Madam Pomfrey egy �rva sz� n�lk�l kezel�sbe vette a k�t harcias fiatalt. B�r szok�s szerint bent szerette volna tartani õket megfigyel�sre, k�l�n�sen Hermion�t, de Nyssa meggyõzõk�pess�ge r�v�n, lemondott errõl az elhat�roz�s�r�l. Term�szetesen a javasasszony nem felejtette el megeml�teni a s�t�t �tkok vesz�lyess�g�t, �s ezzel m�g nagyobb lelkiismeret furdal�st id�zett elõ Draco Malfoy sz�v�ben, aki most �let�ben elõsz�r �rzett hasonl�st.
�j volt neki ez, �s cseppet sem volt b�szke mag�ra, ahogy elõzõleg v�rta. A nagy dicsõ t�rt�netek a hal�lfal� õseirõl, akik val�j�ban tiszt�t� munk�t v�geztek, nem hatott m�r olyan dicsõnek, ink�bb visszatasz�t�nak tetszett. Sz�nalmas f�regnek �rzete mag�t. A s�rv�rûek k�nz�s�nak elõre meg�g�rt �r�m�t, õ nem �rezte, hanem helyette gy�vas�got.
Lelke h�borgott, ak�r a viharos tenger. Egyed�l az jelentett sz�m�ra n�mi megk�nnyebb�l�st, hogy Hermione mag�hoz t�rt. De nem mert a szem�be n�zni. Nem tudta volna elviselni a pillant�st.
Miut�n a gyeng�lkedõn a k�t harcos n�mik�pp kikup�l�dott, elindultak az igazgat�i iroda fel�. Draco lehajtott fejjel baktatott elõre, mag�ba roskadva. Szinte m�r Azkaban hûv�s cell�j�ban �rezte mag�t, ahol megannyi dementor sz�vja belõle az �leterõt. Most legsz�vesebben a f�ld al� b�jt volna, hogy ne l�ssa senki.
Sz�tlanul, m�g�tte Hermione baktatott, felemelt fõvel, �s d�hvel a szem�ben. Lelk�ben m�ly harag volt az egyetlen �rz�s, ami a t�bbit elhom�lyos�totta, �s m�g a fizikai f�jdalmakat is. Feje elviselhetetlen�l f�jt, s n�ha a v�ll�ba is belenyilallt n�mi f�jdalom. Ny�ltan megal�zt�k �s mikor megtorolta ezt, szinte az �let�be ker�lt a bossz�. Nem �rtette, hogy az �let mi�rt nem igazs�gos. Mi�rt, mindig a j�k szenvednek, �s mi�rt nem fogadj�k el õt ugyanolyan boszork�nyk�nt, mint a t�bbieket. Persze nem sz�m�tott neki, hogy Draco elfogadva, vagy tal�n m�gis? Mi�rt akar egy ilyen alaknak megfelelni? Hiszen semmi sem k�ti �ssze õket, a k�lcs�n�s ut�laton k�v�l.
M�g is sokat foglalkoznak egym�ssal. S�rtegetik a m�sikat �s valahogy nem k�pesek ugyanabban a vil�gban �lni, ahova mindketten egyforma jogokkal felruh�zva tartoznak. Lehet, hogy a neveltet�s �s a csal�di k�r�lm�nyek, mindkettõj�kn�l elt�rõek, de az megm�s�thatatlan t�ny, hogy mind a ketten a var�zsl�t�rsadalomhoz tartoznak, ak�r tetszik, ak�r nem.
A k�t elm�lkedõ fiatal ut�n, a sereghajt� Nyssa baktatott. M�rges volt Dracora, mivel �jra kih�zta a gyuf�t, �s tov�bb �regb�tette a j� �reg Mardek�rh�z m�lt�n rossz h�rnev�t. Pedig ez a h�z cseppet sem a rossz forr�sa, ahogy n�h�nyan v�lik, hiszen itt is ugyanolyan emberek tanulnak, mint a t�bbiben, ugyanannyi v�laszt�si lehetõs�ggel, a j� �s rossz �t k�z�tt. Mikor fog ez az �r�k�s gyûl�lk�d�s v�gk�pp megszûnni?
