Karcsonyi ajndk
Nyx 2007.09.16. 10:44
Az incidens utn a kt fiatal, egyre tolernsabban kezdett viselkedni egymssal. Nem lehetett rjuk semmi rosszat mondani. Az rkon kitûnõ egyetrtsben dolgoztak s megtanultk, hogy egytt tbbre kpesek, mint kln. Ezt a tanrok is j szemmel s nmi meglepõdttsggel nztk. A rgebben levont pontoknak a dupljval rvendeztettk meg a sajt hzaikat. Mindenki megtkzve figyelte a prost, akik a kt hz egyttmûkdsnek szellemben viselkedtek. Pedig ha tudtk volna a tbbiek, hogy mi is folyik a kt jmadr kztt, elkpedtek volna. Draco s Hermione nem akartak a kztk trtntekrõl beszlni, inkbb szavak nlkli kompromisszumot ktttek. Egyre tbbet jrtak knyvrba „ktõbûbj megtrse” cmn. De mindketten tudtk, hogy egyikk sem ezutn kutatat. m sohasem beszltek errõl, s nem is rttk fel egymsnak. Az egyik este Hermione szrevette, hogy a vele szemben lõ fi, mrgesen kutat a knyvekben s elg vadul lapozgatja õket. Mr vagy hsz darab knyv hevert elõtte. Ezek egyre jobban krlvettk Dracot, s mr nem hinyzott sok, hogy ne ltszdjon ki mglk. A finak kezdett egyre jobban elfogyni a trelme s legszvesebben felgyjtotta volna a knyvtrat, de azrt a jzansz mindig gyõzelmeskedett az felbõszlt elmje felett. - Mit keresel?- szlalt meg a lny. - Nem rdekes - hangzott a morcos hang a knyvek mgl. - Ne legyl mr ilyen. Mondd el! Lehet, hogy tudok segteni. - Nem tudsz. - Most meg mi bajod van? - Semmi. - Ht, ha nem kell a segtsgem nekem gy is j. Aztn csndben folytattk tovbb az olvasst. Majd Draco becsapta az elõtte lvõ knyvet. Vett egy nagy levegõt s belekezdett a mondkjba: - Volt nem olyan rgen egy lmom. - Folytasd. - Egy nagy torony tetejn voltam, de nem egyedl, hanem rajtam kvl mg nyolc emberrel. Aztn megigztnk egy srknyt. - Volt mg valami, ami szerinted mg fontos lehet?- krdezte rdeklõdve. - Igen volt ott egy nõ, megrintette mindegyikõnk jobb vllt. Egy srkny jel lett… - h mr akkor tudom, honnan van az a jel a vlladon… - Pontosan. - Szval, ha jl rtem, ez nem volt lom. - De az volt, csak kzben… Nem tudom. Ezen rgom magam mr egy ideje, s nem tallom a megoldst. Ott volt mg egy pentagramm is… - Szval ezrt nem kerested azt az ellentkot. A fi sztlanul lehajtotta a fejt, s nem szlt semmit. Hermione elmosolyodott s gy szlt: - Mondhattad volna elõbb is! Azzal felpattant, elindult az egyik kzeli polchoz s pr perc mlva egy vaskos knyvvel trt vissza, aztn ledobta a vaskos ktetet az asztalra. Miutn elhessegettk a hatalmas porfelhõt, fny derlt a cmre is „Erõkoncentrci, avagy a pentagrammal kapcsolatos rejtlyek”. Draco elkpedve nzte a lnyt, de õ nem is figyelt r, tszellemlten lapozott, s hirtelen megszlalt: - Megvan! - Tnyleg?- krdezte a fi hitetlenkedve. - Mr eleve rossz helyen kerested, nem a srkny a kulcssz, hanem a pentagramm. Nem is talltad volna meg soha az letben, mi is az lmod lnyege. - J, mondd mr mit r! - Nzzk csak... Energiasrkny: megigzshez 9 ember energija kell. A srkny ltrejttt egy, az õt formz jel segti elõ. Ez sszesti az erõt egy pontban, a pentagramm kzepn. A megigzett lny sajt maga dnti el, kit vlaszt vezetõnek a 9-ek kzl, s ezek utn csak a vezr parancsolhat neki. Gonosz cl felhasznlsa nem lehetsges, ha valaki megteszi, nem marad ltben. A 9-ek energija… A tbbit nem tudom elolvasni , mert az egsz oldal el van mosdva. Mi a baj, mirt nzel gy? - Mg mindig nem rtem, mire volt j ez az lom, vagy mi. - Tõlem krdezed? n nem tudom. - Mibe keveredem… - Ez legalbb j clbl jhet ltre. Van ennl rosszabb is, pldul… - Inkbb nem akarok rla tudni. - J- vonta meg a vllt – Akkor problma megoldva. Most mr lesz idõd mssal is foglalkozni. - Mivel? - Tudod te azt nagyon jl. A fi mormolt valami olyasmit: „Aha majd azt hiszed, hogy ilyenekkel fogom tlteni az idõmet.” Aztn keresett egy knyvet, s olvasni kezdte.
