Voldemort g�rnyedt h�ttal �lt a Voldemortia eleg�ns kanap�j�n. Alakja s�t�t foltk�nt hatott a f�ld�n t�li pompa var�zs�t k�lcs�nz� helyis�gben. Ragyog�n �gtek f�l�tte a k�kes hom�ly� gyerty�k, �s a Hold kifli alakja �lesen kirajzol�dott, csillagokkal tark�tva az am�gy is gy�ny�r� termet.
Hermione az egyik sarokban kuporodott le. El�tte v�kony l�bon �ll� asztalon n�h�ny k�nyv hevert, melyeket a Durmstrangb�l hozott mag�val fogva tart�ja j�v�hagy�s�val. Keskenyre vonta szemeit, �s �gy figyelte �t. A f�rfi szinte beleolvadt a k�r�l�tte teremtett s�t�t k�rnyezetbe.
A k�t jelens�g olyan t�vol �llt egym�st�l, mint �k, maguk. Hermione feje felett gl�riak�nt izzottak a gyerty�k, Voldemort pedig – �gy t�nt – mintha a pokol bugyraiban szenvedne.
A l�ny �pp az egyik k�nyv�rt ny�lt, mikor izzani kezdett rajta a k�gy� nyak�k, melynek visel�s�hez Voldemort ism�t ragaszkodott.

Ssszz sszzzz mi�rt sssz sssz kedveled �t Noriemeh sssz sssz

Hermine most sokkal tiszt�bban hallotta a n�i hangot, mint el�tte. Szinte l�gyan sz�lt hozz�. Lecsukta szemh�j�t, �s egy k�rd�sre koncentr�lt, mik�zben ism�t v�gigsim�totta k�rme hegy�vel a k�gy� szemeit.

Egy pillanat alatt t�rt�nt az eg�sz. Ujjai m�gnesk�nt tapadtak a sz�narany �kszerhez, �s � hi�ba h�zta egyre elsz�ntabban mutat�ujj�t, a nyak�k nem engedte el.

- Nagy�r… - ny�sz�r�gte a semmibe a boszork�ny. Von�sain a f�lelem jelei j�tszadoztak.

Voldemort �gy kapta fel a fej�t, mintha t�li �lm�b�l �bresztett�k volna fel. Tekintet�k tal�lkozott egy m�sodpercre, miel�tt Hermione-t elnyelte az �kszer. A f�rfi ijedten hagyta el a sz�les hotelt, agg�dva hajolt le a nyak�k�rt.

- Hogy nem j�ttem r�, hogy ez egy mereng�? – zs�rt�l�d�tt mag�ban.

V�gigsim�totta a k�gy� h�t�t. Semmi. Megsimogatta a fogait, majd a szem�t, �s nem sokkal k�s�bb � is ott �llt Hermione mellett.

H�v�s �jszaka volt. N�h�ny l�mpa f�nye pisl�kolt felett�k. A t�volb�l egy l�ny keserves s�r�sa hallatszott. A boszork�ny a Nagy�rra pillantott. Ebben a megvil�g�t�sban olyan m�snak t�nt. Metszett szemei mintha f�lt�n tekintettek volna le r�, �s � legsz�vesebben odab�jt volna az er�s karok al�, melegedni a cs�p�s szell�t�l. Persze, tiszt�ban volt vele, hogy nem tehette meg. Hiszen Voldemortot nem lehet se kedvelni, se vonz�dni hozz�. � csak egy szellem. Egy d�mon, aki kereszt�l l�pett az id�n.

- Visszamenj�nk a haj�ra, Nagy�r? – n�zett a f�rfira.
- Nem, Hermione. Fontos l�pcs�fok ez nek�nk. Ez a mereng� minden bizonnyal meg�rizte Noriemeh egy eml�k�t. Menj�nk oda hozz�.
- H�tborzongat� ez az eg�sz. – reszketett meg egy pillanatra a l�ny.
- Ha h�tborzongat� eml�ket szeretn�l, elviszlek egyszer a saj�tjaimba.

Hermione ekkor �gy �rezte meg�llt egy pillanatra a l�legzete. Voldemort r�tette tenyer�t a h�t�ra. �sszerezzent, �s k�rd�n r�meredt a f�rfira, aki csak felvonta szem�ld�k�t, �s el�reb�k�tt a fej�vel.

Hossz� m�sodpercekig n�m�n ballagtak egym�s mellett. A l�ny h�t�n b�kly�k�nt forrott Voldemort tenyer�nek a nyoma. A s�r�s most m�r enyhe ny�sz�rg�sbe hajlott �t, majd ahogy �tv�gtak egy keskeny, hatalmas f�kkal szeg�lyezett �sv�nyen k�t k�rvonalat pillantottak meg. A l�ny a hirtelen j�tt izgalomt�l hallhat�an szapor�bban vette a leveg�t. Voldemort szinte k�jes s�hajk�nt �rz�kelte mag�ban a term�szetes reakci�t, �s egyre k�nyelmetlenebb volt sz�k v�szon nadr�gja.

- Befejezn�d ezt? – billentette h�tra a fej�t.
- Nem �rtem, hogy mir�l besz�l, Nagy�r. – f�jt egyet a l�ny, ami m�g jobban belehatolt a f�rfi �rz�keibe.
- Ne s�hajtozz itt m�g�ttem, mert d�h�t. Vagy �ppen ez a c�lod?
- Eln�z�st k�rek. Megpr�b�lom leveg� n�lk�l. – h�borodott fel Hermione.

