London poros, lerombolt f�utc�j�t szinte m�r k�z�mb�sen n�zte Hermione. A fekete csuklya al�l kil�gott egy-k�t hajtincs, azokat most gondosan bet�rte f�le m�g�. �gy volt teljes az �sszhat�s. Felpillantott a m�g� magasod� Voldemortra, aki mintha fogadta volna egy pillanatra az elm�l�z� pillant�st, de azt�n megt�rte a s�t�t idillt.

- M�r nem vagyunk messze – mondta halkan.
- M�r nem veszi olyan nehezen a leveg�t, mint r�gen. – Hermione pr�b�lt r�vil�g�tani arra, hogy a f�rfi eg�szen megv�ltozott az ut�bbi id�ben.

Voldemortnak most t�nt fel, hogy eg�szen j�l b�rta a gyalogl�st, ugyanolyan egyenletesen szuszogott, mint a mellette l�pked� l�ny. Azonban nem akarta, hogy az egykori griffend�les �jabb felfedez�st tegyen a v�ltoz�s�val kapcsolatban, ez�rt �gy gondolta, hogy most rajta a sor.

- Igaz. Te viszont eg�szen hozz�szokt�l a hal�lfal� tal�rhoz �s a nyak�khez – suttogta a f�rfi titokzatos hangon.

Hermione zavartan len�zett a mindent gondosan takar� fekete tal�rra, �s csak most t�nt fel neki, hogy m�r nem is olyan szokatlan ezt viselnie. Kiss� elsz�gyellte mag�t, de �nk�ntelen�l is odakapott Noriemeh nyak�k�hez, annyira hozz�n�tt.

- Sz�ved m�r hozz�nk h�z…sszzz…sszzzz… – sziszegte Noriemeh a m�ltb�l.

Sok�ig csendesen s�t�ltak egym�s mellett, m�gnem egy lerombolt p�lca�zlethez �rtek. A s�rga falon �kes aranysz�n� bet�kkel volt ki�rva, hogy P�lca �zlet. Voldemort lecsukta a szem�t, �s egy pillanat m�lva hangos nyikorg�s k�zepette kiny�lt az ajt�, melyr�l sz�lk�kban �llt ki a fa.

Az ajt�ban egy k�pc�s alacsony hossz� feh�r haj� var�zsl� �llt. Arccsontj�t v�kony s�rg�sbarna aszott b�r takarta. B�rmennyire is k�l�nb�z�tt Dumbledore-t�l, Hermione-t m�gis r� eml�keztette. Vagy tal�n ennyire elfelejtette volna a szeretett �reg igazgat�t, hogy �sszekeverte egy ilyen t�p�r�d�tt v�nemberrel?

- Merlinre! Nagyuram, miben seg�thetek? – Hajlongott am�gy is g�rbe h�t�val az �reg.
- Davy Simon. R�gen tal�lkoztunk. El�sz�r is bemutatom neked Hermione Grangert, a t�kr�met – mutatott a l�ny fel�.
- H�lgyem, �r�l�k, hogy megismerhetem. Ker�ljenek beljebb – invit�lta �ket a bel�l kor�ntsem leromboltnak t�n� h�zba.
- Menj�nk – pillantott a l�ny a legs�t�tebb var�zsl�ra, aki el�re b�k�tt fej�vel.

Hermione melegbarna szeme v�gign�zett a t�gas szob�n, ahol egy kandall� bar�ts�gos t�ze lobogott, �s k�t b�rkanap� h�z�dott el a m�regz�ld sz�nyegen. A polcon rengeteg p�lca �s bontatlan doboz foglalta el r�gi hely�t. Az �vegasztalon, mely a kanap�k k�z�tt �llt egy hossz�, v�kony m�lt�s�got sug�rz� p�lca.

