Az incidens ut�n a k�t fiatal, egyre toler�nsabban kezdett viselkedni egym�ssal. Nem lehetett r�juk semmi rosszat mondani. Az �r�kon kitûnõ egyet�rt�sben dolgoztak �s megtanult�k, hogy egy�tt t�bbre k�pesek, mint k�l�n. Ezt a tan�rok is j� szemmel �s n�mi meglepõd�tts�ggel n�zt�k. A r�gebben levont pontoknak a dupl�j�val �rvendeztett�k meg a saj�t h�zaikat. Mindenki meg�tk�zve figyelte a p�rost, akik a k�t h�z egy�ttmûk�d�s�nek szellem�ben viselkedtek. Pedig ha tudt�k volna a t�bbiek, hogy mi is folyik a k�t j�mad�r k�z�tt, elk�pedtek volna.
Draco �s Hermione nem akartak a k�zt�k t�rt�ntekrõl besz�lni, ink�bb szavak n�lk�li kompromisszumot k�t�ttek. Egyre t�bbet j�rtak k�nyv�rba „k�tõbûb�j megt�r�se” c�m�n. De mindketten tudt�k, hogy egyik�k sem ezut�n kutatat. �m sohasem besz�ltek errõl, �s nem is r�tt�k fel egym�snak.
Az egyik este Hermione �szrevette, hogy a vele szemben �lõ fi�, m�rgesen kutat a k�nyvekben �s el�g vadul lapozgatja õket. M�r vagy h�sz darab k�nyv hevert elõtte. Ezek egyre jobban k�r�lvett�k Dracot, �s m�r nem hi�nyzott sok, hogy ne l�tsz�djon ki m�g�l�k. A fi�nak kezdett egyre jobban elfogyni a t�relme �s legsz�vesebben felgy�jtotta volna a k�nyvt�rat, de az�rt a j�zan�sz mindig gyõzelmeskedett az felbõsz�lt elm�je felett.
- Mit keresel?- sz�lalt meg a l�ny.
- Nem �rdekes - hangzott a morcos hang a k�nyvek m�g�l.
- Ne legy�l m�r ilyen. Mondd el! Lehet, hogy tudok seg�teni.
- Nem tudsz.
- Most meg mi bajod van?
- Semmi.
- H�t, ha nem kell a seg�ts�gem nekem �gy is j�.
Azt�n cs�ndben folytatt�k tov�bb az olvas�st. Majd Draco becsapta az elõtte l�võ k�nyvet. Vett egy nagy levegõt �s belekezdett a mond�k�j�ba:
- Volt nem olyan r�gen egy �lmom.
- Folytasd.
- Egy nagy torony tetej�n voltam, de nem egyed�l, hanem rajtam k�v�l m�g nyolc emberrel. Azt�n megig�zt�nk egy s�rk�nyt.
- Volt m�g valami, ami szerinted m�g fontos lehet?- k�rdezte �rdeklõdve.
- Igen volt ott egy nõ, meg�rintette mindegyikõnk jobb v�ll�t. Egy s�rk�ny jel lett…
- �h m�r akkor tudom, honnan van az a jel a v�lladon…
- Pontosan.
- Sz�val, ha j�l �rtem, ez nem volt �lom.
- De az volt, csak k�zben… Nem tudom. Ezen r�gom magam m�r egy ideje, �s nem tal�lom a megold�st. Ott volt m�g egy pentagramm is…
- Sz�val ez�rt nem kerested azt az ellen�tkot.
A fi� sz�tlanul lehajtotta a fej�t, �s nem sz�lt semmit. Hermione elmosolyodott �s �gy sz�lt:
- Mondhattad volna elõbb is!