Eg�szen k�zelr�l sejlett fel ekkor egy hang. A boszork�ny k�t ajka elv�laszt�dott egym�st�l, sz�ve hevesen kezdett dobogni a l�tv�nyt�l. A Durmstrangban voltak. Egy v�kony, eleg�ns f�rfi n�zett farkasszemet a di�k tal�rt visel� l�nnyal.

- Mardek�r Malaz�r szem�lyesen. – hatolt a meghitt csendbe a S�t�t var�zsl� izgatott hangja.
- �gy n�zett ki? – mondta el�rz�keny�lten a l�ny. – Ilyen csinos arca volt? – szaladt ki a sz�j�n, de Voldomort mutat�ujja pillanatokon bel�l a v�kony ajkakon izzott.
- Pszzt. Hallgassuk mit mondanak.

Mardek�r m�regdr�ga orosz bund�t viselt, alatta laz�n k�t�tt nyakkend� �s eredeti francia �lt�nytal�r fesz�lt. Nadr�gja szint�n eleganci�t t�kr�z�tt. Ebben a ruh�ban sem sz�gyellt let�rdelni a sz�ps�ges l�ny mell�. Noriemeh sz�v form�j� arc�n sz�radni kezdtek a k�nnyek. Hatalmas, z�ld szem�vel szerelmesen p�szt�zta a mellette helyet foglal� f�rfit.

Egym�sba tekintet�be m�lyedbe Noriemeh fel�llt �s lefejtette mag�r�l a Durmstrang k�telez� viselet�t. El�sz�r a tal�rja siklott v�gig form�s v�llain, majd kib�jt az �ttetsz� feh�r p�l�b�l. D�s ajkait v�gignyalta. Egy melltart�ban �lt bele �rz�kien Malaz�r �l�be.

A f�rfi vadul megragadta a nyak�t, �s v�gigcs�kolta, mik�zben belekarmolt a l�ny combj�ba, amit�l az egyre hangosabban zil�lt.

Hermione elfordult a jelenett�l. El�tte szeme sark�b�l zavartan r�pillantott Voldemortra, aki meredten b�multa a szeretkez� p�rt. Szeme hom�lyoss� v�lt a v�gyt�l, ami felkerekedett benne.

- Hermione. – sz�lt rekedten Voldemort.
- Tess�k? – n�zett riadtan a f�rfi elal�lt szem�be, �s pulzusa az egekbe sz�k�tt az ijedts�gt�l.
- Vigy�l vissza a haj�ra. Nekem most nincs p�lc�m.
- Azonnal. – kutatott a zseb�ben a l�ny, de sehol nem tal�lta a saj�tj�t. – Nincs itt. Meg kell v�rnunk az eml�k v�g�t.

Egy ideig mindketten zavartan fordultak el egym�st�l. A k�t szerelmes a t�parton halk besz�lget�sbe kezdett.

- Mit tehetn�k ellened, K�gy�n�m? – m�lyedt bele partnern�je szem�be a sz�k�s f�rfi.
- Nem �llhatsz ellen nekem, Malaz�r. A k�s�rt�s a legnagyobb pr�ba, de te nem �lltad ki. – h�z�dott s�t�ni mosolyba a l�ny arca.
- K�v�nlak t�ged, ami�ta megl�ttalak. Hihetetlen, hogy egy mugli ilyet hoz ki bel�lem. – k�pte az utols� szavakat.
- Hihetetlen, hogy az SVK tan�rom ilyet hoz ki bel�lem. – nyalogatta fogait a l�ny.
- Hoztam neked valamit, Noriemeh. Olyan ez az aj�nd�k, amilyennek l�tlak t�ged. – ujjai k�z�tt egy sziszeg� k�gy� hull�mzott. A f�rfi r�tette p�lc�ja hegy�t az �llatra, ami megmerevedett, �s gy�ny�r� nyak�kk� fesz�lt.

Hermione felszisszent. Ez volt az az �kszer, amit hordott.

Noriemeh megbabon�zva n�zte a vastag arany l�ncot, �s hagyta, hogy a f�rfi elhalmozva apr� �rint�sekkel felhelyezze nyak�ra.

- Gy�ny�r�. – simogatta mag�n a l�ny, �s vadul megcs�kolta a f�rfit. – Mi�rt kaptam?
- Mert a t�kr�m lett�l. – mondta �lesen.
- Mit jelent az, hogy a t�kr�d vagyok? – k�rdezte d�bbenten a l�ny.
- Ha a szemedbe n�zek, l�tom a saj�t val�mat. Megmutatod nekem azt, hogy milyen torz vagyok. Saj�t magaddal szembe n�zni a legnehezebb. Benned l�tom a saj�t hib�imat.
- Ez rossz h�r. Egyszer gy�l�lni fogsz ez�rt. – biggyesztette le sz�j�t a l�ny.

Hermione d�bbenten meredt Voldemortra. Vajon l�tezik az, hogy ez a f�rfi k�pes bel�tni a saj�t cselekedeteinek s�ly�t? K�pes egy�ltal�n b�rminem� �rzelemre? A k�ks�gben nyugtalans�g hull�mzott.

Ekkor valami megragadta �ket, �s pillanatokon bel�l a Voldemortia puha b�rsonysz�nyeg�n landoltak. Voldemort fel�llt, �s a boszork�ny fel� ny�jtotta feh�r kez�t. A l�ny megkapaszkodott benne �s fel�llt.

- K�sz�n�m. – sz�lt halkan.

A Nagy�r elengedte a puha ujjakat, �s sz� n�lk�l visszament a s�t�t kanap� takar�s�ba. Most valahogy nem tudott volna besz�lni. M�lyen megd�bbentette, hogy Malaz�r viselked�se. Hermione-ban pedig egyre izzott egy k�rd�s: ki �zenhet neki a nyak�ken kereszt�l?

***