A f�ny�z� selyemp�rna melegs�ge k�z�tt egy gy�ny�r� l�ny aludt. Az �lomvil�gba hangok vegy�ltek. Hermione r�snyire nyitott szemmel pislogott k�rbe. Szem�t m�g elhom�lyos�totta az �lmoss�g, de az �ra m�r f�l nyolcat mutatott. Fel�lt, �s maga al� gy�rte a halv�ny s�rga sz�n� p�rn�t, h�t�t az �gy v�g�nek vetette, �s megpr�b�lt nem leveg�t venni. Hallani akarta mi folyik odakint. Eddig m�g nem hallotta kiab�lni a Nagyurat.

Ap�d ellenszeg�lt a parancsomnak. – hallotta a dermeszt� megbotr�nkoz�st Voldemort hangj�ban.

?Ap�d?! Uramisten, ez Draco Malfoy! � is meg fog halni…?

Hermione apr� kez�t marokba szor�totta, arca s�r�sba hajlott a gondolatt�l, hogy egykori �vfolyamt�rsa is ugyanarra a sorsra jut, mint az id�sebb Malfoy. Tudta, hogy a csat�ban � maga v�gzett volna vele, de ez most nem sz�m�tott. Egyik�j�k sem �rdemelte meg ett�l a sz�rnyetegt�l a hal�lt. Att�l, akivel az �let �sszebilincselte. Elr�gta maga al�l a vastag takar�t, ahogy meghallotta Malfoy fiatal hangj�t.

- Ap�m nem �rdemelte volna meg, hogy egy s�rv�r� miatt haljon meg! – hallatszott Draco visszhangja a hatalmas hallon �t egyenesen a l�ny szob�j�ba.

Hermione ak�rmit is mondott Draco, kit�rta az els� nadr�got �s p�l�t a szekr�nyb�l, �s mez�tl�b az ajt� fel� sietett. Nem t�r�dve azzal, hogy hogy n�z ki, nem t�r�dve semmivel csak az keringett a gondolataiban, hogy el�rje a hallt, miel�tt Voldemort kimondja az Adava Kedavr�t.

Nagy siets�g�ben m�g a p�lc�j�t is a szob�j�ban hagyta, �gy hi�ba kutatott zseb�ben. Zih�lva �rkezett meg a f�ny�z� terembe. Legnagyobb meglepet�s�re, Malfoy �s a Nagy�r az asztaln�l �ltek �s egyik�k kez�ben sem tal�lt semmif�le t�mad� eszk�zt. A szapora leveg�v�telre mind a sz�ke, mind a fekete f�rfi felkapt�k fej�ket.

- Az emlegetett b�r�ny … - fintorodott el Malfoy.

Voldemort k�ld�tt fel� egy �toknak fel�r� pillant�st, amivel csendre intette, majd l�tva a l�ny f�lelemt�l remeg� k�lalakj�t, megsz�l�totta. Egyenesen a szem�be f�rta tekintet�t. L�tta minden gondolat�t, �s ez olyannyira felbosszantotta, hogy ink�bb felhagyott ezzel a m�velettel.

?Nem halhat meg. Ne �lje meg Dracot.

Semmit nem v�ltozott. Hossz�, ez�stsz�ke haj… j�l �ll neki, hogy megn�vesztette.

Elfelejtetted m�r azt az �jszak�t a Roxfortban, Draco?!

Ne gondolj ilyeneket!!! Most is hallja mag�ban. Nem szabad!?

Granger idegesen morzsolni kezdte ruh�j�nak als� fodr�t, tenyere v�szesen izzadni kezdett. T�rdei elgyeng�ltek a sz�ke l�tv�ny�t�l. Hi�ba is tagadott le ak�rmit Draco, azon az egyetlen �jszak�n egy�tt voltak. M�g miel�tt Dumbledore meghalt. Malfoy volt az el�rhetetlen, a b�lv�ny, m�g Ron a biztos. Csak egyetlen �jszaka volt, hiszen annyinak kellett lennie. Tudt�k, hogy nincs j�v�j�k, de �gy volt el�rhetetlen az el�rhetetlen.

