Draco kialvatlanul �bredt, el�gg� kif�rasztotta a tegnap esti furcsa �lom. Az a s�rk�ny �s az a titokzatos l�ny -akinek megpr�b�lta megn�zni az arc�t, de nem siker�lt- sok volt ez neki egy �jszak�ra. F�radtnak �s elcsig�zottnak �rezte mag�t, mint aki m�rf�ldeket futott meg�ll�s n�lk�l. �s�tott egy hatalmasat, azt�n �szrevette, hogy a pizsam�ja felv�tele n�lk�l, egy maga k�r� csavart t�r�lk�zõben fek�dt le, b�r ennek sz�m�ra nem volt t�l sok jelentõs�ge, csup�n csak annyi, hogy f�zott egy kicsit m�g a takar� alatt is. A l�ssuk be, ez nem is csoda egy ilyen rideg pincehelyis�gben.
Ny�jt�zkodott egyet, majd a h�t�ra fordult. Gondolataiba mer�lve, b�multa a plafont, azt�n egyszerre esz�be jutott a tegnapi p�rbaj. Gy�v�nak �rezte mag�t, megsebes�teni egy l�nyt. M�rg�ben beleboxolt a p�rn�j�ba, �s el�tkozta azt a percet, amikor elõsz�r megismerte Hermion�t. Becsukta a szem�t, felr�mlett elõtte a l�ny angyalian sz�p �s d�h�s arca, a fi�nak egyszeriben ellen�llhatatlan mosoly jelent meg finomvon�s� arc�n. Mikor feleszm�lt, min is gondolkodik �ppen, ler�gta mag�r�l a takar�t, felkelt �s bement a f�rdõszob�ba.
J�ghideg v�zzel mosta meg az arc�t, hogy egy kicsit �szhez t�rjen. Hiszen, akinek ilyen gondolatokkal van tele a feje az ellens�g�rõl, az b�rmi lehet, csak nem norm�lis. Belen�zett a t�k�rbe, �s szem�ben valami k�l�n�s f�nyt vett �szre, amit eddig m�g soha sem. Vett egy nagy levegõt, arc�nak von�sai megkem�nyedtek �s megrov�an �gy sz�lt:
- T�rj m�r �szhez Draco! Az csak egy s�rv�rû, �s m�g csak nem is sz�p!- mondta nagy komolys�ggal, b�r �gnek �ll� hajjal �s ruha n�lk�l senki sem vette volna komolyan.
M�r �ppen ment volna vissza az �gy�ba, amikor is megl�tta jobb v�ll�n a halov�ny s�rk�nyjelet. K�zelebb hajolt a t�k�rh�z, hogy jobban l�sson.
- Ez nem lehet igaz! – ki�ltott fel hitetlenkedve �s ujjaival v�gigsim�tott a v�ll�n l�võ jelet. Most tudatosult csak igaz�n benne, hogy amit �lomnak hitt, val�s�g �s õ val�ban megig�zett, rajta k�v�l m�g nyolc vadidegen emberrel egy csod�latos l�nyt.
Elk�pedt arccal ment vissza az �gy�hoz �s le�lt a sz�l�re. Idegesen sim�tott h�tra haj�t, ami ennek k�vetkezt�ben az m�g jobban k�cos lett, mint annak elõtte. P�r percnyi gondolkod�s ut�n, �gy d�nt�tt: jobb, ha errõl nem besz�l senkinek, addig, am�g saj�t maga ut�na nem j�r a dolgoknak. Vett egy m�ly levegõt, majd k�sz�lõdni kezdett.
Miut�n rendbe szedte mag�t, m�r indult volna a k�nyvt�rba, hogy elkezdje a kutat�st. Amikor is esz�be jutott, hogy tal�lkoz�ja lesz sz�v�nek, nem �ppen a k�t legkedvesebb h�lgy�vel. Egy ronda fintor jelent meg az arc�n. Nem volt m�s v�laszt�sa, ha nem akart bajba ker�lni, mennie kellett. �gy h�t a harmadik emelet fel� vette az ir�nyt, cseppet sem gyors l�ptekkel, ne hogy v�letlen�l õ legyen az elsõ, aki a helysz�nre �r.

***


Pontban nyolc �rakor Draco m�r a Morgana La Fay portr�ja elõtt v�rta, egyed�l, �jdons�lt „szobat�rs�t” �s a „dr�ga” McGalagony professzor. Unalm�ban a falnak t�maszkodott �s a gondolatiba mer�lt. A folyos� v�g�n egyszer csak, Hermione jelent meg, mint mindig egy vaskos k�nyv k�s�ret�ben. A fi� fel� n�zett, de nem mutatott semmi hajland�s�got valami k�sz�n�sf�le megereszt�s�nek, csup�n intett egyet a l�nynak. Aki mindj�rt r�k�rdezett a l�nyegre:
- Hol van McGalagony?
