Ezen a reggelen Draco nyugtalanul �bredt. Milli�nyi dolog kavargott a fej�ben �s nem tudott rendet tenni gondolatai �s �rz�si k�z�tt. Minden hihetetlen�l gyorsan t�rt�nt. �jra Londonba ker�lt, megtudta, hogy apa lesz, �s m�g a sz�lei is megjelentek. Ez t�bb volt, mint egy egyszerû v�letlen, �s t�l soknak �rezte mindezt egyszerre. De mit lehet tenni az �let, n�ha megmagyar�zhatatlan dolgokat hoz mag�val, �s a legkev�sb� sem kisz�m�that�.
Dracot nem csup�n ezek a gondok nyugtalan�tott�k, hanem a hamarosan kit�rõ h�bor� is. Nem saj�t maga miatt agg�dott, hanem a szeretteit f�ltette. M�r �r�k �ta a plafont k�mlelte, de semmivel sem tudta kiverni a fej�bõl a k�nz� �lomk�peket, amik nem hagytak neki nyugalmat, �s nem szabadulhatott tõl�k egy percre sem.
Az �lom l�nyeg�ben Hermione hal�l�r�l sz�lt, ami megr�m�tette õt. Draco f�ltette õt, fõleg most, hogy hamarosan elsõ gyermek�knek ad majd �letet. De pr�b�lt megnyugodni, �s abban a hitben ringatni mag�t, hogy nem lesz semmi baj, sz�p �s j� lesz minden. B�r ilyet h�bor� elõtt hi�ba mondott vagy gondolt, mert egy �tk�zettõl sem lesz semmi jobb ink�bb csak rosszabb. K�ts�g k�v�l m�s megold�st �gysem v�laszthattak a b�ke kiv�v�s�ra, mert a s�t�t oldal mindenre hajland� lett volna, csak egyezs�get k�tni nem.
„Olyan b�k�sen alszik”- fordult a l�ny fel� �s elmosolyodott. Mindig ilyen b�k�snek akarta l�tni kedves�t, a legkisebb szomor�s�g jele n�lk�l. Majd gondolt egyet, felkelt, fel�t�z�tt �s csendben kisurrant a szob�b�l. �gy gondolta, most a legjobb, amit tehet az az, hogy kiszellõzteti a fej�t �s megpr�b�l nem gondolni semmire. Vagyis ink�bb csak Hermion�ra �s a sz�letendõ kicsire.


***



Nyolc �ra t�jt Hermione mozgol�dni kezdett, majd kinyitotta szem�t. Az oldalra fordult, de kedves�t m�r nem tal�lta maga mellett. Hirtelen valami rossz �rz�s ker�tette a hatalm�ba, de gyorsan elhessegette. Ny�jt�zott egyet, majd �lt�zk�dni kezdett, azut�n elindult reggelizni. A konyh�ban Ashleyn -Harry feles�g�n- k�v�l senkit sem tal�lt. Ashley szomor�an meredt maga el�, de amikor Hermione bel�pett, a boldogs�g �larc�t �lt�tte mag�ra.
Hermione r�gt�n �szrevette, hogy az �r�m csak tettet�s. B�r nem ismerte olyan j�l Ashleyt, de sejtette, mi is f�jhat neki olyan nagyon. M�r lassan k�t �ve voltak h�zasok Harryvel, de m�g nem sz�lette kisbab�juk. Most pedig, hogy t�bb gyermek �rkez�s�t is bejelentett�k, egyre nagyobb szomor�s�g ker�tette a hatalm�ba, de nem csak ez volt az egyetlen dolog, ami �rzett. M�rhetetlen nagy f�lt�kenys�g, ami miatt gyûl�lte saj�t mag�t, de nem tehetett ellene semmit. Igazs�gtalannak �rzete az �letet. Pr�b�lta mindezt a boldogs�g maszkja m�g� rejteni t�bb-kevesebb sikerrel.
- J� reggelt!- k�sz�nt Hermione.
- Neked is - mosolyodott el halv�nyan a l�ny- K�rsz valamit enni?
- K�sz�n�m nem.
Ashley fel�llt �s egy t�lc�t vett a kez�be.
- Azt hova viszed?- k�v�ncsiskodott Hermione.
- Mr Malfoynak.
Hermione gondolt egyet, majd �gy sz�lt:
- Bevihetem �n neki?
- V�g�l is m�rt ne.
