Nem is olyan messze az erd�t�l egy hatalmas v�r hideg term�ben egy hossz�k�s asztal mellett, f�rfiak �ltek. Lehettek vagy k�ttucatnyian, de m�gis mind hallgattak. N�ha-n�ha belekortyoltak borukban vagy tekintet�ket felemelt�k valamelyik �g� gyerty�ra. A vastag k�falak csak �gy ontott�k a hideget, de �k nem �rezt�k. Mind vastag pr�mb�l k�sz�lt k�penyt �s ruh�t viseltek, s a terem k�t kandall�j�ban pedig, bar�ts�gosan ropogott a t�z.

- Nem j� �men a t�li sz�let�s - sz�lalt meg halkan az asztalf�n�l �l� f�lhossz�, fekete haj� f�rfi, akinek arca kortalan volt az azt bor�t� szak�ll miatt. Er�s kez�ben arany serleg�t fogta, amiben v�r�sen csillogott a legdr�g�bb ned�.

- Ne f�ljen uram. Izidora �rn� er�s asszony �s a kisasszony is minden bizonnyal eg�szs�gesen l�tja meg a napvil�got - biztatta a t�le jobbra �l� v�r�s haj� f�rfi.

- De egy le�nygyermek olyan gyenge �s t�r�keny, ha legal�bb f�rfiember volna!

- Le�ny, mert annak kellett lennie. A sors rendelte �gy, hogy csal�dod erej�t ez a gyermek �r�k�lje.

- Tal�n igazad van, Morgan - emelte fel tekintet�t bar�tj�ra a h�z ura.

S�t�t tekintet�t v�gig hordozta vend�gein, mindegyik�kn�l k�l�n egy pillanatra meg�llva. Mind itt voltak. Csal�dj�nak h� emberei, akik �let�k adt�k volna a Holl�h�ti n�v�rt. A h�rre, mindegyik�k idesereglett, hogy t�mogass�k urukat a neh�z �r�kban. R�g�ta v�rt esem�ny volt m�r a kis hercegn� sz�let�se. A fogantat�sa is k�l�nleges volt, s ez a kilenc h�nap �gy telet el, hogy mind tudt�k, egy leend� L�t� sz�letik meg ezen a napon. M�g Lady Izidora m�s�llapotban volt, folyamatosan l�tom�sai voltak sz�letend� gyermek�r�l, a m�ltr�l �s a sokkal t�volabbi j�v�r�l. A csal�d tekint�lye ezzel m�g tov�bb n�vekedett. Nyugodt sz�vvel h�vhatt�k magukat a var�zsvil�g kir�lyi csal�dj�nak. Legf�bb k�vet�ik m�r �gy emlegett�k �ket, a M�gia hercegei. Magasabban �lltak �k, mint az egyszer� nemesek, mint az �sszes aranyv�r� egy�ttv�ve.

M�g egy �ra v�rakoz�s k�vetkezett, ezut�n m�r nem sz�laltak meg. A n�ma csendet csak a t�z ropog�sa �s p�r szolga l�pt�nek zaja t�rte meg, no meg a kup�k koppan�sa a kem�ny asztallapon. Egyszer csak ny�lt a neh�z t�lgyfa ajt� �s szinte az �sszes f�rfi arra kapta a fej�t, a h�z ura m�g fel is emelkedett �lt�b�l.

- Ap�m - dugta be fej�t az apr� r�sen egy s�t�thaj�, de k�k szem� h�rom �ves forma kisgyerek.

- William - l�pett oda hozz� lobog� tal�rral az apja, �s gyorsan a karj�ba kapta a f�z�s fi�csk�t, aki csak egy v�konyabb k�nt�st viselt. - Valami baj van?

- Nem tudtam aludni - b�jt k�zelebb apja meleg test�hez. - Deacon �lland�an forgol�dik - panaszolta be id�sebb testv�r�t az apr�s�g. - �gy tesz, mint aludna, de �n tudom, hogy �bren van.

- A b�ty�d csak agg�dik �desany�d miatt - l�pett vissza az asztalhoz a f�rfi, �l�ben a kisfi�val.

- Mi�rt, mi t�rt�nt �desany�mmal? - pillantott fel ijedten Will.

- Semmi - v�gta r� azonnal az apja, tal�n kicsit t�l gyorsan is.

- Nem hiszek neked! - h�zta �ssze r�snyire a szem�t a fi�cska.

- Pedig elhiheti, Lady Izidora nagyon is j�l van, s ha Merlin is �gy akarja, hamarosan maga is megismerkedhet a kish�g�val - biztos�totta az egyik f�rfi.

- William! - csattant fel valaki a szoba m�sik v�g�b�l, ahol egy k�cos �s d�h�s nyolc�ves �llt, hossz� sz�rm�vel b�lelt barna k�penyben. - Mondtam, hogy ne m�szk�lj az �jszaka k�zep�n! - szidta meg �ccs�t, ahogy hat�rozott l�ptekkel haladt a f�rfiak fel�.

Minden jelenl�v� elismer�ssel ad�zott Deacon hidegv�r�nek �s hat�rozott fell�p�s�nek. Ismerte saj�t hat�rait �s lehet�s�geit, amiket ki is haszn�lt a v�gs�kig, m�g akkor is, ha csak egy gyerek volt. Mind l�tt�k m�r maguk el�tt a leend� csal�d fej�t, aki m�g tov�bb f�nyezi majd a csal�d j� h�r�t, aki vezeti fiatalabb testv�reit, �s aki majdan tal�n uralkodni fog h�g�val az oldal�n. Ezt a j�v�t l�tt�k mindny�jan, ezt k�pzelt�k el nekik, m�g az apjuk is.

