Odakint, m�r r�gen r�bor�totta Londonra fekete sz�rnyait az �jszaka. Csak a hold, a csillagok, �s az utcai l�mp�k pisl�kol� f�nye szolg�lt f�nyforr�s gyan�nt a s�t�tben bolyong�k sz�m�ra. Hideg �szaki sz�l s�p�rt v�gig a kihalt Grimmauld t�ren, mag�val sodorva n�mi szemetet �s egy halom megs�rgult falevelet.
M�ly cs�nd ereszkedett a k�rny�kre, minden apr� nesz sokkal erõsebben kivehetõ volt az �jszak�ban, mint nappal. Egyenletes l�ptek zaja hallatszott az egyik mell�kutca hom�ly�b�l. A nesz visszaverõd�tt a h�zak fal�r�l, �s egyre k�zelebbi lett a hang. Egy alak s�t�t sziluettje rajzol�dott ki, ahogy elsuhant egy-egy l�mpa �lmos f�nye alatt. A l�ptei egyre lassabbak lettek, majd elhaltak a k�s�rtetiesnek hat� csendben. A fekete k�penyes alak kotor�szni kezdett a zseb�ben �s egy pergamen cetlit h�zott elõ belõle.
Sz�thajtotta, tanulm�nyozni kezdte az �r�st, majd elõvette a p�lc�j�t �s a pergamen m�sodperceken bel�l semmiv� foszlott. Azt�n �jra elindult. Kereszt�lhaladt a k�zeli park s�t�tbe burkol�z�, �reg f�i k�z�tt, amik fenyegetõen hajladoztak az esti sz�lben. Õsz l�v�n a levegõ egyre hidegebb �s �lesebb lett. Az �jjeli utaz� ezt nagyon is �rezte, f�z�san �sszeh�zta mag�n az utaz�k�penyt �s t�ntor�tatlanul l�pdelt tov�bb a kihalt parkban.
Ki�rve onnan, �tv�gott a t�ren, majd meg�llt a 11-es �s a 13-as h�z elõtt fut� j�rd�n. Az alak elõvette a p�lc�j�t �s a l�mp�kra mutatott vele, amik egyre halv�nyabb f�nyben vil�g�tott�k meg a h�zakat.
Az utaz� valamit mormolni kezdett, ezek ut�n furcsa dolog t�rt�nt, a k�t h�z k�z�tt a semmibõl egy rozsd�s kapu, egy meglehetõsen piszkos, s�t�t homlokzat �s ablakok tûntek fel. Term�szetesen az avatatlan szemek, ebbõl a semmit nem vettek �szre �s a csendbõl �t�lve nem is �rz�kelt�k a v�ltoz�st.
A hatalmas �p�tm�ny teljesen lakatlannak tûnt, de a k�penyes alak magabiztos l�pekkel felment az �don l�pcsõn. Nyilv�n õ m�st is tudott a k�v�l�ll�kkal ellent�tben. Az ajt�n, nem lehetett sem kulcslyukat, sem lev�lny�l�st felfedezni, csup�n egy ez�st�sen csillog� valamit. K�zelebb �rve a bej�rathoz, az idegen r�koppintott a p�lc�j�val az ez�st k�gy�t mint�z� kopogtat�ra. Kattan�s hangzott, majd az ajt� halkan kit�rult.
Bent s�t�t volt, a k�penyes alak elindult befel�. Hi�ba pr�b�lt halk �s �vatos lenni, a hossz� molyr�gta f�gg�ny h�rtelen mag�t�l sz�tny�lt. Mrs Black mit sem vesztett hangj�b�l az �vek hossz� sora alatt, irt�zatos hangerõvel, sz�rnyû ord�t�sba kezdett. Term�szetesen az �jszakai vend�g erre a legkev�sb� sem sz�m�tott. L�bdobog�s hallatszott az emeletrõl. Az �lm�b�l �bresztett t�rsas�g a f�radts�g jelei n�lk�l m�g egy menek�lõ nyulat is megsz�gyen�tõ sebess�ggel, azonnal az elõszob�ban termettek.
Harry �s Ron r�gt�n nekiestek a molyette b�rsonyf�gg�nynek, �s egy erõteljes r�nt�ssal beh�zt�k azt. Mrs Black hangja halkulni kezdett, �s a t�rsas�g fell�legezve �lvezhette a csendet. Majd Leslie elki�ltotta mag�t, amint megl�tta, a m�r utaz� k�penye n�lk�li, vend�get.
- Mama!
- Loreen n�ni!- ki�ltotta Draco.
- Szervusztok dr�g�im- nevetett r�juk Loreen.
- Loreen!- futott le a l�pcsõn Narcissa �s �t�lelte r�g nem l�tott s�gornõj�t.
Loreen term�szetesen viszonozta a gesztust.
- Annyira �r�l�k neked Narcissa- mondta mosolyogva- M�r olyan r�gen nem l�ttuk egym�st.
- Igen, de most m�r v�gre �jra siker�lt tal�lkoznunk.
- Loreen Malfoy, h�t hol k�st�l eddig?- sz�lt mosolyogva Lupin.
- Remus!- ki�ltott fel Loreen.
- H�t hogy van a holl�h�tasok gy�ngye?- mondta Lupin kibontakozva az �lel�sbõl
- K�sz�n�m nagyon j�l- mosolygott.
- Eln�z�st, hogy megzavarom ezt a csevelyt- sz�lt fagyosan Piton- De lenne valaki, aki szeretne besz�lni �nnel - �s itt jelentõs�gteljesen n�zett Loreenra.
- Ugyan Perselus semmi sz�ks�g a t�lzott udvariass�gra, nyugodtan tegezz, mint r�gen.
A professzor b�lintott, majd elindulta pince fel�. Loreen jelentõs�gteljesen r�n�zett Lupinra.