- Volt egy �lmom, hogy elj�n hozz�m, Nagyuram! – s�t�tte le a szem�t Simon mester, �s vend�geinek hozatott egy-egy poh�r italt.
- Igen, tudom. �n k�ldtem az �lmot, Davy. P�lc�m, Morte ily’ hossz� id� ut�n m�r nem engedelmeskedik Ur�nak. Az oka, hogy t�kr�m, Hermione kisasszony – �s itt rosszall�an r� pillantott –, kihozta bel�le a j�t. Morte f�nixtoll p�lca volt, b�r ezt nem kell neked mondanom, �gyis tudod.
- Eln�z�st, de nem tartom val�sz�n�nek, hogy a p�lc�j�b�l a kish�lgy b�rmit is ki tudott volna hozni. Az val�sz�n�bb, hogy tudott vele var�zsolni, mivel k�nyszerhelyzetben b�rmely p�lca haszn�lhat�, m�g a leggonoszabb is. M�s lehet az ok. A p�lca nem tud jobb lenni, musz�j lenne engedelmeskednie. – Davy nem mondta ki ny�ltan, de tudta mi az ok: a p�lca nem v�ltozik, csak az ember. – De �gy gondolom, tisztelt Nagyuram, hogy hasonl�an gonosz p�lc�t, mint amit t�lem fog kapni m�g nem hordozott h�t�n a F�ld! Ismeri Yuras-t, az els� dementort? Neki m�g volt sz�ve, de v�llalta, hogy egy �j fajt hoz l�tre. V�llalta, hogy kiv�gj�k a sz�v�t, �s �jj��lesztik. �gy sz�lettek meg a dementorok. Ebben a p�lc�ban Yuras sz�v�nek h�rja h�z�dik. Olyan gonosz p�lca, hogy egyesek m�r az �rint�s�t�l is el�julnak, vagy meghalnak. A kish�lgy meg se �rintse, v�szhelyzetben sem.

Hermione mereven n�zte a fekete 14 h�velykes p�lc�t, melyr�l �jabb t�rt�netet mondott a mester, miszerint � is rosszul lenne az �rint�s�t�l, ha nem � maga k�sz�tette volna. Voldemort szeme k�z�mb�sen tekintett a l�nyra �s a p�lc�ra. Vajon ez a p�lca �t v�lasztja? Nagyon gonosz kisug�rz�sa volt Yurasnak, �s �, a leggonoszabb most undorodott meg�rinteni ezt a p�lc�t. De �sszeszedve minden erej�t, megmarkolta, �s azzal a lend�lettel elhaj�totta az egyik sarokba. Ott fel�bresztette a h�z szunnyad� macsk�j�t, Felist, aki nyugodt, �m szesz�lyes s�rga szemein �t �gy vizsg�lta most Voldemortot, mintha belel�tna gondolataiba.

- Tasz�t� egy p�lca. Most jut eszembe, meg van m�g az a Lynx Lynx? A leger�sebb hi�z fark�b�l k�sz�tetett bivalyer�s p�lc�ra gondolok. – Voldemort gondolataiba m�lyedve meredt maga el�.
- Oh, term�szetesen, Nagyuram. Azt is �nnek tartogattam, b�r jobban b�ztam Yurasban. Lynx nem kimondottan gonosz darab.

Hermione mosolyogva n�zegette a p�lc�t, melynek markolat�n k�t hi�zszem volt l�that�, �s pont olyan sz�k volt, mint amilyen Voldemort�, melyeket n�ha olyan gy�ny�r�nek l�t. Most is…

A S�t�t Nagy�r el�gedetten sim�totta v�gig mutat�ujj�t a p�lc�n, mely nem volt hatalmas, ink�bb k�zepes, 11 h�velykes. Sz�ne melegbarna volt, de a Nagy�r n�h�ny k�k foltot is felfedezett benne.