- Jaj, olyan sz�rny� pokr�c vagy, Deacon, mint egy s�rk�ny - ny�vogta a kisfi�, m�g szorosan �tkarolta apja nyak�t, de az id�sebb fi�, nem ismert ellenkez�st. Egy kis er�vel lefesz�tette �ccse karjait, majd felemelte a kis testet.

- K�rem, bocs�ssanak meg nek�nk, ami�rt William zavarta �n�ket - k�rt bocs�natot saj�t maga �s Will nev�ben is.

- Semmi baj fiam - mondta neki az apja, am�g megpaskolta a fi� v�kony v�ll�t.

- Any�mr�l van valami h�r? - k�rdezte atyja fel� fordulva.

- Egyenl�re semmi. Ez a mi �tkunk. A f�rfiak nem vehetnek r�sz ut�daik sz�let�s�ben - cs�v�lta a fej�t kicsit csal�dottan a csal�df�. - Menjetek, nincs r� sz�ks�g, hogy ti is itt virrasszatok. Menj, fektesd le, Williamet - k�ldte el �ket a f�rfi.

- Igen, ap�m - egyezett bele a fi�, majd elindult a kij�rat fel�, karj�ban az �ccs�vel, aki val�sz�n�leg m�r el is aludt.

- Hercegem, Hercegem! - t�rt r�juk egy szokny�s asszonys�g, pont akkor, amikor a k�t fi� ki akart l�pni az ajt�n. - Megsz�letett, megsz�letett! - k�z�lte vel�k lihegve a b�ba.

- �s eg�szs�ges? - k�rdezte azonnal a v�r ura.

- Igen, eg�szs�ges kisl�ny - mondta mosolyogva.

- Hurr�! - ki�ltott�k el magukat egyszerre a f�rfiak. Mind kardot r�ntottak �s �gy k�sz�nt�tt�k �ld�ssal az �jsz�l�ttet. N�m�n, egyed�l maga az apa maradt. M�g a k�t fi�t is mag�val ragadta az �ljenz�s �s lelkesed�s.

- �s a feles�gem? - l�pett oda a b�b�hoz, majd belekarolt �s elindult vele az emeleti szoba fel�, mag�ra hagyva az �nnepl�ket.

- F�radt �s kimer�lt, de p�r nap pihen�s �s rendben lesz - v�laszolta. - Jaj, uram ilyen sz�p csecsem�t, mint ez a kisl�ny m�g soha sem l�ttam. Pedig te magad �s fiaid is gy�ny�r�ek voltatok, de ez olyan, mint valami kisangyal.

- Hiszen az eny�m, csak is sz�p lehet - k�rte ki mag�nak mell�t duzzasztva Holl�h�ti.

- Az m�r igaz - hagyta r� nevetve, mik�zben meg�rkeztek a h�l�hoz, ahol m�g p�r szolga tett vett az �rn� k�r�l. - V�rjon itt, Lordom. Megk�rdem az asszonyomat, hogy k�sz e fogadni �nt - intette le a f�rfit, aki b�r nem sz�vesen de teljes�tette a parancsot.

A b�ba halk l�ptekkel s�t�lt be a szob�ba, ahol a hatalmas �gyban, kibontott hajjal ott fek�dt a h�z asszonya. Vil�gosbarna haja csapzottan ter�lt el a p�rn�n. Szemeit lassan nyitogatta �s csukogatta, mint akibe a vil�g f�radts�ga k�lt�z�tt. �gynem�j�t �s feh�r h�l�ruh�j�t m�r lecser�lt�k, test�t m�r �tt�r�lt�k p�r nedves t�r�lk�z�vel, de m�g �gy is kellemetlen�l melege volt.

Az id�s asszony, �vatosan az �rn�h�z l�pett majd p�r sz�t a f�l�be suttogott, mire az mosolyogva b�logatni kezdett. Ez ut�n a csel�d felegyenesedett �s intett az ajt�ban leskel�d� f�rfinak, hogy bel�phet a h�l�ba, ami erre az est�re a n�i csod�k szent�ly�v� v�lt.

- Gordon! - ny�jtotta kez�t k�zeled� f�rje fel� egy f�radt mosoly k�s�ret�ben, Izidora.

- Kedvesem - fogta meg az apr� finom n�i kacs�t a f�rfi, amint let�rdelt az �gy mell�. Szerelmes tekintettel n�zett feles�ge p�r�s k�k szem�be. - Ism�t nagyszer� volt�l, megaj�nd�kozt�l engem egy csod�latos kisl�nnyal.

- M�r l�ttad?

- Nem, m�g nem.

- M�g �n sem, de...

- De biztos vagyok benne, hogy ami kett�nkb�l lett, az csak �s kiz�r�lag t�k�letes lehet - fejezte be feles�ge mondat�t. Mindegyik gyerek�k sz�let�sekor ezt mondt�k, ez szinte m�r hagyom�nny� v�lt n�luk.

Az els� szerelmi vallom�s is a sz�l��gyn�l hangzott el Deacon sz�let�sekor. M�r el�tte is tiszt�ban voltak saj�t �rz�seikkel, de az � h�zass�guk is �rdekh�zass�g volt, �s f�ltek, ha felfedik val�s �rz�seiket visszautas�t�sban lesz r�sz�k. K�t �vnek �s egy gyerek sz�let�s�nek kellett k�vetkeznie, hogy el�rjen a kapcsolatuk erre a szintre. Az�ta pedig minden egyes gyermek�k ut�n a szerelm�k egyre er�sebb� �s forr�bb� v�lt.

