Hedvig �s Alerad n�ma csendben utaztak nyugat fel�, k�vetve a lesz�ll� nap �tj�t. Magasan sz�lltak, a felh�k felett, ahol a ny�ri meleg id� ellen�re is nagyon hideg volt. Kezeikre vastag b�rkeszty�t h�ztak, �s vastag tal�r bor�totta test�ket, de m�g �gy is f�ztak. Arcukat, �s szemeiket sz�rta a jeges sz�l, Hedvig ez�rt sz�vesen lejjebb ereszkedett volna, de tudta hogy vesz�lyes lenne, hisz alattuk mindenhol mardek�r katon�i j�r�r�ztek �s p�szt�zt�k az eget. �gy Hedvig hallgatott, nem panaszkodott.

 A nap hamarosan teljesen elhagyta a horizontot, hogy �tadja hely�t a holdnak �s a sok milli� csillagnak, amik b�r f�nyesen ragyogtak, de k�zel sem annyira, mint a napkorong. A szinte teljes s�t�ts�gben, �ppen hogy csak l�tt�k egym�st. Olyan volt, mintha a nagy semmiben sz�lltak volna. M�g a sz�l is csendesebb lett, ugyan akkor a hideg egyre elviselhetetlenebb.

 Nem �rz�kelt�k az id� m�l�s�t, nem lehetett tudni, k�t �ra vagy h�sz perc telt el, az�ta, hogy lenyugodott nap. Hedvig egy id� ut�n pedig teljesen elvesztette t�j�koz�d�si k�pess�g�t, fogalma sem volt merre j�rnak, de Alerad olyan magabiztosan haladt el�re, mint aki m�r ezerszer bej�rta ezt az utat. Nem bizonytalanodott el egy percre sem, m�g a csillagokat sem h�vta seg�ts�g�l a t�j�koz�d�shoz. Ez�rt Hedvig is nyugodt maradt. Neki el�g volt annyi, hogy Parry tudja, merre j�rnak.

 Eg�sz �jszaka rep�ltek. Csontig fagytak mind a ketten, de az �jszaka folyt�n egyetlen sz�t sem sz�ltak egym�shoz. Aleradnak, ha mondanival�ja lett volna, k�z�lte volna a l�nnyal, Hedvig pedig fecseg�s�vel ink�bb nem akarta zavarni a f�rfit a koncentr�l�sban.

 A nap els� sugarai �ppen megjelentek a h�tuk m�g�tt, amikor lassan elkezdtek ereszkedni. A v�r�s �s narancssz�n� f�nyek, k�l�n�s k�ddel vont�k k�r�l a l�ny sz�m�ra teljesen ismeretlen t�jat. Sejtelme sem volt arr�l, merre j�rhatnak. Egy hatalmas erd�t l�tott maga alatt, fenyvesekkel �s p�r lombhullat�val. A k�zep�n pedig egy apr�cska tiszt�ssal, ami egy patak partj�n �llt. A patak olyan pici volt, hogy Hedvig azon is csod�lkozott, mi�rt nem sz�radt ki ebben a hatalmas forr�s�gban.

  Mire f�ldet �rtek, a csillagok elt�ntek az �gr�l �s a Hold is m�r olyan halov�ny volt, hogy csak az tal�lta volna meg az �gen, aki tudja merre keresse. A nap sugarai hamar utat t�rtek maguknak, �s felsz�r�tott�k az este folyam�n harmatoss� v�lt f�vet.

- Hol vagyunk? - k�rdezte a f�rfit�l Hedvig mikor lesz�lltak �llataikr�l.

 Parry azonnal a holmij�val kezdett el b�bel�dni. Pegazus�r�l levette a felszerel�st �s a nyerget, majd elengedte, a der�k j�sz�g had csillap�tsa szomj�t �s �hs�g�t.

- �szakon

- B�vebben?! - csattant fel Holl�h�ti, m�g � is siet�sen lepakolta a felszerel�s�t saj�t pegazus�r�l, aki m�r t�relmetlen�l dobogott mellette. � is �hes �s szomjas volt, csatlakozni akart a bar�tj�hoz.