- Semmit nem v�ltozott- mondta, majd elindult õ is a pince fel�.
Leslie megr�k�ny�dve n�zett maga el�. Vajon mi k�ze lehet az õ anyj�nak Remus Lupinhoz �s Perselus Pitonhoz? Majd megvonta a v�ll�t �s a konyha fel� vette az ir�nyt.
Hermione �lmosan v�nszorgott le a l�pcsõn Ginny t�rsas�g�ban, majd kedves�hez indult �s halkan megk�rdezte:
- Mi ez a csõd�let ilyenkor?
- Loreen n�ni meg�rkezett- mondta Draco �s �t�lelte- Mi�rt nem alszol?
- Szerinted ekkora hangzavarban lehet?
- Igaz.
- Sz�ltatok m�r Tristennek?
- M�g nem volt r� idõ.
- Akkor �n sz�lok neki. Jane �s õ nem hagyj�k mag�ra a kis Emilyt egy percre sem.
- M�g mindig sokkos �llapotban van?- k�rdezte Draco.
Hermione b�lintott.
- Sajnos igen, de m�r csak idõ k�rd�se, hogy mag�hoz t�rjen.
- M�r ideje lesz, mert sz�ks�g�nk van Janere �s Tristenre a bevet�seken - mondta Draco halkan.
- Tudom- sz�lt Hermione �s lehajtott a fej�t Draco v�ll�ra- Olyan keveset l�tlak a bevet�sek miatt, m�r ideje lenne, ha v�ge lenne a harcnak- a l�ny apr� cs�kot lehelt kedvese ajk�ra, majd elindult felfele a l�pcsõn.



***



Loreen sebes l�ptekkel pr�b�lta utol�rni Pitont, aki m�r r�gen lent volt a pinceajt�n�l �s �rzelemmentes arccal v�rta õt.
- Lass� vagy, mint mindig- mondta a professzor- Ez�rt kaptak el �lland�an.
- Te sem v�ltozt�l, pont �gy viselkedsz, mint gyerekkorunkban. Volt m�r valaha olyan, hogy kedves is volt�l valakihez?
- Ha kutatsz az eml�keid k�z�tt, akkor megtal�lod a v�lasz.
- M�r �rtem mire c�lzol - mondta Loreen �s egy kicsit elpirult.
Hirtelen megrohant�k az eml�kek az eltûnt fiatals�g�b�l, amikre egyr�szt kellemes volt visszaeml�keznie, m�s r�szt, pedig ink�bb elfelejtette volna. �szre sem vette, de g�piesen k�vette Pitont �s nem sokkal k�sõbb m�r a pinc�be, ahol egy nagy meglepet�s v�rta.
- Lor, te mit keresel itt?- k�rdezte Lucius meglepetten.
- T�bbek k�zt t�ged b�tyus- mondta Loreen.
Egy pillanatig csak n�zt�k egym�st, majd Lucius fel�llt �s odament h�g�hoz. Jeges sz�rke szemei egyszer csak megteltek r�g elfojtott �rzelmekkel, m�r nem t�rõd�tt a r�gi ellent�tekkel, az ostoba hib�val, amit elk�vetett. Elj�tt az ideje, hogy v�ltoztasson. Mag�hoz �lelte a testv�r�t, majd megsz�lalt:
- Lor sajn�lom, �n nem akartam… Bocs�ss meg k�rlek.
Loreen mereven n�zett b�tyj�ra, majd ajkai mosolyra h�z�dtak.
- Ez csak term�szetes, hogy megbocs�tok neked. Hisz �n tudom a legjobban, milyen ember is vagy igaz�b�l. Tudom, hogy a „csal�d” tehet r�la, hogy ilyen lett�l, de most v�gre szabad vagy.
- Annyira sajn�lom - mondta tov�bb Lucius- Tehettem volna ellene valamit, de t�l gy�va voltam hozz�.
- M�shoz viszont t�lont�l b�tor.
- Nem lett volna szabad…
- M�r nem �rdemes a m�lton r�g�dni Lucius, most a legfontosabb, hogy v�get vess�nk ennek az �rtelmetlen harcnak.
Lucius b�lintott, majd intett a h�g�nak hogy foglaljon helyet Piton mellett.
- Van m�g valami, amirõl tudnod kell- sz�lat meg Lucius.
- �s mi lenne az?- k�rdezte Loreen.
- Tudom ki volt, aki meg�lte a f�rjedet.
- Csak azt ne mondd, hogy…
- Nem �n voltam- mondta, kital�lva testv�re gondolatait.
- Ki volt az?

***



Hermione csendesen l�pkedett, nehogy felzavarja az alv� rendtagokat. A harmadik ajt�n�l meg�llt �s halkan bekopogott, majd benyitott a szob�ba. Bent a szõnyegen Tristen, Jane �s Emily Garner �ppen j�tszottak. Mione meglepõdve n�zte a h�rmast �s elmosolyodott. A kisl�ny megfordult �s r�n�zett.
- Szia- k�sz�nt a kisl�ny- Te ki vagy?- k�rdezte �rdeklõdve.
- Szia �s Hermione Granger vagyok.
- �n Emily vagyok.
Jane intett Hermion�nak, hogy menjenek arr�bb egy kicsit.
- Mi van a kisl�nnyal?
- Teljesen j�l van, semmi baja - mondta Jane, de tele volt agg�d�ssal a szeme- De nem eml�kszik semmire, vagyis ink�bb nem akar eml�kezni semmire. Csak a nev�re, de ezen k�v�l…
- Vissza fog t�rni az eml�kezte?- k�rdezte Hermione.
- Nem vagyok benne biztos… Azt hiszi, hogy Tristen az apuk�ja �s �n az anyuk�ja vagyok.
Hermione nem �llhatta meg, hogy el ne mosolyodjon �s egy kis kuncog�st is megengedett mag�nak.