- Itt hozom a legifjabb herceg kisasszonyt - l�pett oda hozz�juk az �reg dajka, karj�ban egy s�t�tk�k leped�be csavart gyermekkel.

Izidora izgatottan feljebb torn�szta mag�t az �gyban, m�g f�rje, mell� �lt, hogy egy�tt pillanthass�k meg a gyermeket. Az anyuka kez�t ny�jtogatta a cs�pp kis teremt�s fel�, aki m�r hangosan ny�gd�cselt, k�vetelve az �ltet� tejet �s az anyja ismer�s sz�vdobban�s�nak hangj�t.

- Szervusz! - �dv�z�lte k�nnyes szemmel a kisl�nyt az �desanyja, mikor az id�s h�lgy a karj�ba fektette. - Jaj, Gordon olyan sz�p! - suttogta teljesen elragadtat�s�ban.

- Igen, val�ban! - �rtett egyet vele Holl�h�ti. S�t�t szemeit egy pillanatra sem vette le az apr� kisl�nyr�l. Pisze orrocsk�ja �s gy�sz�nyi sz�ja m�r most az anyj�t id�zte, de fekete haj�t �s az �llacsk�j�t egy�rtelm�en apj�t�l �r�k�lte. - K�k szeme van!

- Minden kisbab�nak k�k szeme van - inttette le nevetve f�rj�t.

- Lehet, de az �n l�nyomnak k�k szeme is marad! - jelentette ki hat�rozottan.

- H�t persze, dr�g�m - hagyta r� Izidora, fej�t f�rje mellkas�nak d�nt�tte, m�g kigombolta ruh�j�nak fels� gombjait majd mell�t felk�n�lta a ny�sz�rg� l�nyk�nak, am�g Gordon kiparancsolta az �sszes csel�det a szob�b�l, hogy ezt a meghitt pillanatot senki se zavarja meg.

***************************************************

A hetek csigalass�s�ggal teltek a Holl�h�ti csal�dn�l, mivel a h�z fiatal kisasszonyk�ja pont olyan hangos volt, mint amilyen aranyos. �jjel nappal s�rt, anya v�g�l m�r dajk�t fogadott, hogy kicsit pihenni tudjon, mert teljesen kimer�lt az �lland� virraszt�st�l. Emellett a kis Hedvig is megbetegedett, nehezen b�rta � is az �lland� �benl�tet, m�gis mikor elaludt alig t�z perc m�lva m�r �v�ltve �bred fel, s�t legt�bbsz�r nem is volt hajland� elaludni.

Holl�h�ti Gordon f�radtan �lt t�rgyal�terme k�zep�n �s az unalmas jelent�seket hallgatta a birtokr�l, mikor a hatalmas �s vastag k�tsz�rny� ajt� kiny�lt �s Morgan valamint Paltrow l�pett be rajta egy id�s �s s�nta asszonyt k�zrefogva.

- Hercegem - ereszkedtek t�rdre uruk el�tt a f�rfiak, de a cs�f banya, csak bizalmatlanul m�regette. - Halottuk h�r�t gyermeked betegs�g�nek, ez�rt felkutattuk az orsz�g legjobb gy�gy�t�j�t, �s el�d hoztuk - mutatott a boszork�nyra a sz�ke Paltrow.

- Val�ban, gy�gy�t� lenn�l, any�? - sz�l�totta meg m�ly, bizalmatlan hangon az �reg n�t.

- Az vagyok, nagyuram. M�ghozz� a legjobb.

- Igaz�n, �s mit�l vagy jobb, mint a t�bbi? - �llt fel karf�s sz�k�b�l Gordon.

- Van egy �ld�som, uram. �rz�nek sz�lettem.

- Sz�val �rz�nek? - h�zta fel a szem�ld�k�t k�tkedve a fekete haj� f�rfi. - Ha val�ban az vagy, mond meg nekem, mit �rzek most!

- K�tked�st, mert nem hiszel benne, hogy val�ban az vagyok, akinek mondom magam. F�lelmet, sok f�lelmet. Agg�dsz asszonyod�rt, de legink�bb gyermeked eg�szs�g��rt �s j�v�j��rt. Ismered saj�t k�pess�geid, lehet�s�geid �s megr�m�t, hogy m�g �gy sem tudsz seg�teni a kisl�nyon, hogy ilyen hatalmas ember vagy, de b�zz bennem, uram! - l�pett oda a f�rfihez. - �n meg tudom menteni a gyermeked �lt�t! - mondta meleg hangon, m�g a f�rfi hatalmas tenyer�t sebhelyekkel �s bibircs�kokkal tark�tott kez�be vette.

- �m legyen - hagyta r� a herceg, b�r m�g mindig k�telkedett, de most m�r el�rte azt a szintet, hogy b�rmibe bele ment volna, ami egy apr� rem�nnyel j�rhatott.

- Nem! - sikoltotta egy n�i hang az egyik falisz�nyeg takar�s�ban, ahonnan a h�z asszonya l�pett el�, karj�n a p�ly�s Hedviggel. - Nem engedem a gyerekem ennek a bany�nak a kezei k�z�! Nem, soha!

- Dr�g�m - l�pett oda Gordon, feles�g�hez. - Te is bel�thatod, hogy mi m�r mindent megtett�nk, hogy megments�k a l�nyunkat. Ha valamit nem v�ltozik, gyorsan elvesz�tj�k. Ezt nem akarhatod.

- Nem.

- Akkor, engedd, hogy most az any� pr�b�lja meg. Na, add ide sz�pen - ny�jtotta kez�t a kisl�ny�rt, s b�r Izidora, nem sz�vesen, de oda adta neki a ny�sz�rg� csecsem�t. - �gy vigy�zz r�, mint az �letedre - helyezte �vatosan az �reg n� kezei k�z� a gyereket.