- Ennek a helynek nincs neve! �gy h�vj�k a Senkif�ldje. M�g �desap�d idej�ben szerzett mag�nak autonomit�st. Azt�n mardek�r hatalomra ker�l�sekor, katon�kat k�ld�tt ide, hogy megsz�llj�k a ter�letet. Az itt �l�k f�leg f�ld- �s k�zm�vesek es�ly�k sem volt ellen�k, nem voltak k�pzett harcosok. A muglikat meg�lt�k, vagy k�nyszermunk�ra fogt�k. A m�gusok vagy beh�doltak Draconak, vagy elmenek�ltek. Sok csal�dot lem�sz�roltak.

- Ez borzalmas!

- De nem ez az oka, hogy ide hoztalak. Az itteni hegyekben jelent�s a nemesf�m, az erd�kben pedig sz�mos ritka �s k�l�nleges var�zsl�ny �l. S�rk�nyok, f�nixek. Mardek�r ez�rt is akarja mag��nak tudni, de az itteni m�gusok nem hagyj�k magukat. Ellen�ll�st szerveztek, ny�lt harcot, partiz�nakci�kat folytatnak az elnyom�k ellen. �gy h�vj�k magukat a K�v�l�ll�k!

- K�v�l�ll�k?

- Igen. A legjelent�sebb ellen�ll�s a mi�nk. Katonai k�pzets�g�nk �s anyagi helyzet�nk miatt, de a K�v�l�ll�k j�val nagyobb l�tsz�mmal rendelkeznek. Az eg�sz orsz�gb�l j�ttek ide f�rfiak �s n�k, akik csatlakoztak k�z�j�k. Mi azonban alaposan megv�logatjuk, kik l�phetnek be. Ez egyfajta v�dekez�s a r�sz�nkr�l, nem kock�ztathattuk meg, hogy egy k�m bef�rk�zz�n k�z�nk. De azt kell mondanom a K�v�l�ll�k jelent�s r�sze, egyszer� ember, m�g muglik is akadnak k�z�tt�k. Egy komolyabb �ssze�tk�z�sben es�ly�k sem lenne az ellens�ggel szemben.

- �rtem.

- De ugyan akkor sok minden van, amiben el�tt�nk j�rnak. Szervezettek, a nagy l�tsz�m ellen�re is. Sz�mos �j saj�t b�jitalt �s gy�gym�dot fejlesztettek ki. Remek�l rejt�zk�dnek. Ebben az erd�ben is ott vannak mindenhol, m�gsem akadnak a nyomukra. Saj�t bes�g� h�l�zatuk van, ami sokkal jobb a mi�nkn�l. Mivel a mi embereink, m�r a kezdetek kezdet�n a Holl�h�ti csal�dot t�mogatt�k. Nekik siker�lt a maguk oldal�ra �ll�tani az embereket. B�r Scorpion nem �rt egyet velem, de biztos vagyok benne, a h�bor� sorsa ezeknek a f�rfiaknak �s n�knek a kez�ben van.

- �s mit v�rsz t�lem?

- Azt akarom, hogy megismerd �ket, hogy k�z�j�k tartozz, harcolj vel�k, harcolj �rt�k!

- M�gis hogyan? Hiszen nem tudjuk, hol vannak?!

- Majd �k r�nk tal�lnak - nyugtatta meg Parry.

- Micsoda?! - csattant fel Hedvig, akinek egy�ltal�n nem tetszett ez a v�lasz. De Alerad nem foglalkozott vele, ledobta a nyerget a v�ll�r�l, majd el�vette a kulacsokat �s a tiszta viz� patakhoz s�t�lt, hogy megt�ltse azokat. - Figyelsz te r�m?!

- Igen - j�tt a nyugodt, szinte m�r unott v�lasz.

- �s v�laszoln�l a k�rd�semre?

- Nem - �llt fel a guggol�sb�l. - Nem tudom, hogyan csin�lj�k, vagy �ppen mikor, de hidd el, tudj�k, hogy itt vagyunk �s el fognak j�nni!

- �s t�ged ez nem aggaszt?

- Mi�rt k�ne aggasztania?

- H�t az�rt, mert nem ismerj�k �ket, lehet, hogy vesz�lyesek!

- Mardek�r katon�ja vagy?

