Megkezdõd�tt a tan�v a Roxfort falai k�z�tt. Mint minden �vben, most is a h�zak k�zti �sszetart�s megerõs�t�se, vagyis a ki�p�t�s�n volt a hangs�ly. Az iskola igazgat�ja mosolyogva n�zett a di�kokra, akik sz�nt vittek a folyos�k ny�ron megszokott �ress�g�be, s megt�lt�tt�k vid�ms�ggal a komor falakat, s pr�b�ltak visszaz�kkeni a ny�ron elfelejtett roxforti mindennapokba.
Hermione a k�vetkezõ p�r napban pr�b�lta nagy �vben elker�lni Dracot, ami egy ideig siker�lt is. De a cs�t�rt�ki dupla b�jitaltan v�szesen �s meg�ll�thatatlanul k�zeledett. Semmik�ppen nem v�rta ezt a k�nyszerû tal�lkoz�st a mardek�rossal.
Aznap reggel Hermione k�l�n�s szorong�ssal �bredt, gyomra �k�lnyire zsugorodott �s reszketett, mint a ny�rfalev�l. Tudta, hogy ezek az elõjelek cseppet sem jelentenek j�t. Szinte biztosra vette, ezen a napon Malfoy meg fogja bosszulni a m�ltkori incidenst. De mit tehetett m�st, gyorsan fel�lt�z�tt, �s lement reggelizni. A Nagyterem m�r zs�fol�sig tele volt reggelizõ di�kokkal. A l�ny �szrevette Harryt �s Ront, azt�n le�lt mell�j�k.
- J� reggel Mione!- mondta a k�t fi� szinte egyszerre.
- Nektek is- mondta �lmos hangon.
Azt�n egy kis cs�nd �llt be a besz�lget�sben, legal�bb is Hermione r�sz�rõl, mivel a k�t fi� �l�nk t�rsalg�sba kezdett legkedvesebb t�m�jukr�l: a kviddicsrõl. A l�ny unott k�ppel �lt a sz�ken egy k�zzel a fej�t t�masztva �s a vill�j�val a r�ntott�j�t piszk�lgatta, amit nem tudott megenni, mivel az idegess�g teljesen elvette az �tv�gy�t.
K�zben pedig a t�ls�asztal fel� pillantott, ahol Draco �ppen valamirõl �l�nken, komoly arccal tartott elõad�st a k�z�ns�g�nek, akik megfesz�tett figyelm�kkel t�ntett�k ki. Fõleg k�t csatl�sa, akik t�tott sz�jjal figyelt�k kedvenc mardek�rosunkat. A k�rny�ken �lõ l�nyok mind Dracot lest�k, �s mosolyogva s�gtak �ssze a h�ta m�g�tt. Azt�n a szõkes�g tekintete mintha tal�lkozott volna a l�ny�val, de a kontaktus hamar meg is szakadt.
Hermione v�gott egy fintort, megforgatta a szemeit, majd egy szelet pir�t�s ut�n ny�lt, amikor a mellette �lõ Ron megsz�lalt:
- Mi�rt nem eszel?
- De h�t eszem- mutatta fel a pir�t�st �s bele is harapott.
- De a reggelid, meg sem k�stoltad- mondta sz�rny�lk�dve a fi�.
- Nem vagyok �hes - mondta a l�ny, miut�n lenyelte a falatot.
- Tudom, m�rt nem eszel - bizonygatta a fi�.
- T�nyleg?- k�rdezte a l�ny unottam.
- Mert azt hiszed k�v�r vagy, �s fogy�k�r�znod kell - mondta tud�l�kosan.
Hermione m�rgesen n�zett r�.
- M�r megint nõi magazinokat olvast�l?- k�rdezte gyanakodva.
- Nem, de Hermione, szerintem te nagyon karcs� vagy, �s nincs rajtad egy csepp felesleg sem.
- Ron, figyelj, meg vagyok el�gedve az alakommal! Csak az�rt nem eszem, mert nem vagyok �hes –fel�llt az asztalt�l �s elindult kifel� a Nagyterembõl.
- M�r megint mit mondtam? –k�rdezte Ron Harryt.
- M�r megint h�lye volt�l, ez itt a probl�ma - mondta Harry.
Hermione csatlakozott a pincehelyis�g fel� indul� t�meghez. Nem volt m�rges Ronra. M�r elk�nyvelte mag�ban, hogy mai nap cseppet sem az õ napja, mivel az im�nt tudatosult benne, hogy a tal�rj�t is elfelejtette felvenni. �m most enn�l nagyobb probl�m�i is voltak, az egyik legfontosabb feladat�nak pillanatnyilag azt tartotta, hogy min�l elõbb be�rjen a terembe, de a szerencse nem �llt mell�.