Hedvig persze azonnal s�rni kezdett, mire az anyja el akarta venni a boszork�nyt�l, de f�rje �tj�t �llta. Az �reg n� szemeit lehunyva koncentr�lt, �vatosan simogatva a baba selymes haj�t, a s�r�s pedig sz�p lassan halkulni kezdett, majd megsz�nt �s Hedvig v�gre m�ly �lomba szender�lt. A sz�l�k, meglepetten n�ztek �ssze, nem akart�k elhinni, hogy ez t�nyleg megt�rt�nt.

- Mit tett�l vele? - k�rdezte rosszat sejtve Izidora.

- Ezt a gyermeket sz�rny� k�pek k�s�rtett�k, az id� �s t�r �tkai. L�t� gyermek, �reztem rajta, de hatalmas ereje felem�sztette. Nem volt v�laszt�som, el kellett z�rnom id�t �s teret ural� szem�t.

- Mit csin�lt�l?! - ki�ltottak fel egyszerre a f�rfiak a terembe.

- Csak egy id�re, 16 �ves kor�ban a pajzs mag�t�l megsz�nik, de addig v�di a gyermeket a rossz k�pekt�l.

- Azonnal csin�ld vissza! - parancsolta Gordon.

- Nem! �s ha van egy cs�pp eszed, nem k�red ezt, uram. Ha most hagyod, hogy ereje szabad legyen f�l�, hogy elvesz�titek, s ha m�gsem, az azzal j�rna, hogy belerokkanna saj�t �ld�s�ba. Nem tudja m�g ir�ny�tani erej�t. Azt akarj�k, hogy �lmaiban a j�vend� h�bor�i �s szenved�sei k�s�rts�k. A sz�lei, testv�rei, gyermekei �s a saj�t hal�l�nak k�pe? Minden �jszaka �jb�l �s �jb�l l�ssa, hogy vesz�t el mindenkit �s mindent? - esett neki v�dl�n a sz�l�knek, akik tan�cstalanul n�ztek �ssze.

Annyi mindent megtettek m�r ez�rt a gyermek�rt �s a k�pess�g��rt, s most teljes nyugalommal mondanak le r�la, mert ezzel l�nyuk �rdek�t szolg�lj�k �s a boldogs�g�t. M�r nem sz�m�tott az el�ny a t�bbi var�zsl�val szemben, sem az �ld�s �rt�ke. Csak Hedvig sz�m�tott.

- Legyen - egyeztek bele egyszerre, majd Izidora az �regasszonyhoz l�pett �s �vatosan kivette kez�b�l az alv� cs�pps�get.

- J�l d�nt�ttetek - b�lintott az asszonys�g, majd lass� biceg� l�ptekkel kis�t�lt a teremb�l mag�ra hagyva a csal�dot.

********************************************************************

Az �vek sz�p lassan teltek �s mire feleszm�ltek a kis Hedvig m�r �t �ves volt. Sz�leinek id�k�zben sz�letett m�g egy fi�k, akit Hughnak neveztek el. A n�gy testv�r annak ellen�re, hogy viszonylag nagy kork�l�nbs�ggel sz�lettek, remek�l meg�rtett�k egym�st. F�leg Deacon �s Hedvig. A sz�l�k soha nem besz�ltek a l�nyka rejtett k�pess�g�r�l, m�g mag�nak, Hedvignek sem, de b�tya el�g id�s volt m�r akkoriban, hogy eml�kezzen r�. Ismerte ennek a csod�s er�nek a lehet�s�geit, de a negat�v k�vetkezm�nyeit is, �s tal�n �ppen ez�rt vigy�zott h�g�ra olyan nagyon.

- Deacon! - szaladt tizenh�rom �ves b�tya fel�, lobog� rakott szokny�ban Hedvig. Feh�r harisny�ja tiszta piszok volt, haja kibomlott a fon�sb�l, de ez �t l�that�an nem zavarta.

- Mi az, kisl�ny? - kapta fel a l�nyk�t, aki kacagva �lelte �t testv�r�t.

- Apa sz�lt, hogy l�tni akar a Nagyteremben - suttogta a f�l�be a bizalmas titkot a kicsi.

- �rtem, akkor ne v�rakoztassuk meg j� aty�nkat - indult meg a l�pcs�n felfel�, karjaiban a kisl�nnyal.

Bent a Nagyteremben m�r ott volt a tr�nus el�tt �desapja, a nyolc �ves William, anyjuk, karj�n a k�t �ves Hughval, aki mosolyogva figyelte n�v�r�t �s b�ty�t. A kis csal�d el�tt pedig egy csapat f�rfi �llt, s mikor a p�ros elhaladt mellett�k f�hajt�ssal �dv�z�lt�k �ket.

- Hedvig, hogy n�zel ki! - csattant fel �desanyja. Letette kez�b�l legkisebb gyermek�t, majd egy apr� int�ssel elt�ntette a s�rfoltokat a feh�r harisny�r�l. - Mintha n�gy fiam lenne, Hedvig pont olyan rossz - cs�v�lta a fej�t haragosan a h�z asszonya.

- Semmi baj, dr�g�m. A mi kis hercegn�nk kicsit elevenebb az �tlagosn�l, de ez nem baj. Igaz, kicsim? - fordult meleg pillant�ssal l�nya fel�, aki m�r apja mellett volt �s szorosan �t�lelte annak vastag combj�t. - Nos uraim, most, hogy mind egy�tt vagyunk, megtudhatn�m j�vetel�k ok�t? - fordult m�g mindig mosolyogva a f�rfiak fel�.

