A Nap h�t�gra s�t�tt, �s az �g gy�ny�rûen k�klett. Az apr� b�r�nyfelhõk lomh�n ballagtak az �gbolton. A l�gy szellõ a k�zeledõ ny�r illat�t hordozta mag�val, de nem csak ezt, hanem valamif�le v�ltoz�st is. Ez �rezhetõ is volt mindenfel�. A kast�ly parkja tele volt �lettel. A zord t�lnek, m�r nyom�t sem lehetett l�tni, teljesen a ny�r vette �t az uralkod� szerepet.
Az egyik f�lreesõ helyen, a z�ld gyepen egy tejf�l szõke fi� fek�dt, �s gondterhelten az eget k�mlelte. Susog� szellõ vid�man j�tszott tincseivel, megcsiklandozva vel�k a fi� orr�t. K�r�l�tte l�gyan zizzent a sok ezernyi fûsz�l.
Draco becsukott szemmel hallgatta a zen�t, ami megnyugtatta �s ellaz�totta. Mikor �jra feln�zett, egy sast l�tott meg, nem is olyan mesze, ahogy kecses sz�rnycsap�sokkal rep�lte �t a k�k �get. „Milyen szabad!”- gondolta mag�ba. Szabads�g… korl�tok n�lk�l ak�rmerre rep�lhet, �s senki, de senki nem �llhat az �tj�ba. Milyen sz�p is lenne, ha õ is ezt tehetn�? Nem k�tõdne semmihez, csak sz�llna, �s nem t�rõdne semmivel. De a sors nem ezt a szerepet sz�nta neki, hanem egy m�sikat, ami sokkal nemesebb volt, mint azt valaha is gondolta volna. El�rkezett a cselekv�s ideje, nem v�rhat tov�bb el kell hagynia Roxfortot. Az �letben marad�shoz, csak ez az egyetlen megold�s. M�r tudta, hogy hol fog elrejtõzni, de meddig? Arr�l m�g fogalma sem volt. Megel�gelte a hever�sz�st �s c�ltudatosan elindult vissza a kast�lyba.
„Ez az a nap, amikor �r�kre itt hagyom Roxfortot”- gondolta Draco. M�g egyszer v�gign�zett a parkon, a Tiltott Rengetegen �s az �vegh�zakon. Neh�z lett a sz�ve, �s �rezte hi�nyozni fog neki ez a hely az utols� fûsz�lig.