M�r �ppen el is �rte volna c�lj�t, amikor egy var�zsig�t hallott a h�ta m�g�l, ami k�s�rtetiesen eml�keztette egy nyisszant� bûb�jra. A k�vetkezõ l�p�sn�l, pedig a szokny�ja lecs�szott r�la, k�zszeml�re t�ve r�zsasz�n bugyij�t. Megd�bbenve meredt a leesõ ruhadarabra �s hirtelen azt sem tudta, mit csin�ljon.
Hermione f�lig v�r�s�dve fordult h�tra, �s mikor mer�nylõj�t megl�tta, fortyogott benne a d�h. Draco szint�n v�r�s k�ppel k�tr�t g�rnyedten, �pp k�sz�l megfulladni a r�h�g�stõl. A l�ny szem�ben l�ng gy�lt, s a test�t a d�h t�ze j�rta �t. Ki akarta ny�rni Malfoyt, ak�r puszta k�zzel. El�nt�tte egy furcsa k�d, aminek nem tudott parancsolni, kezei reflexszerûen �k�lbe szorultak. Agya kitisztult �s m�r csak egy dolog j�rt a fej�ben: a megtorl�s.
- Szerinted ez vicces? – emelte fel a hangj�t a l�ny –Akkor ehhez mit sz�lsz?- k�rdezte �s k�zelebb ment a fi�hoz, �k�lbe szor�totta kez�t felemelte, �s egy �ri�si �t�ssel orrba v�gta a meglepett Dracot.
A fi� szinte fel sem ocs�dott, el volt foglalva a l�tv�nnyal, ahogy megl�tta a l�nyt k�zel�teni. Arra gondolt, hogy olyan, mint egy bossz��ll� angyal. Mikor mag�hoz t�rt, benne is fell�ngolt a d�h, ami elbor�totta elm�j�t. Fej�ben apja intelmei sz�laltak meg. Nem engedhette, hogy egy s�rv�rû foltot ejtsen a h�rnev�n, �s ami m�g rosszabb megal�zza mindenki elõtt. �gy azonnal cselekv�sre sz�nta el mag�t.
- Ez rossz d�nt�s volt- mondta a fi� v�rzõ orral �s elõkapta a p�lc�j�t.
Percekig csak egym�st �tkozt�k. H�r�t�sok, m�sok sz�m�ra ismeretlen �tkok, ki�lt�sok. Szinte forr a levegõ a k�t p�rbajoz� k�z�tt, aki egyenlõ erejûnek mutatkoztak. Elsz�ntan n�ztek egym�s szem�be. Mindegyik tekintetben a gyûl�let t�ze l�ngolt, ami cseppet sem volt hajland� kialudni. Megszûnt minden k�r�l�tt�k, csak egym�sr�l vettek tudom�st. Nem vett�k �szre, hogy a csoportb�l mindenki õket n�zi, s azt sem, hogy valaki egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�l hozz�juk.
A folyos�n megjelent lobog� fekete tal�rban, mogorva arckifejez�ssel Piton professzor, a Mardek�r h�zvezetõ tan�ra. Arca komor volt �s alig p�r hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy kit�rj�n ak�r a sok �ve szunnyad� vulk�n.
A folyos�ra kisereglett az �sszes di�k, �s megfesz�tett figyelemmel k�s�rt�k a jelenetet, persze a legkisebb beavatkoz�st is mellõzve. Mivel, Draco h�ttal �llt �s nem is figyelmeztett�k r�, nem vette �szre a v�szesen k�zeledõ professzort, �s elki�ltotta mag�t:
- Neut vulus!
Hermione nem tudott kit�rni az �tok elõl, ami a v�ll�t tal�lta el. Õr�lt f�jdalom has�tott bele eg�sz test�be, felsik�tott, elejtette a p�lc�j�t, �s a f�ldre rogyott. L�t�sa elhom�lyosodott, s szeme k�nnybe l�badt. Remegõ kezekkel ny�lt a v�ll�hoz, ahol egy m�ly seb t�tongott, amibõl patakban folyt a v�r. A b�borv�r�s sz�nû folyad�kot l�tva arca hal�l s�padt lett. Nagyon is j�l tudta, hogy ez fekete m�gia. Feln�zett, s megpr�b�lta szem�vel megkeresni Dracot, b�r fogalma sem volt, hogy mi�rt.
- EL�G!!- �v�lt�tte Piton- Befejezni azonnal! Mit k�pzelnek maguk? 50 pont a Griffend�ltõl, �s… -itt tartott egy kis sz�netet – 50 pont a Mardek�rt�l - a csoport, akik tisztes t�volb�l figyelt�k az esem�nyeket, egy emberk�nt h�rd�ltek fel - Csal�dtam mag�ban Malfoy. Miss Cruel k�rem, k�s�rje fel õket a gyeng�lkedõre, majd az igazgat� irod�j�ba!
- Igen tan�r �r- l�pett ki egy alacsony, v�r�s haj� l�ny a t�megbõl. Odament Hermion�hoz �s felseg�tette.
