Hermione arc�t pirosra cs�pte a h�v�s szell�, de boldogan sz�vta mag�ba a leveg�t. Egy hossz�, k�vekkel kirakott �ton haladtak, mellett�k magasan h�z�d� piros f�nnyel izz� l�mp�k �gtek. Voldemort arc�ba h�zta a fekete kapucnit, �s felszisszent a csontj�ig hatol� hidegt�l. Mi�ta �jj�sz�letett, nem b�rta az id�j�r�s szesz�lyeit, �s sokkal fog�konyabb volt a betegs�gekre is.

- Tetszik a nyak�k? – k�rdezte, a csendet megt�rve a Nagy�r.
- M�g nem l�ttam. – felelte csendesen Hermione, �s �szrevehet�en ker�lte Voldemort tekintet�t.
- Nem azt k�rdeztem. Milyen viselni Mardek�r Malaz�r feles�g�nek nyak�k�t? – hangja izgatott� v�lt a n�v eml�t�s�t�l.

Hermione felvonta egyik szem�ld�k�t, �s s�hajtott egyet. Ujjaival v�gigh�zta kez�t a k�gy�n �s test�n v�gigcik�zott a hideg. Sziszeg�st hallott a t�volb�l.

Voldemort el�gedetten n�zte a megr�k�ny�d�st Hermione arc�n �s lemerte volna fogadni, hogy � is hallja a m�lt hangjait.

- A m�sik felemnek, Noriemeh-nek. – �llt meg Voldemort. – Ezt jelenti, amit hallott�l.

A l�ny k�vette a p�ld�j�t (meg�llt), �s csal�dottan r�zta a fej�t. Vajon mindenki hallja ezt a hangot, amikor felveszi a nyak�ket? H�nyan viselt�k m�r? �s, mi�rt pont �?

Voldemort eg�szen k�zel l�pett a l�nyhoz. �tszellem�lten n�zte a v�kony nyak�n l�v� �kszert, �s hossz� ujjai megindultak fel�… Hermione ajka remegni kezdett, szem�ben k�nny gy�lt, ahogyan hozz��rt h�feh�r b�r�hez a nagy�r, �s v�gigsim�tott a l�ncon. Az �get� bizserg�s a b�r�n mindaddig tartott, m�g a Nagy�r meg�rintette. Hermione szem�t elhagyta egy k�sza k�nny, ami Voldemort kez�n landolt.

- Ffff…. – szisszent fel a nagy�r, �s azonnal let�r�lte mag�r�l azt. – Mi a bajod megint ? – d�rzs�lte tov�bb kez�t, eg�szen addig, m�g nem kiv�r�s�d�tt a finom anyag� tal�rt�l.
- Nem hallhatja mindenki ezt az �tkozott k�gy�t. – mondta keser�en a boszork�ny, �s � is mag�ra h�zta a csukly�t, mert f�zni kezdett a hossz� �ll�st�l.
- Okos kisl�ny. Csak te hallhatod. – hangja metsz�v� v�lt.
- Tal�n �n leszek a maga feles�ge, Nagy�r? – hangj�ba g�nnyal vegyes undor vegy�lt.
- Nem az�rt hallottad a k�gy�t, hanem m�s�rt. J� �ton haladsz ir�nyomba, nem hittem volna, hogy egy aurorban is vannak b�n�s gondolatok, titkok, g�ny, ut�lat.
- Minden emberben van. – suttogta a l�ny, �s elcsendesedett.

Voldemort �rdekl�dve n�zegette tov�bb. A l�ny v�kony test�n m�g ez a fekete, minden n�ies b�jt takar� ruha is j�l mutatott. A fekete sz�n kiemelte v�kony arc�nak term�szetes von�sait. A Nagy�ron v�gigfutott a hideg, ahogyan n�zte �t. Ahogyan ez a k�sza, szokatlan �rz�s j�rta v�gig test�nek minden porcik�j�t, el�vette a p�lc�j�t, �s megc�lzott egy sz�k�kutat a kert v�g�ben, ami hangos robban�ssal esett darabjaira. Hermione ijedten n�zte a jelenetet, �s a Nagy�r v�rben forg�, eszel�s tekintet�t.