***


Ezen a gy�ny�rû napon, nem sok gyereknek volt kedve a n�gy fal k�z�tt maradni. M�r csak k�t nap volt h�tra a tan�vbõl, ez n�h�nyuknak a r�g �h�tott sz�netet, m�sok sz�m�ra belel�p�st jelentett a nagybetûs �LTBE. A t� melletti nagy t�lgyfa t�v�ben, h�rom j�bar�t �ld�g�lt. Hermione, mint mindig, k�nyvvel a kez�ben �ld�g�lt, term�szetesen Harry �s Ron rosszall� pillant�sainak keresztt�z�ben.
- Jaj tedd m�r le azt az �tkozott k�nyvet- sop�nkodott Ron- M�r minden vizsg�n t�l vagyunk, sz�val m�r felesleges n�zegetned.
- Csak m�g ellenõz�m, hogy a …
- Biztos j�l v�laszolt�l- sz�lalt meg Harry �lmodoz� hangon. Csak f�l f�llel hallgatta bar�tait, ugyanis figyelm�t ink�bb a t� p�rtj�ra szegezte, ahol Ginny Weasley �ld�g�l �s �ppen levelet �rt, nagy buzgalommal.
- De �n is t�vedhetek!- sz�lalt meg Hermione v�dekezõen.
- Na ezt k�tlem, te vagy az iskola legjobbja. Nem hiszem el, hogy b�rmit is elsz�rt�l volna. Nincs az az ember, aki felvenn� veled a versenyt.
- Ez �gy igaz- helyeselt Harry.
- K�sz�n�m a dics�retet, de akkor sem gyõzt�k meg.
Ron lemond�an megcs�v�lta a fej�t. Harry pedig, hogy v�gk�pp elvegye a kedv�t a l�nynak az ellenõrz�stõl, egy �gyes mozdulattal megszabad�totta a vaskos olvasm�nyt�l.
- �s most vel�nk fogsz besz�lgetni. Nem gondolsz t�bbet a vizsg�kra. Azokon m�r �gysem tudsz v�ltoztatni - mondta Harry t�rgyilagosan.
- J� rendben. Akkor, mirõl akartok besz�lni?
- Mondjuk arr�l, hogy mi�rt m�sz Franciaorsz�gba tanulni?
- Mert felvettek az ottani legjobb aurork�pzõbe.
- Nem mondod?- sz�lat meg Ron- Nem n�zz minket h�ly�nek.
- Pedig n�ha azok vagytok.
- J�, j�, de most arra vagyunk k�v�ncsiak, mi vitt r�, hogy elhagyd az orsz�got?- k�rdezte Harry
- Szeretn�k megismerkedni az ottani nyelvvel, kult�r�val �s k�l�nben is ott sokkal magasabb szinten tanulj�k a var�zsl�st, mint ott, ahova ti mentek.
- Mi�ta tudsz te franci�ul?- n�zette r� hitetlenkedve Ron.
- R�gen azt tanultam �s van n�h�ny francia rokonom is.
- Gyere oda, ahova mi.
- Nem volt el�g nektek ez a h�t �v?- nevetett a l�ny.
- Nagyon hi�nyozni fogsz nek�nk!- mondta a k�t fi� egyszerre.
- Jaj fi�k ti is nekem, de nagyon!- mondta Hermione elf�tyolosodott szemmel �s szorosan mag�hoz �lelte õket.
- T�nyleg ti hol t�ltitek a nyarat?- k�rdezte Harry- �n h�la az �gnek m�r nem Dursley�kn�l kell nyaralnom, hanem v�gre a hivatalosan is bek�lt�zhetek a fõhadisz�ll�sra. Igaz Ron?
- �gy van �s mi is ott lesz�nk veled- mondta Ron nevetve.
- �n a sz�leimmel �szak-�rorsz�gba megyek egy kis idõre - mondta a l�ny.
- Akkor nem is fogunk tal�lkozni, mielõtt…
- Ronald Weasley, h�t �gy ismersz, mint aki csak �gy otthagyja sz� n�lk�l a legjobb bar�tait? Nem szabadultok meg tõlem ilyen hamar, az eg�sz augusztust veletek t�lt�m.
- De j�!!
- Szerintem is- mosolygott a l�ny.
Majd �lmodozva v�gign�zette a napf�nyben f�rdõ parkon. „ Oh, hogy mennyire fog ez nekem hi�nyozni! Itt t�lt�ttem el a legt�bb idõt. Annyi minden k�t ide, �s most m�r csak napok k�rd�se, azt�n el kell menni innen. Vajon visszaj�v�k m�g ide? ”- tûnõd�tt mag�ban. Azt�n bekapcsol�dott a k�t fi� besz�lget�s�be. M�g sok�ig �ld�g�ltek a fa alatt, azt�n amikor alkonyodni kezdett elindultak befele.