Mind dr�ga k�penyt viseltek, amibe k�l�nb�z� csal�di c�merek voltak h�mezve. A legt�bb a k�k sz�n valamelyik �rnyalata esetleg fekete volt, de volt k�z�tt�k egy m�regz�ld tal�ros is. Egy s�t�thaj� f�rfi, villog� szemekkel �s pengev�kony sz�jjal.

- Hercegem - sz�lalt meg a z�ld tal�ros sziszeg� hangon. - �n �s k�s�retem az�rt �rkezt�nk, hogy h�s�get fogadjunk neked �s csal�dodnak. Draco Mardek�r vagyok, szolg�latodra - hajolt meg al�zatosan a f�rfi.

Hedvig ijedten k�zelebb h�z�dott apj�hoz. Nem tetszett neki ez a f�rfi, rossz el��rzete t�madt t�le, pont �gy, ahogy Deaconnak is, de apjuk semmit sem vett �szre a gyermekei fesz�lts�g�b�l.

- Ez esetben, Merlin hozta �n�ket! - l�pett oda a kis csapathoz Gordon. - K�rem, mutassa be k�s�ret�t, had �dv�z�lhessem �ket is bar�tk�nt!

- Rumer Malfoy.

- Bonifac Crak.

- Ian Parkinson - mutatkoztak be sorba a f�rfiak, �s Holl�h�ti mindenkit k�l�n-k�l�n �dv�z�lt.

*********************************************************************

Az id� ism�t gyorsan telt, a tavasz ny�rba fordult, majd �szbe. A f�k levelei megs�rgultak majd hullani kezdtek, az id� pedig egyre h�v�sebb lett. A csal�d a t�li kast�lyba k�lt�z�tt. Oda, ahol Hedvig is megl�tta a napvil�got. Mardek�r �s emberei szinte mindennapos vend�gek voltak a csal�dn�l, apjuk egyre nagyobb bizalommal fordult fel�j�k, s anyja is egyre jobban megkedvelte �ket. M�r besz�lt�k, hogy a csal�dok kapcsolat�t egy h�zass�ggal pecs�telik meg, s ez rossz el��rzettel t�lt�tte el Deacont �s h�g�t.

�k ketten tov�bbra is bizalmatlanok voltak a f�rfiakkal, tal�n kicsit m�g f�ltek is t�l�k, de apjuknak nem sz�ltak err�l egy sz�t sem. Ismert�k m�r annyira, hogy tudj�k, holmi rossz el��rzet nem g�tolja meg abban, hogy a csal�d befoly�s�t kiterjessze.

Egy h�v�s okt�beri est�n Hedvig �s Deacon a kast�ly titkos folyos�it fedezt�k fel ism�t, ahelyett, hogy a lovagterembe mentek volna Mardek�r fogad�s�ra. Ismert�k m�r a v�rat, mint a tenyer�ket, m�gis minden egyes alkalommal izgalmas �s �j �lm�ny volt az alagutakat j�rni.

- Mond csak, ez az ajt� hova vezet? - mutatott egy kopott �s megviselt ajt�ra Hedvig.

- Ha j�l eml�kszem az eb�dl�be.

- Az nem lehet, az eb�dl� egy emelettel feljebb van - mutatott r� a kisl�ny.

- Igazad van. N�zz�k meg, mi van m�g�tte - lelkesedett fel az id�sebb is, mint egy kisgyerek. �vatosan k�zelebb lopakodtak az ajt�hoz, majd lenyomt�k a rozsd�s kilincset, ami ennek ellen�re halkan �s k�nnyen kipattant a z�rb�l. Az ajt� m�g�tt egy furcsa sz�vetanyag takarta el el�l�k a kil�t�st, aminek k�k sz�ne volt ez�st szeg�llyel.

- Ez a lovagterem - ismerte fel a z�szl�t a kisl�ny.

- Igen �n m�r hallom is a hangjukat oda bent. Mit sz�ln�l, ha megijeszten�nk �ket? - k�rdezte suttogva, mire h�ga mosolyogva b�lintott. Lassan h�zt�k el az �tb�l a neh�z anyagot, ami tal�n m�r t�bb sz�z �ves volt.

A kandall�ban �gett a t�z, de az �sszes ablak nyitva volt �s az er�s sz�l az erk�lyr�l bef�jta a megs�rgult leveleket, amik most elbor�tott�k a sz�nyeget �s a k�padl�t. M�s f�nyforr�s nem volt a teremben csak a t�z l�ngja, egyetlen gyertya sem �gett �gy igencsak hom�lyos volt minden az �jszak�ban, de a k�t gyerek ett�l m�g nagyon j�l ki tudta venni a szob�ban tart�zkod�k alakj�t, �s persze t�k�letesen hallott�k �ket.

- Te sz�rnyeteg! - ord�totta t�rdel� apjuk, aki jobb kez�vel bal v�ll�t szorongatta, ahol egy m�ly seb t�tongott �s m�r teljesen �tv�rezte az ingj�t.

H�ta m�g�tt az �desanyjuk fek�dt �veges szemekkel egy hatalmas v�rt�csa kell�s k�zep�n, m�g�tte a szint�n merev �s teljesen kicsavarodott Willaim fek�dt term�szetellenes p�zban, m�g Hugh anyja mellkas�n fek�dt. Izidora m�g utols� l�legzetv�tel�vel is v�dte fi�t, akit m�g �gy sem tudott megmenteni. A k�t fiatal sz�lni sem tudott, teljesen megfagytak, csak anyjuk �veges k�k szem�t l�tt�k maguk el�tt �s apjuk haragosan villan� s�t�t tekintet�t, ahogy szembesz�ll t�mad�ival.