- Ez nem olyan vicces- korholta egy halv�ny mosollyal �s n�mi p�rral Jane.
- Ne haragudj! Mit fogtok csin�lni?
- Egyelõre nem mondunk neki semmit. Jobb lesz neki �gy, mert k�l�nben �sszeomlana �s m�g nincs felk�sz�lve az igazs�gra.
- Igaz �s m�g nagyon kicsi, hogy ezt meg�rtse.
- Am�gy mi volt ez a nagy ricsaj odalent?
- Loreen meg�rkezett. Tulajdonk�ppen, ez�rt j�ttem fel hozz�tok, hogy sz�ljak.
- Nem is tudtam, hogy anya ma j�n - sz�lt oda besz�lgetõknek Tristen- Gyere csak Em bemutatlak valakinek - azzal felkapta a csillog� barnaszemû kisl�nyt �s elindult vele a f�ldszintre.
- Na ebbõl mi lesz?- tette fel a k�rd�st Jane.
Azt�n mind a ketten k�vett�k a f�ldszintre, a boldogs�gt�l sz�rnyal� Tristent �s a kacag� l�nyk�t. Janet, b�r nem vallotta volna be, nagyon meglepte Tristen viselked�se, �s nagyon meghatotta, ahogy l�tta õket �nfeledten j�tszani. Nem ismert eddig egyetlen f�rfit sem, aki ennyire ragaszkodott volna egy gyermekhez.
R�ad�sul nem is a saj�tja. Esz�be jutott saj�t apja, aki egy�ltal�n nem rendelkezett semmif�le apai �rzettel. �sszeszorult a sz�ve, de pr�b�lt �rr� lenni �rz�sein, �s a r�gi eml�keket min�l m�lyebbre akarta el�sni, nem engedve szabad utat nekik.
Mikor le�rtek a nappaliba a t�ras�g egy r�sze, amelyik nem tudott m�r visszaaludni, csendes besz�lget�sbe elegyedett egym�ssal. Loreen, Narcissa, Lupin, Draco �s Leslie �l�nken t�rsalogtak
Piton is a helysz�nen tart�zkodott, m�gsem kapcsol�dott be az �rdekfesz�tõ csevelybe, hanem ink�bb egy k�nyelmes karossz�kbe helyezkedve, a Reggeli Pr�f�ta tegnapi sz�m�t b�ng�szte. De term�szetesen f�l f�llel �s f�l szemmel a t�rsas�got is figyelte. Tristen, mikor �szrevette anyj�t, letette a kisl�nyt, majd f�l�be s�gta:
- Menj oda �s adj egy puszit a nagyinak! - mondta mosolyogva �s Loreenra mutatott.
A kisl�nynak nem kellett mondani egybõl, Loreenhoz szaladt.
- Nagyi- mondta mosolyogva �s meg�lelte a meglepett h�lgyet.
- Szervusz csillagom- mondta �szt�n�sen a nagymama, majd �szbekapott- De Tristen…
- Majd k�sõbb elmondom- sz�lt a fi�.
A t�bbiek csak nevettek a jeleneten, m�g Piton professzor is megengedett mag�nak egy mosolyt, ami egy igazi ritkas�gnak sz�m�tott. A meglepett Loreen zavar�ban azt sem tudta mit csin�ljon, de Emily m�r az �l�be is telepedett. Narcissa nevetve figyelte s�gornõj�t.
- Szerintem, most lenne itt az ideje, hogy besz�lj�nk- sz�lt Loreen.
- Rendben- mondta Tristen �s felkapta a kisl�nyt – Em most a pap�nak besz�lnie kell a nagyival, addig te maradj itt Leslie b�csik�ddal, Draco b�csival, Remus b�csival �s Perselus b�csival. Azonnal j�v�k.
A professzor szeretett volna megl�gni a pesztras�g elõl, �m Emilynek m�s tervei voltak „Perselus b�csival”. R�gt�n odament hozz� �s �rdeklõdve figyelte. A kisl�ny, a t�bbieknek �rhetetlen m�don, valahogy �rdekesnek tal�lta a nagyra nõtt denev�rt.
A professzor letette az �js�got �s a gyerekre n�zett, aki angyali szemekkel f�rk�szte tov�bb. A kicsi kiny�jtotta apr� kezecsk�it a feketetal�ros f�rfi fel�. Jelezve, hogy szeretn�, ha Perselus b�csi az �l�be venn�.
- Mire v�rsz Perselus?- k�rdezte nem titkolt mosollyal Lupin- Csak nem azt akarod mondani, hogy megijedt a b�jitalok mestere egy aranyos kisl�nyt�l?
- Ugyan Perselus- sz�lalt meg Narcissa.- Ne v�gj m�r ilyen komor k�pet!
- Dehogy ijedtem meg- mondta Piton hûv�sen, majd s�hajtott egy nagyot �s �l�be vette az apr�s�got.
Draco �s Leslie elfojtott kuncog�ssal figyelte a t�rt�nteket, nem is besz�lve Hermion�r�l, aki a nappali ajtaj�b�l n�zte õket. Azt�n v�g�l a nappali egyre �resebb lett, v�g�l Perselus b�csi azt vette �szre, hogy egyed�l maradt �s barna haj� kisl�nnyal, aki angyali mosollyal f�rk�szte a mogorva arc�t. A kisl�ny nagyot �s�tott, majd �lmosan hajtotta fej�t Piton professzor mellkas�ra. A professzor durva kezei sut�n �t�lelt�k a kicsit �s egy õszinte mosoly jelent meg a kem�ny von�s� arc�n.

***


Kint a konyh�ban Loreen, Jane �s Tristen, �ppen az eddig fejlem�nyeket t�rgyalt�k meg.