- Mi?! Miket besz�lsz?! Dehogy vagyok! Gy�l�l�m �t! - h�borodott fel azonnal.

- Akkor nincs mit�l f�lned, nem fognak b�ntani. Hal lesz a reggeli, menj, hozz r�zs�t az erd�b�l, am�g �n fogok p�rat - mutatott a f�k ir�ny�ba, nem foglalkozva az egyre m�rgesebb �s egyre hisztisebb l�nnyal.

- Merlin �tkozzon meg! - szitkoz�dott, m�g a l�b�val is dobbantott egy hatalmasat, de a f�rfi tov�bbra is semmibe vette, ez�rt durc�san megfordult �s az erd�be trappolt. Hangosan, zajosan.

- Szeles kis csitri - n�zett ut�na fejcs�v�lva, de az�rt mosolyogva Parry, majd nekil�tott, hogy fogjon p�r halat reggelire.

*************************

 Hedvig d�lva, f�lva j�rta az erd�t, kez�ben r�zs�vel. M�rges volt Aleradra, ami�rt �gy b�nik vele, de m�g jobban haragudott mag�ra, ami�rt hagyta mag�t felh�zni. Akkor, amikor beleegyezett ebbe az utaz�sba azt is elfogadta, hogy teljes m�rt�kben r� lesz utalva a f�rfire. El kellet fogadnia a d�nt�seit �s a parancsait, m�g akkor is, ha azok sokszor nem tetszettek, vagy nem estek j�l neki. �rn�i b�szkes�g�t azonban s�rtette, hogy elzavart�k r�zs�t gy�jteni. Soha nem kellett fizikai munk�t v�geznie, m�g ha az olyan egyszer� feladat is volt, mint az t�zel� keres�se. Annyira el volt foglalva saj�t mag�val, hogy �szre sem vette, megannyi figyel� szemp�r k�veti minden mozdulat�t a f�k rejtek�b�l.

***********************

- Nagyon finom - morogta Alerad, hogy kicsit oldja a fesz�lts�get. Az�ta nem sz�ltak egym�shoz, hogy Hedvig visszat�rt az erd�b�l. Aggaszt� volt ez a csend. Az �lland�an izg�-mozg� �s csacsog� l�nyt�l furcsa volt ez a nagy hallgat�s. - Valami baj van?

- Mi? Nem dehogy!

- Akkor mi�rt nem eszel? Hozz�l sem �rt�l? Nem szereted a halat?

- De szeretem, nagyon finom - �s hogy bizony�tsa beleharapott a s�lt pisztr�ngba.

- Akkor mi a gond?

- Csak gondolkoztam. Alig hagytuk el a rejteket, de nekem m�ris hi�nyzik. Furcsa ilyen t�vol lenni az otthont�l. Itt minden olyan idegen. Komolyan m�g a szoknya is hi�nyzik, furcsa ez a f�rfi �lt�z�k! Meg kicsit haragszom is magamra, ami�rt ilyen vagyok.

- M�gis milyen?

- Tudod, hisztis, nyafog�s, �rtetlen. De �n nem vagyok ilyen. Ugye nem? - k�rdezte �s l�tszott rajta, hogy nagyon fontos a f�rfi v�lasza, sz�ks�ge volta meger�s�t�sre.

- Hedvig - �llt fel a nyerg�r�l, ami most sz�kk�nt funkcion�lt �s �t�lt a l�ny mell�. - Nem v�rom el, hogy azonnal k�pes legy�l alkalmazkodni, no meg hozz�m idomulni. Tudom, hogy az �n term�szetem sem t�l kellemes. Alig ismerj�k egym�st, meg persze hirtelen minden megv�ltozott k�r�l�tted. Ez megzavart t�ged �s �rz�kenyebb� tett. Persze nem azt mondtam, hogy mostant�l d�jazni fogom a hisztiket, meg a kiab�l�st, de �n is megpr�b�lok majd kicsit toler�nsabb lenni veled. Rendben?

- Rendben - mosolygott r� Holl�h�ti. Mag�ban pedig megjegyezte, milyen ritka alkalom, hogy Alerad ilyen sokat besz�l, f�leg az �rzelmekr�l. Ett�l m�ris sokkal jobb kedve lett.

