Bek�sz�nt�tt a november. Az idõ kezdett hidegebbre fordulni, �s a t�l elsõ jelei m�r megmutatkoztak a vid�ken. A kast�ly parkj�ban reggelenk�nt �szre lehetett venni n�mi z�zmar�t. A f�k megv�ltak leveleik nagy r�sztõl, s aludni k�sz�ltek, v�rva a jobb idõket �s a tavasz elj�vetel�t. A nap m�r nem meleg�tett �gy, mint a ny�ri h�napokban, csak beteges f�nnyel aj�nd�kozta meg a t�jat. A sz�l csendesen g�rgette a leveleket a sz�raz avaron.
Draco az ablak�b�l n�zte a Tiltott Rengeteg f�inak, utols� lehull� leveleit. Szeretett volna s�t�lni, de nem mehetett, mivel rabs�ga m�g mindig tartott.(Kviddics edz�s kiv�tel volt, mert akkor a Mardek�r elveszette volna a fog�j�t, �s Piton ezt s�relmezte volna. Sz�val egy kis k�zbenj�r�s seg�ts�g�vel, a professzor megoldotta ezt a probl�m�t �s Draconak nem kellett n�lk�l�znie az edz�seket.)
Hermion�t, nem sz�vesen k�rte volna meg, a rabs�g enyh�t�se v�gett. B�r kapcsolatunk, n�mik�ppen javult valamicsk�t az eltelt napok alatt, m�gsem tudta mag�t egy ilyen l�p�sre elsz�nni. A fi� egyre m�lyebbre mer�lt gondolataiban, felid�zve egy r�gi eml�ket.
Szinte l�tta saj�t mag�t 6 �vesen, a k�ri�hoz k�zeli erdõcsk�ben bolyongva, apj�val, akinek a kez�t semmi p�nz�rt nem engedte volna el. Esz�be jutottak az ilyen kir�ndul�sokon elhangzott t�rt�netek, amik nemes, nagyhatalm� var�zsl�kr�l sz�ltak, akik egykor csal�dj�nak r�sz�t k�pezt�k.
Draco elmosolyodott, szeretett �gy gondolni apj�ra, aki ekkor m�g gondos volt �s figyelmes. Furcsa, mi�ta felnõtt - azaz csak afel� halad-, minden megv�ltozott. Lucius t�vols�gtart� lett fi�val, de nem csak vele, hanem feles�g�vel is. Elmaradtak a r�gi meghitt besz�lget�sek, a s�t�k az erdõben, csak a parancsok maradtak semmi m�s. Eleinte szokatlan volt ez anya �s fia sz�m�ra, de az �vek megszokott� tett�k a jelens�get, s csendes belenyugv�ssal viselt�k el a csal�dfõ viselked�s�t.
Lucius egyre szigor�bban nevelte a fi�t, nem t�rõdve, annak �rz�seivel �s meggyõzõd�seivel. R�geszm�j�v� v�lt, hogy Dracot mindenk�ppen hal�lfal� legyen. Az eszme, amit minden�ron �t akart adni fi�nak, az az volt: Ne ismerj magadn�l k�l�nbet, �s minden helyzetben a nevedhez m�lt�an viselkedj!
A legfontosabbnak viszont azt tartotta, hogy ne szeg�lj szembe a Nagy�rral. B�r Draco csak nagyritk�n mondott ellen apj�nak, soha nem merte m�g csak megeml�teni sem, hogy õ nem akar hal�lfal� lenni. Gyerekk�nt a mes�k, m�g elk�pr�ztatt�k. Õ is pontosan olyan akart lenni, mint a dicsõ rokonok.
De ahogy egyre jobban megismerte a k�r�l�tte l�võ vil�got, m�r nem akart olyan lenni. Hi�ba õ soha nem volt gonosz. Term�szetesen nem volt szent ezt bizony�tj�k a cs�nytev�sei �s egy�b dolgai. De az, hogy Voldemort talpnyal�ja legyen, ettõl a h�nyinger ker�lgette. Az igazat megvallva nem volt hozz� semmi kedve, �s nem akarta mag�t egy ilyen g�tl�stalan parancsolgat�s�nak al�vetni.