A l�ny mosolyogva elvette a t�lc�t, majd elindult a pince fel�. Vigy�znia kellett, mert a l�pcsõ el�g cs�sz�s volt, �s a megvil�g�t�s sem volt �ppen t�k�letes. Az ajt�n�l �ll� õr�k egyetlen sz� n�lk�l utat engedtek neki.
Bent n�h�ny gyertya l�ngja vil�g�tott csup�n. Lucius elm�l�zva �lt az asztal�n�l, majd amikor Hermione letette a t�lc�t, felemelte a fej�t �s a l�ny szem�be n�zett. R�gt�n megismerte az egykori griffend�lest, b�r sokat v�ltozott az �vek hossz� sora alatt.
- �dv�zl�m Miss Granger a szer�ny cell�mban!
- J� napot Mr Malfoy! Hogy van?
- A k�r�lm�nyekhez k�pest azt kell, hogy mondjam csod�san. Hallom siker�lt elcs�b�tania a fiamat- mondta g�nyosan.
- �n ink�bb ford�tva mondan�m ezt, de meg kell, hogy jegyezzem k�z�s megegyez�ssel lett�nk jegyesek.
- Volt mivel k�nyszer�tenie Dracot.
- Nem is tudta, amikor megk�rte a kezemet, hogy gyereket v�rok- v�gott vissza Hermione.- Tegnap mondtam el neki.
- Akkor a feles�gem honnan tudta?- spekul�lt Lucius.
- Arr�l nekem fogalmam sincs.
- �lj�n le, k�rem!
Hermione le�lt, b�r p�r pillanattal ezelõtt legsz�vesebben kiment volna az ajt�n. Leendõ ap�sa v�gigsim�totta enyh�n borost�s arc�t �s elgondolkod� arcot v�gott.
- Mi�ta vannak egy�tt?- k�rdezte n�mi hallgat�s ut�n.
- T�bb mint egy h�napja.
Lucius valami morg�shoz hasonl� hanggal fejezte ki a v�lem�ny�t �s megcs�v�lta a fej�t.
- Nem t�l korai m�g a csal�dalap�t�s?- k�rdezte komoly arccal.
- Draco szerint nem.
- Ezt mindj�rt gondoltam. Tudja Draco h�res arr�l, hogy bizonyos k�rd�sekben hirtelen d�nt, �s nem m�rlegeli alaposan az esetleges k�vetkezm�nyeket. N�ha elveszti a j�zan esz�t. De most �n ink�bb az �n v�lem�ny�re lenn�k k�v�ncsi.
- Az igazat megvallva �n egy kicsit korainak tartom - mondta Hermione.
- Legal�bb az egyikõj�knek van n�mi s�tnival�ja- s�hajtott Lucius �s elõre hajolt- Egy valamit �g�rjen meg nekem Miss Granger, ne hagyja, hogy az unok�mnak is olyan �lete legyen, mint Draconak.
Ezen a ponton Hermione v�gk�pp nem tudta, hogy az idõsebbik Malfoy ugyanaz a szem�ly-e, aki g�tl�stalanul gyilkolt �s emberek sz�zait k�nozta hal�lra.
- Elismeri az unok�j�t?- bukott ki �nk�ntelen�l a k�rd�s a l�ny sz�j�n.
- Lenne m�s v�laszt�som?- t�rta sz�t a karj�t Lucius, mintha olyan k�zenfekvõ lenne, amit most �ll�t, �s egyezne az �sszes elv�vel, ami az eddigi �let�t meghat�rozta- Tudja, nem akarom elvesz�teni a csal�dom. Lehet ez mind meglepõnek hangzik, de az igazs�g ez. Nagyon j�l tudja, hogy nem vagyok egy �rz�keny l�lek, de az sem lehetne r�m mondani, hogy teljesen �rz�ketlen vagyok.
Mikor ezeket a szavakat mondta, belen�zett annak a nõnek a szembe, akit eddig sz�rmaz�sa miatt el�t�lt �s megb�lyegzett. �let�ben most volt igaz�n õszinte egy m�sik embert�rs�hoz, aki r�ad�sul m�g csak aranyv�rû sem volt. A l�ny megd�bbenve n�zte a f�radtan csillog�, õszinte sz�rke szemeket.
- Lehet, hogy f�lreismertem Mr Malfoy.
- Nem hinn�m - mondta halkan- Csup�n megl�tott valami m�st is bennem. Legal�bb is �n erre tudok csak gondolni. Ugyanaz a hal�lfal� vagyok, aki eddig is. Nem mondom, hogy nem vetem meg t�bb� a magafajta m�gusokat.
- De �n is k�pes lenne megv�ltozni- �rvelt Hermione- Ugyan �gy, ahogy Draco is k�pes volt r�.