- Szerinted, ha tudn�m, itt v�rn�k r�?- mordult fel a fi�.
A l�ny s�hajtott egyet, a falnak vetette a h�t�t, kinyitotta a k�nyvet, �s olvasni kezdett. M�r negyednyolc is elm�lt, amikor McGalagony megjelent a helysz�nen. Lobog� tal�rral �s cseppet sem mosolyg�s arccal. Biccentett a k�t gyereknek, majd bemondta a jelsz�t:
- Bar�ts�g- erre Draco �s Hermione egy jelentõs�gteljes pillant�st v�ltottak, �s fintorra h�z�dott sz�jjal fordultak el egym�st�l.
A portr� eltûnt, �s a hely�n a klubhelyis�gbe vezetõ folyos� jelent meg. Bel�pve a helyis�gbe, nagyon otthonosnak l�tszott az eg�sz. N�h�ny k�nyelmes �lõalkalmatoss�g, egy kandall�, n�h�ny k�nyvespolc, �ri�si panor�maablakok -amin rengeteg f�ny �radt be a szob�ba- alattuk f�lk�r�vben p�rn�zott pad h�z�dott. Sz�val kellemes „b�rt�n” volt ez a k�t j�mad�rnak.
- �ljenek le!- mondta hat�rozott hanggal a professzor, Draco �s Hermione engedelmesen helyet foglaltak, az egyik k�nyelmes kanap�n - Azt szeretn�m m�g maguknak mondani, hogy mostant�l semmi panaszt nem akarok hallani magukr�l. M�g ma visszamehetnek a klubhelyis�geikbe a holmiik�rt, azt�n t�bbet ebben az �vben nem tehetik be oda a l�bukat. Ma kilenc �r�ra legyenek Hagrid kunyh�j�n�l. Most elmehetnek!
A k�t gyereknek nem kellett k�tszer mondani, sietve elhagyt�k a terepet. Azt�n elindultak a k�z�s �r�ikra.

***


A nap h�tralevõ r�sze el�g gyorsan telt el. B�r nem eg�szen esem�nytelen�l. A furcsa p�rost l�pten, nyomon nem felejtett�k el, eml�keztetni r�, mennyire szerencs�sek, hogy egy�tt lehetnek, persze a dolog rossz �rtelm�ben. A s�rt�sek �s egy�b rosszm�j� megjegyz�sek (fõk�nt a mardek�rosokt�l) ink�bb Dracot �rt�k, mintsem Hermion�t.
Nagyon viccesnek tal�lt�k a „p�ros�t�st” �s azzal szek�lt�k a fi�t, hogy aranyv�rû l�t�re sz�gyent hoz a saj�t csal�dj�ra, nem utols� sorban az eg�sz m�gusvil�gra. B�r a fi� pr�b�lta kontrol�lni mag�t, de n�ha meg tudta volna fojtani az �sszes nevetg�lõt. Az iskol�ban sz�rnyra kaptak a k�l�nb�zõ �rdekesn�l �rdekesebb t�rt�netek Dracor�l �s Hermion�r�l, nem volt olyan ember Roxfortban, aki ne hallott volna valamit r�luk.
M�r alkonyodott, õsz l�v�n a nap elõbb t�rt nyugov�ra, mint a ny�ri h�napokban. Az �g tiszta volt �s felhõmentes, �gy gy�ny�rûen lehetett l�tni, a milli�nyi vil�g�t� csillagot �s a holdat. Enyhe, de cs�põs sz�l rezegtette a Tiltott Rengeteg f�it. Minden csendes �s nyugodt volt. Kilenc �rakor Hagrid m�r az erdõ sz�l�n v�rta a k�t gyereket. Elõsz�r Draco �rkezett meg a helysz�nre, de Hermion�nak m�g nyoma sem volt. A fi� t�relmetlen�l toporgott, percenk�nt az �r�j�t n�zte, min�l elõbb t�l akart esni ezen a b�ntetõmunk�n. V�g�l Hagrid t�rte meg a k�noss� v�l� csendet:
- Hol van Hermione?- k�rdezte Hagrid.
- Honnan a fen�bõl tudjam?- mondta unott �s nemt�rõd�m hanggal.