Ut�lta, ha utas�tgatt�k, ez volt tal�n az egyik olyan- most ez esetben hasznos �s figyelemrem�lt�- tulajdons�g, amit a Malfoyokt�l �r�k�lt. Megvetette Voldemortot, aki a szem�ben nem volt m�s csak egy csal�. Olyan elvei voltak, amik ellentmondtak sz�rmaz�s�val. �s egy s�rv�rû akar neki, egy aranyv�rûnek dirig�lni? Ugyan k�rem. Nem is �rtette apja hova tette az esz�t, amikor csatlakozott hozz�. Megcs�v�lta a fej�t �s s�hajtott egyet. Miut�n mindent �tgondolt, elment az ablakt�l. Esz�be jutott az �tv�ltoz�stan dolgozatta, amit nem is olyan sok� be kell adnia. Fogta mag�t, kiment a szob�b�l �s keresni kezdte a megfelelõ k�nyvet, amire sz�ks�ge volt.

***


Ugyanebben az idõben Hermione, szint�n az ablakon b�mult kifel�. Kez�ben �ppen bar�tai level�t szorongatta, akik sz�rnyen hi�nyoztak neki. M�r hetek �ta csak fut�lag tal�lkozott vel�k, mivel Draco miatt nem mehetett oda hozz�juk. Õk meg, szint�n a szõkes�g miatt, nem l�togathatt�k meg itt. Jobb h�j�n, levelez�sbe kezdtek.
Harry �s Ron kifejezt�k õszinte sajn�latukat a l�ny cellat�rsa miatt, �s a lelk�re k�t�tt�k, ha b�rmire vetemedne a ravasz kis g�r�ny, akkor õk nagyon sz�vesen seg�tenek laposra verni. A l�ny csak nevetett ezen, hiszen saj�t maga is k�pes lett volna elb�nni Dracoval, de mostan�ban nem �rzete ennek sz�ks�g�t. A bar�tai legfontosabb c�lk�nt Hermione felvid�t�s�t tûzt�k ki. Elsõ l�p�sk�nt Ron mag�hoz vette Cs�mp�st, akit a l�ny nem hozhatott ide, mert a szõke herceg allergi�s a macskaszõrre. Harry term�szetesen egyetlen apr� mozzanatot sem felejtett el megeml�teni, hogy Ron hogyan k�zd meg nap, mint nap a cic�val. A l�nyt �r�mmel t�lt�tt�k el a levelek.
Mikor m�r vagy sz�zadszor olvasta, a „S�t�n macsk�j�nak”- ahogy Ron nevezte- akci�j�t, �s a k�vetkezm�nyeket, figyelme elkalandozott, majd tekintete a parkra t�vedt. Nem volt �ppen rossz idõ, �s �gy gondolta j� lenne egy kicsit kimozdulni innen.
M�r napok �ta nem ment ki a kast�ly falai k�z�l, kiv�ve azokon az �r�kon, amiket a szabadban tartottak. V�g�l is csak Dracot kell meggyõznie, ami tal�n nem lesz egyszerû, de meg kell pr�b�lnia. Kiment a szob�j�b�l, �s megl�tta lak�t�rs�t. Gondolta lesz, ami lesz, besz�l vele. M�r megfogalmazta mag�ban az �rveket is, amiket felhozna, ha m�gsem �rn� el a c�lj�t.
- Sz�p kint az idõ- sz�lt a l�ny
- Aha -mondta a fi�, aki �ppen a k�nyvespolcot f�rk�szte, de titokban azt rem�lte, hogy az�rt mondta ezt, mert ki akar menni a szabadba.
- Nincs kedved s�t�lni?