- … �s azt hiszi, hogy Jane �s �n vagyunk a sz�lei - fejezte be a mondanival�j�t Tristen
- Ez borzalmas- mondta Loreen- szeg�ny kisl�ny �s nem eml�kszik semmire?
- Csak a nev�re semmi m�sra. De m�g nem mondhatjuk el neki, mi t�rt�nt.
- Ez csak term�szetes- b�lintott Loreen- Kock�zatos lenne. �s mind a ketten hajland�ak vagytok j�tszani?
- Igen- hangzott az egyhang� v�lasz.
- Akkor rendben van minden �s r�m is sz�m�thattok.
- K�sz�n�m anya- mondta a fi� �s puszit nyomott Loreen arc�ra.
P�r perccel k�sõbb Lupin j�tt be a konyh�ba.
- Ezt meg kell n�znetek - mondta nevetve.
�gy h�t visszavonultak a nappaliba, ahol a mindenki �ltal �rz�ketlennek hitt, mogorva professzor �nfeledten j�tszott a barna haj�, csillog� barnaszemû l�nyk�val, aki nevetve kergette a bubor�kokat, amiket Piton var�zsolt neki. A kicsinek m�r egy szikra �lmoss�g nem volt a szem�ben.
- Na nem is olyan mogorva ember, mint amilyennek l�tszik- sz�lt oda Jane Tristennek.
- Mondasz valamit- mosolyodott el.
- Szerinted j� �tlet lenne Perselus b�csit is bevonni a j�t�kba?
- Meg�lne minket, de nem lenne �ppen rossz �tlet bevonni a j�t�kba. Perselus Piton, mint nagypapa…- a k�t fiatal halk kuncog�sba kezdett.
Term�szetesen ez a jelens�get egyik lak� sem tudta kihagyni, mert az �nfeledten j�tsz� Perselus b�csi, nem volt egy mindennapi l�tv�ny. B�r percekkel ezelõtt, m�g �res volt a nappali, de most egyre m�sra sz�lling�ztak az emeletrõl a k�v�ncsiskod�k �s a hitetlenek. A professzor ebbõl term�szetesen nem vett �szre semmit, mert minden figyelm�t lek�t�tte az apr�cska l�ny sz�rakoztat�sa.
Emily meg�lelte Perselust, akinek a cs�ppnyi gyermek r�gt�n megl�gy�tott a sz�v�t, amirõl m�g õ maga is azt hitte, hogy kem�ny, fagyos �s j�ghideg. �m amikor �szrevette a n�zõk�z�ns�get, nem tudta mit tegyen hirtelen, de a zavarts�g nem t�kr�zõd�tt az arc�n. Fel�llt a szõnyegrõl, megigaz�tott a tal�rj�t �s a gyerekre n�zett.
- Most m�r ideje lenne, hogy aludj is egy kicsit - mondta l�gyan.
- Igaza van a nagypapinak - mondta Tristen teljesen komoly hangon, na ekkor v�gott nagyon ijedt k�pet Perselus Piton, tal�n �let�ben elõsz�r. A szemtelen fi� m�g h�tba is v�gta az �jdons�lt nagypap�t.
- Gyere Em elmegy�nk aludni - mondta Jane, majd felkapta a kisl�nyt �s Tristennel egy�tt gyorsan elhagyt�k a t�rsas�got.
Egy percig n�ma cs�nd volt, senki sem mert megsz�lalni. Majd hirtelen kit�rt egyfajta nevet�shull�m. Perselus sem maradt, ki a nevetõk sor�b�l, sõt õ volt a leghangosabb.
- M�g hogy �n nagypapa?- nevetett tov�bb- Lor �n kiny�rom a fiadat.
- Azt merd megpr�b�lni. L�tom v�gre elõvetted a r�gi �ned is, csak tudn�m, hol rejtegetted eddig. Ha hiszed, ha nem eml�kszem a r�gi �nedre.
- Professzor, had gratul�ljak - szak�totta f�lbe a t�rsalg�st Harry �s megr�zta a kez�t.
- Potter jobb lenne, ha nem lenne ennyire szemtelen - mondta Perselus �s felvette a r�gi �rzelemmentes �br�zat�t.
- Most pont �gy n�z, mint amikor pontokat von le a Griffend�ltõl - mondta Ron.
- Most m�r el�g legyen, viselkedjenek �gy, mint a felnõttek- mondta Piton megrov�an- Eln�z�st, de nekem most dolgom van.
T�bbiek m�r csak a fekete tal�r suhog�s�t hallott�k, de m�g j� ideig nem tudtak napirendre t�rni az eset felett.

***


Elj�tt a pirkadat. A nap r�zsasz�nre festette az �g alj�t. Jane az egyik erk�lyrõl n�zte a napfelkelt�t. Tele volt elfojtott �rz�sekkel, amik szor�tott�k a tork�t, de makacss�ga nem engedte ki õket. M�sra akart figyelni. Hideg volt a levegõ, de rajta nem volt kab�t csak egy v�kony tal�r, amit pr�b�lt mag�n �sszeh�zni, hogy ne f�zzon. V�g�l feladta a k�zdelmet �s nem foglalkozott azzal a t�nnyel, hogy f�zik.
Nagyon s�hajtott �s figyelte a lehull� leveleket, amiket a k�sza sz�l g�rgetett maga elõtt. Ah�nyszor egy erõsebb sz�lroham belekapott a t�l�rj�ba, ann�l jobban �rezte a bizserg�st a bõr�n. Egyre gyeng�lt, �rzete, nem b�rja tov�bb. K�nnyek vegy�ltek a szembe, majd lassan lefolytak az arc�n.