Majd elindultak a gyeng�lkedõ fel�. Hermione, hogy el�ll�tsa a v�rz�st, egy ruhadarabot tett a sebre, amit Nyssa var�zsolt elõ neki. A l�ny a k�nnyeivel k�zd�tt, de makacss�ga nem engedte, hogy b�rmit is mutasson az ellens�g fel�. Nem akart gyeng�nek l�tszani.
- M�r megint mibe keveredt�l Malfoy? M�g el sem kezdõd�tt a tan�v �s m�ris k�t balh� – mondta a l�ny g�nyosan.
- Ne avatkozz bele Cruel! - sziszegte a fi�.
- De m�g mennyire, hogy beleavatkozom! Levontak miattad 50 pontot a h�zunkt�l �s r�ad�sul Piton. Szerintem m�g soha se vont le egy pontot sem a saj�t h�z�t�l. Fõleg nem a kis kedvence miatt. Ejnye Draco fekete m�gi�t haszn�lni a suliban, h�t ehhez kell b�tors�g. Azt hiszed ap�d majd megment a kicsap�st�l?
- Kuss legyen!
- K�l�nben mi lesz? Velem is �gy elb�nsz, mint Hermion�val?
Draco d�h�sen n�zett a l�nyra, de nem sz�lt egy sz�t sem. Most elõsz�r �rzett bûntudatot, sz�gyellte, amit tett, �s tudta, hib�t k�vetett el, ami�rt s�lyos k�vetkezm�nyekkel fizethet. Gy�v�nak �rezte mag�t, �s ahogy a szenvedõ Hermion�ra n�zett, megfogadta, soha t�bbet nem okoz ilyen f�jdalmat �rtatlan embernek. J� lehet, hogy a l�ny sem volt �ppen �rtatlan, de m�gsem kell egy orrba v�g�st egy hal�los sebes�l�s okoz�s�val megtorolni.
- Hermione j�l vagy?- k�rdezte a l�ny
- Igen Nyssa, lesz�m�tva, hogy ez a barom is itt van – mondta f�jdalomt�l eltorzult arccal, a k�vetkezõ pillanatban pedig el�jult.
Nyssa nem b�rta elkapni, s a t�r�keny test eleg�nsan a f�ldre rogyott. Draco sz�v�be belehas�tott a f�jdalom, amikor meghallotta a l�ny fej�nek koppan�s�t a kem�ny m�rv�nypadl�n.
- Malfoy seg�ts bevinni!- sz�lt r� Nyssa Dracora
Draco egy sz� n�lk�l az �l�be vette a l�nyt, �s �vatosan bevitte a gyeng�lkedõ ajtaj�n. A l�ny karjai ernyedten l�gtak, arca hal�ls�padt, sz�ja pedig k�kes sz�nû lett. A fi� is egyre rosszabbul �rezte mag�t Hermione �llapot�t l�tva.
- J�zus �risten, veletek meg mi t�rt�nt?- k�rdezte a javasasszony, elk�pedve a v�rfoltokkal tark�tott Draco �s Hermione l�tva.
- Hossz� t�rt�net Madam Pomfrey – s�hajtott Nyssa.
Draco sz�tlanul tette a l�nyt a vizsg�l� asztalra, s hagyta, hogy a javasasszony arr�bb l�kje az �tb�l �s az eszm�letlen Hermion�hoz rohanjon. Forgott k�r�l�tte a vil�g. Bûntudta, amirõl eddig nem is tudta, hogy l�tezik, belemart a lelk�be. N�ma �g�retet tett mag�nak. Let�r�lte a v�rt az orr�r�l, majd csendesen figyelte Hermion�t.
F�lt, elõsz�r �lt�ben, a tettei k�vetkezm�nyeitõl. Mag�ban im�dkozni kezdett, hogy a l�nynak semmi baja ne legyen. Legsz�vesebben saj�t maga �bresztgette volna Hermion�t. Fogalma sem volt mi�rt �rezte ezt, hiszen a l�ny minden egyes von�s�t megveti sz�rmaz�sa miatt. Mi�rt? … Bel�l fel�v�lt�tt, ak�r egy farkas az irigyen s�rgul� holdra egy t�li �jszak�n.

„ A zord sz�l z�g,
Diderget a fagy.
K�sõ van, aludj,
Hagyd a k�nokat.
A cs�csot Keleten
Hajnal festi be fenn
S a friss mad�rsereg
M�r f�tty�get.

F�ny-bor�tott
�g boltja al�
Megszomor�tott
Dalom ny�gve sz�ll:
Az �j f�l�be cseng,
S�r tõle a nap;
A vad sz�l õrj�ngve tombol
S a vihar sz�rnyra kap.
Mint sz�rny, kit rejt a felleg:
�v�lt k�nom.
Az �j ut�n esengek,
Az �jt h�vom.
H�ttal fordulok keletnek,
Hol �r�m �rja reszket,
Mert f�nykarm�val az �g
Agyamba t�p.”
(William Blake: Õr�lt Dal)