A kast�ly felõl egy s�t�t �rny suhant kereszt�l a parkon. M�r el�g s�t�t volt, de csak annyira m�g nem, hogy a k�zeledõ k�penyes nõ alakj�t ne lehessen kivenni. Nem is kellett nagy j�stehets�ggel rendelkezni�k az erdõ sz�l�n �ll�knak, hogy kital�lj�k, hogy kit is rejt a s�t�t k�peny. Mikor Hermione k�zelebb �rt, leh�zta a fej�rõl a csukly�t.
- Ne haragudj Hagrid, hogy k�stem! - mondta zih�lva.
- Semmi baj. Akkor, most el is mondom nektek mi lesz a feladatotok. A k�vetkezõ legend�sl�nyek gondoz�sa �r�ra kell befognotok egy l�nyt – erre Draco lemond�an felszisszent, de az �ri�s nem is foglalkozott vele �s zavartalanul folytatta tov�bb - �l itt az erdõben egy k�l�nleges faj, a fekete unikornis. Ezek csak itt, a Tiltott Rengetegben �lnek, sehol m�shol nem tal�lhat�k meg Angli�ban. Minden tizedik �vben a V�nusz �s a Mars egy�tt�ll�s�nak �jszak�j�n sz�letnek, de ennek elen�re sz�p nagy csorda van belõl�k az erdõnkben. El�g neh�z õket megtal�lni �s befogni, de azt hiszem nektek menni fog. K�t napot kaptok, hogy befogjatok egyet, de ha nem siker�l, akkor gyertek vissza, �s ne keress�tek õket tov�bb. Baj eset�n k�ldjetek fel jelzõszikr�kat…
- Te nem j�ssz vel�nk?- v�gott a szav�ba r�m�lten a l�ny.
- Mi�rt menn�k? Mind a ketten iskolaelsõk vagytok, �s �gy hallom el�g nagy tapasztalattal rendelkeztek az �tok sz�r�s ter�n.
- De �n egyed�l nem megyek be Malfoyal az erdõbe!- mondta a l�ny, az eml�tett csak megcs�v�lta a fej�t, de nem sz�lt semmit.
- De m�g mennyire, hogy bem�sz vele. V�laszthatsz vagy ez, vagy kicsapnak. Sajn�lom, de McGalagony utas�t�sa volt, hogy ne menjek veletek - mondta Hagrid.
Hermione m�rges tekintettel, meredt r�, majd elford�totta a fej�t �s gyors l�ptekkel elindult az erdõ belseje fel�. Draco s�hajtott egyet, zsebre tette a kez�t �s nyugodt l�ptekkel elindult a durc�s l�ny ut�n. Egyre s�t�tebb lett, ahogy beljebb �rtek. M�r nem l�tszott Hagrid kunyh�ja �s a kast�ly sem. A d�h�s l�ny, nem b�rta mag�ban tartani nemtetsz�s�t, kit�rt belõle a meg�ll�thatatlan sz��radat. F�l �r�n kereszt�l be nem �llt a sz�ja, k�zben Draco sz�tlanul haladt elõre �gyet sem vetve a l�nyra.
- Mit k�vettem el, hogy ezt �rdemlem? Mi�rt kell nekem itt m�szk�lni az erdõ k�zep�n, �s egy nyavaly�s unikornisra vad�sznom…Hogy s�llyedhettem ilyen m�lyre? Majdnem kicsaptak, �s a tetej�ben egy g�r�nnyel kell…
- Fejezd m�r be!- sz�lt r� Draco v�g�l, amikor m�r nem b�rta tov�bb hallgatni- M�st sem hallok eg�sz �ton, csak hogy milyen rossz neked �gy, meg milyen rossz �gy- mondta g�nyosan, majd felemelt hangon ezt mondta - De szerinted, nekem az volt az �lmom, hogy veled legyek �sszez�rva? Ki kell, hogy �br�nd�tsalak, nem ez volt. Sz�val, kuss, �s folytassuk az utat!
- Semmi belesz�l�si jogod nincs abba, hogyan sajn�lom magam! – mondta a l�ny.
- El�g legyen m�r!- sz�lt r� �jra a l�nyra.
- Te fejezd be!
- Fejezd be te!
- G�r�ny.
- S�rv�rû.
- Mondtam, hogy nem h�vj s�rv�rûnek!
- Te meg ne h�vj engem g�r�nynek?
- J�.
- Helyes! Megegyezt�nk?
- Meg.
A l�ny �jra megszapor�zta a l�pteit, �s m�r j�val Draco elõtt j�rt, aki lassan s�t�lva k�vette. Nem lehetett r� azt mondani, hogy elsieti a dolgokat. K�r�ltekintõen megfigyelt mindent, hogy legyen mindig valami t�j�koz�d�si pontja, ha v�gre kifel� mennek innen. Hermione, hallott valamit, ami megijesztette, hirtelen meg�llt, �s holtra v�lt arccal meredt a boz�tba.