Tristen �ppen az erk�lyajt� mellett ment el, amikor megl�tta Janet. Valami megmagyar�zhatatlan �rz�s ker�tette hatalm�ba. Nem volt k�pes tov�bb s�t�lni, �s napirendre t�rni a f�l�tt, amit az im�nt l�tott. Egy darabig csak n�zte a felkelõ nap f�ny�ben f�rdõzõ l�nyt, akinek a sz�l j�tszott hossz�, kibontott, m�lyv�r�s haj�val. Jane h�ttal �llt neki, �gy nem l�tta az arc�t. A l�ny g�rcs�sen fogta a korl�tot, �s finoman r�zk�dott a hidegtõl �s a s�r�st�l. Tristen l�bai magukt�l elindultak, �s m�r ott is tal�lta mag�t a l�ny mellett, aki pr�b�lta elrejteni a k�nnyeit.
- Mi�rt �llsz idekint a hidegben, r�ad�sul egyed�l?- k�rdezte l�gyan Tristen.
- Csak meg akartam n�zni a napfelkelt�t- mondta a l�ny m�ly szomor�s�ggal a hangj�ban.
- M�sr�l van sz� szerintem.
- M�gis mirõl?- mondta a l�ny �s egy k�nnycseppet t�r�lt ki a szem�bõl.
- Te soha nem szokt�l csak az�rt kimenni a szabadba, hogy megn�zz egy term�szeti jelens�get, hacsak szomor� nem vagy.
- Ennyire j�l ismersz?
- Nem mondhatn�m, hogy igen, mert akkor hazudn�k. Ink�bb azt mondan�m, hogy n�h�ny dologgal kapcsolatban kiismertelek.
- �rtem- hatotta le a fej�t a l�ny.
- Elmondod mi a baj?- pr�b�lkozott �vatosan a fi�.
- Csak eml�kek, amikre nem akarok eml�kezni, de nem tudok szabadulni tõl�k - mondta Jane.
- �s min�l jobban el akarod felejteni, ann�l t�bbsz�r k�noznak, �s mindig az lesz a v�ge, hogyha ezt m�sk�pp csin�ltad volna, nem t�rt�nt volna meg valami.
- Igen valahogy �gy van.
- �n is sokszor �reztem ezt… Amikor utolj�ra l�ttam ap�mat, ha akkor nem mondom neki, hogy menjen el, akkor m�g ma is �lne, de sajnos rosszul d�nt�ttem.
- Nem a te hib�d. Lehet, hogy akkor sem maradt volna ott, ha azt mondod neki, maradjon -�rvelt a l�ny.
- Lehet, hogy igazad van… De most m�r te is elmondhatn�d, hogy mi b�nt.
- �n is az ap�mra gondolok, fõleg most, hogy Emily itt van. �szembe jutott, mennyire szerettem volna, ha az �n ap�m is �gy j�tszott volna velem, �s �gy szeretett volna, mint ahogy te õt… Az ap�m engem soha nem szeretett…
- Ne mondj ilyet, a maga m�dj�n biztos…
- Nem – r�zta meg a fej�t a l�ny �s m�r nem �rdekelte, hogy Tristen l�tja a k�nnyeit- Soha nem �rdekelte, hogy vagyok, vagy egy�ltal�n l�tezem-e. Az sem �rdekelte, hogy anya 11 �ves koromban meghalt. Nem akart mag�hoz venni, �s otthagyott anya h�g�n�l, aki egy�bk�nt nagyon szeretek �s olyan nekem, mint a m�sodik any�m…
- Ap�ddal mi t�rt�nt?
- Meg�lt�k a hal�lfal�k. Az�ta egyed�l vagyok.
- Ugyan ne mondj m�r ilyet, hiszen h�nyan szeret�nk t�ged? Na �s most fejezed be ezt a szomorkod�st �s legy�l vid�m, ahogy mindig is. Mosolyogj!
Jane r�n�zett Tristenre �s halv�nyan elmosolyodott. A fi� let�r�lte a l�ny k�nnyeit. Jane �t�lelte a fi� �s erõsen mag�hoz szor�totta. Tristen karjaiban v�gre biztons�gban �rezte mag�t �s a r�gi sebek m�r nem sajogtak �gy, mint percekkel ezelõtt.
- Nem is tudom, mit kezden�k n�lk�led - mondta k�nnyes szemmel, de m�r egy cseppet sem szomor�an.
Majd v�g�l elengedte a fi�t, �s egym�s szem�be n�ztek. Valami teljesen megv�ltozott, mindkettõj�kben, egy �rz�s, aminek nem lehet parancsolni, hatalm�ba ker�tette õket. �s ott a felkelõ nap f�ny�ben Tristen �s Jane ajkai egy szenved�lyes cs�kban egyes�ltek.


***


Perselus b�csi j�volt�b�l, a Black k�ria lak�i, nagyon derûs hangulatba ker�ltek �s ezt semmi nem halv�ny�tott el. Fõleg akkor voltak igaz�n j�kedvûek, amikor a kis Emily �s nagypapa, no meg a nagymama, �ppen j�tszottak kint a kertben.
Ha az ottaniak nem l�tj�k a saj�t szem�kkel, hogy a rusnya denev�r, egy l�gysz�vû fiatal nagypap�v� v�ltozik, biztos nagyon nevetnek egy ilyen k�ptelen viccen. Harry �s Ron a szabadidej�k nagy r�sz�t Piton professzor szek�l�s�val t�lt�tt�k, ami egyfajta bossz� volt r�sz�krõl.
Hermione �s Draco mindig kuncogott, ha megl�tt�k Pitont k�zen fogva Emilyvel.
- N�ha nem hiszem el, hogy ez igaz- mondta Draco.
- Jobb, ha elhiszed �des, mert ezt a saj�t szemeddel l�tod.
- Mondd csak dr�g�m mi ez hatalmas k�nyv n�lad?
- �ppen nevet keresek a bab�nak.
- Aha, �s m�r tal�lt�l valamit, ami j�l passzol a Malfoyhoz?
- M�g nem.
- Mit szoln�l a Sophie -hoz?