***
Msnap reggel Draco korn bredt, jlesõen nyjtzott. Ahogy az gyban fekdt megcsapta az orrt egy, a karcsonyra igen csak jellemzõ fenyõillat. Gondolatai elkalandoztak. Mikor kicsi volt, imdta a karcsonyt. Ilyenkor reggelente, ahogy kinyitotta a szemt rgtn a nappaliban lvõ, hatalmas fhoz rohant elõszr. A karcsonyfn mindig a legszebb dszek foglaltak helyet. A plafonrl megbûvlt hpelyhek hullottak, mg meghittebb tve a pillanatot. Milyen j volt mg gondtalanul, desanyja lben lni, s ajndkokat bontogatni. Egsz nap mosolyogva jtszani apjval. Karcsonykor mindig egytt voltak. Draco boldogan gondolt vissza ezekre az idõkre, ahol szleit mg vidmnak lthatta. De be kellett, hogy lssa ezek az idõk, mr nem jnnek vissza. Ahogy egyre idõsebb lett, az nnep lnyege egyre a homlyba veszett. Apjt nem rdekeltk az nnepek, csak egy lehetõsgnek tartotta, hogy blt adjon az arisztokrata csaldok krmjnek s nem utolssorban a Nagyr pribkjeinek. Fnyûzs, csillogs, magamutogats - ez volt az, amit jelezni kvnt Lucius a vilg fel. A rgi karcsonyok meghittsgnek, az utols szikrit is kilve a kria falai kzlt. Draco, pedig itt a Roxfortban karcsonyozik egyedl. Vagy taln mgsem? Ekkor jutott eszbe, hogy Hermione sem ment haza. Mg mindig lnken lt az emlkezetben az a pillanat, ami nem is olyan rg a hessben trtnt s ez egy mosolyt csalt az arcra. Br, ami a csk utn trtnt cseppet sem volt idilli. Arra is tisztn emlkezett, hogy miket mondott a lny. Shajtott egy nagyot, majd felkelt az gybl. Gondolta kimegy megnzi, mi is ez a fenyõillat. A klubhelyisgben egy hatalmas fa llt, tele dszekkel. Hermione ppen, az egyik fotelben lt trklsben, a rzsaszn macis pizsamjban, lazn sszekttt hajjal. ppen egy knyvet olvasott. - Boldog karcsonyt- mondta Draco. - Neked is –szlt a lny, mosolygsan. Aztn tovbb bjta a lebilincselõ olvasmnyt. A fi elolvasta a cmet: Behlzva. Aztn egy gonosz mosoly terlt szt az arcn, mr ksz is volt a terve. Elõvette a plcjt a pizsamja zsebbõl (szerzõ: plca nlkl nem tesz egy lpst sem), a lnyra szegezte s egy stni vigyor ksretben, ezt mondta: - Aratna net Hermiont rgtn betertette egy jkora pkhl. Ami igen csak nagy derltsgre ksztette ravasz hõsnket. Annyira, hogy majd’ eldõlt a nevetstõl. A lny lemondan megcsvlta a fejt, mondvn Draco is azok kz tartozik, akik soha az letben nem fognak felnõni. - Nagyon vicces- mondta lesajnl hanggal. - Lazts mr egy kicsit. - Pont te mondod. Te kis paranois, soha egyetlen lpst sem teszel a varzsplcd nlkl. Taln mg azzal is alszol. - s akkor mi van?