Bellatrix remeg� k�zzel t�lt�tte tele a h�rom poharat a v�rv�r�s borral, s odany�jtotta Narcissanak �s Draconak. Az ifj� Malfoy b�lintott egyet k�sz�netk�ppen, m�g Narcissa csak �veges tekintettel n�zte a testes ned�t. Szeml�tom�st megrend�tette �ket a h�r, amit nemr�g k�z�lt vel�k az egyik hal�lfal�.

- Luciusra, aki mindv�gig h� maradt a Nagy�rhoz! – emelte fel pohar�t Lastrange �s koccintott els�k�nt a sz�ke ifj�val, majd a mereng�sb�l kiz�kkent �zveggyel.

- Mindhal�lig h�s�ges… - sz�lt csendesen Draco, �s t�zesen izz� szeme meg-megvillant, ahogyan elk�pzelte a szitu�ci�t.

Narcissa csendesen kortyolgatott, s iv�s k�zben sz�vszor�t� s�hajok t�rtek fel bel�le. Dracon�l szakadt el legkor�bban a c�rna.

- Mi�rt �lte meg ap�mat? – temette tenyer�be arc�t, annak ellen�re, hogy igaz�n sose szerette �t.

- Napok �ta azzal a l�nnyal foglalkozik. – d�nny�gte undorod� tekintettel Bellatrix. – Azzal a s�rv�r� frusk�val.

Draco �rdekl�dve kapta fel fej�t.

- Kir�l besz�lsz, Bella n�ni?! – hadarta izgatottan, k�zben olyan �that�an b�multa, mintha nem lenne biztos benne, hogy rokona nem szenvedett k�rosod�st a v�ratlan hal�lh�rt�l.

- Hermione Granger. Tudod, az auror. – zih�lta az elfojtott indulatt�l. Szeme vadul ugr�lt, arca pirosra sz�nez�d�tt m�g csak a gondolatt�l is, amit most tov�bb kell adnia.

- T�vedsz, Bella n�ni. Grangert azonnal kiv�gezte volna a S�t�t Nagy�r. Valaki a bolondj�t j�ratja veled. Csakis f�lre�rt�s lehet. Granger-ben semmi olyan nincs, ami k�l�nleges lehet sz�m�ra. – gy�zk�dte �nmag�t Draco.

Bella �jabb poh�rral t�lt�tt mag�nak, �s mik�zben nagy kortyokban nyelte az italt egyre jobban megeredt a nyelve.

- Potterr�l is lemondott. �ll�t�lag mondott neki valamit az a fruska, ami visszatartotta a Nagyurat att�l, hogy v�gezzen vel�k. Nem tudom, mi lehetett az… Az �letemet adn�m az�rt, hogy tudjam… - rik�csolta Bellatrix.

Draco k�k szeme r�vetegen b�multa az �si Malfoy-c�mert �s er�sen koncentr�lt. Csak egyetlen ok lehetett, ami�rt nem gyilkolta le Potter�ket.

- Az �let… - suttogta maga el�, mire Narcissa is k�zbesz�lt.

- Igen, kisfiam, az �let ilyen. J�tszik vel�nk, ahogyan mi a v�r�rul�kkal �s a muglikkal. – h�zta el s�r�sba a sz�j�t.

- Nem, anya. Az �let. Az�rt hagyta �letben Pottert �s valami�rt Hermione Granger-t, mert az �lete f�gg�tt t�l�k. Ismerj�k a Nagyurat. Az egyetlen dolog ami motiv�lja a saj�t halhatatlans�ga. Logikus, hogy ez�rt nem �lte meg Harryt. – t�prengett a sz�ke fi�.

Narcissa �s Bellatrix kerek szemekkel m�regett�k. Semmi �sz�rv nem sz�lt Draco te�ri�ja ellen. M�gis, elk�pzelhetetlennek tartott�k, hogy ez megt�rt�nhetett. A fi�, aki ellen t�z �vig k�zd�tt a Nagy�r – ak�r �l�halottk�nt, ak�r h�s-v�r emberk�nt – megmenek�l. Nem. Ez t�l sok volt nekik.

- Hogyan halt meg ap�m? – kortyintott ism�t az italba Draco, mintha csak �gy gondolta volna, hogy az adott neki az el�bb �tletet.

- P�lc�t tartott valakire, �s… - s�hajtotta a keser� felismer�st�l Bellatrix.