- Mibõl gondolod, hogy l�ny lesz?
- Meg�rz�s.
- �s mit �rzel m�g?
- Azt hogy szeretlek - mondta Draco �s megcs�kolta.- De van egy olyan dolog, amire gondolok.
- Mi lenne az?
- H�t… mi lenne, ha most r�gt�n hozz�m j�nn�l feles�g�l?
- Egyszer m�r igent mondtam, de erre a k�rd�sre. Hmm nem tudom mit mondjak- mosolyodott el Hermione - M�g a sz�leimnek sem sz�ltam. Nem is tudom, mit sz�ln�nak, ha oda�lln�k el�j�k, �s r�juk z�d�tan�k mindent.
- Meglepõdn�nek, de csak nem haragudn�nak, hiszen egy ilyen j� k�pû f�rjet, mint �n, nem sokat tal�ln�l.
- Ja �des nem vagy te egy cseppet eltelve magadt�l?
- Sz�vecsk�m, h�t hova gondolsz, �n vagyok a megtestes�lt szer�nys�g.
- Mi�rt is akartam �n hozz�d menni?- k�rdezte elgondolkozva Hermione.
- Tal�n, mert nem tudsz n�lk�lem �lni?- morfond�rozott Draco.
- T�bbek k�zt- mondta a l�ny �s megcs�kolta.
- Akkor hozz�m j�ssz most azonnal?
- De h�t m�g ruh�m sincs. Egy esk�võre fel k�ne k�sz�lni, nem gondolod?
- Nem �rdekel a ruh�d, t�ged veszlek el, �s nem sz�m�t miben vagy. Az esk�võt, meg csak szûk csal�di k�rben �nnepelj�k…
- A pinc�ben.
- Ugye csak viccelsz?
- Szeretn�m, ha ap�d is ott lenne - mondta hat�rozottam Hermione.
- Biztos vagy benne? Nekem nem lenne ellene semmi kifog�som, mert az ut�bbi idõben v�gre jobb lett a kapcsolatunk �s a s�t�t jegye is eltûnt…
- Igen biztos vagyok benne, mi�ta besz�lget�nk…
- �lljunk meg egy percre, te mi�ta besz�lgetsz az ap�mmal?
- Egy ideje.
- �s nekem mi�rt nem sz�lt�l?- n�zett r� szemreh�ny�an Draco.
- Ne haragudj, de nem akartalak ezzel is terhelni, mostan�ban a bevet�sek �s az a sz�rnyû gyilkoss�g…
- Hermione…- megcs�v�lta a fej�t, majd s�hajtott egyet- Nem haragszom… Akkor mikor lesz az esk�võ?
- Ne agg�dj dr�g�m- sz�lt Narcissa, aki �ppen akkor l�pett be a nappaliba- Holnap d�lut�nra minden k�szen lesz.
- Rendben- mondta Hermione.
- M�g meggondolhatod magad- sz�lt Harry, aki �ppen akkor j�tt ki a konyh�b�l Ashleyvel az oldal�n.
- Harry- l�kte oldalba a feles�ge- Hogy mondhatsz ilyet?
- Dehogy gondolom meg magam- sz�lt Hermione.
- Te tudod – vonta meg a v�ll�t Harry.



***



Abb�l a holnapb�l, nagyon hamar ma lett. Hermione, mint minden menyasszony nagyon ideges volt, de term�szetesen nem amiatt, hogy Draco netal�nt�n otthagyja. Aidrian �s Leslie, felaj�nlott�k a seg�ts�g�ket, hogy a võleg�nyt lek�t�zik. Hermione term�szetesen, csak megcs�v�lta a fej�t, de biztosan tudta, ahogy a fi�kat ismeri, holt biztos, hogy Draco nem �ssza meg k�telek n�lk�l a mai napot.
Narcissa seg�ts�g�vel nagyon sz�p menyasszonyi tal�rt siker�lt �sszevar�zsolniuk, mind�ssze p�r perc alatt �s a leendõ any�s n�h�ny j� tan�ccsal is ell�tta Hermion�t. M�r azt hitt�k, hogy soha nem �rkezik el az �t �ra. De az idõ nem lehet meg�ll�tni.
�gy Hermione egyszer csak azt vette �szre, hogy fel van �lt�zve �s a h�z �sszes nõ nemû tagja k�r�l�tte s�nd�r�g. �s akkor �sz�be jutott az anyuk�ja �s az apuk�ja, akik most nem lehetnek itt vele. �sszeszorult a sz�ve, de nem akart s�rni. Bûntudatot �rzett, ami�rt nem sz�lt neki, de �gy sem tehette, mivel messze voltak �s vesz�lyes idõkben, nem c�lszerû ilyen hossz� �tra elk�ldeni egy baglyot.
- Valami baj van Hermione?- k�rdezte Ginny.
- Nem semmi, akkor azt hiszem k�szen vagyok.
- Induljunk- adta ki a parancsot Loreen.
A mosolyg� t�ras�g elindult a f�ldszint fel�, ahol m�r Lucius v�rta a menyasszonyt. Dumbledore beleegyezett, hogy Lucius is r�szt vegyen az esk�võn, �s õ k�s�ri Hermion�t az olt�rhoz.
- K�sz vagy?- k�rdezte az ifj� ar�t�l.
- Igen- b�lintott Hermione.
Belekarolt ap�s�ba, �s elindultak a kert fel� vezetõ �ton. Mintha tavasz lett volna, vir�gszirmokat f�jt a sz�l, �s a megbûv�lt kertben nem lehetett �szrevenni az õsz jelenl�t�t. A hidegnek nyoma sem volt, hanem kellemes meleg �lelte k�r�l õket. Hermione teljesen elvar�zsolt �llapotba ker�lt. �gy �rezte, mintha egyfajta �lomvil�gba cs�ppent volna �s a boldogs�gt�l szinte a felhõk�n l�pkedett volna.