- Helyes! Most pedig egy�l, vagy felfalom a te haladat is - mondta �s l�tszott rajta, hogy komolyan gondolja. �hes szemeket meresztett Hedvig adagj�ra, mik�zben m�r a saj�tj�val foglalkozott.

- Ebb�l te nem eszel! - kacagott Hedvig �s nekil�tott v�gre a reggelinek.

****************

 Miut�n elpakoltak �s felh�zt�k az �jszakai pihen�helyeket, Alerad elment az erd�be valami nagyobb vad felkutat�s�ra, nem rajongott t�ls�gosan a hal�rt, vagy sokkal ink�bb nem akart �jabb hossz� perceket elt�lteni a hideg v�zben val� �lldog�l�ssal. Am�g vad�szott addig Hedvignek az volt a feladata, hogy �sszegy�jts�n p�r gy�gyn�v�nyt, melyekb�l oda haza csek�lyke k�szlettel rendelkeztek.

 A l�ny hamar v�gzett a feladat�val, �gy ink�bb nekil�tott kicsit rendet rakni a saj�t ruh�i �s egy�b holmiai k�z�tt, ahol hamar r�akadt �desapja kardj�ra. A neh�z f�m olyan f�nyes volt a naps�t�sben, mintha vadonat�j lett volna. Nem volt sem kopott, se tompa, mintha az id� kereke nem is fogott volna rajta.

A patak partj�ra telepedett le, kez�ben a kardal. Nem is eml�kezett r�, mikor l�tta utolj�ra, de ennek ellen�re is felismerte b�rmikor �s b�rhol. Nagyon meghat�roz� darabja volt ez az �desapja megjelen�s�nek. Mindig, amikor esz�be jutott, hossz� fekete tal�rt viselt, alatta k�kes sz�n� egyenruh�val �s fekete b�r mell�nnyel. A haja k�cos volt, szak�llat viselt, szeme k�r�l az �lland� nevet�r�ncok �ltek �s a szem�ben eleven t�z �gett, �s a kardja mindig ott l�gott az oldal�n. Reggel, amikor megjelent az els� �tkez�sn�l, m�r ott volt, �s este mikor nyugov�ra t�rtek, m�g mindig a hely�n f�gg�tt. Olyan volt ez kard, mint egy harmadik kar, egy plusz testr�sz.

 Egyetlen egy szem�ly volt, aki Gordon Holl�h�tin k�v�l hozz��rthetett �s az Deacon volt. Az els�sz�l�tt fi�, az er�s fi�. Mind a n�gy Holl�h�ti gyermek nevel�s�re nagy hangs�lyt fektettek �s a k�pess�geikhez m�rten szem�lyre szabott is volt. Persze Deacont k�nny� volt tan�tani, remek di�k volt. Figyelmes, lelkes �s kitart�, no meg persze �rtelmes. Apja mindig olyan b�szke volt r�. A kardot is neki sz�nta, ahogy egykoron � is az apj�t�l �r�k�lte meg. Deacon pedig m�lt� volt erre az erekly�re, szinte rajongott �rte, az arca ragyogott minden egyes alkalommal, amikor csak meg�rinthette.

 �s most itt van n�la. Idegen �s furcsa volt, a saj�t kez�ben l�tnia. Valahogy az elm�lt �vekben, tudatosan ker�lte ezt az eml�ket is, mint annyi mindent a csal�dj�val kapcsolatban. Nem akart egy �jabb vesztes�ggel szemben�zni. K�nnyebb volt nem eml�kezni a kardra �s annak jelent�s�g�re, mint tudom�sul venni, hogy tal�n annak a gyilkos Draco Mardek�rnak az otthon�t d�szes�ti, vagy ami m�g rosszabb saj�tjak�nt haszn�lja.