Narcissanak elakadt a l�legzete.

- Igen, j�l gondolj�tok. – sz�lt csendesen Draco, hangj�ban nem volt indulat. – Granger volt a c�lpont. A nagy�r ahelyett, hogy megdics�rte volna ap�mat, meg�lte. Nem �rtem. – r�zta egyre hevesebben a fej�t, �s a borospoharat �gy szor�totta, hogy majdnem elpattant.

Bellatrix lehunyta szem�t, �s pr�b�lt visszaeml�kezni egy eml�kre, ami logikuss� tehetn� az eg�szet. Semmi.

Semmi.

Semmi.

***

Hermione undorodva n�zte a t�ny�rj�n l�v� csirkeh�st, �s vill�j�val ide-oda l�kd�ste. Nem volt �tv�gya. A szeme el�tt �ltek meg egy embert. � tehet r�la. Ha nem hergelte volna Lucius-t, tal�n nem kellett volna meghalnia. Csak egy k�rd�s �rdekelte.

Mi�rt?

Voldemort holl�fekete, haja hanyagul l�gott bele arc�ba. Karakteres von�sai m�g�tt s�t�tk�k, kiss� sz�k v�g�s� szem villogott. Sz�ja v�kony, �m sz�p �v� volt. Feh�r b�re arisztokratikus von�st k�lcs�nz�tt neki, �s hossz� ujjai, n�ies keze szint�n ezt az �rz�st er�s�tette. Magas volt. Testalkata ar�nyos. Vonz� f�rfi volt, s�t�ni l�lekkel. Ha egy�ltal�n volt neki olyan.

- Nem �zlik az �tel? – vonta �ssze szem�ld�k�t Voldemort.

Felt�rte tal�rj�nak ujj�t, �s kez�re t�maszkodva figyelte a megszeppent l�nyt.

- Nem vagyok �hes, Nagy�r. – v�laszolt csendesen a l�ny. – K�sz�n�m.

A f�rfi semmilyen jel�t nem adta annak, hogy b�nn� ezt, k�nnyed hangon folytatta. Hermione ennek ellen�re �gy �rezte, Voldemort folyton parancsokat osztogat. Ak�rmit is mondott, az �gy csengett, mintha nem t�rne ellentmond�st. Szem�lyis�ge var�zslatos volt. Eg�szen k�l�nleges.

- Nem b�nom. Pedig kellene az energia. Holnap elindulunk a Drumstrangba. Kiv�l� hal�lfal�kat k�peznek arra fel�. Tal�lkozunk Karakovval, �s tan�tv�ny�val, Viktor Krummal. Figyelemre m�lt�ak a k�pess�gei. – igazgatta fekete k�peny�t a f�rfi, �s v�geredm�nyk�nt siker�lt lepattintania az egyik gombot.

- Reparo. – seg�tette ki a l�ny, �m amint visszaker�lt a gomb �sszerezzent.

Mi a fen�t csin�lok?! Megjav�tom a ruh�j�t?! Elment a marad�k j�zan eszem is. El kell sz�kn�m t�le… De hogyan?!


- Mindig is ut�ltam az ilyen piti var�zslatokat. – n�zegette a frissen visszaker�lt gombj�t. – Egy tehets�ges var�zsl�t�l ez olyan megal�z�… Mi�rt kellene kiemelked� k�pess�geinket ilyenekre pazarolni? – t�prengett.

Hermione �gyelt arra, hogy visszafogja gondolatait, nehogy a Nagy�r belel�sson v�letlen�l, �s k�nosan vigy�zott r�, hogy z�rva maradjon elm�je. Sikertelen�l.

Jobban szeretsz varrni, mi?!

- �rtem. K�rdezhetek valamit? – k�rdezte a l�ny h�travetve fej�t.

Voldemort pupill�ja kit�gult a l�tv�nyt�l, ez�rt lehunyta szem�t, �gy b�lintott.

- Minek kellenek �n Mag�nak? Nem tartana semmib�l, hogy meg�lj�n. S�rv�r� mugliivad�k vagyok, az a fajta, aki miatt kirobbant a H�bor�. Az a fajta, akib�l hi�nyzik minden, ami ehhez a vil�ghoz kell. Jogom se lenne �lni, nem hogy maga mellett… - sorolta egyre szenved�lyesebben Hermione.

Voldemort sz�kre h�zta metszett szemeit �s kez�vel leintette a l�nyt.