A k�vetkez� pillanatban annyit �rzett, hogy a f�rfi megragadja a kez�t, �s mire �jra kinyitotta szem�t, m�r egy kik�t� l�tv�nya t�rult el�.

- Doverben vagyunk. – jelentette a legs�t�tebb var�zsl�, �s tekintet�t kitart�an egy ponton hordozta, Hermione m�g�tt.

A hatalmas, f�ny�z� haj� f�nyei elvak�tott�k Hermione szem�t, mely megszokta az el�bbi pirosas f�lhom�lyt. Maga el� tartotta karj�t, de kezdett kirajzol�dni el�tte a hatalmas, lehorgonyzott j�rm�. Mellette fekete-k�k tenger�szruh�ba �lt�z�tt emberek �lltak, �s szolg�latk�szen megindultak fel�j�k.

Ketten voltak. Az egyik egy h�sz�ves forma, j� ki�ll�s� ifj� var�zsl� lehetett, a m�sik �szbe hajl� k�z�pkor� f�rfi volt. Mindketten m�lyen maghajoltak el�tt�k.

Az �regebb m�g hajl� der�kkal, belekezdett az �dv�zl� sz�vegbe.

- M�r v�rtuk mindkett�j�ket, Nagy�r. Parancs�ra, a legpomp�sabb var�zshaj�val fogjuk megtenni az egy napos utat Kav�l�ig. Onnan m�r tudja az utat az iskol�ba. – fej�t al�zatosan al�szegte. Nem n�zhettek bele a Nagy�r szem�be, ilyen k�zels�gb�l legal�bbis nem.

- Ezt m�r szeretem… - sziszegte k�jesen a f�rfi, �s k�k szem�ben az izgatotts�g csillant meg. – Menj�nk, r�g utaztam m�r a Voldemortia-val. Pomp�s! Granger kisasszonyt seg�ts�tek fel. – parancsolta a bej�rati r�sz fel� mutatva a Nagy�r, �s � m�r fel is kapaszkodott a l�pcs�k�n.

Hermione vetett egy pillant�st a s�t�t sz�n� haj�ra, melyre iszonyatos szag� v�r�s anyaggal volt r��rva a becses n�v… A l�ny orra fintorba r�ndult a l�tv�nyt�l �s a gondolatt�l, hogy esetleg v�rt haszn�ltak fest�k helyett… Az ajt� hangos robajjal csap�dott fel ahogyan fel�rtek a t�gas helyis�gbe, ahonnan k�s�r�i azonnal t�voztak.

***

A boszork�ny m�r meg se lep�d�tt azon, hogy mekkora f�ny�z�s veszi k�rbe a legnagyobb var�zsl�t. Hermione a halov�ny f�nyben �szrevette Voldemort �rny�k�t, aki a t�volban �llt.

- Gyere ide, gyere csak. – szavai visszhangozva zengtek, olyan hatalmas volt a haj�.

Hermione megindult a Nagy�r fel�, �s mell� �rve csod�lkozva n�zel�d�tt. F�l�tt�k sejtelmes, sz�rk�s-pirosas f�st sz�llt, ez adta a sejtelmes megvil�g�t�st. A f�rfi egy b�rfotel t�ml�j�ra h�zta fel egyik l�b�t, m�sikkal t�masztotta mag�t. A krist�lyasztalon meg volt ter�tve.

- Elk�pr�ztat�… - cs�szott ki a l�ny sz�j�n, de a hirtelen felismer�st�l, hogy megdics�rt valamit, amit rossz sz�lt, r�fagyott arc�ra a mosoly.
- Osztom a v�lem�nyedet. �s most, foglalj helyet, Hermione. – mutatott a fotel t�ls� v�g�be.