***


Hermione f�radtan l�pett be a Dracoval k�z�s klubhelyis�gbe. Aminek a k�zep�n egy utaz�l�da foglalt helyet. A l�ny sz�ve megdobbant �s zavartan kereste szemeivel szobat�rs�t. Draco a kanap�n �lt maga el� meredve. Mikor meghallotta Hermione l�pteit, felemelte a fej�t �s a l�ny szemeibe n�zett. Hermion�ba belehas�tott a felismer�s. De nem akarta elhinni. „Ilyen hirtelen elmegy?” -gondolta.
- M�r is elm�sz? -k�rdezte remegõ hangon.
- Musz�j.
- �s hova m�sz?
- Nem mondhatom meg.
- �rtem- mondta a l�ny �s elindult befel� a szob�j�ba, de megtorpant.
- Draco!
- Tess�k- sz�lt b�rsonyos hangon a fi�, aki �ppen t�vozni k�sz�lt.
Hermione sutba dobta minden elv�t, odarohant a fi�hoz �s szorosan mag�hoz �lelte.
- Vigy�zz magadra!!
Draco mosolyogva n�zett a l�nyra �s kivette a tal�rja al�l az ez�st nyakl�nc�t. Hermione egy ideig figyelte, majd k�vette a p�ld�j�t. Nem sokkal k�sõbb a fõnixes med�l ott l�gott a fi� nyak�ban, s a s�rk�nyos pedig az �v�ben.
- M�g tal�lkozunk - mondta �s elindult az ajt� fel�.
De most rajta volt a sor, hogy megtorpanjon. Visszafordult �s a k�nnyeivel k�szk�dõ l�ny el� �llt. �t�lelte �s megcs�kolta. Fergeteges �lm�ny volt sz�mukra ez a r�pke pillanat, amiben mintha egy �letet �ltek volna le. Tal�n ez volt az utols� alkalom, amikor �gy egy�tt, egym�s karjaiban lehetnek? M�g maguk sem tudt�k.
Ebben a cs�kban, minden benne volt, amit egym�s ir�nt �reztek. Nem volt szûks�g szavakra, mind a ketten tudt�k mit �rez a m�sik �s ez a legkev�sb� sem volt hamis. De elj�tt az elv�l�s sz�rnyû perce. Hermione seg�lyk�rõen n�zett a fi�ra, akinek a von�sai megkem�nyedtek �s szinte j�gg� dermedtek a szemei. Erõ �s az elsz�nts�g jelei mutatkoztak meg rajta. M�r nem mutatott �rzelmeket.
- Draco �n…
- Ne mondj semmit! –mondta a fi� suttogva �s most v�gre kiment az ajt�n.
Kint meg�llt egy pillanatra, majd megr�zta a fej�t, azt�n maga elõtt lebegtetve a l�d�j�t elindult ki a kast�lyb�l.
Bent a szob�ban Hermione mag�ba roskadva �lt le a kanap�ra �s szabad utat engedett k�nnyeinek. Olyan f�jdalmat �rzett ott bel�l, mint m�g soha. Eddig nem akarta elismerni, de most m�r biztosan tudta, hogy szerelmes Dracoba, �s ez m�g csak enyhe kifejez�s, õr�lten bel� van esve. �tkozta mag�t, ami�rt csak most j�tt r� erre.
Elõj�ttek a „Mi lett volna?” kezdetû k�rd�sek, de ezek m�r nem hozt�k vissza hozz� azt az embert, akit tiszta sz�v�bõl szeret. Felkelt a kanap�r�l �s k�nnyes szemmel az ablakhoz s�t�lt. A Nap lassan haladt lefel� a horizonton, v�r�sre festve a t�jat. Sugaraival megpr�b�lta a l�ny f�j� sz�v�t meggy�gy�tani, de nem siker�lt, mivel erre csak egy gy�gym�d lett volna hat�sos. Hermione elment az ablakt�l �s bement a fi� szob�j�ba. Nem tudta mi�rt megy be oda, de ez most nem sz�m�tott.
Draco n�lk�l a szoba, nem volt a r�gi, szinte kongott az �ress�gtõl. Bent m�r nem volt semmi csak az �res szekr�ny, a csupasz �r�asztal �s a z�ld �gytakar�val leter�tett �gy. A l�ny szomor�an �lt le az �gyra, �s szorosan mag�hoz �lelte a gazd�tlanul hagyott p�rn�t, amin Draco parf�mj�nek illata m�g �reztetõ volt. Mag�ra h�zta a takar�t �s a p�rn�t d�delgetve, s�rt tov�bb. Becsukott szemmel gondolt a fi�ra, minden mozdulat�t felid�zte �s k�ts�gbeesetten kapaszkodott a vele kapcsolatos eml�keibe. Amikor a szem�be n�zett, amikor megcs�kolta… mindez sz�p is volt, �s kegyetlen�l, k�nz�an f�jdalmas is. Azt�n a gy�trõd�s lassan megszûnt, �s �tadta hely�t az �lomk�pek n�lk�li �lomnak.