- Igen… Draconak volt hozz� b�tors�ga, hogy v�ltoztasson- sz�lt f�radtan Lucius.
- �nnek tal�n nincs?- k�rdezte Hermione m�r sokkal b�trabban.
- K�sõ m�r v�ltoztatni.
- Sosincs k�sõ.
- �veken �t k�vettem vakon a csal�dom akarat�t �s eszm�it vittem tov�bb a „nemes eszm�ket”, szolg�ltam a s�t�t oldalt, halfal� lettem, meg�ltem annyi embert, hogy magam sem tudom pontosan mennyit. K�zt�k volt bûn�s �s �rtatlan. M�g ha ott is hagyn�m a hal�lfal�kat, akkor sem lenn�k szabad, mert ezzel a m�lttal helyet b�reltem magamnak az Azkabanban- mondta Lucius.
- De azt mondta, hogy csak szolg�lta. Akkor ezek szerint m�r nem?
- Hmm tulajdonk�ppen sosem szolg�ltam sz�vvel l�lekkel a s�t�t oldalt. Csak egyetlen egy okb�l, ha m�r okot keres�nk: a hatalom. M�s nem fontos �s az eszk�z�k sem, amikkel megszerezheti az ember. Ha a S�t�t Nagy�r nem adott volna nekem, korl�tlan hatalmat �s szabad int�zked�si jogot, soha nem szolg�ltam volna…-tartott egy kis sz�netet, majd folytatta- M�r belef�radtam a harcba, ami m�r r�g nem az �n harcom, hanem egy f�reg�, aki r�ad�sul m�g csak nem is tartozik az aranyv�rûek k�z�. Nem szabadott volna engedni, hogy ekkora hatalmat kapjon.
- Mit fog tenni most? Megvan a lehetõs�g, hogy elhagyja �r�kre.
- Lehet, hogy most j�tt el az ideje. Ha nem is tudok most teljesen elszakadni tõle- itt a karj�n l�võ jegyhez ny�lt �nk�ntelen�l- De nyugodt sz�vvel keresztbe tehetek neki- mondta cinkos mosollyal.
Hermione felnevetett majd egy b�tor�t� mosolyt k�ld�tt Lucius fel�, aki gondolkoz�s n�lk�l viszonozta a gesztust. Azt�n folytatt�k a besz�lget�st, de m�r egy eg�szen m�s t�m�r�l. Lucius, m�g ha nem is vallotta volna be ny�ltan, megkedvelte Hermion�t, �s m�r kezdte �rteni, mi�rt is szereti a fia. Persze tudta, hogy sok idõnek kell eltelnie, hogy a sz�rmaz�s ne sz�m�tson neki annyira, mint most.
Nem volt õ teljesen gonosz ember, tudta, hogy csak egy hajsz�l v�lasztja el att�l, hogy elvesz�tse az igaz�n fontos dolgokat, amik tulajdonk�ppen az �lete �rtelm�t voltak hivatottak k�pviselni. Tudta, hogy most j�l kell d�ntenie, mivel csak �gy maradhat �letben.
M�g mindig nem volt k�pes elhinni, hogy saj�t feles�ge jutatta a Rend kez�re, sõt az meg v�gk�pp led�bbentette, Narcissa soha nem �llt a s�t�t oldalon. Mag�ban nevetett, amikor elk�pzelte, hogy apja �ltal gondosan kiv�lasztott feles�g egy k�gy�, amit a sz�v�k�n melengetettek. Be kellett, hogy ismerje Narcissa m�g n�la is nagyobb mardek�ros volt.


***



Ek�zben a mi s�rk�nyunk, azaz Draco �ppen a kertben s�t�lgatott. Unottan �s gondterhelten �lt le az egyik padra, majd a kez�be temette az arc�t. Egyszer csak valaki meg�rintette a v�ll�t, amitõl Draco megrezd�lt �s felemelte a fej�t.
- Szervusz fiam- mondta mosolyogva Narcissa.
- Szia anya.
- Kor�n kelt�l.
- Te is- mondta Draco.
- Rossz szok�s… Valami b�nt?
- Tulajdonk�ppen igen.
- Mondd el!- mondta szel�den Narcissa.
- A h�bor�.
- Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy minden rendben lesz, �s nem t�rt�nik semmit rossz… �n is nagyon agg�dom �s f�ltetek t�ged, ap�dat �s persze Hermion�t is- mondta Narcissa.