� maga a k�zelebb es� v�g�be �lt, �gy egym�ssal szemben voltak. Voldemort kiss� mulatott a l�ny v�v�d�s�n, ami arra ir�nyult, hogy mi�rt kellett megdics�rnie az ?ismeretlen eredet� f�st�t?. Az asztalon k�t t�ny�r volt �s boros poharak. A Nagy�r megp�ccintette p�lc�j�t, mire megjelent k�t felszolg�l�.

Az egyik Voldemortot vette c�lba, a m�sik a megint csak �rtetlen arcot v�g� l�nyt.

- Borj� steak-et k�rek V�res m�rt�ssal, a t�bbi a szok�sos. Te mit k�v�nsz, Hermione? – suttogta k�jesen a f�rfi, �s k�k szem�vel v�gigp�szt�zta.
- Mit k�rhetek? – fordult a pinc�rhez.
- K�rem, amit csak szeretne. Azonnal hozzuk is.
- Akkor pulykamellett, rizzsel, uborkasal�t�val. – vonta meg v�ll�t a l�ny, �s szeme ide-oda v�ndorolt a hirtelen r� z�dult dolgok sokas�g�t�l.

A pinc�rek elt�ntek, �s Hermione nem tudta nem �szrevenni a Voldemort arc�n bujk�l� g�nyos, �m m�gis csak mosolyt. Idegesen fel-felpillantott r�, �m a Nagy�rnak – �gy t�nt – esze �g�ban sincs megosztani vele gondolatait.

?J� lenne, ha �n is l�thatn�m a gondolataidat… Most mi�rt b�mul �gy? Tal�n nem tudja mi az a pulykamell? Honnan is tudn�? Biztos nem eszik olyat, aminek nem v�r�s vagy fekete a sz�ne. V�res m�rt�s? M�g �letemben nem hallottam ilyenr�l…?

Voldemort most m�r fel-felhorkantott, m�g nem hars�ny nevet�s t�rt ki bel�le.

- Valamit elrontottam a rendel�sn�l, Nagy�r? Mi�rt nevet? – n�zett r� �rdekl�dve Hermione.
- Nem mintha b�rmi k�z�d is lenne hozz�, de eltart egy kis id�be, m�g megcsin�lj�k a muglikaj�dat. – az utols� sz�ra arc�n mer� ut�lat �lt ki, ami azt�n ism�t visszav�ltott a szok�sos k�z�ny�sbe. – A piszkos gondolataidat pr�b�ld meg elz�rni el�lem, mert nagyon mulats�gos.
- Nem tudom elz�rni. Nekem nem kellett okklumenci�t tanulnom. – hangja egy �rnyalattal els�t�t�lt, majd d�h�sen �ssze kellett szor�tania a kez�t a gondolatt�l, hogy azzal k�sz�l egy k�z�s vacsora elk�lt�s�re, aki miatt Harrynek el kellett elsaj�t�tania a gondolatelz�r�st.
- Majd megtanulod.

Ekkor ism�t bej�tt a k�t pinc�r, �s el�j�k tette a most m�r roskad�sig telt t�ny�rokat. Hermione sz�rny�lk�dve figyelte a saj�tj�t, ami igaz�n nem hasonl�tott az otthoni �telre.

- K�sz�n�m. – biccentette a l�ny, �s megfogta a vill�j�t. – Mag�nak pedig j� �tv�gyat! – mondta a Nagy�rnak, aki felkapta a fej�t.

- Legk�zelebb k�l�n mondatot haszn�lj, ha hozz�m sz�lsz. – figyelmeztette vill�j�val v�szesen hadon�szva a f�rfi.