- T�k�r vagy. T�ged kerestelek, mi�ta �tszellem�ltem. Megmentetted az �letemet, ez�rt nem �lhetlek meg. Nem tehetem meg. – r�zta a fej�t a Nagy�r. – Nem tehetem meg. Harry Potter az utols� horcruxom, ahogyan azt elmondtad, te enn�l is t�bb vagy. Tudtam r�lad r�g�ta. Tudtam, hogy egyszer felbukkansz az �letemben, csak nem tudtam, mikor. Az utols� pr�ba vagy, amit ki kell �llnom, ahhoz, hogy �r�kk� �ljek. T�bbet nem mondok. Ha m�g egyszer megk�rdezed, megk�nozlak.

Hermione bossz�san n�zett a Nagy�rra.

�ssze-vissza besz�l. Mif�le pr�ba vagyok �n neki? T�k�r? Nem �rtem, pedig kellene… Utols� pr�ba. J�l van. Ha ez a t�ma nem tetszett, akkor besz�lj�nk Krumr�l... Hogy �llhatott be ezek k�z�? Nekem azt mondta, hogy nem �rt egyet a Nagy�r elveivel… Biztosan Karakov miatt… Azt sem �rtem, hogy tudott megbocs�tani Karakovnak?

A csendbe Voldemort m�ly hangja hatolt. Hermione minden porcik�j�ban remegett, ahogyan belen�zett a k�k szemekbe.

- Nem is kell �rtened, el�g ha �n tudom, mi�rt hagylak �letben. Krum a Trim�gus Tus�n is miattam indulhatott, persze az imperius hat�sa alatt �llt. � seg�tett megszervezni a Roxforton bel�li teend�ket, majd v�grehajtotta �ket. Nem hittem volna, hogy lesz egy l�ny, aki kereszt�l h�zza a sz�m�t�saimat… A Kar�csonyi b�l ut�n r�t�madt visszat�rt szolg�mra, Karakovra, �s vissza akarta csin�lni az eg�szet. Az ereje �s a tud�sa azonban t�l meggy�z� ahhoz, hogy meg�ljem. Sz�ks�gem van r�, m�g akkor is, ha imperius hat�s�ra hajtja v�gre az utas�t�saimat. Karakov… Karakov… Ez hossz� t�rt�net. Sokat kell m�g tanulnod, hogy el tudd z�rni el�lem s�t�t gondolataidat… Nagyon sokat… - n�zett bele a gesztenyebarna szemp�rba.

Hermione sz�ve megdobbant a f�lelemt�l �s att�l, hogy miket l�thatott meg eddig elm�j�ben a Nagy�r.

- Nem tudok nem gondolkozni. Sajn�lom. – motyogta Hermione.

- Aki ilyen k�pess�gekkel rendelkezik, mindent tud. Gy�l�l�m azt a sz�t, hogy sajn�lom. A gondolataid n�ha s�t�tebbek, mint hinn�d. Nem aurorhoz ?m�lt�ak?. – er�ltetett mag�ra egy groteszk vigyort a f�rfi.

- Lefek�dn�k aludni. – hajolt meg Hermione, de gondolatai valahol abba az ir�nyba j�rtak, hogy hogyan tudna megsz�kni, miel�tt elindulnak Oroszorsz�gba, miel�tt tanulnia k�ne a sz�rnyetegt�l, miel�tt utol�ri �t Malfoy �s a hal�lfal�k haragja.

- Elmehetsz. Ne hajolj meg t�bb� el�ttem. A t�kr�mnek nem kell megal�znia mag�t. Egyek vagyunk… - suttogta Voldemort. – Hozz�m k�t a Sorsod… Ez�rt nem fogsz megsz�kni se.

Hermione szeme megtelt k�nnyel, ahogyan elhagyta az �tkez�t. Felviharzott a ?szob�j�ba?, ahol egy t�lca gy�m�lcs v�rta �s egy �zenet.

?Tudom, mit gondolsz. Egy�l!?

A l�ny idegesen �sszet�pte a pergament �s a p�rn�j�ra d�lt. Zokogott a tudatt�l. Valami �sszek�ti �t a Var�zsl�vil�g H�h�r�val… Hiszen � is �rzi, ah�nyszor csak a k�zel�ben van. Akkor is tudta, mikor megl�tta a szikla m�g�tt a harc k�zben… Sokkal r�gebben tudta m�r…

***