- Nem is rossz �tlet, menj�nk- sz�lt a fi�.
Pr�b�lta elrejteni, mosoly�t, de nem igaz�n siker�lt neki, a l�ny viszonozta a mosolyt �s �r�lt neki, hogy ilyen k�nnyen siker�lt Dracot kicsalogatnia innen.

***

K�sõbb m�r a park f�v�t tapost�k. A sz�l m�r el�g hideg volt, ez�rt vastag kab�tot kellett felvenni�k. Hermione nagyot szippantott, a friss hideg levegõbõl, amitõl teljesen megborzongott. Draco a szeme sark�b�l figyelte a l�nyt. Fogalma sem volt, hogy egy�ltal�n, mi�rt kezdi megkedveli õt, akit m�g nem is olyan r�gen, elmondott mindenf�le s�rv�rûnek. �tjuk a kviddicsp�lya mellett vezetett el. A fi�nak egy remek �tlet jutott esz�be, ha m�r egyszer anno meg�g�rte a l�nynak, hogy megtan�tja rep�lni, most itt a remek alkalom.
- Megyek, rep�l�k egyet. J�ssz?
- �n?- kerekedett el a l�ny szeme.
- L�tsz itt m�g valakit?- n�zett k�rbe figyelmesen.
- Nem.
- Akkor meg?- s�rgette a l�nyt.
- H�t tudod �n… iz� nekem, t�riszonyom van.
- Ne agg�dj, majd �n vigy�zok r�d!
- �rdekes, �s nagyon furcsa tõled ilyeneket hallani.
- Aha n�ha �n is meglepõd�m magamon – mondta a fi� komoly k�ppel.
- Na j�- s�hajtott - legyen.
- Ez a besz�d, gyere ut�nam.
Bementek a seprût�rol� r�szlegbe. Draco gondos m�rlegel�ssel �s szak�rtelemmel v�lasztotta ki sz�mukra a megfelelõ seprûket. Hermione, pedig ker�tett k�t kviddicstal�rt, amelyek haszn�ltak voltak ugyan, de egy �gyes kis bûb�jt seg�ts�g�vel, tiszt�v� var�zsolta õket.
- Ezeket meg hol tal�ltad?- k�rdezte a fi� �s megszagolt az egyiket.
- Itt- mondta t�rgyilagosan.
- J�- vonta meg a v�ll�t a fi� �s m�r ny�lt a z�ld sz�nû tal�r fel�.
- Az nem hiszem, hogy j� lesz r�d.
- Mibõl gondolod?
- J� a szem�rt�kem, �s nõ l�temre, az�rt van el�g tapasztalatom a ruham�retek ter�n.
- � m�r �rtem- mondta, tettetett meglepõd�tts�ggel- De mondd csak, az ugye merõ v�letlens�g, hogy ez a tal�r itt griffend�les?
- K�pes lenn�l r�lam ilyet felt�telezni, hogy griffend�les tal�rba akarlak b�jtatni?- mondta a l�ny �s k�zelebb ment Dracohoz – Egy�bk�nt igazad lenne – s�gta a f�l�be k�zvetlen k�zelrõl.
Azzal Hermione megfordult �s elvonult �t�lt�zni, abba a tal�rba, amit az elõbb Draco a saj�tj�nak hitt. Draco megbabon�zva k�vette a l�ny kecses l�p�seit, majd �r�lt hi�ny�rzet t�rt r�, amikor elvesztette a form�s alakot, mikor Hermione eltûnt a l�t�t�vols�g�b�l.
K�sõbb mind a ketten kint �lltak a p�lya f�v�n. Mondhatni teljes harci d�szben, Draco pirosban, Hermione pedig z�ldben. A l�ny nem �llhatta meg, hogy ne sz�ljon egy sz�t sem, a tiszteletbeli griffend�les �lt�z�k�rõl.
- J� �ll neked a piros, kiemeli a szemed sz�n�t.