- Var�zsoljon, Uram! – ki�ltotta Davy. – Mondjuk egy Lumust.
- Lumus – suttogta Voldemort, �s f�nybe gyulladt minden. Ez a f�ny azonban n�mi k�kes sugarat is vetett most, szikr�z�an tiszt�t. – K�l�nleges p�lca, nagyon el�gedett vagyok vele. Elviszem, Davy. �tkozni is tudok majd vele?
- Semmi akad�lya, Uram. De aj�nlatosabb lenne el�sz�r nem az Adava-val kezdeni. – Az �reg kiss� megijedt, �s ezt l�tva Voldemort kiss� elmosolyodott, amit azonnal le is t�r�lt arc�r�l, amikor felt�nt neki.
- Nem rajtad akartam kipr�b�lni. R�d b�rmikor sz�ks�gem lehet, hiszen te vagy a m�sodik legjobb P�lca Mester. Elismertem Ollivandert, de az � sz�ve sose volt oly’ s�t�t, mint a mi�nk.
- K�sz�n�m Nagyuram. Seg�thetek m�g valamiben? – Az �reg fel�llt, �s l�bai l�that�an remegtek. Senki sem tudta, hogy Voldemort m�r j� ideje nem �lt, �s a f�rfi most el�gedetten nyugt�zta, hogy �sszerogynak m�g el�tte a t�rdek.
- Nem, Davy, elindulunk. Gyere, Hermione.

A l�ny �pp a gy�ny�r�s�ges macsk�t Felist cir�gatta. A macska h�feh�r alapsz�n� volt, �m k�l�nb�z� foltokban fekete, v�r�s �s k�k sz�n is pomp�zott rajta. Szeme vil�g�t�an s�rga volt, �s el�gedetten dorombolt.

- Olyan aranyos ez a macska – simogatta a l�ny, �s mereven Voldemort szem�be n�zett.

K�rje el nekem valahogy ezt a macsk�t.

Az �reg el�rz�keny�lten n�zte a macsk�t, ahogy ide-oda dob�lta mag�t. Im�dta a kis h�zi kedvenc�t, mivel �reg napjaira egyed�l maradt, �s egy �ve kapta meg Felist.

- A macsk�t is vissz�k, Davy. – markolta meg jelent�s�gteljesen az �j p�lc�j�t.
- De… - fakadt ki Simon mester, �s szeme mintha csillogott volna - Term�szetesen.
- K�sz�nj�k – h�l�lkodott ny�jasan Hermione.

A macska mintha mindig is �j gazd�j�ra v�rt volna, k�nyelmesen elhelyezkedett a l�ny karjai k�zt, �s el�gedetten dorombolt.

- Mi�rt kellett neked ez a macska? – k�rdezte hirtelen a Nagy�r.
- Kellett. Megtetszett. Felis olyan gy�ny�r� cica, hogy m�lt� a K�ri�nkba. Nekem m�r volt egy macsk�m r�gen, Cs�mp�s. – Hermione hangja el�rz�keny�lten csengett.

Voldemort b�lintott �s nem k�rdezte tov�bb a l�nyt.

- Egy pillanatra leteszem a f�ldre. Megkeresem a p�lc�m – sz�lt a l�ny.

Felis Voldemort l�b�hoz simult, aki undorodva n�zett le r� a F�ldre, de b�rhogy is pr�b�lta mag�ban visszafogni az �rz�st, tetszett neki is az �llat. Az�rt a biztons�g kedv��rt kiss� f�lrel�kte l�b�val Felist. Egy pillanat alatt t�rt�nt, hogy valaki megfogta Hermione karj�t �s m�r csak egy pukkan�s hallatszott.

Voldemort kivonta a p�lc�t, de m�r sehol sem l�tott senkit, csak Felist. Egy pillanatra megsz�d�lt. Nekit�maszkodott a legk�zelebbi falnak. Felis mintha csak tudta volna mi t�rt�nt, hangosan ny�vogott.

- Hermione! – hatolt egy keser� �v�lt�s a cs�p�s sz�lben. – Hermione…!