- Morgan megmondta, hogy ne b�zz bennem, Gordon - sziszegte a h�tt�rben egy ismer�s hang, am�g egyik embere egy hatalmasat r�gott a t�rdel� alakba.

- Mi�rt teszed ezt? - k�rdezte, mikor �jra t�rdre k�zd�tte mag�t �s egy j� adag v�rt k�p�tt a k�re. - Mi befogadtunk magunk k�z�, a mi nagy csal�dunk tagja lehett�l volna.

- �n viszont nem k�rek ebb�l. T�l messzire ment�l, bar�tom. T�l sok hatalom jutott neked �s csal�dodnak, s nek�nk t�bbieknek mi maradt? Hogy szolg�ljunk �s feln�zz�nk r�tok?! H�t nem, a hatalom olyan emberek kez�be val�, akik k�pesek ir�ny�tani, vask�zzel �s akarattal! - l�pett el� az �rny�kb�l Mardek�r.

- �r�lt vagy. De mond, a feles�gem �s a gyerekeim mit �rtottak neked? �k �rtatlanok voltak! - ord�totta v�dl�n, szem�b�l folytak a k�nnyek �s sebe egyre jobban v�rzett.

- Am�g egyetlen Holl�h�ti is �letben van, addig nem �rt�nk el teljes sikert. Am�g egy szem�ly is van, aki mag�nak k�veteli a hatalmadat �s vagyonodat, �n nem nyugszom meg. �ll�ts�tok fel! - adta parancsba mire k�t embere Gordonhoz l�ptett �s k�ny�k�n�l fogva talpra �ll�tott�k. A f�rfib�l �s a takar�sban �ll� Deaconb�l egyszerre szakadt fel egy f�jdalmas ny�g�s.

Hedvig szemeit egyre jobban sz�rt�k a k�nnyek, de a f�lelem teljesen megb�n�totta, pont �gy, ahogy a b�ty�t is. K�ptelenek voltak cselekedni, csak �lltak ott n�m�n �s n�zt�k, ahogy apjuk megk�nzott, de b�szke tekintettel n�z szembe gyilkosaival. Egy-egy pillanatra a f�rfi m�g h�tran�zett halott szeretteire, szemeib�l kicsordultak a k�nnyek, ahogy meleg pillant�ssal simogatta azok finom von�sait.

- Ugye tudod, hogy ezt nem �szhatod meg! - k�pte a szavakat, mikor visszafordult Draco fel�.

- M�r meg is �sztam - vont v�llat, majd tal�rja ujj�b�l el�h�zott egy ez�st t�rt, ami smaragd k�vekkel volt kirakva �s egy hat�rozott mozdulattal lesz�rta Gordont. Holl�h�ti egy hangot sem adott ki, ajkai kett�ny�ltak, szemei elkerekedtek, de nem mutatta ki, hogy f�jdalmai vannak, sokkal ink�bb l�tszott meglepettnek, mint ijedtnek. Mardek�r undorodva r�zta le kez�r�l a v�rt, am�g a k�t behem�t elengedte az �lettelen testet, ami pont �gy d�lt el, mint a d�lceg fa az er�s sz�lviharban.

- Apa! - sikkantotta magas hangon Hedvig, m�g miel�tt b�tyja befoghatta volna a sz�j�t.

- Ki van ott?! - ki�ltott�k el magukat t�bben, de Deacon akkor m�r a titkos alag�t fel� h�zta h�g�t. - Ut�nuk! - ki�ltotta Mardek�r.

A k�t gyerek olyan gyorsan szaladt a titkos j�ratokban, ahogy csak b�rt, de Hedvig m�g nagyon kicsi volt �s ez lass�totta �ket, m�g �ld�z�ik egyre csak k�zeledtek. Tiszt�n hallott�k a f�rfiak liheg�s�t �s cip�j�k kopog�s�t a sz�k j�ratokban. Deacon szinte vonszolta maga ut�n h�g�t, �gy szor�totta a kez�t, mintha az �lete m�lna rajta, s tal�n m�lott is. A k�nnyek mart�k mind kett�j�k szem�t, s hi�ba ismert�k a kast�lyt m�gis t�bbsz�r meg�lltak egy-egy el�gaz�sban, hogy r�j�jjenek, merre j�rnak. Deacon, orr�b�l �s sz�j�b�l csak �gy ontotta a forr� leveg�t, fej�t kapkodva forgatta a k�t ir�ny k�z�tt, szabad kez�vel idegesen a haj�ba t�rt. M�r halotta �ld�z�iket egyre jobban k�zeledni, ahogy kish�ga szipog�s�t is tiszt�n halotta, aki er�sen szor�totta nyirkos tenyer�t, a fej�ben m�gis m�g mindig csak a sok v�rt �s az �lettelen testeket l�tta.

- Most...erre - b�k�tt tal�lomra a jobb el�gaz�s fel�. Tudta, hogy ismeri ezt az alagutat, m�gse tudta most megmondani, hogy hova vezet.

�jabb �t perc rohan�s k�vetkezett a teljesen egyenes �s egyre sz�k�l� j�rtban, Hedvig egyre jobban f�radt �s k�ptelen volt tartani a l�p�st b�ty�val, t�bbsz�r megbotlott vagy elesett. Harisny�ja m�r elszakadt �s a t�rd�n�l is volt m�r k�t cs�nya horzsol�s, de Deacon tudta m�g �gy is gyorsabbak, mintha felvenn� az �l�be. Hi�ba volt id�sebb n�la, egy �t�ves gyerekkel a karj�ban biztos, hogy utol�rn�k �ket.