- Anya, hogy siker�lt tõrbe csalnod ap�t?- k�rdezte �rdeklõdve Draco, mert ink�bb el akarta terelni a h�bor�r�l a sz�t.
- Nem volt az olyan neh�z r�venni ap�dat, hogy mondja el, hov� megy. Term�szetesen nem szabad akarat�b�l �rulta el. Perselus pedig volt olyan sz�ves �s seg�tette ide hozni.
- �s hogyan fogod r�venni, hogy t�rjen j� �tra?
- R�j�n majd mag�t�l is hova tartozik – nevette el mag�t Narcissa.
- �n ebben nem vagyok olyan biztos - mondta Draco k�telkedõen.
- K�t v�laszt�sa van. De egyik sem vezet Voldemorthoz.
- �s mi az a kettõ?
- Vagy harcol a mi oldalunkon vagy ir�ny Azkaban.
- Szerinted csak �gy meg�szhatja a b�rt�nt?- k�rdezte Draco.
- Van egy kis felt�tele, hogy a mi oldalunkra �lljon - mondta Narcissa- De most ink�bb keress�k meg Hermion�t.
- J� rendben.
Azzal mind a ketten bementek a h�zba. Hermione m�r a nappaliban volt �s �ppen Ginnyvel besz�lgetett, akinek f�lig �rt a sz�ja a boldogs�gt�l.
- Hermione- sz�lt Draco.
- Megbocs�tasz Ginny egy pillanatra?
- Persze, menj csak nyugodtan- mosolygott a l�ny.
Hermione fel�llt �s k�zelebb ment.
- Nagyon �r�l�k, hogy megismerhetem. Hermione Granger vagyok.
- �n is nagyon �r�l�k. Narcissa Malfoy vagyok. De h�vj csak nyugodta Narciss�nak.
- Rendben Narcissa.
- Draco nem baj, ha elrabolom a menyasszonyodat egy kicsit?
- Dehogy baj- nevetett Draco- De k�rem majd vissza.
Narcissa pedig csak mosolygott, majd Hermion�t az emelet fel� invit�lta.


***


K�sõ d�lut�n fele j�rt az idõ, amikor Draco a nappaliban pr�b�lta elfoglalni mag�t. M�r nagyon unta, hogy egyed�l kel lennie, mert a kis t�rsas�g, ahova Ginny csatlakozott, vid�man diskur�lt az emeleten. �s a szõkes�g biztosra vette, hogy a t�ma az õ kisgyermekkora.
- �h h�t itt lopod a napot Malfoy- mondta Harry, aki �ppen most l�pett be Ron t�rsas�g�ban.
- Ha lenne feladatom nem itt lenn�k- mondta Draco.
- �rd�g�d van, mert �ppen az�rt j�tt�nk, mert feladatod lesz- sz�lt Ron.
- J�.
- Meg sem k�rdezed, hogy mi?
- Mi lesz a feladat?- k�rdezte f�radtan Draco.
- Ap�d szerint a Garner csal�d lesz a k�vetkezõ c�lpont.
- Az ap�m szerint?
- Igen, nem is kellett semmi var�zslat, hogy kiszedj�k belõle.
Draco furcs�n n�zett r�juk. Nem tudta elk�pzelni, hogy az apja ilyen gyorsan kiadta az inform�ci�kat, r�ad�sul saj�t mag�t�l.
- �s szerintetek igazat mond?- k�rdezte Draco.
- Ha hinn�nk neki, akkor nem t�ged k�lden�nk - mondta Ron.
- Sz�val innen f�j a sz�l? Ink�bb �n vigyem v�s�rra a bõr�m helyettetek - mondta Draco nevetve.
- Ami az illeti igen.
- Meg egy�bk�nt is lenne veled egy kis elsz�molnival�nk- sz�lt Harry fenyegetõen.
- Akkor add elõ! - mondta g�nyosan Draco.
- Ha egyszer is b�ntani mered Hermion�t, akkor vel�nk gyûlik meg a bajod.
Draco k�zelebb ment a k�t fi�hoz �s k�zvetlen k�zelrõl mondta a k�vetkezõket.
- J�l jegyezz�tek meg. Szeretem Hermion�t, m�g az �letemn�l is jobban �s soha nem b�ntan�m. Vil�gos voltam?
Harrynek �s Ronnal v�g�l is be kellett l�tnia, hogy a szõkes�g nem viccel. P�r pillanattal k�sõbb Hermione is lej�tt a nappaliba, ahol h�rom v�szj�sl� tekintetû fi�t tal�lt.
- M�r megint veszekedtetek?- k�rdezte gyanakodva.