Azzal felpattant, elindult az egyik k�zeli polchoz �s p�r perc m�lva egy vaskos k�nyvvel t�rt vissza, azt�n ledobta a vaskos k�tetet az asztalra. Miut�n elhessegett�k a hatalmas porfelhõt, f�ny der�lt a c�mre is „Erõkoncentr�ci�, avagy a pentagrammal kapcsolatos rejt�lyek”. Draco elk�pedve n�zte a l�nyt, de õ nem is figyelt r�, �tszellem�lten lapozott, �s hirtelen megsz�lalt:
- Megvan!
- T�nyleg?- k�rdezte a fi� hitetlenkedve.
- M�r eleve rossz helyen kerested, nem a s�rk�ny a kulcssz�, hanem a pentagramm. Nem is tal�ltad volna meg soha az �letben, mi is az �lmod l�nyege.
- J�, mondd m�r mit �r!
- N�zz�k csak... Energias�rk�ny: megig�z�s�hez 9 ember energi�ja kell. A s�rk�ny l�trej�tt�t egy, az õt form�z� jel seg�ti elõ. Ez �sszes�ti az erõt egy pontban, a pentagramm k�zep�n. A megig�zett l�ny saj�t maga d�nti el, kit v�laszt vezetõnek a 9-ek k�z�l, �s ezek ut�n csak a vez�r parancsolhat neki. Gonosz c�l� felhaszn�l�sa nem lehets�ges, ha valaki megteszi, nem marad �ltben. A 9-ek energi�ja… A t�bbit nem tudom elolvasni , mert az eg�sz oldal el van mos�dva. Mi a baj, mi�rt n�zel �gy?
- M�g mindig nem �rtem, mire volt j� ez az �lom, vagy mi.
- Tõlem k�rdezed? �n nem tudom.
- Mibe keveredem…
- Ez legal�bb j� c�lb�l j�het l�tre. Van enn�l rosszabb is, p�ld�ul…
- Ink�bb nem akarok r�la tudni.
- J�- vonta meg a v�ll�t – Akkor probl�ma megoldva. Most m�r lesz idõd m�ssal is foglalkozni.
- Mivel?
- Tudod te azt nagyon j�l.
A fi� mormolt valami olyasmit: „Aha majd azt hiszed, hogy ilyenekkel fogom t�lteni az idõmet.” Azt�n keresett egy k�nyvet, �s olvasni kezdte.

***

M�snap reggel Draco kor�n �bredt, j�lesõen ny�jt�zott. Ahogy az �gyban fek�dt megcsapta az orr�t egy, a kar�csonyra igen csak jellemzõ fenyõillat. Gondolatai elkalandoztak. Mikor kicsi volt, im�dta a kar�csonyt. Ilyenkor reggelente, ahogy kinyitotta a szem�t r�gt�n a nappaliban l�võ, hatalmas f�hoz rohant elõsz�r. A kar�csonyf�n mindig a legszebb d�szek foglaltak helyet.
A plafonr�l megbûv�lt h�pelyhek hullottak, m�g meghittebb� t�ve a pillanatot. Milyen j� volt m�g gondtalanul, �desanyja �l�ben �lni, �s aj�nd�kokat bontogatni. Eg�sz nap mosolyogva j�tszani apj�val. Kar�csonykor mindig egy�tt voltak. Draco boldogan gondolt vissza ezekre az idõkre, ahol sz�leit m�g vid�mnak l�thatta. De be kellett, hogy l�ssa ezek az idõk, m�r nem j�nnek vissza.
Ahogy egyre idõsebb lett, az �nnep l�nyege egyre a hom�lyba veszett. Apj�t nem �rdekelt�k az �nnepek, csak egy lehetõs�gnek tartotta, hogy b�lt adjon az arisztokrata csal�dok kr�mj�nek �s nem utols�sorban a Nagy�r prib�kjeinek. F�nyûz�s, csillog�s, magamutogat�s - ez volt az, amit jelezni k�v�nt Lucius a vil�g fel�. A r�gi kar�csonyok meghitts�g�nek, az utols� szikr�it is ki�lve a k�ria falai k�z�lt. Draco, pedig itt a Roxfortban kar�csonyozik egyed�l. Vagy tal�n m�gsem?