Erre pillanatnyilag senki sem tudta volna megmondani a v�laszt. A fiatalok m�r �ppen oda�rtek volna az igazgat�i iroda el�, amikor McGalagony j�tt szembe vel�k villog� szemekkel �s v�szesen keskeny ajkakkal. A gyerekek, fõleg az a kettõ, akinek sok volt a rov�s�n, megr�m�lve meredtek r�.
- Miss Cruel, �n elmehet! �n�k pedig az irod�mba, most! -mondta hat�rozottan �s a k�t fiatal elindult a vesztõhelyre. A professzor hat�rozottan haladt elõre, majd az kinyitotta az egyik ajt�t �s intett, hogy k�vess�k.
A dolgoz�szob�ban k�s�rteties csend honolt. Fesz�lt hangulat uralkodott a helyis�gben tart�zkod�k k�z�tt. McGalagony az asztala m�g� l�pett, majd helyet foglalt a piros b�rsonysz�kben. Szemeit v�gigfutatta a k�t fiatalon. Draco lehajtott fejjel v�rta a r� v�r� �t�letet, vele ellent�tben Hermione viszont elemelt fõvel, s b�tran, mint egy oroszl�n n�zett a tan�ra szem�be. Bel�l term�szetesen rettegett, de nem akarta kimutatni.
- �ljenek le! – Hermione �s Draco engedelmesen le�ltek egym�s mell�, �s megszeppent arccal n�ztek fel a professzorra- Minõs�thetetlen a viselked�s�k. Vereked�s- itt Hermion�ra n�zett- s�t�t �tkok- itt Dracora- p�rbaj, miegym�s. Hogy k�pzelt�k ezt? �gy mutatnak p�ld�t a t�bbi gyereknek ilyen neh�z idõkben, r�ad�sul mind a ketten iskolaelsõk?!
A professzor szeme megvillant, a fiatalok pedig szinte bolha m�retûre zsugorodtak a most nagyon is k�nyelmetlennek tetszõ sz�keken. Levegõt sem mertek venni, nehogy magukra harag�ts�k a professzorasszonyt. McGalagony alig �szrevehetõen s�hajtott egyet, majd kezeit karba fonva kicsit h�tradõlt a sz�k�ben, s egy pillant�sra sem vette le a szem�t a k�t gyerekrõl.
- Tudj�k, �ri�si szerencs�j�k van, hogy Dumbledore professzor nincs jelenleg az iskol�ban…Kicsaphatn�m �n�ket, de mivel ez az utols� �v�k, adok maguknak egy utols� es�lyt- itt a k�t fiatal egy kicsit fell�legzett, de McGalagony folytatta- De a b�ntet�s�ktõl nem tekintek el. Mivel nem a h�zak k�zti egyet�rt�s szellem�ben viseltettek egym�s ir�nt, a b�ntet�s�k a k�vetkezõ: K�z�s szob�t kapnak, minden �r�ra egy�tt mennek, �s nem hagyhatj�k el a kast�lyt a Roxmortsi h�tv�g�ken. A Nagyteremben egy k�z�s asztaln�l �lnek. Tov�bb� k�t napig b�ntetõmunk�t v�geznek a Tiltott Rengetegben, a r�szleteket Hagridt�l meg fogj�k tudni. Meg�rtettek mindent?
- Igen professzor- v�laszolt�k egyszerre.
M�g az volt a szerencse, hogy nem azt k�rdezte tõl�nk, hogy egyet �rten�nek-e a d�nt�ssel. Erre viszont egy�rtelmûen nemet mondtak volna. Mindkettõj�k ord�tott bel�l �s hevesen tiltakozott a d�nt�s ellen, de ha jobban meggondolj�k ez m�g nagys�grendekkel jobb, mintha kicsapn�k õket.
- Helyes, �s m�g egyszer elõ ne forduljon ilyen, mert annak kicsap�s lesz a k�vetkezm�nye. M�g valami: a szob�juk a harmadik emeleten lesz, Morgana la Fay portr�ja m�g�tt. Holnap reggel 8-kor mind a kettõj�ket ott fogom v�rni. Befejeztem, elmehetnek.