A kert k�zep�re egy vir�gokkal d�sz�tett lugast �ll�tottak, ahol Draco, a koszor�sl�nyok, �s a võf�lyek �lltak. A sz�l vid�man j�tszott a vir�gszirmokkal, amiket a kis Emily sz�rt sz�t a menyasszony elõtt. K�t sorban �ll�tottak fel sz�keket, ahonnan mosolyogva n�zt�k a Hermion�t �s Luciust. Mikor Draco megl�tta kedves�t, megbabon�zta a l�tv�ny. Egy igazi angyalt l�tott fel� k�zeledni, h�feh�r tal�rban. El sem akarta hinni, hogy ez a gy�ny�rû nõ perceken bel�l a feles�ge lesz, �s �r�kre �sszefon�dik az �let�k.
Hermione mikor r�n�zett Dracora, sz�ve majdnem kiugrott a hely�bõl. Leendõ f�rje teljesen nyugodtan �llt r� v�rva, egy fekete tal�rban, tejf�l szõke haj�t a sz�l kicsit a homlok�ba f�jta, arc�n egy boldog mosoly jelent meg �s sz�rke szeme olyan f�nyesen csillogott, hogy megbabon�zta vele kedves�t. Hermione h�t�n v�gigfutott a j�lesõ bizserg�s �s kimondhatatlan boldogs�got �rzett a sz�v�ben.
Lucius mosolyogva n�zte a k�t gyereket, majd helyet foglalt feles�ge mellett �s megfogta a kez�t. Hermione �s Draco egym�s szem�be n�ztek, minden megszûnt k�r�l�tt�k, csak õk ketten l�teztek. Csak f�l f�llel hallgatt�k a szertart�s vezetõ rendtag szavait, de az „igen”-t mindketten hat�rozottan �s �r�kre sz�l�an mondt�k ki. �s az elsõ hitvesi cs�k felejthetetlen�l belev�sõd�tt az eml�kezet�kbe. Felhõtlen boldogs�g sz�llt r�juk �s az �sszes megjelent vend�gre. Olyannyira, hogy valakinek �r�lt �tlete t�madt. Leslie kil�pett a võf�lyek sor�b�l, k�zen fogta Ginnyt �s megsz�lalt:
- Ha m�r �gy �sszegyûlt�nk, mit sz�ln�nak m�g egy esk�võh�z?
A n�szn�pnek semmi kifog�sa nem volt egy �jabb esk�võ ellen. B�r Ron m�r r�gt�n ugrott volna, hogy megakad�lyozza a frigyet, de Fred �s George visszafogt�k. Bill pedig megrov�an n�zett �ccs�re. Percy �ppen sz�nokolni kezdett volna, de Charlie megelõzte:
- Hagyd õket b�k�n! Ginnynek is kij�r a boldogs�g.
- Ez �gy van - toldott�k meg az ikrek.
Ron morgott, m�g p�r keresetlen sz�t, de arra m�r senki sem figyelt, csak feles�ge. Nyssa d�h�s pillant�s�t l�tva, Ron visszafogta mag�t, �s ink�bb a csal�d t�bbi tagj�t f�rk�szte. Mrs Weasley �ppen a k�nnyeit t�r�lgette, Mr Weasley sug�rzott az �r�mtõl. Loreen megfogta a mellette �lõ Perselus kez�t �s �sszemosolyogtak. B�r a k�zel�kben �lõ Harrynek ez a mosoly el�g bizarrnak tûnt, de most m�r elmondhatta, hogy Piton professzorral kapcsolatban a j�võben nem fog meglepõdni semmin. �gy h�t jobbnak l�tta, ha nem is figyel r�, hanem az olt�r elõtt �ll�kat figyeli. A legboldogabbak Ginny �s Leslie voltak, akik p�r percen bel�l f�rj �s feles�g lettek.
- Szeretne valaki m�g h�zasodni? – hangzott az anyak�nyvvezetõ k�rd�se.
Tristennek is valami sz�get �t�tt a fej�ben �s Janere n�zett, aki teljesen elpirult, b�r ez nem volt r� jellemzõ. A fi� r�kacsintott a l�nyra, �s huncutul elmosolyodott. Jane gyomra g�rcsbe r�ndult, ahogy az ig�zõ barna szemp�rba tekintett, zavar�ban kisim�tott egy hajtincset az arc�b�l. Alig eszm�lt fel, a k�vetkezõ pillanatban m�r Tristen kez�t fogta. Feln�zett a s�t�tbarna haj� fi�ra �s elmosolyodott.
- Jane hozz�m j�ssz feles�g�l?- k�rdezte dobog� sz�vvel Tristen, akinek fogalma sem volt arr�l, hogy mit tesz, de azt biztosan tudta, nem fogja megb�nni ezt a d�nt�s�t.
Jane sz�ve nagyot dobbant �s valami m�rhetetlen nagy boldogs�g �nt�tte el. Õ sem volt teljesen mag�n�l, de a v�lasza m�r megvolt.
- Igen- mondta.
- Akkor meg van a k�vetkezõ p�ros - nevetette el mag�t Lupin.
A kedves egybegyûltek m�r nem b�rt�k t�rtõztetni magukat, kit�rt belõl�k egyfajta �r�mm�mor �s el sem akart�k hinni, hogy hirtelen h�rom esk�võnek lettek tan�i, sõt ebbõl kettõ teljesen v�ratlanul t�rt�nt. Harry oldalba b�kte a mellette �lõ Perselust.
- Mondja csak professzor, maga nem akart nõs�lni?
- Potter ha nem hagyja abba a szemtelenked�st…
- Tudom 50 pont a Griffend�ltõl �s egy heti b�ntetõmunka - mondta �s elfordult a fej�t cs�v�l� feles�ge fel�.
