13. Fejezet

Aki m�snak vermet �s, maga esik bele

Hermione el�gedetten s�hajtott, amikor f�rje meztelen test�vel hozz�b�jt az �v�hez. Soha nem tudna belef�radni a felkel�s ezen m�dj�ba, ebben teljesen biztos volt.

• Soha t�bb� nem fogadhatunk vend�geket. – motyogta Harry a l�ny haj�ba. – Ez a gyakorlat, hogy reggel kik�sz�l�djak az �gyb�l, egyszer�en nem megy. – Hermione kuncogott, b�r teljesen egyet�rtett ezzel a n�zettel.

• A sz�leim ma t�voznak, a t�bbiek pedig holnap. Hamarosan az eg�sz h�z a mi�nk lesz.

• Alig v�rom. – mondta Harry, megborzongatva Hermion�t, mik�zben orr�val v�gig sim�totta a nyak�t. – Nagy terveim vannak a k�nyvt�rral. – tette hozz�, megcs�kolva v�ll�t. – meg a szalonnal… �s tal�n az eb�dl�vel… - Hermione figyelmen k�v�l hagyta a remeg�st, ami v�gig futott rajta ezeket hallva.

• Ha besz�lsz most nekem azokr�l a tervekr�l, soha nem kel�nk ki az �gyb�l.

• Ezt rem�lem, igen. – Hermione megfordult �s Harry huncut szem�vel tal�lkozott. Nem b�zott ebben a pillant�sban az iskolai �vekben, de most pillang�k repkednek t�le a gyomr�ban.

• Nos, m�g kor�n van… - Harry gonoszan vigyorgott �s mag�hoz h�zta Hermion�t.

• Ez az �n kis feles�gem!

Valamennyi id�vel k�s�bb, sokkal kelletlenebb�l, hogy ki kell sz�llni az �gyb�l, Hermione f�rj�hez simult egy teljesen el�gedett s�haj k�s�ret�ben. Ez volt a negyedik alkalom, hogy szeretkezett a f�rj�vel, �s valahogy, mindegyik jobb, mint az el�z�.

Azon t�n�d�tt, hogy vajon teherbe esett-e m�r. Bizony�ra lehets�ges. A gondolatra, hogy Harryvel lesz egy gyermek�k v�ratlanul megborzongott. El�tte, amikor m�g nem sokat gondolt a gyerekekre, elfogadta, hogy lesznek, hiszen minden feles�gt�l elv�rj�k, de most m�r m�sk�pp �ll a k�rd�shez. Most, viszont el tudja k�pzelni, ahogy Harry gyeng�den r�n�z els� gyermek�kre. Ha fi� lenne, akkor biztosan rep�lni �s p�rbajozni tan�tan�… �s ha l�ny, akkor elk�nyeztetn�, �s szenved�lyesen v�den�.

Hacsak, tal�n val�j�ban nem akar gyereket. Nem t�nik val�sz�n�nek, de Hermione nem akart tal�lgatni.

Kiny�jtotta a nyak�t, hogy f�rj�re tudjon n�zni, � m�r vissza is n�zett r�. Biztons�gban �rezte mag�t karjaiban �s szil�rd tekintet�t�l. Harry szerette �t; ezt j�l tudta.

• Akarsz gyerekeket, Harry? – k�rdezte Hermione m�g miel�tt a k�rd�s a tork�n akadt volna.

• Igen. – mondta Harry kiss� �vatosan. – Mindig is csal�dot akartam. �s el�g sz�rny� munk�t v�gzek, ha meg akarn�k el�zni egy gyereket, ha nem akarn�k egyet, nem? – Hermione kuncogott.

• Igen, gondolom azt teszed.

• �s te… te akarsz gyereket? V�g�l is, te vagy, akinek ki kell hordania. – Hermione kiolvasta az aggodalmat a tekintet�b�l, �s majdnem elnevette mag�t.

• �, Harry, h�t persze, hogy akarok! – Harry mosolygott �s a cs�ny szikr�ja jelent meg szem�ben.

• J�, akkor ezt elrendezt�k.

• �, nem, nem! – figyelmeztette Hermione, kital�lva f�rje tekintet�nek jelent�s�t. – Nem most kezd�nk el dolgozni rajta. Ki kell keln�nk az �gyb�l, �s elb�cs�ztatni a sz�leimet.

• M�g a f�rd�t sem akarod megosztani velem? – k�rdezte Harry, sz�n�szkedve lebiggyesztett ajkakkal. Hermione kikecmergett fog�s�b�l, majd az �gyb�l, �s felh�zta a levetett h�l�ingj�t.

• Holnap, tal�n, de ha elmarad�sunk tov�bb tart, nincs arra sz�, milyen �tletek mer�lnek fel any�m fej�ben!