Hamarosan ki�rtek egy f�nyesen megvil�g�tott folyos�ra, aminek a fal�n kardok, pajzsok �s z�szl�k sorakoztak, az ablakok pedig a parkra �s az erd�re n�ztek. Deacon v�gre tudta, hol j�rnak, s nem lettek volna ilyen szorult helyzetben, gratul�lt volna mag�nak, hogy tudatlanul is megtal�lta a legr�videbb utat a bej�rati csarnokhoz.

- Hedvig - t�rdelt le gyorsan h�ga el�. Szorosan megragadta a kisl�ny v�ll�t, aki kezeit f�ltartva d�rzs�lte az arc�t �s a szem�t. - Ha itt tov�bb m�sz a Bej�rati csarnokhoz �rsz, menj ki a kapun �s szaladj az erd�be! Ott b�jj el egy barlangban vagy egy odvas f�ba. �rted?

- Igen - szipogta. - De te nem j�ssz velem? - emelte k�k szemeit testv�r�re.

- Nem - v�laszolta egy eln�z� mosollyal az arc�n a fi�. - A park t�l nyitott, ahogy a csarnok is, ha mind ketten megy�nk, �szrevesznek minket. �n itt maradok �s feltartom �ket.

- Nem - sik�totta a kisl�ny, szorosan b�tyj�hoz b�jt �s nem volt hajland� elengedni. - Nem hagylak itt, nem hagyom, hogy meghallj! - ki�ltotta magas hangon.

- Nem fogok meghalni, nem hagyom, hogy legy�zzenek. Egy�bk�nt is - tolta el mag�t�l a gyereket, de a saj�t k�nnyeit nem tudta elrejteni. - biztos vagyok benne, hogy a seg�ts�g m�r �ton van. Most pedig legy�l okos kisl�ny �s indulj! - l�kte el mag�t�l Hedviget, aki tett p�r bizonytalan l�p�st, de ut�na megtorpant. - Menj m�r! - ki�ltott r� Deacon, mikor ism�t meghallotta a f�rfiakat k�zeledni.

Hedvig ijedten fut�snak eredt, de az els� kanyarn�l megfordult �s visszan�zett b�ty�ra. Deacon �ppen a legk�zelebbi kardot emelte le a falr�l, ami iszony�an nagy �s neh�z volt neki, m�gis l�tszott rajta, hogy �rt a kardforgat�shoz. K�t kez�vel biztosan szor�totta a peng�t, szembe �llt a titkos alag�t ny�l�s�val �s felvette a kezd��ll�st. Tekintet�b�l csak �gy s�t�tt az er� �s a harag.

Hedvig b�r tudta, hogy most szaladni kellene, m�gis k�ptelen volt csak �gy otthagyni testv�r�t. Ehelyett �vatosan takar�sba h�z�dott, hogy ne l�thass�k meg, de � mindent j�l l�thasson. A z�szl� hamarosan fellibbent �s n�gy f�rfi rontott ki rajta, akiket alaposan meglepett a harcra k�sz fi�. Deacon ezt kihaszn�lva gyorsan le is kaszabolta az egyik�ket egy egyenes v�g�ssal.

A f�rfi nyak�b�l csak �gy �ml�tt a v�r, jutott bel�le b�ven a falra �s a padl�ra, de m�g a t�rsaira is. A s�r�lt harcos �gy vis�tott, mint valami diszn�, m�g p�r m�sodperc alatt elv�rzett �s nem mozdult t�bb�. A megmaradt h�rom alak d�bbenten pislogott halott t�rsukra, majd a m�g mindig higgadt fi�ra, akinek kardja �s arca egyform�n v�res volt.

- Te meg�lted, Trevort! - k�pte az egyik f�rfi, akinek hossz� sz�ke haja �s sz�rke szeme volt.

- Maguk pedig, meg�lt�k a csal�domat! - v�gott vissza haragosan, de a kardot m�g mindig biztosan fogta.

- Vagy �gy - b�gta m�zes m�zos hangon a sz�ke f�rfi, fej�vel intett k�t t�rs�nak, hogy ker�ts�k k�rbe a gyereket, aki pr�b�lt �gy helyezkedni, hogy mind a h�rmukat j�l l�thassa. - H�t sajn�lattal kell k�z�ln�m, de veled is v�gezni fogunk - sziszegte, ahogy k�penye takar�s�b�l el�h�zta �kk�vekkel d�sz�tett ez�st kardj�t. T�rsai is �gy akartak tenni, de leintette �ket.

- Maradjatok, a k�ly�k az eny�m - morogta, ahogy lass� l�ptekkel k�r�zni kezdett Deacon k�r�l. Hirtelen s�jtott le, alig lehetett k�vetni, de a gyerek �gyesen h�r�tott, majd � ind�tott t�mad�st, de ellenfele k�pzett kardforgat� volt �s k�nny� szerrel kiv�dte azt. - L�tom, �gyesen forgatod a kardot. Ki tan�tott r�?

- Az ap�m.

- Sejtettem, de � sajnos ennek a tud�snak nem vette haszn�t. A marha v�gig k�gy�t melengetett a kebl�n, s nek�nk csak a megfelel� pillanatra kellett v�rnunk. Tudod ki volt az, aki v�gzett az any�ddal �s a testv�reiddel? - k�rdezte mik�zben �jra t�madott, de l�tszott rajta, hogy nem sok er� van benne, mintha csak j�tszana. - Engem �rt a megtiszteltet�s, hogy v�gezzek azzal a szuk�val meg a fattyukkal! - v�gta oda a k�ly�k arc�ba, akinek a von�sai egy pillanat alatt megkem�nyedtek. - Az any�d, az a szajha �gy ny�sz�tett, mint a diszn�k, az egyik �cs�d pedig f�lelm�ben bevizelt.