- Mi? Ugyan hova gondolsz dr�g�m? Csak azt besz�lt�k meg, hogy mikor lesz a bevet�s.
- �s mikor lesz?
- H�t… ��…
- Ma este -seg�tette ki Ron.
- Mind a h�rman mentek?
- Igen- sietett a v�lasszal Draco- De most menj�nk - mondta, �s karon fogta a kedves�t, majd a p�ros hamar elhagyta a terepet. Mikor m�r hall�t�vols�gon k�v�l voltak, Ron m�rgesen megsz�lalt:
- Hogy mekkora g�r�ny ez a Malfoy!
- Most mi is mehet�nk, nehogy balh� legyen.


***


Bes�t�tedett. Hermione a h�l�szob�ban �ppen lefekv�shez k�sz�lõd�tt, Draco pedig a bevet�shez. �ppen akkor j�tt ki a f�rdõszob�b�l teljes harc d�szben. Hermione nem �llhatta meg nevet�s n�lk�l, amikor megl�tta kedvese fej�n a kendõt, ami nem �llt neki �ppen rosszul, de az�rt m�gsem volt szokv�nyos viselet, fõk�nt a var�zsl�k k�r�ben. A szõke herceg, egy fekete, bõr over�lban fesz�tett ( szerzõ: kb. �gy n�zett ki, mint egy pasi M�trixb�l �s egy rapper kever�ke) �s nem tudta, hogy mi is lehet olyan mulats�gos.
- El�ruln�d mi�rt vagy ilyen j� kedvû?
- Mi az ott a fejeden?
Draco felvonta a szem�ld�k�t, �s furcs�n n�zett kedves�re.
- Egy kendõ- mondta nemes egyszerûs�ggel.
- Minek van az a fejeden?
- Mert szõke hajjal �ldott meg az �g �s nem akarok vil�g�tani a s�t�tben.
- Akkor mi�rt nem haszn�lsz valami var�zslatot, amitõl a hajad elnyeli a f�nysugarakat, �s nem veri vissza?
- Mert att�l zs�rosodik a hajam - mondta �rtatlanul.
- Jajjjj- mondta Hermione - Ez olyan….
- Milyen?
- Hagyjuk - mondta Hermione, majd k�zelebb ment Dracohoz �s megcs�kolta - Vigy�zz magadra �des �s lehetõleg siess haza!
- �g�rem amilyen hamar csak lehet itthon leszek.
Draco egy ellen�llhatatlan mosolyt k�ld�tt Hermione fel�, majd mielõtt kiment volna szob�b�l �jra meg�lelte �s szenved�lyesen megcs�kolta.
Mikor lement az elõt�rbe, m�r t�bben is v�rt�k. N�v szerint: Piton, Harry, Ron, Leslie �s Tristen. A t�bbiek egy kicsit megmosolyogt�k a szõkes�get. Leslie �ppen mondani akart valamit, de Draco megelõzte.
- Meg ne merj sz�lalni!- mondta v�szj�sl� hangon.
- Meg sem akartam sz�lalni.
- Helyes.
- Akkor indulhatunk?- k�rdezte Piton.
- Igen.
A kis csapat ekkor kil�pett a h�z el�. Piton elmondta, hova is mennek, majd hoppan�ltak. Egy kis mell�kutc�ba �rkeztek meg, ahol k�zel s t�vol korom s�t�t volt. Draco alaposan k�r�ln�zett, majd megl�tta keresendõ h�zat, amit magas s�v�ny szeg�lyezte, nehogy avatatlan szemeknek is l�that� legyen.
A k�rny�k teljesen kihalt volt, csak p�r utcai l�mpa �gett. Piton intett nekik, hogy k�vess�k. A kis csapat lassan lopakodva k�zel�tette meg a h�zat, aminek h�ts� bej�rata a k�zeli sûrû boz�tos r�szre n�zett, de ott m�r s�v�ny nem v�dte. Az oltalmaz� sûrû n�v�nyzet kitûnõ b�v�helynek l�tszott, am�g az akci� nem veszi kezdet�t.
Õsz l�v�n az esti levegõ m�r hûv�s �s k�d�s volt. A csapat m�r vagy egy �r�t fagyoskodott a rejtekhelyen. Draconak nagyon rossz �rz�se t�madt hirtelen. Valami itt nem stimmelt, semmi mozg�s �s nagyon nagy csend. Gondolt egyet �s elõvette a p�lc�j�t. Mormolt valamif�le var�zsig�t, majd a h�z tervrajza jelent meg elõtte.