Voldemort k�k szemei s�t�tt� v�ltak. Meg�tkozta volna az ifj� Malfoyt, de nem tette meg.

-Mi�rt j�tt�l le, Granger? – k�rdezte a Nagy�r.
- Hangokat hallottam. – felelte lebiggyesztett fejjel a sz�k�sbarna l�ny.
-Nem �rtem a logik�t. – hadon�szott kezeivel a h�h�r, ak�r egy eszel�s. – Csak az�rt megzavarod a besz�lget�semet Malfoy-jal, mert hangokat hallasz? – org�numa egyre magasabb� v�lt. – Takarodj a szob�dba, �s akkor j�ssz le a b�r�nddel egy�tt, ha sz�lok. Meg�rtetted?

Hermione b�lintott, de m�g elkapott egy pillant�st Draco-t�l. Voldemort �szrevette a fut� gesztust.

- Granger?! – sz�lt ut�na.
- Igen, Nagy�r? – szipogta a l�ny.
- K�rj bocs�natot Malfoy-t�l, ami�rt enged�ly n�lk�l a szem�be n�zt�l. – mutat�ujj�val az izmos fi�ra b�k�tt.
- Ne haragudjon Mr. Malfoy. – hajolt meg a l�ny, �s ezzel el�rte Draco-n�l, hogy � is felid�zze mag�ban a Roxfortos �veket. Hiszen ez volt a Nagy�r c�lja.

Draco k�hintett egyet, �s kez�vel a folyos� fel� mutatott.

- El van felejtve. Ha nem fordul el� t�bbet. – sz�lt rekedten Draco, �s most sajn�lta ezt a l�nyt.

Honnan is tudhatta volna, hogy a Nagy�r nem mindig ilyen vele?!

?Azok a feszes combok… hm… El kellene felejtenem, de nem megy. Akkoriban �ssze voltam zuhanva a mer�nyletek miatt… Vigaszra volt sz�ks�gem �s � megadta nekem. Milyen szenved�lyes volt… hm… De h�t csak egy s�rv�r� volt akkor is. �s miatta halt meg az ap�m. Gy�l�ln�m kell, pedig sajn�latra m�lt�… Egy�tt �lni a Nagy�rral…Vajon mi�rt?! Besz�lnem k�ne valahogy Granger-rel, de itt nem lehet.?

Voldemort egyre torzul� arccal hallgatta a Malfoy agy�n kereszt�l cik�z� gondolatokat. Ahogyan kereszt�l �radt rajta is a tengernyi szenved�ly, �rz�s ezekb�l az eml�kk�pekb�l, eg�szen f�radtnak �rezte mag�t. �gyelnie kellett r�, hogy ne ker�ts�k hatalm�ba haland� dolgok. Mint a szeretet.

K�k szeme vill�mokat sz�rt, ahogyan Draco feln�zett r�.

- Ne el�ttem fant�zi�lj, Malfoy! – parancsolta Voldemort �s hossz� ujjaival dobolni kezdett az antik asztalon. Mellett�k k�t k�gy�t �br�zol� kehely �llt. Draco nagyot kortyolt a saj�tj�b�l, amint r�j�tt, hogy az im�nt nem z�rta el kell�k�ppen az elm�j�t.
- Term�szetesen, nem. – motyogta zavartan, ez�st�s tincseit ide-oda csapta. – Ott tartottunk, hogy ap�m ez miatt halt meg. Nem �rtem az ok�t.
- Ha a Sors�ra k�v�nsz jutni, megosztom veled. Ha azt akarod, hogy �letben hagyjalak, elfelejted m�g az eml�k�t is Luciusnak. Felt�tlen odaad�st k�v�nok r�szetekr�l. Ha m�r a hal�lfal�imban sem b�zhatok meg, ha m�r ti sem teljes�titek a parancsaimat, meg�l�m mindet. Aki nekem szenteli az �let�t, az akarat�t, �s kord�ban tartja a benne lak� d�h�t �s szenved�lyt, �s csak a csat�kon a korcs n�peken �li ki, megkap mindent. �letet �s a hozz� val� �lvezeteket. Ha �rted, mire gondolok?!