- K�sz�n�m. Csak ne �ruld el, hogy felvettem, mert akkor lõttek a h�rnevemnek- sz�lt aggodalmaskodva.
- Mert neked olyan is van?- k�rdezte a l�ny �rtatlanul.
- Ne akard kih�zni a gyuf�t, mert nem tan�talak meg rep�lni!
- Ki k�rt r�?
- H�t te.
- Mikor? �n nem eml�kszem r�.
- Amikor b�ntetõmunk�n voltunk.
- Jaj ne is eml�keztess r�!- mondta megborzongva, �s v�gott egy fintort.
- Hogy is mondtad: „Draco, �n nem tudok rep�lni”- ut�nozta a l�ny hangj�t.
- J�l van, na. Hagyj b�k�n, mert itt hagylak!- l�kte oldalba a nevetg�lõ fi�t.
- Hogyan?- k�rdezte �rdeklõdve- Hiszen, ha nem vetted volna �szre, �ssze vagyunk k�tve.
- M�g nem tudom, de ne agg�dj, kital�lom, hogyan t�rjem meg a k�tõbûb�jt! - mondta durc�san. Draco kacsintott egyet a l�nyra, megk�sz�r�lte a tork�t �s belekezdett a mondanival�j�ba:
- J� abbahagyom, mert akkor soha nem rep�lhetek. Sz�val akkor kezdj�k, az alapokat m�r biztos tudod. Legal�bb is rem�lem.
- Aha tudom.
- Helyes! Akkor emelkedj fel, �s ne n�zz le!
- Ennyi?
- Ennyi. A t�bbit fent megbesz�lj�k.- mondta a fi� �s elrugaszkodott a f�ldtõl - Gyere ut�nam!
Hermione b�lintott, �s lassan emelkedni kezdett. A sz�l az arc�ba csapott, �s õ becsukta a szem�t, majd egyre magasabbra sz�llt. Draco �rdeklõdve figyelte, gyorsan odarep�lt hozz�, �s meg�ll�totta. Majd gyeng�den megfogta a kez�t, ami g�rcs�sen fogta a seprûnyelet.
Mosolyogva szor�totta meg a b�tortalan puha kezet, ami hideg volt a f�lelemtõl. Hermione test�n j�lesõ bizserg�s futott v�gig, �s m�r nem �rzett f�lelmet. Draco itt volt mellette, �s õ b�zott benne. A fi� �gyesen �gy ford�totta meg a l�nyt, hogy pont a lemenõ Nap ir�ny�ban n�zzen.
- Most nyisd ki a szemed!
- Nem merem.
- Dehogynem, ha m�r eddig feljutott�l, ezt nem hagyhatod ki.
A l�ny �vatosan kinyitotta a szem�t. Lenyûg�zõ t�j t�rult a szeme el�. Im�dta n�zni a naplement�t, el sem tudott volna k�pzelni szebbet enn�l. Az ilyenkor megjelenõ sz�nek, a pirost�l a r�zsasz�nig, k�pr�zatos l�tv�ny ny�jtottak. Fent el�g erõsen f�jt a sz�l, de ez nem zavarta õket. Furcsa az �let vagy ink�bb a sors. Pont az ellens�g�vel van itt, gondolta Hermione, �s elmosolyodott. M�r nem gyûl�lte Dracot, mint r�gen csak m�g azt nem tudta minek is nevezze a kapcsolatukat.
- Gy�ny�rû, ugye? -z�kkentette ki a gondolkoz�sb�l a l�nyt.
- Igen az.