- Mi az �rd�g�t csin�lsz? - k�rdezte Harry.
- �letjeleket keresek - mondta Draco, mikor jobban r�n�zett a tervrajzra, a v�r is megfagyott az ereiben- Hol van Piton?- k�rdezte fojtott hangon.
- Azt mondta, k�r�l n�z �s…
- Itt vagyok- v�laszolt a professzor.
- Professzor a…
- Igen �n is �szre vettem. Be kell menn�nk. Malfoy, Potter �s Weasley maguk mennek be elsõnek.
- De...
- Egy sz�t se Weasley. Azt teszik, amit mondok. Nem tûr�m, hogy ember�letek menjenek r�, mert nem b�rnak egy�tt dolgozni.
- �rtett�k.
- Akkor menjenek!
Mind a h�rman lassan elindultak a h�z h�ts� bej�rat fel�, majd p�lc�ikkal a kez�kben k�szen �lltak az esetleges t�mad�sokra. Draco erõsen koncentr�lt. Az ajt� lassan kiny�l�dott semmif�le zaj n�lk�l. A fi� megelõzve k�t t�rs�t elindult befel�. Sz�ve hevesen vert �s fogalma sem volt r�la mit fog bent tal�lni, de abban biztos volt, hogy semmi j�ra nem sz�m�that.
Egy fuvallat haladt �t a h�zon. „Biztos Piton�k j�ttek be elõl”- gondolta. Majd valami k�l�n�s szag csapta meg az orr�t. �mely�tõ v�rszag ter�tette be az eg�sz h�zat. Draco erõt vett mag�n �s bel�pett a nappaliba. Ott bent a legsz�rnyûbb l�tv�ny t�rult a szeme el�, amit kintrõl m�g csak nem is sejtett.
A f�ld�n a halott Garner csal�d tagjai fek�dtek. A f�rfi test�n k�nz�s nyomai l�tszottak, de nem a var�zslatokhoz hasonl� jelek voltak ezek. Hi�nyzott egy-k�t ujja, szeme bev�rzett �s egy hossz� m�ly v�g�s �ktelenkedett a nyak�n, amibõl m�g most is sziv�rgott a v�r. Mellkas�ba egy fekete pentagramm volt belekarcolva. Draco ebbõl arra k�vetkeztetett, hogy druid�k is voltak a hal�lfal�kkal.
Hiszen hi�ba vallatt�k Mr Garnert, nem volt mit elmondania, mert nem tudott semmit a Rendrõl. Egyetlen egy hib�ja az volt csup�n az volt, hogy a M�gia�gyi Miniszt�riumban dolgozott, el�g felelõs beoszt�sban �s hal�lfal�kat �t�l el.
Draco szeme tov�bb siklott a szob�ban, majd megl�tta a f�rfi feles�g�t, aki �veges tekintettel meredt a semmibe. Az asszony r�m�lt, seg�lyk�rõ arca �s a kez�ben szorongatott apr�cska pokr�ccsom� l�tv�nya m�r sok volt.
A gyermek �s az anyja nem tehettek semmirõl, de nem kegyelmeztek neki. Draco k�zelebb ment �s megn�zte, hogy �l-e m�g a baba. Hideg kezekkel �rintette meg a cs�pps�get. Az kis elk�k�lt arcocska l�tv�nya a sz�v�be markolt. M�r nem volt rem�ny õ is ugyanolyan halott volt, mint a sz�lei. K�ts�gbees�s lett �rr� Dracon, �s egy fagyos k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.
M�rhetetlen d�h foga el. �jra a semmibe meredõ tekintetbe n�zett, s m�r tudta ez a sz�rnyûs�g �lete v�g�ig k�s�rteni fogja. De a borzalmaknak m�g nem volt v�ge. A szemk�zti falon hatalmas v�rfolt �ktelenkedett �s lent a f�ld�n egy fejs�r�lt fi� holteste hevert v�rbe fagyva. Alig lehette 12 �vesn�l t�bb. A fi� test�n t�bb z�z�d�s �s v�ral�fut�s l�tszott, de a kez�ben ott volt a p�lca, amivel a sz�leit, a testv�r�t �s mag�t pr�b�lta v�deni. Hasztalanul, nem volt el�g ereje. Lelketlen gazemberek, gyerekeket �s nõket irtani enn�l sz�rnyûbb tettet el sem lehet k�pzelni.
A nappaliba bel�põk is d�bbenten n�zt�k a l�tv�nyt. Holt feh�rek voltak mindah�nyan �s olyan tehetetlen d�h j�rta �t mindannyiuk sz�v�t, amit alig lehet kord�ban tartani.