Az elm�lked�sben elmer�lt Hedvig m�r hossz� percek �ta csak a kardot n�zte, �s a term�szet csendes kis zajait hallgatta, mikor meg�rezte, azt, amire egy�ltal�n nem volt felk�sz�lve. M�gikus rezg�st a leveg�ben, er�sen �s intenz�ven, ami semmi k�pen nem sz�rmazhatott egyetlen embert�l, �s ami nem Alerad saj�tja, hiszen minden rezg�s egyedi volt, Hedvig pedig ismerte a f�rfi�t, ami a maga nem�ben is k�l�n�s volt. Parry m�gi�ja, er�s, t�m�ny �s agressz�v volt, az egyik pillanatr�l a m�sikra megjelent. Ugyan akkor csak k�zvetlen k�zelr�l lehetett �rz�kelni, �s amilyen gyorsan j�tt a rezg�s olyan gyorsan t�vozott is. Sokszor maga Hedvig is elgondolkozott azon, hogy egy�ltal�n ott volt e a f�rfi.

 De ez a rezg�s m�s volt, nagyon m�s. K�l�nb�z� er�ss�g� �s t�pus� alakok, ami zavar� volt. Nem tiszta m�gia volt, azok k�z�tt, akik k�zeledtek fel�, sz�mtalan nem aranyv�r� m�gus is tart�zkodott. Nyomott volt a leveg� a sok rezg�st�l, egyre k�zeledtek, szab�lyos alakzatban. A lehet� legtov�bb takar�sban akartak maradni, nem gondoltak arra, hogy Hedvig �rz�kszervei mennyire ki vannak �lesedve m�g akkor is amikor m�lyen elmer�l a saj�t gondolataiba.

 Lassan, hogy ne legyen felt�n�, kih�zta kardj�t a tokj�b�l, mintha csak meg akarn� csod�lni a kidolgozotts�g�t a napf�nyben. Magasra tartotta, fel az �g fel�, de az igazi c�lja az volt, hogy a kardot t�k�rk�nt haszn�lja. Lassan, eg�szen lassan forgatta, hogy a k�p v�gig tiszta legyen. Sok�ig nem l�tott semmit, m�g v�g�l az egyik sz�ls� bokor m�g�tt megl�tta. Fekete k�penyes alak, sebhelyekkel az arc�n, karddal a kez�ben �s �t n�zte. Olyan volt az eg�sz, mint a peng�n kereszt�l szemkontaktust vettek volna fel.

 Hedvig nem akart harcolni az apja kardj�val, de most r� k�nyszer�tik. B�r a ruh�ja apr�, rejtett zsebeiben sz�mtalan t�r, k�s �s b�jitalos fiol�k b�jtak meg, m�gis ekkora t�ler�vel szemben, nem lesz k�pes elker�lni a k�zelharcot. Az is k�rd�ses, hogy egy�ltal�n fel tudja e venni vel�k a harcot. Az egyetlen es�lye az volt, ha eljut a pegazusokhoz, azok azonban t�ls�gosan messze voltak t�le. Ha most neki iramodna, biztos v�gezn�nek vele, �s m�g a f�l t�vot sem tudn� megtenni.

- Kik vagytok? - k�rdezte hangosan �s �rthet�en, m�g lassan fel�llt.

 �r�lt �tletnek t�nt megsz�l�tani t�mad�it, de Alerad azt mondta, nem fogj�k b�ntani, hogy nem vesz�lyesek �s � hitt a f�rfinak, hitt a szav�nak, �gy a z �let�t is feltette r�.

Lassan megfordult, ker�lte a hirtelen mozdulatokat, a kardot leengedve hagyta, de m�sik kez�t a legk�zelebbi zseb f�l� helyezte, ahol egy m�reggel �titatott k�s, arra v�rt, hogy haszn�lj�k.

- Tudom, hogy itt vagytok! Gyertek el�! Nem vagyok ellens�g! - kiab�lta, de sok�ig nem �rkezett v�lasz. M�r �ppen k�sz�lt �jra megsz�lani, amikor megz�rrent az a bokor, ami m�g�tt a f�rfialakot l�tta.

 Magas f�rfi volt, meglep�en magas. A haja k�l�nleges sz�n� volt, olyan sz�n, amivel emberi testen Hedvig m�g nem is tal�lkozott. Nem sz�ke, ann�l sokkal vil�gosabb �s f�nyesebb. A f�rfinak ez�stsz�n� f�lhossz� haja volt. Arc�n nem sebhelyek, hanem feh�r fest�kkel rajzolt mot�vumok voltak, olyanok amilyekr�l a l�ny id�ig m�g csak nem is hallott.