Dracob�l felsz�nre t�rt a komiszabbik �nje, megborzolta a l�ny haj�t, �s elsuhant mellõle. Hermione- mit sem t�rõdve a t�riszony�val- k�vette egyre sz�lsebesebb temp�ban. Felszabadult volt �s �r�lt, hogy �rezheti azt a m�rhetetlen szabads�got, amit m�g eddig nem nagyon volt alkalma megtapasztalni. A fi� �lvezte, hogy �ld�zik �s kihaszn�lva a l�ny gyakorlatlans�g�t, mindig megl�gott elõle. De Hermion�t sem kellett f�lteni, mert õ is tett egy-k�t meglepõ mozdulatot, amit Draco ki sem n�zett volna belõle.
- Kviddicsezned kellene. Nem gondolt�l m�g r�?
- �n �s a kviddics, h�t az k�t k�l�n dolog.
- Mi�rt? Ez is megtanulhat�, igaz nem k�nyvekbõl. De ki tudja, m�g eg�szen j� j�t�kos is lehetsz.
- �h�mm. Persze ezt csak, az�rt mondod, mert ha bel�pn�k a csapatba, tuti, hogy a Mardek�r nyern� meg a kviddicskup�t.
- R�meket l�tsz, �n nem is gondoltam erre - mondta a fi� �s zuhan�rep�l�sbe kezdett, majd eleg�nsan landolt a p�lya f�v�n.
Miut�n m�r mindketten �jra a f�ld�n voltak, �l�nk besz�lget�sbe kezdtek egym�ssal, �s visszaindultak a kast�lyba. Nem is gondolt�k, hogy egy �reg var�zsl� mosolyogva figyeli õket a dolgoz�szob�j�nak ablak�b�l. A k�t fiatal a kast�lyba �rve a holnapi Mardek�r & Griffend�l tal�lkoz�r�l kezdett elm�lked�sbe.
- Mit gondolsz, ki nyeri a holnapi meccset?- k�rdezte a l�ny �rdeklõdve.
- Mi fogunk nyerni! -mondta magabiztosan a fi�.
- Mi�rt vagy ebben olyan biztos?
- Mert tudom, szinte �rzem a zsigereimben.
- Aha, m�r �rtem- mondta, a l�ny g�nyosan.
- Nem hiszel nekem, ugye?
- H�t…
- Fogadjunk!
- J�, �s miben?
- Ha vesztesz… akkor…
- Akkor mi lesz?- t�relmetlenkedett a l�ny.
- Akkor… Mondd elõbb te, hogy mire gondolt�l!
- J�, ha te vesztesz, akkor te �rod meg a b�jitaltan h�zi dolgozatomat.
- Oh minõ borzalmas b�ntet�s- vigyorodott el Draco.
- �s te nagyokos, mit tal�lt�l ki nekem?
- Ha �n nyerek, akkor neked meg kell cs�kolni szer�ny szem�lyemet, azaz engem.
Hermione felkapta a fej�t, �s belen�zett a fi� huncut szemeibe. �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s pr�b�lt r�j�nni, vajon ugyanaz a Draco Malfoy �ll elõtte, aki az �v elej�n meg�tkozta. Mi�rt k�rhet tõle, Hermion�t�l ilyesmit? Azt�n m�rlegelni kezdte az es�lyeit.
V�g�l is a Griffend�l mindig megverte a Mardek�rt, ezek szerint nincs mitõl f�lnie. Nyugodt sz�vvel v�llalhatja a kock�zatot, �gy is õ fog nyerni, m�r ha az esem�nyek az elõzõ �vekhez hasonl�an t�rt�nnek.
- Rendben – mondta �s kezet ny�jtott a fi�nak, b�zva Griffend�les csapat minden tagj�ban- �ll az alku.
- Vesz�teni fogsz.
- Az nem olyan biztos- mondta a l�ny.

***


Gy�ny�rû reggelre �bredt Roxfort di�kserege. Az idõ t�k�letes volt a rep�l�sre. A levegõ �les volt �s tiszta. Nap- t�l r�v�n-erõtlen�l s�t�tt. Az �g gy�ny�rû t�rkizk�k sz�nben pomp�zott, �s egyetlen k�sza felhõcske sem l�batlankodott rajta.