Persze, hogy tudta mire gondol. Az olcs� loty�kra, akiket a hal�lfal� ?�sszej�vetelek? ut�n �gyba vihetnek. A k�nyszer h�zass�gokat, aminek az alapja a v�r tisztas�ga. Az �zes �teleket �s k�lf�ldi borokat, a legkiv�l�bb alkoholokat. Szolg�l�kat, hatalmas birtokot, vagyont. Ezt mind megkaphatj�k. T�bbet nem, de kevesebbet sem.

- �n �r�kk� szolg�lni foglak, Nagy�r. Sz�m�thatsz r�m, ugyan�gy ahogyan, a t�bbiekre is. Biztos�thatlak r�la, hogy nem fogunk ellen�llni a szavadnak. Ha nem tartozik r�nk, hogy mi�rt �lted meg ap�mat, elfogadom. – el�re hullott sz�ke haja a fejhajt�st�l.

- A hajad. – mutatott r� Voldemort a p�lc�val. – V�gasd le. T�l hossz�. Zavar�an hossz�.

Draco felkapta fej�t �s �rtetlenked� arcot v�gott, �m pr�b�lta min�l el�bb rendbe szedni von�sait. A haja volt a b�szkes�ge, a Malfoyok egy fontos jellemvon�sa. Fej�nek �ke olyan neki ak�r a c�mer a tal�rj�n, vagy a k�gy� a botja v�g�n…

- Igen is. – felelte elfojtott indulattal Draco.
- Helyes. �s most elmehetsz. Hossz� �tra k�sz�l�k, melynek siker�t m�lt�k�ppen szeretn�m meg�nnepelni miut�n visszat�rt�nk.

Draco f�l�t szinte s�rtette a t�bbes sz�m, hiszen tudta, hogy a m�sodik szem�ly Hermione Granger. A meg�nnepl�s egy �gynevezett ?�sszej�vetelt? jelentett, melyen a Nagy�r megosztja a h�reket a hal�lfal�kkal egy hatalmas lakoma k�zepette, �s miut�n megitt�k a maguk adagj�t, ki-ki elvonul egy imperiot�l-vad�c sz�ps�ggel.

Draco Malfoy kiitta a kehelyb�l a marad�k italt �s a lehet� legm�lyebben meghajolt vez�re el�tt. Az el�re buk� haj megint ideges�t� l�tv�nyt ny�jtott Voldemortnak, �gy h�tat ford�tott a fi�nak, aki v�g�l elhagyta a hatalmas hallt.

****

- Fatime! – ki�ltotta a Nagy�r �s szinte a semmib�l el�bukkant egy barna b�r� l�ny. Fiatal volt, �s von�sai alapj�n f�lv�r lehetett.
- Mit parancsol, Nagy�r? – k�rdezte a f�ldet fix�rozva a csel�d.
- Sz�lj Grangernek, hogy negyed �ra m�lva j�jj�n ide. A csomagjaira is legyen gondod. Lehet�leg ne engedd, hogy szakadt rongyokat h�zzon mag�ra, mint az el�bb, hanem adj neki rendes ruh�t.
- A Fekete K�gy� tal�r megfelel, Nagy�r? – k�rdezte a l�ny tiszteletteljesen.
- Kiv�l�, Fatime, kiv�l�. Amennyiben fel is veszi, egy �r�val el�bb mehetsz aludni este. – ked�lyeskedett Voldemort, �s sz�rnyen rosszul �rezte mag�t ett�l.
- K�s…Igenis, Nagy�r. Garant�lom, hogy rajta lesz a k�rt tal�r. Negyed �ra m�lva itt lesz, a b�r�nd�kkel egy�tt. Parancsol m�g valamit? – a l�ny tov�bbra is a f�ldet n�zte, val�sz�n�leg nem n�zhetett a k�k szemp�rba.
- Nem. Vagyis, igen. Ne k�nyszer�tsd arra, hogy viselje. – p�lc�j�val meg�rintette a l�ny �ll�t �s felvonta, majd a szem�be n�zett.
- I-i-igenis, Nagy�r. Ahogyan parancsolja. Semmire nem k�nyszer�tem.
- Helyes.
Fatime reszketett a szemp�rt�l. Kev�sszer l�tta �ket, mert nem n�zhetett r� a Nagy�rra, csak akkor, ha felt�tlen�l sz�ks�ges volt. Ilyet m�g sose csin�lt. Gyorsan szedte a l�pcs�fokokat �s bekopogott a ?vend�g? szob�j�nak ajtaj�n.