- Most meg, mi�rt �llt�l meg?
- Te nem hallottad ezt a zajt?- k�rdezte remegõ hangon.
- �n nem hallottam semmit- mondta Draco hal�li nyugalommal.
- Ott a bokrok k�z�tt van valami- mutatott a l�ny, remegõ kezekkel a bokrok fel�, majd h�tr�l egy kicsit, maga el� engedve a b�tor mardek�rost.
Hermion�t nem lehetett �ppens�ggel egy f�lõs kisl�nynak nevezni, sõt a kalandok, amiket eddig Harry �s Ron oldal�n �t�lt, nem azt mutatt�k, hogy gy�va lenne. De most, itt a rengetegben egyed�l, helyesebben Malfoyal, nem �rezte mag�t biztons�gban �s nem tudott j�zan�sszel gondolkodni. Sz�ve egyre hevesebben dobogott �s felk�sz�lt az esetleges t�mad�sra, megmarkolta a p�lc�j�t, l�legzetvisszafojtva figyelt �s v�rt. Ek�zben a fi� �vatosan a bokrok fel� l�pett, ami most megrezzent.
Draco kiny�jtotta a kez�t �s f�lrehajtotta az �gakat, amikor is egy hirtelen kiugrott a borokb�l egy ny�l. A fi� olyan hars�ny nevet�sbe kezdett, hogy zengett az eg�sz k�rny�k. Hermione pedig elpirult zavar�ban, b�r ezt az apr� v�ltoz�st a j�t�kony s�t�ts�g eltakarta.
- Nevess csak- sz�lt a l�ny ep�sen - Sohasem tudhatod, mikor t�madnak r�d.
- Tal�n ez az �rtatlan nyuszi, akart r�d t�madni? Ne nevettess m�r.
- Nem a ny�lra gondoltam. Hanem csak �gy �ltal�noss�gban, ez az erdõ nem biztons�gos.
- Ha te mondod…
Az �t tov�bb r�sze csendben telt. Hermione szeretett volna besz�lgetni, de nem tudta mit mondjon �s ilyen tusk�val, mint Malfoy nem lehet besz�li, csak veszekedni, legal�bb is õ �gy gondolta . Mondjuk a helyzet k�nnyebb lett volna, ha valaki olyannal s�t�l itt, akit nem ut�l ennyire.
Egyre hidegebb lett az idõ. A l�ny, f�z�san burkol�zott be a k�peny�be �s �tkozta azt a percet, amikor �gy d�nt�tt, hogy csak egy v�kony k�penyt vesz fel. Valami zaj hallatszott a k�zelbõl, de az elõbbi eset f�ny�ben, nem tulajdon�tott neki t�l nagy jelentõs�get. Azt�n egy fekete �rnysuhant �t j�val elõtt�k az �sv�nyen, olyan gyorsan, hogy alig lehetett �szrevenni. Draco, aki eddig is figyelmesen p�szt�zta a k�rny�ket, felfigyel a furcsa �rnyra. Gyorsan a l�nyhoz l�pett, befogta annak sz�j�t -aki valami ilyesmit mondott, hogy: „Engedj el te, szem�t g�r�ny, mert darabokra �tkozom azt a h�lye fejedet!”- k�zelebb h�zta mag�hoz, �s a f�l�be s�gta:
- Maradj csendben - mondta a fi� m�ly �s nyugodt hangon. Hermione h�t�n kellemes bizserg�s futott v�gig a szavak hat�s�ra, �rezte a fi� meleg lehelet�t a nyak�n, �s a sz�d�tõen finom illat�t, ami eg�szen elb�d�totta - Ne pr�b�lj megharapni! Most elengedlek, de ne kiab�lj! Meg�rtetted!
A l�ny b�lintott jelezve, meg�rtette mindent, a fi� lassan elengedte, �vatosan megfogta a kez�t, �s a f�k k�z� vezette a l�nyt. Fel sem eszm�lt, kinek a kez�t fogja, most teljesen m�sra �sszpontos�totta minden figyelm�t.
Egy tiszt�s tûnt fel a k�zelben, amit a p�ros hal�los csendben k�zel�tett meg. A k�zelben l�võ vastag t�rzsû fa m�g� osontak, Draco intett a l�nynak, hogy n�zzen ki a tiszt�sra. Gy�ny�rû holdf�nyben f�rdõ liget t�rult a szem�k el�. Mindenfel� l�gyan hajladoz� fûzf�k tark�tott�k a t�jat, �s a p�zsitot ezernyi apr� csillagvir�g d�sz�tette. Ez�st�sen csillog� patakocska csordog�lt az egyik �reg szikla t�v�bõl, aminek innensõ partj�n, egy fekete unikornis csillap�totta szomj�s�g�t a hideg v�zbõl.