- Elk�s�nk- mondta Draco halkan - M�r vagy h�rom �r�ja halottak.
- Felmegyek az emeletre -mondta Tristen, de semmi v�laszra vagy reakci�ra nem sz�m�tott. Most min�l t�volabb szeretett volna lenni a nappalit�l.
M�r vagy egy �r�ja �lltak t�tlen�l a holttestek mellett, kiv�ve Pitont, aki �ppen �zenetet k�ld�tt a Garner csal�ddal kapcsolatban.
- Istenem - mondta Harry
- Ennek nem �gy kellett volna t�rt�nni - mondta Draco.
Azt�n Tristen l�pteit hallott�k meg.
- Nem mindenki veszett oda- mondta �s egy pityergõ kisl�nyt tartott a karj�ban, aki �gy k�r�lbel�l h�rom �ves lehetett- Elb�jt a szekr�nyben, �s mag�ra h�zta az apja l�thatatlann� t�võ k�p�nyeg�t.
A t�bbiek odamentek hozz�. A kisl�ny l�tsz�lag sokkhat�s alatt volt, �s pillanatnyilag nem fogott fel semmit a k�r�l�tte elhangzottakb�l. Erõsen csimpaszkodott Tristen nyak�ba �s a vil�g minden kincs��rt sem engedte volna el.
- Vidd ki gyorsan, nehogy megl�ssa mi t�rt�nt a csal�dj�val!- mondta Ron.
Draco utolj�ra v�gign�zett a szob�n, majd õ is elhagyta a h�zat. Kint m�r n�h�ny miniszt�riumi var�zsl� is csatlakozott hozz�juk, akik szint�n a Rendhez tartoztak. �ppen Piton besz�mol�j�t hallgatt�k. A csapat m�sik fele a k�zelben v�rt, amikor a professzor v�gzett odament hozz�juk.
- Most menjetek vissza, �s vigy�tek magatokkal a kisl�nyt is!
B�lint�ssal jelezt�k, hogy mindent meg�rtettek. P�r pillanattal k�sõbb m�r Black h�z elõtt �lltak. Bentrõl Jane �s Mrs Weasley j�ttek ki �s gyorsan betess�kelt�k õket. Nem k�rdeztek semmit.
- Le kellene fektetni a kicsit - mondta Mrs Weasley.
- De nem enged el!- mondta Tristen- Mi�ta kivettem a szekr�nybõl g�rcs�sen kapaszkodok bel�m.
- Akkor majd te is vele alszol - mondta Jane, majd k�zelebb l�pett �s megsimogatta a h�t�t - Szia kicsim ne f�lj semmitõl itt biztons�gban vagy.
A kisl�ny engedett a g�rcs�s szor�t�sb�l, de most sem lehetett leszedni Tristen nyak�b�l. Jane mosolyogva n�zett r�, a fi� meghat�dva n�zte a jelenetet �s valami megmagyar�zhatatlan dolgot �rzett a sz�ve t�j�k�n. Tulajdonk�ppen Tristen nem is b�nta, hogy nem „szabadult” meg a cs�pps�gtõl, ink�bb oltalmaz�an �t�lelte. Majd elindult Jane k�s�ret�ben az emeletre lefektetni a kis �rv�t.


***


Draco elsõ �tja a pinc�be vezetett. Nem tudta mi�rt megy most az apj�hoz, de azt �rezte, mindenk�ppen besz�lnie kell vele. Mikor bement Luciust az asztaln�l �lve tal�lta.
- Mi t�rt�nt?- k�rdezte.
- Meghaltak minden, egy h�rom �ves kisl�nyt kiv�ve- mondta Draco �s pr�b�lta megõrizni a higgadts�g�t.
- Az nem lehet- csapott az asztalra Lucius-, parancsba adtam, hogy nem �lhetnek meg nõket �s gyereket.
- Megv�ltozott a fel�ll�s- mondta g�nyosan Draco.
- Meg�l�m õket!- ki�ltotta Lucius d�h�sen.
Azt�n egy kis cs�nd �llt be a besz�lget�sbe, majd Draco megsz�lalt:
- Hogy akart�l te engem ilyenre k�nyszer�teni? Ilyen g�tl�stalan lelketlen gazemberek k�z�tt akartad a saj�t fiadat l�tni?
- Ink�bb l�ttam volna holtan?- emelte fel a hangj�t Lucius.