****

Hermione az �gyon kuporgott �s �veges tekintettel, merengve n�zett a semmibe. Szeme k�nnyes volt, �s � is reszketett.

- Ki az? – riadt �ssze az ajt� fel�l �rad� hangra.
- Fatime vagyok, a csel�d. Bej�hetek? – hallatszott kintr�l egy m�lyebb n�i hang.
- Szabad. – sz�lt csendesen a l�ny, mire kit�rult az ajt�, �s egy barna haj� talpig feket�ben l�v� l�ny �llt vele szembe.
- K�rem, 10 perc m�lva, pontosan jelenjen meg a hallban, a Nagy�rral akkor indulnak. A csomagj�ra ne legyen gondja, �n elint�zem. P�lc�j�val r�mutatott h�rom hatalmas szekr�nyre, majd a f�ld�n egy pontra �s m�ris egy form�s kis csomag �llt indul�sra k�szen. Hermione �sszevonta szem�t.

- Mik ezek? A ruh�im abban vannak. – �s egy negyedik szekr�nyre mutatott. – Azok se az eny�im, de legal�bb nem feket�k.
- K�telez� viselni ezt a tal�rt. – ekkor egy f�lhossz� fekete k�gy�mint�s ruha jelent meg Hermione mellett az �gyon.
- �n ezt nem veszem fel. – jelentette ki egy�ntet�en.
- Akkor ma is �jf�lig dolgozom… - s�hajtotta a l�ny, �s p�lc�j�val az utaz�t�sk�k fel� b�k�tt.
- Mit mondt�l? – n�zett r� a l�ny.
- Felejtse el, kisasszony.
- Mi �sszef�gg�s van a kett� k�z�tt? Ha felvenn�m, esetleg nem…? – n�zett r� cinkosan a l�ny.
- Ha felvenn�, amire nem k�rhetem, el�bb pihenhetn�k.
- Ezen ne m�ljon. – mosolygott.

Fel�llt az �gyr�l �s beleb�jt a k�gy�s ruh�ba. A t�k�rk�p�t�l �sszerezzent, hiszen eg�szen olyan hat�st keltett, mint egy hal�lfal�, de a tudat, hogy j�t tett a Voldemort rezidenci�n bel�l, most el�sz�r boldogs�ggal t�lt�tte el. Fatime csak meghajolt, nem k�sz�nte meg, val�sz�n�leg az�rt nem, mert a Nagy�r gy�l�li ezt a megal�z� sz�t.

- Hermione vagyok. – ny�jtotta a kez�t.
- Fatime. – fogadta a jobbost a l�nyt�l, de ahogyan hozz��rt, azonnal visszar�ntotta a kez�t.
- Ne haragudjon a tiszteletlens�g�rt, tilos lenne mag�hoz �rnem.
- Ugyan, Fatime, j�ban lesz�nk mi. – kacsintott r� Hermione cinkosan, �s a barna l�ny zavartan elmosolyodott. – Csak �gy gondolj r�m a Nagy�r el�tt, mint hisztis boszork�nyra.

Hermione most el�sz�r �rezte mag�t embernek, ami�ta itt van �s sz�nalommal vegyes szimp�tia t�lt�tte el Fatimevel szemben.

****

Pontosan t�z �rakor egy k�gy� tal�rt visel� hossz� comb� boszork�ny csatlakozott Voldemort mell�. Haj�t �sszefogta, �gy nyaka csupaszul kivillant a fekete ruha al�l. A Nagy�r t�gul� szemekkel n�zte, ahogy k�zeledik fel�, �s megp�ccintette p�lc�j�t. Hermine nyak�n egy k�gy� nyak�k landolt. Szor�totta, szinte megfulladt t�le, �m nem sz�lt semmit. M�g azt sem, hogy ?k�sz�n�m?…

****