- mondta a fi rtatlan arccal. - Tulajdonkppen semmi. Draco a fa fel fordult s sztnzett az ajndkok kztt. Anyjtl s apjtl kapott egy knyvet, ami rdekes mdon az aranyvrûekrõl szlt. Aztn egy hatalmas csomagot Drake bcsikjtl. Amikor a kvetkezõ csomaghoz rt elakadt a llegzete. Anyai nagymamja, akirõl mr vek ta nem hallott, mert nem itt lt s nem nagyon rintkeztek. Ennek az az oka, hogy apja ki nem llhatja az anyst. Ebbõl az kvetkezik, hogy az ltala kldtt ajndkok s levelek, nem nagyon talltk meg Dracot, aki nagyon is jl tudta, ki miatt. A fi mosolyogva vette a kezbe a csomagot s elmlzva bontogatni kezdet. Emlkezett egy esetre, amikor vletlenl majdnem a levegõbe reptette a krit egy rosszul sikerlt bjitallal. Akkor Lucius nagyon mrges volt r, kiablt vele, de a nagymamja megvdte, mondvn: „Hiszen mg csak gyerek, mellesleg a legnagyobb csibsz az egsz csaldban.” Mg jobban elvigyorodott a fi az emlkek hatsra, de ez az arcra fagyott, amikor az ajndkot megszabadtotta a csomagolpaprtl. Megcspte a ruhadarab kt oldalt, s hitetlenkedve felemelte. Hermiont nevetsrohamra sztnzte a klns ltzk. Ugyanis a nagymami egy fehr alapon piros szvecskkkel dsztett alsnadrggal lepte meg drga kicsi unokjt. - Ne nevess, nagyon is szp ajndk, csak nem az n sznvilgom- mondta a fi elõszr komolyan, aztn is elnevette magt. Miutn jra napirendre trtek a dolog felett, Draco tallt egy ajndkot, de ez nem hasonltott a tbbire. Mr a csomagols is szembetûnõen klnbztt, a megszokottl, kkeslils anyagbl kszlt, aminek a tapintsa olyan akr a vznek, s az egy ezst szllal volt tktve. - Gyere csak ide! - Most nem, mit talltl, csak nem egy hlinget? - Haha, h de vicces. Nzd csak ez neknk jtt. - Neknk?- krdezte hitetlenkedve. - Igen, nzd, itt van a cmzs - mondta a fi s odanyjtott a klnleges paprbl kszlt krtyt a lny kezbe, amin tkletes hurkolssal rt betûkkel szerepelt a nevk. - rdekes… na bontsd mr ki –lket oldalba Dracot. - De trelmetlen vagy. - Na ne jrtasd a szdat! - Jaj bocs, hogy egyltaln levegõt veszek. Draco meghzta a vkony szlat, ami magtl olddott el, majd elegnsan a mennyezetig szllt s eltûnt. A csomagol papr is kvette a szl tjt, majd ezernyi fnylõ pontra hullott szt. Csupn az ajndk maradt meg, ami egy mahagni sznû doboz volt. Ltszott rajta, hogy gondos kezek munkja, tele aprcska pillangs, tndres s nvnyi motvumokkal. A fi felpattintotta a borostynt brzol patentzrat. A dobozkbl kellemes levendula illat szllingzott kifele. A belsejben, pedig kt nyaklnc pihent kt aprcska prnn, amik mellett egy levelet elhelyeztek el. Hermione nllstotta magt, kivette onnan, majd feltrte a pecstet s olvasni kezdte.
„Vdelmezzen benneteket a srknyok s a fõnixek ereje”
A levl ugyanazzal a kzrssal rtk, mint a cdult, de semmi arra utal nyom sem jelezte, hogy kitõl jhetett az ajndk. A lny Draconak adta a levelet, majd kezbe vette a fõnixet brzol medlt, ami a H betûvel jelzett prnn volt. A lnc s a medl is aranybl volt, a madrnak szem gyannt apr rubinokat szntak a ksztõk. Hermione felcsatolta a lncot s furcsa rzse tmadt. Egyrtelmûen ltszott, hogy nem kznsges kszer, hanem olyan, ami varzserõvel br. Kzben Draco nyakra is felkerlt az ezst srknyos medl. A srknynak az õ esetben zld szemei voltak. A titkos felad nagyon eltallta a sznsszelltst, ami most tkletesen harmonizlt a Griffendl s a Mardekr szneivel.
|