- Hazug! - ord�totta az ifj� Holl�h�ti. - Hazug! - meggondolatlanul neki rontott a f�rfinak, aki csak erre v�rt. Deacon minden erej�t beleadta a t�mad�sba, agya elborult, nem �rezte m�r a f�jdalmat, csak is a bossz� hajtotta. Eg�sz test�vel t�madott, ezzel t�ve mag�t szabad pr�d�v�. El�g volt egy pillanat �s a sz�ke f�rfi m�r le is s�jtott. Egy egyenes d�f�ssel kardj�t a fi� oldal�ba sz�rta. Deacon f�jdalmas ki�lt�sa megt�lt�tte a n�ma folyos�t, majd ellenfele ell�kte mag�t�l �s a fi� elter�lt a hideg k�v�n, de m�g �lt. Kardj�t elejtette �s k�t kez�t, az er�sen v�rz� sebre szor�totta.

- Itt a v�ge, k�ly�k! Itt az ideje, hogy csatlakozz a csal�dodhoz - l�pett hozz� a var�zsl�. Kardj�t k�t kez�vel �sszefogta �s a magasba emelte, hogy les�jtson vele.

- Ne! - ki�ltotta egy v�kony hangocska, ami meglepte a f�rfiakat, mert mind oda kapt�k a fej�ket.

Hedvig ott t�rdelt a fal t�v�ben kis kezeivel a sarkot szor�tva, szemeib�l hullottak a k�nnyek, apr� arcocsk�ja v�r�s volt m�r a s�r�st�l. Sz�pen f�s�lt haja kibomlott �s az eg�sz folyos�t bet�lt�tte a szipog�s�nak hangja.

- No, l�m. A kis hercegn� - jegyezte meg g�nyosan a sz�ke f�rfi, majd leengedte kez�t �s elindult a gyerek fel�. Amikor azonban elhaladt Deacon mellett az a marad�k erej�t �sszeszedve megragadta a f�rfi bok�j�t. - Te m�g mozogsz? - h�zta fel kicsit meglepetten a szem�ld�k�t, majd ler�zta mag�r�l az er�tlen szor�t�st �s m�g bele is r�gott a fi�ba.

Azut�n a fi� t�bbet nem mozdult, s a var�zsl� folytatta �tj�t a kicsi fel�, jobb kez�ben v�res kardj�t tartva. Egyenletes temp�ban haladt, tudta, ha a l�nyka fut�snak ered, akkor is k�nny�szerrel utol �rn�. Nagyon fiatal volt m�g �s teljesen kiszolg�ltatott. Mikor el� �rt sz�rke szemekkel len�zett a remeg� kisl�nyra.

- Milyen sz�p arcod van - sz�lalt meg sokkal kedvesebb hangon. - Milyen k�r, hogy ebbe a csal�dba sz�lett�l. Hatalmas boszork�ny lehetett�l volna, de �gy neked is halnod kell.

Hedvig sz�j�t egy apr� ny�sz�t�s hagyta el, szemeit szorosan lez�rta, hogy ne l�ssa a k�zeled� peng�t vagy b�tya test�t �s k�r�l�tte a v�rt. Tudta, hogy el�rkezett a v�g, csatlakozni fog a sz�leihez �s testv�reihez. Nem is olyan r�g v�ltak el, de �gy l�tszik a sors akarta, hogy �k mindig egy�tt legyenek. Hallotta, ahogy a penge suhogva a magasba lend�l, �s ahogy a f�rfi tal�rja meglibben.

Mag�ban elmondott egy n�ma �ld�st csal�dj��rt �s azok�rt, akiket szeretett, de a csap�s m�gis elmaradt. Hirtelen dobban�st hallott k�zvetlen k�zelr�l �s valami furcsa zajt, mint mikor f�mek tal�lkoznak. Bizonytalanul r�snyire kinyitotta a szem�t, �s amit el�sz�r megl�tott egy nadr�gos l�bsz�r volt, egy f�rfi l�bsz�r. Tekintet�t egyre feljebb emelte, lassan, tiszt�n l�tta az eg�sz alakot.

Scorpius Morgan �llt f�lig f�l�tte, f�lig mellette �s �ppen a sz�ke f�rfit tartotta vissza. A k�t er�s ember izmai megfesz�ltek, ahogy kardjaikat el�re nyomt�k, de v�g�l Morgan ker�lt ki gy�ztesk�nt a harcban �s eltasz�totta mag�t�l a var�zsl�t, hogy ut�na kicsit t�volabb �d�z csat�ba kezdjenek.

- Hercegn�, j�l van? - t�rdelt le mell� egy hossz�, vil�gos sz�ke haj� f�rfi, akit a kisl�ny m�r sokszor l�tott az udvarban.

- Igen, de.... Deacon - kapta ijedten fej�t testv�re fel�, aki m�g mindig ugyant ott fek�dt mozdulatlanul. K�r�l�tte sz�mtalan f�rfi volt m�r �s harcoltak a h�rom gyilkossal, akik elkeseredetten v�dekeztek.

Egy v�r�s haj� sebhelyes alak let�rdelt b�tya mell� �s �vatosan megpr�b�lta kitapintani a pulzus�t, de semmit sem �rzett. Az ifj� szeme m�g nyitva volt, �gy �vegesedett meg a tekintete. A v�r�s alak, aki a nevel�je is volt egyben, remeg� kezekkel z�rta le a szem�t �s egyetlen k�nnycseppet ejtett �rte, majd ell�kte mag�t a talajt�l �s lobog� tal�rral elindult Hedvig�k fel�.