- Nem harcolok a s�t�t oldalon, m�gis �lek. Tudod mit l�ttam ma �jjel? A legsz�rnyûbb r�m�lmot, amit valaha l�ttam �s ez maga volt a kegyetlen val�s�g. Egy any�t l�ttam a kisfi�val a karjaiban holtan. V�deni pr�b�lta a kicsit, de nem hagyt�k �letben. De nincs m�g v�ge, k�nz�st�l meggy�t�rt apa ott fek�dt v�rbe fagyva a padl�n, akit a dr�ga bar�taid hagytak elv�rezni �s tal�n a saj�t csal�dja hal�l�t is v�gign�zett�k vele. A kisfia pr�b�lta megv�deni, aki m�g csak alig volt tizenk�t �ves, de õt is meg�lt�k. �s azt szereted volna, ha �n is gyerekek �s nõket �l�k meg? Soha nem tudn�k ilyen sz�rnyeteg lenni.
- J�, beismerem hib�ztam- ki�ltott Lucius, d�h�sen �s v�gre õszint�n - Azt hittem az lesz a legjobb, ha mellettem harcolsz, mert �gy meg tudlak v�deni, de arra nem gondoltam te is ezt akarod-e. Azt akartam, hogy biztons�gban legy�l. Nem akartam soha, vagy legal�bbis most nem akarom, hogy olyan legy�l, mint egy hal�lfal�. Sokat gondolkodtam, �s be kell, hogy valljam nem volt helyes, amit tettem. Bocs�ss meg!
Draco nem tudta mit mondjon, de tudta hogy v�gre �jra visszakapta az apj�t, aki szereti �s f�lti. Felkelt az asztalt�l- Lucius is k�vette a p�ld�j�t- odament az apj�hoz �s meg�lelte. Draco nyak�ban f�ggõ smaragdk�ves, s�rk�nyos med�l felizzott, szinte az eg�sz pinc�t megvil�g�tott a f�ny�vel. Lucius hirtelen a kez�hez kapott �s erõs f�jdalmat �rzett.
Gyorsan feltûrte az ing�t, majd megn�zte a jegyet, ami most ragyogni �s l�ktetni kezdett. Majd halv�nyodott �s egyre halv�nyabb lett, azt�n eltûnt. Apa �s fia d�bbenten n�ztek egym�sra, nem tudt�k mit t�rt�nt, de a s�t�t jegynek nyoma sem maradt. Csak �lltak ott egym�sra meredve, majd nevetve �s hihetetlen�l boldogan �lelt�k meg egym�st. Azt�n ny�lt az ajt� �s Dumbledore l�pett be rajta.
- J� est�t! Besz�lhetek �nnel Lucius?- k�rdezte- Ha lehet n�gyszemk�zt.
- Term�szetesen Albus.
- Majd holnap j�v�k - mondta Draco �s kiment az ajt�n.
A fi� m�g mindig hat�sa alatt volt az esem�nyeknek, most k�t �rz�s viaskodott egym�ssal a sz�v�ben a szomor�s�g �s a boldogs�g. Halkan bel�pett a szob�ba. Hermione aludt az agyban, de r�gt�n fel�bredt, amikor Draco l�pteit meghallotta.
- Mi�rt nem alszol?
- T�ged v�rtalak, de aludtam is- mondta Hermione �lmosan.- Mes�lj, mi volt?
- Most nincs hozz� erõm, �s nem is tudn�m elmes�lni.
- J� nem baj. Nem, musz�j elmondanod- mondta l�gyan.
- Hermione?
- Tess�k.
- �lelj meg! - mondta Draco szomor�an.
Hermione sz�vesen teljes�tette a k�r�st �s m�g egy puszival is megtoldotta. B�r nem tudta pontosan mi is t�rt�nt a bevet�sen, de az semmik�ppen sem valami elhanyagolhat� dolgot jelentett kedvese sz�m�ra.
- Annyira szeretlek! - suttogta a l�ny f�l�be.
- �n is szeretlek t�ged nagyon �s nagyon!
Draco most v�gre megnyugodott, de tudta, hogy annak az asszonynak a semmibe meredõ tekintete �r�kre k�s�rteni fogja. Mert ugyanazt l�tta �lmaiban is. Sz�ve szerint azonnal v�get vetett volna a h�bor�nak, de ehhez egyed�l t�l kev�s lett volna. A v�gsõ k�zdelem m�r nem volt olyan messze �s õ tudta ezt. M�r csak az volt a k�rd�s: Vajon el�g lesz-e a feh�r m�gusok ereje, hogy le tudja gyõzni a s�t�t oldalt?