***

Miut�n megreggeliztek, �s a Granger h�zasp�rt elb�cs�ztatt�k, Mr. Potter elhat�rozta, hogy levonszolja Mrs. Pottert egy sz�k folyos�ra, ott pedig egy s�t�t h�l�f�lk�be, a h�z h�ts� r�sz�be, k�zel a csel�dsz�ll�hoz.

De nem tudtak r�la, hogy k�vett�k �ket.

• �, de mi van, ha valaki keres minket? – ellenkezett Mrs. Potter. – Mi lesz, ha egy szolga erre j�n?

• A szolg�k be vannak tan�tva, hogy ne l�ss�k meg az ilyen dolgokat. – v�laszolt Harry. – �s ha vend�geink nem tudnak jobbat, mint k�vetni minket s�t�t sarkokba, h�t akkor eg�szs�g�kre!

Mrs. Potter m�g egyszer elkezdett ellenkezni, de hangja azonnal elhalt. Ginny kilesett a sarok m�g�l �s l�tta Mrs. Pottert, aki a falhoz volt pr�selve, sz�ja er�sen r�csuk�dott Mr. Potter�re, aki a n� l�bai k�z�tt �llt, �s mindent elk�vetett, hogy felt�rje szokny�j�t.

Undorodva n�zte �ket, �s csal�dott volt, hogy Mr. Potter boldogan tesz feles�ge kedv�re.

Mit l�tott benne? A n� nem volt sz�p, m�g a t�rsadalmi szab�lyokt�l elt�r� m�rt�k szerint sem, �s biztos nem volt az a sz�rakoztat� fajta sem. M�g vagyon se j�rt a nev�vel! Mi�rt v�lasztotta �t?

Ginnynek kellene a hely�ben lennie. � gy�ny�r� volt �s szellemes. � is boldogg� tudta volna tenni – tal�n m�g boldogabb� is. Egy�ltal�n mi�rt nem gondolt r� soha �gy?

• Visszatasz�t�, nem? – suttogta egy hang Ginny f�l�be, amit�l megijedt, �s az egyetlen dolog, ami�rt nem sik�tott az az, hogy f�lt, hogy rajtakapj�k. – N�zz r�juk, ny�gnek, mint az �llatok.

• Mit keres itt? – sziszegte Ginny, megp�rd�lve, hogy szembe n�zzen a hang forr�s�val. – Ha elkapj�k itt mag�t…

• L�tnom kellett, mire jutott�l. – v�laszolta Mr. Malfoy, eg�szen haragosan. – �s nagyon �gy t�nik, hogy sz�nalmasan elbukt�l, Ginevra.

• Ne sz�l�tson ilyen bizalmasan! – k�vetelte Ginny, majd mag�t tal�lta a falnak nyomva, ahogy Mr. Malfoy el�derengett a hom�lyb�l. Hallotta a ny�g�seket, amelyeket a k�t szerelmes produk�lt a sarokban, �s felfordult a gyomra.

• �gy h�vlak, ahogy akarlak. – mondta Mr. Malfoy v�szj�sl�an �s k�zelebb hajolt. Orra majdnem meg�rintette a l�ny�t �s �gy folytatta. – Tartozol nekem. El�g sokat fektettem a kis cs�b�t�s terveidbe – a ruhat�rad, a b�jitalok, amiket nem tudt�l haszn�lni, a parf�m…

• Mindet visszaadom. – suttogta Ginny, f�lve a f�rfi szem�ben megcsillan� feketes�gt�l.

• Tartsd meg. – morogta Draco. – Nem veszem haszn�t egyiknek sem. �n valami m�st akarok.

• Nincsen p�nzem, ha erre… - Draco felhorkant.

• K�rlek, Ginevra, tudom, hogy �letedben soha nem fogt�l m�g sarl�t sem.

• Akkor mit akar? – k�rdezte n�vekv� f�lelemmel. Draco g�nyosan elmosolyodott.

• Mit akarhat minden f�rfi, mint egy szolg�latk�sz n�t az �gy�ban? – Ginny visszah�k�lve megr�zta a fej�t.

• Nem.

• �, sz�val hajland� lett�l volna Potter szeret�je lenni, de az eny�m nem? – Ginny azt k�v�nta, b�rcsak el tudna menek�lni t�le.

• A szajh�ja lenn�k, nem a szeret�je. – Draco gonoszan vigyorgott.

• Minden n�t szajhak�nt kezelek, Ginevra, de nincs r� okod, ami�rt nem lehetn�l a szajh�m �s a szeret�m. �s most, j�l fontold meg, miel�tt v�laszolsz, Ginevra, ez a te v�laszt�sod, term�szetesen, de tartozol nekem, �s lehets�ges, hogy valami piszkos kis pletyka juthat fontos f�lekbe a csal�dodr�l, ha nem vigy�zol. – Ginny megmerevedett, �s szemeit meresztette.