Az �llat selymes s�r�ny�t l�gyan f�jta a sz�l �s szõr�n megcsillant a hold �lmos f�nye. A k�t gyerek, m�g �let�ben nem l�tott, ilyen csod�latosan sz�p l�nyt. Egy ideig csak megbabon�zva figyelt�k, majd Draco ez�stsz�nû k�telet var�zsolt elõ, �s lassan az �llat fel� indult. K�zben intett Hermion�nak, hogy maradjon a h�ta m�g�tt. Az unikornis felemelte a fej�t �s a k�zeledõ fi� sz�rk�n csillog� szemeibe n�zett, aki �gy �rezte, mintha az �llat a lelk�be l�tna, �s kif�rk�szte volna minden titk�t.
Egy hirtelen gondolatt�l vez�relve, behunyta szem�t �s erõsen koncentr�lt a bûv�s l�nyre, biztos�tva r�la, hogy nem fogja b�ntani. Egyre k�zelebb �s k�zelebb jutott az �llathoz, kiny�jtotta a kez�t �s meg�rintette annak feket�n t�nd�klõ s�r�ny�t. A fi� k�zelebb hajolt hozz� �s valamit a f�l�be suttogott, majd megpaskolta a fej�t �s r�tette a k�telet. Az �llat nyugodtan tûrt mindent, �s engedelmeskedett a fi�nak.
Hermione a h�tt�rbõl �mulva, figyelte az esem�nyeket. Nem gondolta volna, hogy Draconak siker�l befognia az unikornist. Sõt m�g azt sem, hogy egy�ltal�n meg tudja k�zel�teni. Ugyanis egy ilyen l�nyt csak olyan ember tud megfogni, akinek lelke m�ly�n j�s�g lakozik. Nagyon meglepte az eg�sz, m�r nem �gy n�zett a fi�ra, mint egy �rz�ketlen tusk�ra, hanem egy olyan emberre, aki k�pes n�mi �rzelem kimutat�s�ra �s meg van benne a j�ra val� hajlam, mint mindenki m�s norm�lis emberben. A l�ny r�j�tt, hogy a „kegyetlen Draco Malfoy” csup�n egy �larc, ami m�g�tt val�sz�nû �rzelmek is lehetnek.
- Gyere k�zelebb! - sz�lt a fi�. Hermione lassan k�zelebb ment.
Az unikornis meg�rezte, hogy n�mi f�lelem van a l�ny sz�v�ben, ez�rt b�tor�t�lag k�zelebb l�pett hozz�, hagyva, hogy a b�tortalan kezek v�gigsim�ts�k a fej�t. Furcsa �rz�s volt ez a l�ny sz�m�ra, mintha selymet sim�tott volna v�gig. A var�zsl�ny minden porcik�ja v�gtelen nyugalmat sug�rzott, ami a lelk�be is belek�lt�z�tt. Mosolyogva n�zett r� �s m�r nem tartott tõle.
- Na j�, menj�nk! - mondta a szõke, megszak�tva az idillt az unikornis �s a l�ny k�z�tt – Ha siet�nk, tal�n reggelre siker�l is innen kijutnunk.
- Rem�lem is.
Elindultak egy s�t�t �sv�nyen, ahol a kev�s f�ny miatt, m�r alig l�ttak. A f�k f�lelmetesnek tûntek, g�cs�rt�s �gaik recseg�se k�s�rtetiesnek hatott a dermesztõ csendben. Az erdõ ezen a szakasz�n �letnek nyom�t alig lehetett l�tni. Mindenfel� csak sz�r�s, t�vises bokrok �s kisz�radt v�n f�k szeg�lyezt�k a t�jat.
Ide m�g a hold s�padt f�nye sem jutott el teljes eg�sz�ben. Hermione riadtan n�zett k�r�l, nem volt biztos benne, hogy elfel� erre j�ttek, b�r a nagy siets�g�ben azt sem n�zte, merre megy. A f�k egyre sûrûs�dtek �s tejfeh�r k�d telepedett a t�jra. Most m�r csak a p�lc�jukb�l pisl�kol� f�nyre voltak utalva, ezek voltak k�zel, s t�vol az egyetlen f�nyforr�s.
Hermione �ppen egy hatalmas t�sk�s bokor mellett haladt el, aminek n�gy centim�teres t�sk�i el�g fenyegetõen meredtek a s�t�tbe. Szerencs�tlens�g�re nem figyelt el�g�, �s az egyik ilyen t�ske megv�gta a kez�t.
- A��- ki�ltott fel.