 K�zelebb s�t�lt hozz�, de nem kard volt n�la, hanem, mint k�t kez�ben egy-egy ler�vid�tett kard, aminek k�t hegye volt �s k�t �le. De nem vett fel t�mad� poz�ci�t, � is leengedte a kezeit, l�that�an nem �llt sz�nd�k�ban t�madni, b�r tekintete gyanakodva m�regette a l�nyt.

- Ki vagy? - k�rdezte m�ly hangon, m�g p�r l�p�st k�zeledve.

 �gy Hedvig sokkal jobban r�l�thatott az arc�ra. F�rfias, karakteres arc volt, �s ha nem f�lne t�le ennyire, m�g azt is mondta volna r�, hogy helyes arc� f�rfi. A m�gi�ja tiszta, b�r el�g nyers volt. �rezni lehetett rajta, hogy nem t�l k�pzett var�zsl�. De hatalmas mennyis�g� energia volt benne, �gy ennek k�sz�nhet�en nem volt sz�ks�ge nagy k�pzets�gre, hogy fel tudja venni a harcot ak�rkivel.

- Soha nem l�ttalak azel�tt errefel�. Asszony vagy f�rfiruh�ban?! - h�zta fel a szem�ld�k�t meglep�dve, Hedvig �lt�z�k�t figyelve.

- Igen. Asszony vagyok, egy f�rfinak val� �lt�z�kben! - csattant fel Hedvig, akinek s�rtette b�szkes�g�t �s a len�z� tekintet. Nem akarta felideges�teni a f�rfit, tudv�n, hogy annak t�rsai a f�k k�z�tt v�rakoznak.

- �les a nyelved - jegyezte meg, kiss� nyersen, b�r sz�rakoztatta a fiatal l�ny mer�szs�ge. - Kinek a l�nya vagy te, kis vir�g - bazsalyogta, amit�l a Holl�h�ti m�g m�rgesebb lett.

 Ki volt ez a f�rfi, hogy csak �gy bec�zgesse, mintha a hitvese lenne, vagy tal�n kurtiz�nnak n�zi? Azokat szokt�k �gy nevezni a f�rfiak. Letegezte, �s ahogy r�n�z, azokkal a sz�rke szemekkel, mint amikor �hes farkasok lesik a pr�d�jukat. K�szen �llt megv�deni a b�szkes�g�t �s az erk�lcs�t, de v�g�l nem volt r� sz�ks�g. Mert meg�rezte azt a rezg�st, amire m�r olyan r�g�ta v�rt.

- Ejnye, Gascot! H�t mit keresel te itt? Csak alkonyatra v�rtalak - k�rdezte b�josan Alerad, aki a semmib�l bukkant fel. Egy t�rt szor�tva az ismeretlen f�rfi tork�nak.

- Parry! Tudhattam volna, hogy hozz�d tartozik a kicsike - vigyorodott el a Gascotnak nevezett f�rfi. Teljesen nyugodt volt, mintha m�g sz�rakozott is volna a helyzeten.

 A f�k �s bokrok takar�s�b�l sorra kil�ptek a kardjukat tart�, �jakat fesz�t� f�rfiak. Hedvig azonnal alap�ll�sba helyezkedett �s v�d�burkot vont maga �s Parry k�r�, hogy mikor t�madnak, legal�bb a nyilakkal ne kelljen foglakoznia.

- Micsoda er�s v�d�burok! N� l�t�re, nem is rossz - vigyorgott tov�bb az ez�sthaj�. - Gondolom a te tan�tv�nyod - v�lem�nyezte, majd l�pet egyet h�tra, hogy a penge ne �rje el a tork�t. - Mit keresel itt, Parry? Nem v�rtunk! - k�rdezte, m�g elrakta fegyvereit �s t�rsainak is intett, hogy engedj�k le �ket.  - �s ami a legjobban �rdekel, hogy kicsoda �? - b�k�tt a fej�vel a m�g mindig harca k�sz Hedvig fel�. - T�zes a kicsike!

- Te! - mordult fel Holl�h�ti, m�r neki akart rontani, amikor Alerad megfogta a karj�t.

- � itt az unokah�gom. Elizabeth Urquhart.