B�lintottak, majd azonnal fel�lltak a sz�krõl. Draco �s Hermione p�nikszerûen hagyt�k el McGalagony irod�j�t. A kinti levegõ megv�lt�sk�nt �ramlott be a t�dõj�kbe. Nagy megk�nnyebb�l�s volt, hogy nem csapt�k ki õket az iskol�b�l. V�g�l is �r�m t�ncot is j�rhattak volna, ha nem lett volna ebben n�mi �r�m. Egyezm�nyesen �gy d�nt�ttek, hogy nem idõznek sok� a professzorasszony irod�ja elõtt. Elindultak, �s n�m�n egym�s mellett s�t�ltak tov�bb a folyos�n, leszegett fejjel.
M�g mindig a professzor szavainak a hat�sa alatt voltak. Hi�ba, tudt�k, meg�rdemlik a b�ntet�st, m�gis, hogy egy�tt lakjanak �s menjenek mindenhova, nem t�lz�s ez egy kicsit? B�r a professzor erre biztos nemet mondott volna.
Draco bel�l a b�szkes�g�vel k�zd�tt, hi�ba akarta m�gsem tudott bocs�natot k�rni. Fesz�tette ez az �rz�s, �s tan�cstalan volt. Mi lesz, ha kimondta, ezt a sz�t? Tal�n r�szakad az �g? Arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy m�gsem lesz ebbõl akkora baj, ha most megteszi az elsõ l�p�st a lelkiismeret furdal�sa enyh�t�se �rdek�ben. Azt�n erõt vett mag�t, minden b�tors�g�t �sszeszedte, �s kimondta:
- Sajn�lom- hangja b�rtortalanul �s halkan csengett, de Hermione hallotta �s ez volt a l�nyege. Meg�tk�zve n�zett a fi�ra, akinek a szem�ben t�nyleg ott volt a megb�n�s.
A l�ny nem mondott semmit, csak egy erõtlen mosollyal r�n�zett a fi�ra, �s lassan b�lintott, hogy jelezze, elfogatta Draco bocs�natk�r�s�t, amit l�ssuk be nem sûrûn kapni egy Malfoyt�l. Ezek ut�n �tjaik elv�ltak egym�st�l, Hermione a Griffend�l torony fel�, Draco pedig a pincehelys�g fel� vette az ir�nyt. Kong� l�ptekkel haladt. A l�ny meg�llt �s h�tra n�zett, s figyelte a fi� t�volod� l�pteit. Erre nem sz�m�tott.
Valami okb�l k�l�nlegesnek �rezte ezt a pillanatot. Draco �let�ben elõsz�r mondta ki ezt a sz�t, �s ennek õ tan�ja volt. Term�szetesen nem olyan �rz�sek keringtek benne, mint egy any�ban, aki gyermeke elsõ szav�t hallja. De az�rt m�g is csak volt ebben valami. Õszintes�g �s megb�n�s, ami a Malfoyokra cseppet sem volt a legjellemzõbb jellemvon�s. Hermione fej�ben egyre m�sra p�r�gtek a gondolatok ellens�ge k�r�l. Megpr�b�lta megfejteni, vajon mi�rt is viselkedik �gy? Hiszen �vekkel ezelõtti viselked�se olyan m�s k�pet festett r�la. Tal�n az csup�n egy �lca, �s õ most pillanthatta meg az igazi �nj�nek egy darabk�j�t?
S�hajtott egyet, majd �jra elindult. M�g nem tudta mi v�r r� a klubhelyis�gben, de abban biztos volt, hogy bar�tai nem hagyj�k annyiban a dolgot.


„B�gyadt sz�kõk�tk�nt fakadnak
v�gtelen v�gyb�l v�ges tettek:
mind r�gt�n reszketõn lelankad.
De mit belsõnk m�sk�nt elhallgat
erõt �s v�gs�got mutatnak
e k�nnyed t�ncol� k�nnycseppek.”

(R.M Rilke: Kezdõbetû)