Draco a l�ny fel� fordult, de nem l�tta j�l mi is t�rt�nhetett, m�r megint vele.
- Most meg mi van? Visszaj�tt a v�rszomjas nyuszika, vagy mi? – mondta k�r�rvendõ vigyorral �s p�lc�j�b�l egy erõsebb f�nysugarat l�vellt ki, hogy jobban l�sson.
- Valami n�v�ny megsz�rt, de nem…v�szes - mondta, de amikor l�tta a v�g�st a kez�n egy kicsit elbizonytalanodott.
Draco idegesen s�hajtott egyet �s k�zelebb ment, hogy megn�zze a l�ny s�r�l�s�t. Megfogta a kez�t, �s mint egy szak�rtõ, szem�gyre vette a sebet. Meg kell hagyni el�g cs�nya egy v�g�s volt, ami tele volt halv�nyk�k sz�nû, zsel�szerû massz�val, ami egyszer csak besz�v�dott a l�ny bõr�be, a seb vill�m gyorsan behegedt, �s a hely�n bõrp�r maradt csup�n. A fi� �rtetlen�l b�mult a l�nyra, el sem tudta k�pzelni, melyik n�v�nynek vannak ilyen hat�sai.
- �h ne ez most nirriti volt vagy illumina?- sz�rnyedt el a l�ny.
- Azok meg mik?- b�r j� volt gy�gyn�v�nytanb�l, be kellett, hogy vallja mag�nak, soha �let�ben nem hallott ezekrõl a n�v�nyekrõl.
- Te soha nem j�rt�l gy�gyn�v�nytanra? – fakadt ki a l�ny idegesen- Az egyik egy erõs m�reg, ami lass� hal�lt okoz, ha nem adj�k be az ellenszert idõben, a m�siknak meg olyan a hat�sa, mint az alkoholnak.
- Milyen gyorsan hatnak?
- Figyelj Malfoy, nem vagyok n�v�nyhat�roz�! Fogalmam sincs!- mondta l�ny holtra v�lt arccal- Ha tudn�m se �rn�k vele semmit, mert nem tudom melyik n�v�ny sz�rt meg �s nincs n�lam ellenszer sem.
- Akkor, igyekezz�nk kifel� innen!- mondta Draco, megfordult �s sietõs l�ptekkel elindult.
„M�r csak ez hi�nyzott!- f�st�lg�tt mag�ban- Mi van, ha meghal? Az �letben ki nem magyar�zom, hogy egy ujjal sem ny�ltam hozz�. Istenem add, hogy az illumina, vagy milyen gaz legyen.”- foh�szkodott a fi�. Egy j� ideig s�ri csendben haladtak az �sv�nyen, b�r eddig sem csaptak valami nagy zajt. Hermione szeme k�nnyezett, �s f�l att�l, ami k�vetkezni fog. �rezte, hogy a m�reg lassan besziv�rog az ereibe �s sz�d�lni kezdett. Draco im�ja meghallgattat�sra tal�lt, ugyanis a h�ta m�g�l nevet�s hallott.
- Illumina volt –sz�lalt meg egy el�gg� spicces hang.
- �r�l�k neki!- mondta a fi� megk�nnyebb�lve, k�zben �ri�sit s�hajtott, majd h�trafordult, hogy szem�gyre vegye a l�nyt, mert a hanglejt�se cseppet sem hasonl�tott az �tlagosra.
- �n is – nevetett a l�ny, de nem volt �ppen a helyzet magaslat�n, k�rbe- k�rbe n�zegetett �s ide-oda d�l�ng�lt.
Draco megd�bbenve figyelte. „Mit hozhat m�g a mai nap?”- tette fel a k�ltõi k�rd�st �s seg�lyk�rõen az unikornisra n�zett, az meg mintha azt mondta volna: „Haver, ne n�zz r�m, oldd meg ezt egyed�l!”
Nem hagyhatta mag�ra l�nyt. Morgol�dva meg�ll�totta az �llatot �s visszament Hermion��rt, aki �ppen k�sz�lt elesni. Elõz�kenyen megpr�b�lt seg�teni neki, hogy legal�bb ne essen el, de a l�ny ell�kte mag�t�l �s felh�borodva ripakodott a fi�ra:
- Neeee, hagyj�l! M�r nagyl�ny vagyok…egyed�l is menni fog – azzal s�t�lni kezdett, az �sv�nyen- L�tod, tudok egyenesen menni- fordult vissza a fi� fel� mosolyogva, m�r �ppen ment volna tov�bb, de a k�vetkezõ pillanatban a l�ba megakadt egy ki�ll� gy�k�rben �s elter�lt a cseppet sem puha f�ld�n.