Hermione �s Draco izgatottam mentek le a Nagyterembe, ahol m�r jav�ban k�sz�lõd�tt a rajong�t�bor �s a csapattagok. Draco a t�bbi j�t�kossal ellent�tben nyugodtan evett, n�ha r�sand�tva a mellette �lõ l�nyra, aki pr�b�lta ezt nem �szrevenni, �s ink�bb a reggelij�re koncentr�lt. Majd miut�n v�geztek, Hermione sok szerencs�t k�v�nt a fi�nak, aki mindezt egy kaj�n mosollyal fogadta.
- �gyis �n fogok nyerni-vigyorgott, azzal fogta seprûj�t, �s elindult kifel�.
A l�ny sietve t�vozott, mert a legjobb helyrõl szerette volna figyelemmel k�s�rni a meccset. A lel�t�kon rengeteg di�k gyûlt �ssze, Hermione egy �t�dikes griffend�les l�ny mellet foglalt helyet. P�ly�ra l�ptek a j�t�kosok, elfoglalt�k poz�ci�jukat �s megkezdõd�tt a meccs. A l�ny hevesen dobog� sz�vvel n�zte a suhan�, vill�mgyors alakokat, �s rem�nykedett.
A k�zdelem egyre szorosabbnak bizonyult. A k�t csapat fej-fej mellett haladt, magyarul pontsz�muk megegyezett, ami el�g ritka egy kviddicsmeccsen. Hirtelen a feltûnt a cikesz a p�lya k�zep�n, amit a k�t fog� �szre is vett.
Veszett temp�t dikt�lva, vett�k �ld�zõbe a piciny labd�csk�t. Draco �s Harry szorosan egym�s mellett rep�ltek ide-oda l�kd�sve egym�st, mintha az �let�k m�lt volna a gyõzelmen. A helyzet pattan�sig fesz�lt lett, a k�t gyereket m�r csak m�terek v�lasztott�k el a dicsõs�gtõl. Amikor is Draco megelõzte Harryt, �s kiny�jtott a kez�t.
M�r mark�ban �rezte a sz�rnyas labd�csk�t, de olyan dolog t�rt�nt ekkor, amire sem õ, sem a k�z�ns�g nem sz�m�tott. A cikesz eltûnt. De hov�?- tehetn�nk fel joggal a k�rd�st. H�t nem m�shova, mint egy arra j�r�, helyesebben rep�lõ pelik�n csõr�be. A mad�r r�n�zett, a megh�kkent fog�ra, fogta mag�t, �s egy pukkan�s k�s�ret�ben eltûnt a sz�nrõl.
A p�ly�n s�ri csend honolt, senki nem tudta nevessen-e vagy s�rjon. Biztosra veszem, ha lettek volna t�csk�k november k�zep�n, azoknak is hallhattuk volna a ciripel�s�t. Mintha ki�r�lt volna a stadion, senki nem mozdult, csak figyelmesen v�rt�k a k�vetkezm�nyeket. Draco feje egyre v�r�sebb lett- a t�rsas�g l�legzet visszatartva figyelte, hirtelen senki sem tudta, hogy a m�regtõl vagy az elfojtott nevet�stõl k�vetkezett be rajta ez a v�ltoz�s- azt�n r�zk�dni kezdett, �s kit�rt belõle a nevet�s.
A t�bbi szurkol�, de m�g a j�t�kosok is k�vett�k a p�ld�j�t. Hamarosan m�r eg�sz hangork�n s�p�rt v�gig a p�ly�n. Kiv�telek, mint mindig most is akadnak, ez esetben ki is lehetett ez a szem�ly. Ki m�s, mint Piton professzor- a Mardek�r h�z feje - aki azt hangoztatta, hogy ez csal�s a Mardek�r ellen �s �jra kell j�tszani a mecset. De nem hallgatott r� senki. A meccsnek volt eredm�nye: d�ntetlen, ami ellen egyik csapat sem tiltakozott, sõt nem is akart�k �jra j�tszani a m�rkõz�st.
