtak a szemei mindk�t n�re.
- Tudjuk. – nyugtatta a l�ny, �s a kiegyens�lyozotts�g, mely sz�tter�lt l�ny�n, kiss� �tragadt a f�rfira is.
- Hogyan jutottunk vissza a h�zhoz? A p�lc�mmal lehetett csak bejutni.
- H�t igen… - mosolyodott el a l�ny zavartan, �s pr�b�lt m�s ir�nyba n�zni. – �h… Fatime, behozn�l egy narancs levet nekem? Nagy�r, iszik valamit?
- Ne t�rj el a t�m�t�l! – parancsolta a f�rfi, �s alig halotta, ahogy a csel�d kil�p a hatalmas ajt�n.
- Nem tudtam m�st tenni, �gy megpr�b�ltam mag�val visszahoppon�lni ide. Legnagyobb meglepet�semre, ism�t tudtam haszn�lni a p�lc�j�t. Nem volt m�s v�laszt�som. Ha var�zskorh�zba viszem, azonnal meg�lt�k volna. Ne �ltassa mag�t, Uram, ez �gy van. Am�g kez�ben a p�lca, mindenki tiszteli mag�t, de an�lk�l , �jultan, b�rki emberi ronccs� tudn� v�ltoztatni.
- EL�G! – tartotta fel a kez�t a f�rfi. – El�g. A l�nyeg, hogy most m�r j�l vagyok, �s ha lesz p�lc�m, ism�t hatalmam telj�ben leszek.

Hermione s�hajtott egyet, hiszen tudta mir�l sz�l az a hatalom. Rombol�sr�l, gyilkol�sr�l, rosszr�l.

***