• Te mocskos kis…

• Besz�d! – dorg�lta meg Draco. – Adok n�mi id�t, hogy �tgondolhasd – de hamarosan l�tjuk egym�st.

Olyan gyorsan �s csendesen hagyta ott a l�nyt, �s olyan hirtelen, hogy azon elm�lkedett, egy�ltal�n ott volt-e. Ahogy Mrs. Potter felki�ltott a gy�ny�rt�l a sarokban, Ginny gyomra f�jdalmasan �sszeszorult. Hogyan mehetett �gy t�nkre minden?

Mr. Potter felszabadultan felmordult, �s Ginny remeg� l�bakon menek�lt vissza a szalonba.

***

�ri�si �r�m �s megk�nnyebb�l�s volt Harry �s Hermione sz�m�ra, hogy m�snap elb�cs�ztathatt�k utols� vend�geiket. De nem siettek vissza a h�l�szob�jukba, vagy nem szents�gtelen�tett�k meg a szalon kanap�j�t, ahogy v�rt�k volna t�l�k.

Ink�bb, letelepedtek a sz�f�ra egy p�r k�nyvvel, �s csendben, olvas�ssal t�lt�tt�k a reggelt, noha Hermione n�ha �rezte, hogy Harry ujjai a nyak�hoz �rnek, �s arra fordult meg, hogy Harry �t n�zi – �s most m�r sz�ve szerint kedv�re megcs�kolhatja f�rj�t.

D�lut�n Harry adott egy p�rbaj leck�t Hermion�nak, ami valahogy �gy v�gz�d�tt, hogy Hermione a f�rj�n volt a k�nyvt�r asztal�n �s Harry mindent elk�vetett, hogy felemelje szokny�j�t. Sajnos pont akkor �rkezett Mr. Lupin l�togat�ba.

• Uram isten, Harry! – mondta, egy pillanatra r�juk n�zve. – Rosszabb vagy, mint az ap�d!

Elpirulva, Harry nagy er�fesz�t�ssel visszah�zta feles�ge szokny�j�t, �s Hermione nem mert Mr. Lupin szem�be n�zni l�togat�sa ideje alatt.

Vacsora ut�n, ahelyett, hogy maradt �s csevegett volna Harryvel �s Lupinnal – amit �ltal�ban �lvezett, mert Lupin hajland� volt vele politik�r�l besz�lgetni – Hermione a szob�j�ba sz�k�tt egy k�nyvvel. Tudva, hogy Lupin tudja, hogy mit akart Harryvel csin�lni a k�nyvt�rban, t�l k�nos volt sz�m�ra, hogy egy perccel is tov�bb maradjon.

Ezalatt, Lupin �gy vette Hermione t�voll�t�t, mint remek alkalmat arra, hogy Harryt irgalmatlanul ugrassa – hiszen ez lett volna, amit James is akart volna.

• �gy t�nik, te �s Mrs. Potter megtal�lt�tok a m�dj�t, hogy elsz�rakoztass�tok magatokat a vend�geitek n�lk�l. – Harry csak b�mult, Lupin pedig elt�k�lten folytatta. – Rem�lem, nem f�rasztod ki nagyon szeg�ny l�nyt. Nem szeretn�m, ha a gyakorl�s k�zep�n elaludna.

• Biztos�thatom, hogy nem lesz ilyen probl�ma.

• Fontol�ra vetted m�r az �gyat? Az asztal nagyon kem�ny lehet a h�tnak…

• �ltal�ban �gyat haszn�lunk. – mondta Harry fogcsikorgatva, �l�nkpiros arccal. – Csup�n nem v�rtunk t�rsas�got m�ra. – Lupin nem b�rta abbahagyni a vigyorg�st.

• Minden viccet f�lret�ve, Harry, �r�l�k, hogy megoldott�tok a dolgokat a feles�geddel. Nyilv�nval�an remek�l illetek egym�shoz. – Harry ostob�n pislogott.

• Mib�l gondolja, hogy voltak dolgaink, amiket meg kellett oldani? – Lupin mosolygott.

• Egy, boldogtalan, n�s f�rfi sem n�z ki annyira szexu�lisan elnyomottnak, mint te, Harry. – Harry megint elpirult, de mosolygott.

• Az�rt k�rtem meg, mert j� bar�tok voltunk. Sok�ig fel sem �tl�tt bennem, hogy szerelmes vagyok bel�… vagy, hogy � valaha is szerethet.

• Nos, - mondta Lupin, fel�llva �s megpaskolva Harry v�ll�t. – �r�l�k, hogy v�gre mindent kigondolt�l. Ha valaki is meg�rdemel egy boldog h�zass�got, az te vagy. Most magadra hagylak; mehetsz �s befejezheted, amit megzavartam.

Lupin Harry k�romkod�s�val k�s�rve sarkon fordult �s elment.