"Szemben�zni az �lettel, mindig szemben�zni az �lettel, �s tudni, hogy mit jelent... V�g�l tudni, tudni szeretni olyannak, amilyen, �s azut�n eltasz�tani."
/Az �r�k/

***


A naplemente f�ny�ben, egy tejf�l szõke haj� f�rfi alakja volt kivehetõ, ahogy egy fi�kerhez siet, �s elhagyja Roxfort biztons�got ny�jt� falait. Nem tudta mi v�r r�, azt sem hogyan fog boldogulni a tov�bbiakban. Csak egy dologban volt biztos: nem lesz hal�lfal�. M�g ha meg is kell halni az�rt, hogy szabad lehessen. Erre l�ssuk be minden es�lye megvolt.
M�g egyszer utolj�ra visszan�zett a kast�lyra, amely egykor oltalmat jelentett sz�m�ra. Ahol eddig legszebb �v�t t�lt�tte, �s itt tal�lta meg a szerelemet, ami most a legnagyobb f�jdalmat okozza neki �s szerelm�nek. Esz�be jutott Hermione szomor� arca, ahogy r� n�zett azokkal a barna szemeivel, sz�v�be mart ez az eml�k.
Legsz�vesebben visszament volna hozz�, hogy �jra a karjaiba z�rhassa, �s soha, de soha ne engedje el. De nem tehette, b�rmennyire is rossz volt ez az �rz�s, ami szinte meg akarta �lni. El kell mennie, mert �gy es�lye sem lenne, hogy apja akarata ellen cselekedjen. Nem l�phet vissza, m�r nem. Egyetlen vigasza az volt, hogy lelke legm�ly�n �rezte, m�g tal�lkozni fog Hermion�val. A lenyugv� Nap utols� sugarai, m�g megvil�g�totta a szomor� fi� arc�t, majd nyugodni t�rt. �tadva a hely�t a j�t�kony s�t�ts�gnek, ami eltakarta a kast�lyt�l t�volod� fi�kert �s a benne �lõ Dracot. A fi� r�n�zett a kast�lyra, oda ahol a r�gi otthon�t sejtette. „ Szeretlek Hermione” –gondolta. A nyak�ban l�võ fõnix med�lban l�võ rubinok k�l�n�s ragyog�sba kezdetek �s ez nem volt m�sk�nt a s�rk�ny med�lban l�võ smaragdk�vekkel sem. De ezt a k�t fiatal nem l�tta, csak mintha egym�st�l val� elv�l�s m�gsem jelentett volna teljes lev�l�st, csup�n csak fizikait, de lelkit soha. Ezernyi apr� csillag f�nye jelenet meg az �gen. A Hold is megmutatta irigy, s�rga f�ny�t, de csak halv�nyan nehogy az utaz�t, b�rki is �szre vegye az oltalmaz� s�t�ts�gben.


„A nap lenyugszik l�gyan.
Bolyongok �beren.
A virraszt� mag�nyban
kis csillag j�r velem.

Szeme pill�san �g fenn,
ragyogva n�z fel�m,
oly �rva ott az �gen,
ak�r a f�ld�n �n.”

( Rainer Marie Rilke : A nap lenyugszik)