Draco megcs�v�lta a fej�t, odament hozz� �s seg�tett neki fel�llni. A l�ny az �g fele tekingetett �s csod�lkozva megsz�lalt:
- De sz�pek ma a csillagok- b�r az erdõben, szinte az orrukig sem l�ttak, de ez Hermion�t a legkev�sb� sem zavarta.
A l�ny, Draco mellett pr�b�lt menni, de minduntalan bele�tk�z�tt. A fi� csak rezzen�stelen arccal, g�rcs�sen fogva a k�telet, hallgatta a s�letlens�geket, hat�rtalan t�relemmel. Most egyetlen hang n�lk�l, megb�nta minden bûn�t, fõleg azt, hogy s�t�t �tkot sz�rt Hermion�ra, csak az volt az egyetlen k�r�sre, hogy �rjenek m�r ki az erdõbõl, mert õ ezt m�r nem b�rja tov�bb idegekkel.
- Draco, �n nem tudok rep�lni - az �rintett, furcs�n n�zett a l�nyra, aki m�g soha nem nevezte a keresztnev�n, sõt m�g ilyen fontos inform�ci�kat sem k�z�lt vele soha – K�rlek, tan�ts meg rep�lni, l�gysziiii!!- mondta �s belekarolt a fi�ba �s �rtatlanul csillog� szemekkel pislogott r�.
- Rendben megtan�talak- mondta Draco megad�an.
- Az j�, mert akkor sz�llhatunk egy�tt a magasba meg minden…- itt egy heves mozdulttal gyomorsz�jon v�gta a fi�t, aki egy kicsit megg�rnyedt- Olyan sz�pek a szemeid! – mondta, elm�l�zva, b�r nem is Draco fel� n�zett, hanem tõle egy kicsit jobbra, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy a l�ny kettõs l�t�ssal is k�szk�d�tt - Tudod, m�g tetszen�l is, ha nem lenn�l olyan undok, arrog�ns, nagyk�pû, ut�latos…
- Fogalmad sincs, milyen vagyok, nem is ismersz- sz�lt nemi m�reggel a hangj�ban Draco.
- Neeem…Akkor szerinted ki az, aki folyton keresztbe tesz a bar�tainak �s nekem? H�mm? H�t te… bizony te… te aranyv�rû seggfej!- mondta a l�ny d�h�sen.
Draco meg tudta volna fojtani a l�nyt, de csak egy m�rges pillant�st vetett r�. A l�nyon l�tszott, hogy egyre jobban m�reg hat�sa al� ker�l, forgott vele minden, �s olyan k�nnyûnek �rezte mag�t, mint m�g soha. De lelkiismeret�t nem vesztette el, b�ntotta a tudat, hogy megs�rtette a fi�t, b�rmennyire is ut�lta. Nem szeretett senki megb�ntani, �gy h�t bûnb�n� arccal n�zett Dracora.
- �n sajn�lom… nem akartalak b�ntani.
- Erre semmi sz�ks�g- mondta hidegen, de amikor a l�ny szem�be n�zett. Az a k�t meleg barna szemp�r, mintha tûzet gy�jtott, volna a sz�v�ben, heves dobog�sra k�sztetve azt, �s kellemes meleg futott eg�sz test�n v�gig.
Hermione fej�ben -ahogy a k�t b�natos sz�rke szemp�rt f�rk�szte- egy r�pke gondolat fogalmaz�dott meg, k�zelebb h�z�dott a fi�hoz, �s kihaszn�lva k�lcs�nbe kapott b�tors�g�t, l�gy, leheletfinom cs�kot lehelt a fi� ajk�ra. Draco, aki Malfoy l�v�n nem �rte be ennyivel, meglepõ m�don viszonozta a gesztust. Erõsen mag�hoz szor�totta, a karjaiban remegõ l�nyt, mintha sosem akarn� elengedni, �s mit sem t�rõdve, a k�zt�k l�võ ellent�tekre, cs�kolta tov�bb. Megszûnt k�r�l�tt�k minden, csak ketten l�teztek �s semmi m�s ebben a csod�latos pillanatban.
�gy �lelt�k egym�st, mintha att�l f�ltek volna, hogy sz�tszak�tj�k õket. �tadt�k magukat ennek a felemelõ euf�likus �rz�snek, ami bet�lt�tte eg�sz test�ket. Sz�vûk hevesen dobogott, szinte kiugrott a hely�bõl, test�k�n, pedig j�lesõ bizserg�s futott v�gig. Cs�kjukban benne volt minden szenved�ly, �s most nem voltak az a k�t ellens�g, mint r�gen. Csak k�t fiatal voltak ekkor, akik v�gynak egym�sra.