Hermione csal�dottan �llap�totta meg, hogy saj�t rendel�se m�g rosszabbul n�z ki, mint a Nagy�r�, �m miut�n bevette sz�j�ba az els� falatot, a meglepet�sb�l majdnem f�lrenyelt. Az �ze szakasztott olyan volt, mint ahogyan eml�keiben �lt �desanyja f�ztje…

- Megfelel? – k�rdezte Voldemort.
- Nagyon finom. – b�lintott Hermione, �s m�r v�gta is a k�vetkez� szeletet.
- Remek. – motyogta �s metszett szem�vel �rdekl�dve n�zte a rizst.
- Nem evett m�g ilyet?
- Nem is fogok. P�rias �teleket nem fogyasztok. – legyintett a f�rfi �s megfogta borospohar�t, amit a pinc�r az el�bb f�lig �nt�tt egy 1800-as �vj�rat� francia borral.
- Maga tudja… - l�tv�nyosan �zletesen evett tov�bb, ezzel ism�t mag�ra vonta a s�t�t, �m v�gyakoz� tekintetet.

Miut�n elfogyasztott�k az �telt, mindketten el�gedetten d�ltek h�tra a b�rfotelban, el�tt�k m�r csak a k�t poh�r �llt. Hermione m�g egy kortyot sem ivott bel�le. Nem szokott inni, nem is b�rja az alkoholt… Voldemort azonban k�zelebb cs�sztatta fel� a poharat.

- Koccints velem. – parancsolta, �s mereven n�zte a l�ny kez�t.

A boszork�ny felemelte a poharat, �s �ssze�rintette azt a m�sikkal. Az egyes�l�s hangja, �s az �sszetal�lkoz� tekintet�k hat�s�ra, Hermione elpirult, ez�rt ivott egy nagy kortyot… A bor kipir�tja az embert…

- No-no. Ne igy�l m�g. Koccintsunk arra, hogy sikeres lesz az utaz�sunk a Durmstangba! Sokat v�rok Karakov�kt�l… - �s ism�t belef�rta k�k szemeit a barnas�gba, �s ism�t – most m�r er�sebben – �ssze�t�tt�k a poharakat.
- Eg�szs�g�re, Nagy�r. – felelte g�piesen Hermione, �s kezdett kiss� melege lenni a K�gy� tal�r alatt…

Hermione lopva az el�tte �l� f�rfira pillantott, �s v�gigfuttatta arc�n a szem�t…

?Milyen csinos arca van. Hogy lehet ilyen a k�lseje, mik�zben a lelke a s�t�tebbn�l is s�t�tebb?! A fen�be. Lehet, hogy megint hallja, amit gondolok?! B�rcsak el tudn�m z�rni a gondolataimat…?

Voldemort olyan hirtelen n�zett egyenesen r� - eg�szen bel� -, hogy a boszork�ny kil�ttyintette a borj�t a tal�rra.

- Jajj, eln�z�st… - szabadkozott, �s m�r fogta is a p�lc�j�t, hogy megtiszt�tsa.
- Meg ne pr�b�ld! – hangzott fel Voldemort v�szj�sl� hangja.

Ezut�n fel�llt, �s le�lt a boszork�ny mell�. Mutat�ujj�t a tal�rra tette, �s szem�t lecsukta, majd k�rk�r�s mozg�sba kezdett ujja. Hermione combja a sim�t�s hat�s�ra megremegett, �s gyomr�ba g�rcs ugrott az ism�telt �rint�st�l.

- K�sz. – mondta Voldemort, �s vissza�lt a hely�re.

Hermoine sok�ig hallgatott, �s ker�lte a Nagy�r pillant�s�t. Le�nti a ki-tudja-kinek a tal�rj�t v�r�sborral, �s maga a Nagy�r t�nteti el a foltot… R�ad�sul �gy, hogy a combj�t simogatja… Ez a mugli sz�rmaz�s� l�nynak t�bb volt, mint kellemetlen…