Ekkor jutott esz�be, hogy Hermione sem ment haza. M�g mindig �l�nken �lt az eml�kezet�ben az a pillanat, ami nem is olyan r�g a h�es�sben t�rt�nt �s ez egy mosolyt csalt az arc�ra. B�r, ami a cs�k ut�n t�rt�nt cseppet sem volt idilli. Arra is tiszt�n eml�kezett, hogy miket mondott a l�ny.
S�hajtott egy nagyot, majd felkelt az �gyb�l. Gondolta kimegy megn�zi, mi is ez a fenyõillat. A klubhelyis�gben egy hatalmas fa �llt, tele d�szekkel. Hermione �ppen, az egyik fotelben �lt t�r�k�l�sben, a r�zsasz�n macis pizsam�j�ban, laz�n �sszek�t�tt hajjal. �ppen egy k�nyvet olvasott.
- Boldog kar�csonyt- mondta Draco.
- Neked is –sz�lt a l�ny, mosolyg�san.
Azt�n tov�bb b�jta a lebilincselõ olvasm�nyt. A fi� elolvasta a c�met: Beh�l�zva. Azt�n egy gonosz mosoly ter�lt sz�t az arc�n, m�r k�sz is volt a terve. Elõvette a p�lc�j�t a pizsam�ja zseb�bõl (szerzõ: p�lca n�lk�l nem tesz egy l�p�st sem), a l�nyra szegezte �s egy s�t�ni vigyor k�s�ret�ben, ezt mondta:
- Aratna net
Hermion�t r�gt�n beter�tette egy j�kora p�kh�l�. Ami igen csak nagy der�lts�gre k�sztette ravasz hõs�nket. Annyira, hogy majd’ eldõlt a nevet�stõl. A l�ny lemond�an megcs�v�lta a fej�t, mondv�n Draco is azok k�z� tartozik, akik soha az �letben nem fognak felnõni.
- Nagyon vicces- mondta lesajn�l� hanggal.
- Laz�ts m�r egy kicsit.
- Pont te mondod. Te kis paranoi�s, soha egyetlen l�p�st sem teszel a var�zsp�lc�d n�lk�l. Tal�n m�g azzal is alszol.
- �s akkor mi van?- mondta a fi� �rtatlan arccal.
- Tulajdonk�ppen semmi.
Draco a fa fel� fordult �s sz�tn�zett az aj�nd�kok k�z�tt. Anyj�t�l �s apj�t�l kapott egy k�nyvet, ami �rdekes m�don az aranyv�rûekrõl sz�lt. Azt�n egy hatalmas csomagot Drake b�csik�j�t�l. Amikor a k�vetkezõ csomaghoz �rt elakadt a l�legzete. Anyai nagymam�ja, akirõl m�r �vek �ta nem hallott, mert nem itt �lt �s nem nagyon �rintkeztek. Ennek az az oka, hogy apja ki nem �llhatja az any�s�t. Ebbõl az k�vetkezik, hogy az �ltala k�ld�tt aj�nd�kok �s levelek, nem nagyon tal�lt�k meg Dracot, aki nagyon is j�l tudta, ki miatt.
A fi� mosolyogva vette a kez�be a csomagot �s elm�l�zva bontogatni kezdet. Eml�kezett egy esetre, amikor v�letlen�l majdnem a levegõbe rep�tette a k�ri�t egy rosszul siker�lt b�jitallal. Akkor Lucius nagyon m�rges volt r�, kiab�lt vele, de a nagymam�ja megv�dte, mondv�n: „Hiszen m�g csak gyerek, mellesleg a legnagyobb csib�sz az eg�sz csal�dban.” M�g jobban elvigyorodott a fi� az eml�kek hat�s�ra, de ez az arc�ra fagyott, amikor az aj�nd�kot megszabad�totta a csomagol�pap�rt�l.