�m mint mindennek ez a F�ld�n, ennek a var�zslatos pillanatnak is, v�ge kellett, hogy szakadjon. Ajkaik lassan elv�ltak egym�st�l, de m�g �gett rajtuk a k�l�n�s forr�s�g, amit eddig m�g soha senki mellett nem tapasztaltak. Elengedt�k egym�st, Hermione zih�lva vette a levegõt, �s rettentõen forgott vele az eg�sz vil�g. Homlok�t kiverte a hideg verejt�k, majd hom�lyos lett elõtte minden, azt�n Draco karjaiba �jult.
- Nagyon j�!- mondta a fi� n�mi csal�d�ssal, egy hord�gyat var�zsolt elõ, �s r�fektette a l�nyt.
Nem �rtette mag�t, hogy mi�rt is cs�kolta meg a l�nyt. Azt�n v�gigh�zta az ujj�t az ajk�n, amin m�g mindig �rezte a l�ny puha ajkainak a nyom�t.

***


Hajnal elsõ sugarai tûntek fel a horizonton. R�zsasz�n cs�kokat h�zva az �gre, jel�t adva mindenkinek, hogy v�ge a s�t�t �jnek �s m�r a nappal az �r. Az �g csod�latosan k�k lett �s az esthajnalcsillag hom�lyos f�nye m�g mindig l�tszott, a holddal egy�tt. A reggeli sz�l el�g cs�põs �s hideg volt.
Egyszer csak, Draco �s „k�s�rete” l�pett ki a Tiltott Rengeteg f�i k�z�l. A fi� nagyot �s�tott �s �lmos tekintettel n�zett k�r�l. Hagrid, a kunyh�ja elõtt �lt, �s �ktelen horkol�s k�zepette az igazak �lm�t aludta. Draco megfogta a k�telet �s az �ri�s kez�hez k�t�tte, �gy v�gre nem kellett tov�bb az unikornisra vigy�znia. Nem volt j�rt�nyi ereje sem, sem kedve, hogy fel�bressze az Hagridot. Meg k�l�nben is, magyar�zattal kellett volna szolg�lnia a hord�gyon szuny�k�l� l�nyra.
Szer�ny meg�t�l�se szerint, nem lesz semmi baja, csak egy kis alv�s kell neki, �s jobban lesz. A var�zsl�nyt m�r elint�zte, �gy h�t, m�r csak Hermione volt h�tra. Nagy �ggyel-bajjal felkorm�nyozta a l�nyt a kast�lyba, k�z�s lakoszt�lyukig. Bemondta a jelsz�t, bevitte Hermion�t a szob�j�ba, ahol m�r el voltak rendezve a l�ny ing�s�gai.
A falon egy �ri�si napt�r kapott helyet, amin a napi teendõk szerepeltek, az eg�sz helyis�g tele volt k�nyvekkel, szab�lyos rendben sorakoz� tekercsekkel �s n�h�ny f�nyk�ppel. Az szoba minden n�gyzetcentim�tere a Griffend�l sz�neiben pomp�zott.
A fi� letette a baldachinos �gyra Hermion�t, r�var�zsolta a pizsam�j�t, b�r elj�tszott a gondolattal, hogy ne saj�t maga �lt�ztesse �t a l�nyt, de �riember l�v�n nem tehette ezt. A l�ny megmozdult �lm�ban. Draconak egy fut� gondolat suhant �t az agy�n �s elmosolyodott. „Milyen b�k�s �s nyugodt, amikor alszik, �s nem kiab�l.” –gondolta, majd betakarta, a karmazsin piros takar�val.
Nem is t�rõdve azzal mit tesz, adott egy apr� puszit Hermione arc�ra, aki elmosolyodott �lm�ban. Draco kiment a l�ny szob�j�b�l �s a saj�tja fel� vette az ir�nyt. Mikor bement �r�mmel vette �szre, hogy szob�j�nak csod�latos kil�t�sa van a Tiltott Rengetegre, �s a felkelõ nap sugarai, �ppen bevil�g�tottak az ablakon.
Kiny�jt�ztatta tagjait, majd �s�tott egyet, �lmosan, ruh�st�l beledõlt az �gy�ba, �s r�gt�n elaludt. Kintrõl a f�ny �ppen az �gyon fekvõ fi� arc�t cir�gatta, de õ m�r egyenletes szuszog�ssal zavartalanul aludt, mit sem t�rõdve holmi f�nnyel. Azt�n a sug�r elt�r�lt r�la-mintha nem akarta volna zavarni �lm�t- �s a kast�ly parkj�ban �ll� f�k s�rga �s piros leveleit vil�g�totta tov�bb.