Draco m�g �let�ben nem nevetett m�g ennyit �s ennyire felszabadultan. Szinte g�rcs�t kapva sz�llt le a f�ldre. Ilyen m�g nem volt, hogy egy mad�r kapja el a cikeszt, n�h�nyan azt is rebesgett�k, hogy ez az eset ny�lv�n, m�g Roxfort t�rt�net�be is beker�l. Hermione mosolyogva n�zte a nevetõ di�ksereget, �s elindult a h�mp�lygõ t�meggel vissza a kast�lyba. Azt�n hirtelen valaki, befogta a sz�j�t, �s ber�ngatta egy s�t�t zugba.
- Ne sik�t! �n vagyok -mondta Draco b�g� hangon.
- Tudom, hogy te vagy –sz�lt a l�ny mire siker�lt leszednie a fi� kez�t a sz�j�r�l.
- Na mi legyen.
- Mi legyen?
- Mert minek kellene lenni?
- Mit csin�ljunk?
- Mit kellene?
- Hermione, ne h�zd az agyamat!
- Mi�ta h�vsz a keresztnevemen?
- Nem tudom, mondjuk mostant�l.
- J�.
- Akkor mi legyen a fogad�ssal?
- Nem nyert egyikõnk sem.
- De valamit…
- Semmit.
- Van egy �tletem.
- Mi?- k�rdezte a l�ny �rdeklõdve.
Draco huncut mosollyal k�zeledett fel�. Hermione viszont gyorsabb volt elfordult tõle, �s mit sem t�rõdve vele elindult visszafel� a kast�lyba. �m a k�zt�k l�võ k�tel�k �jra aktiviz�l�dott. A k�vetkezm�ny pedig az lett, hogy a m�rgesen az egyik oszlopnak t�maszkod� fi� elesett.
- Ne haragudj! - sz�lt h�tra a l�ny nevetve.
M�r ment volna tov�bb, amikor õ is f�ld�n landolt, szint�n McGalagony �gyes bûb�j�nak k�sz�nhetõen.
- M�r nem haragszom - mondta a f�ld�n fekvõ Draco g�nyosan.
A l�ny nem sz�lt vissza semmit, csak fek�dt tov�bb a f�v�n. Kez�t kit�rva figyelte az �gen �sz� fellegeket. Nem messze tõle Draco �ppen felt�p�szkodni k�sz�lt a fûrõl. Kiny�jt�zott, aminek k�vetkezm�nyek�pp h�ta megroppant. A fi� k�rz�tt egyet a fej�vel, majd talpra ugrott. Z�ld kviddicstal�r volt rajta, haja pedig �ssze-vissza meredt mindenfel�, �s n�mi fû is tark�totta a tejf�lszõke tincseket. Fel�llt felborzolta a haj�t, �s elindult Hermione fel�.
- Meg fogsz f�zni, ha sok�ig itt fekszel!
- Nem hiszem.
- De az�rt csak kelj fel!- Draco kiny�jtotta a kez�t, majd felh�zta a l�nyt.
�m ebben a mozdulatban nagy volt a lend�let. Hermione v�szes k�zels�gbe ker�lt Dracohoz, �s a fi� ki akarta ezt haszn�lni.
- Meg ne pr�b�ld!- mondta Hermione.
- Na csak egy picit- alkudozott.
- Nem.
- Nem lehetne, hogy…
- Nem lehetne - r�zta meg a fej�t hat�rozottan Hermione.
Draco durc�s k�pet v�gott �s elindult a kast�ly fel�. Hermione kuncogva l�pkedett m�g�tte, majd egy hirtelen �tlettõl vez�relve, k�zelebb mer�szkedett a duzzog� S�rk�nyhoz, �s adott neki egy puszit.
- �s a cs�k hol marad?- k�rdezte Draco.