Megcs�pte a ruhadarab k�t oldal�t, �s hitetlenkedve felemelte. Hermion�t nevet�srohamra �szt�n�zte a k�l�n�s �lt�z�k. Ugyanis a nagymami egy feh�r alapon piros sz�vecsk�kkel d�sz�tett als�nadr�ggal lepte meg dr�ga kicsi unok�j�t.
- Ne nevess, nagyon is sz�p aj�nd�k, csak nem az �n sz�nvil�gom- mondta a fi� elõsz�r komolyan, azt�n � is elnevette mag�t.
Miut�n �jra napirendre t�rtek a dolog felett, Draco tal�lt egy aj�nd�kot, de ez nem hasonl�tott a t�bbire. M�r a csomagol�s is szembetûnõen k�l�nb�z�tt, a megszokott�l, k�keslil�s anyagb�l k�sz�lt, aminek a tapint�sa olyan ak�r a v�znek, �s az egy ez�st sz�llal volt �tk�tve.
- Gyere csak ide!
- Most nem, mit tal�lt�l, csak nem egy h�l�inget?
- Haha, h� de vicces. N�zd csak ez nek�nk j�tt.
- Nek�nk?- k�rdezte hitetlenkedve.
- Igen, n�zd, itt van a c�mz�s - mondta a fi� �s odany�jtott a k�l�nleges pap�rb�l k�sz�lt k�rty�t a l�ny kez�be, amin t�k�letes hurkol�ssal �rt betûkkel szerepelt a nev�k.
- �rdekes… na bontsd m�r ki –l�ket oldalba Dracot.
- De t�relmetlen vagy.
- Na ne j�rtasd a sz�dat!
- Jaj bocs, hogy egy�ltal�n levegõt veszek.
Draco megh�zta a v�kony sz�lat, ami mag�t�l old�dott el, majd eleg�nsan a mennyezetig sz�llt �s eltûnt. A csomagol� pap�r is k�vette a sz�l �tj�t, majd ezernyi f�nylõ pontra hullott sz�t. Csup�n az aj�nd�k maradt meg, ami egy mahag�ni sz�nû doboz volt. L�tszott rajta, hogy gondos kezek munk�ja, tele apr�cska pillang�s, t�nd�res �s n�v�nyi mot�vumokkal. A fi� felpattintotta a borosty�nt �br�zol� patentz�rat. A dobozk�b�l kellemes levendula illat sz�lling�zott kifele. A belsej�ben, pedig k�t nyakl�nc pihent k�t apr�cska p�rn�n, amik mellett egy levelet elhelyeztek el. Hermione �n�ll�s�totta mag�t, kivette onnan, majd felt�rte a pecs�tet �s olvasni kezdte.

„V�delmezzen benneteket a s�rk�nyok �s a fõnixek ereje”


A lev�l ugyanazzal a k�z�r�ssal �rt�k, mint a c�dul�t, de semmi arra utal� nyom sem jelezte, hogy kitõl j�hetett az aj�nd�k. A l�ny Draconak adta a levelet, majd kez�be vette a fõnixet �br�zol� med�lt, ami a H betûvel jelzett p�rn�n volt. A l�nc �s a med�l is aranyb�l volt, a mad�rnak szem gyan�nt apr� rubinokat sz�ntak a k�sz�tõk. Hermione felcsatolta a l�ncot �s furcsa �rz�se t�madt. Egy�rtelmûen l�tszott, hogy nem k�z�ns�ges �kszer, hanem olyan, ami var�zserõvel b�r. K�zben Draco nyak�ra is felker�lt az ez�st s�rk�nyos med�l. A s�rk�nynak az õ eset�ben z�ld szemei voltak. A titkos felad� nagyon eltal�lta a sz�n�ssze�ll�t�st, ami most t�k�letesen harmoniz�lt a Griffend�l �s a Mardek�r sz�neivel.