Loreen kuncogni kezdett, Piton professzor mellett, aki rezzen�stelen arccal k�zelebb h�z�dott hozz� �s a f�l�be suttogta.
- Csak az�rt nem, mert akkor nemet mondt�l.
A nõ arca teljesen l�ngba borult, de hamar siker�lt �rr� lenni �rzelmein, majd egy sz� n�lk�l gyermekeihez sietett, hogy egy�tt �r�lj�n vel�k. Perselus a nõ ut�n n�zett, majd elõvillantott egyet, abb�l a ritka mosoly�b�l.


***


M�snap hajnalt�jt Draco ajt�csapkod�sra �bredt. Mellette fekvõ Hermione is megmozdult �lm�ban. Draco pr�b�lt visszaaludni, �m ez nem siker�lt neki. �gy jobb dolga nem l�v�n, a plafont b�multa �s reped�seket sz�molta. De ezt a tev�kenys�get hamar megunta. Halkan felkelt, majd az ablakhoz l�pett.
Ny�jt�zkodva b�mult kifel�, amikor is megakadt a szeme egy olyan valamin, aminek nem felt�tlen�l kellett volna ott lennie. Hitetlenkedve d�rzs�lgette meg a szemeit, majd �jra kin�zett. Most m�r semmi k�ts�ge sem lehetett, mert a kertben egy tame legel�szett zavartalanul.
Draco �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s erõsen gondolkodni kezdett, b�r �gy sem j�tt r� vajon mit kereshet egy tame a kertben. Mivel ez nem hagyta nyugodni, elhat�rozta, hogy ut�naj�r a dolognak. Felvette h�t a ruh�it �s az ajt�hoz l�pett. M�r �ppen nyitotta volna az ajt�t, amikor Hermione megmozdult az �gyban �s kinyitotta a szemet, majd egyenesen Dracora n�zett.
- Hova m�sz?- k�rdezet �lmosan.
- Csak megn�zem a tam�t a kertben �s j�v�k.
Hermione szem�bõl kipattant az �lmoss�g.
- V�rj meg, �n is j�v�k!- mondta kisl�nyos izgalommal.
- Rendben, de vegy�l fel valamit, mert m�g megf�ztok nekem - mondta Draco �s kez�t Hermione has�ra tette.
Feles�ge elmosolyodott �s gyorsan fel�lt�z�tt. Azt�n elindultak kifel�. Draco felismerte a tam�t, ugyanaz volt, mint ami egykor õt vitte Isilgarba. Mosolyogva k�zelebb ment a tam�hoz, az pedig, ahogy akkor r�gen, most is k�pen nyalta a szõke herceget. Hermione mindezt nevetve n�zte, azt�n õ is k�zelebb mer�szkedett �s megsimogatta a pomp�s �llt fej�t. A fekete sz�p�g nagyon �lvezte a simogat�st.
- Te meg ki�rt j�tt�l? Tal�n �rtem?- k�rdezte Draco.
A tame megr�zta a fej�t. Azt�n a h�zb�l hamarosan Draco apja l�pett ki, komor �br�zattal.
- �rtem j�tt- mondta Lucius, aki fekete k�penyben k�zeledett fel�j�k.
- Lady Nessan�hoz kell menned?
- Igen.
- Meddig maradsz ott?- k�v�ncsiskodott a fia.
- Nem tudom, de ez most nem sz�m�t. Vigy�zz magadra fiam �s a csal�dodra is!
- Ez csak term�szetes- b�lintott Draco.
Draco meg�lelte apj�t. Lucius halv�nyan elmosolyodott �s Hermion�hoz fordult. Egy atyai cs�kolt lehelt a l�ny homlok�ra, Hermione pedig meg�lelte.
- Vigy�zzatok egym�sra!- nyomat�kos�totta a k�r�s�t.
M�r �ppen fel�lt volna a pomp�s �llat h�t�ra, amikor meghallotta, hogy valaki a nev�n sz�l�tja. Narcissa rohant l�lekszakadva hozz�. Nem sz�lt semmit, csak k�nnyes szemmel karjait a f�rj�t nyaka k�r� fonta, majd b�cs�z�ul megcs�kolta.
- Mennem kell - mondta l�gyan Lucius �s gyeng�den eltolta mag�t�l a feles�g�t. �rzelmek n�lk�li arckifejez�ssel �lt fel a tame h�t�ra.
Az �llat eleg�nsan felemelkedett �s elhagyta a Black k�ri�t. Mikor m�r senki sem l�tta õket, Lucius utolj�ra visszan�zett, majd elõre a c�lja fel�.
Draco, Hermione �s Narcissa sok�ig f�rk�szt�k az �gboltot, de a tam�nak �s az utas�nak az alakja r�gen eltûnt. �szak felõl s�t�t viharfelhõket hozott a sz�l �s perceken bel�l egyre hidegebb �s hidegebb lett. Hermione szorosan Dracohoz b�jt �s azon tûnõd�tt: Vajon hova ment Lucius �s l�tja-e m�g valaha?
A t�volb�l menyd�rg�s hallatszott, sejtetve, hogy hamarosan vihar lesz. Draco mag�hoz h�zta feles�g�t, majd bementek a h�zba. Narcissa m�g sok�ig kint volt az eget figyelve, b�r nagyon j�l tudta, hogy Lucius egyhamar nem fog visszat�rni. Azt�n f�z�san �sszeh�zta mag�n a k�nt�s�t, �s visszas�t�l. A kertben egy sz�lroham s�p�rt v�gig, felkapva �s od�bb sz�ll�tva n�h�ny levelet, amitõl a f�kat szabad�totta meg. Azt�n az �g egyre s�t�tebb lett, az ac�lsz�rke fellegek egyre jobban betakart�k az �gboltot. �s lassan elkezdett esni az esõ.