- Telhetetlen mardek�ros!- tette cs�põre a kez�t Hermione.
- �h dehogy, csak azt szeretn�m megkapni, ami nekem j�r.
- Csak szeretn�d.
- Ha kell valami, azt elveszem.
- Mi vagy te? Robin Hood? B�r ha jobban meggondolom, nem osztan�l sz�t semmit a szeg�nyek k�z�tt.
- H�t, ami most k�ne, azt nem osztan�m sz�t.
- M�g sz�p, hiszen sem kapod meg.
- Azt soha nem tudhatod. Mondtam, hogy megszerzem, amit akarok.
- �s ha �n nem hagyom?
- Hagyni fogod.
- Mibõl gondolod?
- Abb�l, hogy az erdõben is hagytad magad.
- Az m�s volt, �s megk�rtelek, hogy ne eml�keztess!
- J�, j�, de most kapok cs�kot vagy nem?
- Megnyered a versenyt? Nem. Ez esetben nem j�r neked semmi.
Draco gondolkod� k�pet v�gott. Valamit ki akart tal�lni, hogy õ j�jj�n ki a dologb�l gyõztesen. Esz�be jutott valami. Ravasz mosoly jelent meg az arc�n. Hermione szemei t�gra ny�ltak, �s �szt�n�sen h�tr�lt n�h�ny l�p�st.
- Mire k�sz�lsz?
- Majd megl�tod- b�gta sejtelmes hangon �s egyre k�zelebb ment e l�nyhoz.
- Ne gyere k�zelebb!- r�zta meg a fej�t a l�ny, �s kez�vel meg�ll�totta a fi�t.
Hirtelen nem tudta mit csin�ljon. Tenyere alatt �rezte a fi� sz�vver�s�t. Test�t bizsergetõ �rz�s j�rta �t. A k�vetkezõ pillanatban pedig m�r futott.
- �llj meg Hermione Granger!
- Azt csak szeretn�d.
- �ssze vagyunk k�tve.
- Akkor jobb, ha te is neki�llsz futni!
- Elkaplak!
- Azt nem hiszem.
Nevetve futkostak a kast�ly parkj�ban. A k�zelben �ppen McGalagony �s Piton professzor j�rõr�z�tt, amikor a k�t imposztor a l�t�t�vols�gukba �rt.
- Az ott nem…
- De igen Minerva- mondta Piton nemt�rõd�ms�ggel a hangj�ban.
- Mr Malfoy!- emelte fel a hangj�t- Hagyja m�r b�k�n azt a l�nyt, m�g megfojtja!
- De tan�rnõ, �n hozz� sem ny�ltam!
- Ezt el is hinn�m, ha a keze nem a Mis Granger nyak�n lenne.
- Nem is nyak�n van a kezem, hanem a v�ll�n.
Draconak term�szetesen nem volt semmilyen fojtogat�si sz�nd�ka, b�r t�ny az, hogy megfordult a fej�ben. Azonnal levette a kez�t a l�nyr�l. Mindketten egym�smell� �llva lehajtott fejjel pr�b�lt�k leplezni a kit�rni k�sz�lõ neves�ket.
- Na most pedig menjenek fel azonnal a szob�jukba!
Draco �s Hermione miut�n hall�t�vols�gon k�v�l voltak, elnevett�k magukat.
- Mit mondt�l volna, mi�rt van a kezed a v�llamon?
- Nem is tudom- vonta meg a v�ll�t a szõke.- Tal�n azt, hogy meg akartalak massz�rozni.
- A fojtogat�st jobban elhitt�k volna.
- Na mi lesz ezzel a fogad�ssal?
- Semmi, elnapoljuk. J�?
- J�- tette zsebre a kez�t Draco.
Majd tov�bb indultak a folyos�n.
- Mondd csak Hermione, nem akarsz fogadni?
Hatalmas s�haj hallatszott, majd mindketten elnevett�k magukat.