Draco neh�z sz�vvel hagyta maga m�g�tt Roxfortot. Az �vek sor�n �rzett biztons�g, m�r nem vette k�r�l, idekint v�dtelennek �s hihetetlen�l gyeng�nek �rezte mag�t. Utolj�ra m�g visszan�zett a kast�ly �don falaira �s szent esk�vel megfogadta, hogy akit eme kast�lyban hagyott, õt b�rmi �ron meg fogja keresni, ak�rmerre is vess a sors.
A fi�ker n�mi z�tyk�lõd�s ut�n meg�rkezett Roxmorst-i vas�t�llom�sra, ahol m�r egy szem�lyvonat v�rta az utazni v�gy�kat. Draco �sszeszedte a csomagjait �s felsz�llt a szerelv�nyre. Kedvenc z�ld k�peny�t viselte, aminek a csukly�j�t j�l a fej�be h�zta, nehogy megismerje valaki. Egy �res s�t�t kup�ban helyezkedett el, ahol senki sem zavarta. Elm�lked�sre bõvel volt ideje, mivel a Londonig hossz� volt az �t. N�mi f�lelmet �rzett, de hat�rozottan eld�nt�tte, nem fog megh�tr�lni �s el�ri a c�lj�t. A sz�k�s�t, egy r�gi eml�k hat�s�ra tervezte meg.
K�r�lbel�l 6-7 �ves lehetett, amikor �desanyj�val l�togat�ba mentek az apai nagymam�j�hoz, aki London k�lv�ros�ban lakott egy hatalmas k�ri�ban. Az volt az utols� l�togat�sa ott, mivel a nagymama meghalt �s a lakatlanul hagyta h�tra a r�gi otthon�t. Draco nagyon j�l tudta, apja sosem adn� el a k�ri�t, valami megmagyar�zhatatlan okn�l fogva, de soha nem lakna ott. Sz�val ide�lis b�v�helynek l�tszott, b�r akkor m�g nem is gondolta volna, hogy mekkor�t t�vedett ebben.
Miut�n meg�rkezett a King’s Cross p�lyaudvarra, leszedte a csomagjait �s az Abszol�tra hoppon�lt. Egy f�lreesõ helyen, ahol senki sem l�tta, h�tizs�kot vett elõ a l�d�j�b�l �s belepakolta mindazt, amire sz�ks�ge lehet. K�nnyebb� var�zsolta a zs�kot �s egy kicsit kissebb�, majd a t�bbi holmij�t egy haszn�lt �rukat �rus�t� �zlet ajtaj�ban hagyta, �s elindult. Ekkor vette �szre, hogy valamit elfelejtett, kedvenc k�peny�n ugyanis rajtahagyta a Malfoy c�mert. Egy r�nt�ssal let�pte onnan, �s �gyesen befoltozta a lyukat, term�szetesen var�zslattal. Nem k�l�n�sebben �rdekelte, hogy a k�penytõl megv�lt c�mer egy pocsoly�ban landolt.
Reggel nyolcig bolyongott az Abszol�ton, v�rva az �zletek nyit�s�t. Elsõ dolga volt a Gringotsba menni, ahol saj�t sz�fj�bõl kivett n�mi p�nzt �s f�ggetlen�tette sz�ml�j�t a csal�d�t�l. Nehogy m�g azt mondj�k, hogy a saj�t csal�dj�n �lõsk�dik, akiket elhagyott, de term�szetesen, ami a saj�tja volt azzal azt tehetett, amit akart. A nap nagyobb r�sz�t keres�ssel t�lt�tte �s alkonyatkor a nagysz�lõi h�z fel�, vette az ir�nyt.
A k�rny�k bizarrnak tûnt, semmik�ppen sem olyannak, mint amire eml�kezett. S�t�t falak, hervadt r�zs�k a kertben, amik m�g hirdettek, hogy r�gen itt volt mindenben �let. Sz�raz levelekkel volt tele minden, �s olyan siv�rnak hatott az eg�sz. Elhagyatott, �lettelen, meddõ t�j - ami az egykoron sug�rz� sz�ps�gben pomp�zott-, vette k�r�l a hatalmas �p�let b�szke falait. A r�gi k�ria elvesztette dicsf�ny�t, csup�n a magas fekete falak maradtak, ami a m�ltra eml�keztette Dracot.
A fi� gyanakv�ssal a szem�ben n�zett k�r�l, valami volt az eg�sz helyben, ami cseppet sem tetszett neki. J� lehet nem v�rta, hogy a minden olyan legyen, mint gyerekkor�ban. �gy d�nt�tt, jobb, ha �vatos lesz. Elõvigy�zatoss�gb�l ink�bb a h�ts� bej�raton ment be. Bel�l minden lakatlannak tûnt, a haszn�lati t�rgyakat vastag porr�teg fedte �s bebor�tott mindent. Semmi nem utalt r�, hogy valami nincs rendben odabent. Draco egyre gyanakv�bb lett, b�r a h�z �llapota nem utalt arra, hogy itt b�rki is megfordult volna az elm�lt t�z �vben.
Felment az emeletre is sz�tn�zni. �vatosan felment a l�pcsõn, ugyanaz az elhagyatotts�g fogadta, mint lent. Azt�n esz�be jutott, hogy a l�pcsõtõl balra nagyapja dolgoz�szob�ja ny�lik, amit a nagyanyja sosem engedett neki megn�zni. Lassan benyitott. A helyis�g nem k�l�nb�z�tt a t�bbitõl, egy r�gi �r�asztal �s polcok foglaltak benne helyet. Az asztalon egy bõrk�t�ses k�nyv fek�dt, a fi� k�zelebb ment, majd les�p�rte r�la a sok p�kh�l�t.
A bor�t�n egy ez�st, nagyon j�l ismert c�mer rajzol�dott ki, majd mag�t�l kit�rult. A k�nyv val�j�ban egy album volt tele ismerõs �s ismeretlen rokonok mozg� k�pm�saival. Egy k�l�n�sen �rdekes k�p ker�lt el�, ami ez a felirat �llt „Lucius & Loreen”. K�t tizen�ves gyerek �llt egym�s mellett, idõnk�nt egym�sra mosolyogtak, majd a l�ny ravaszul megb�kte a m�g ifj� Luciust, akit ezzel a tett�vel kerget�sre k�sztett. Draco �rtetlen�l csukta be az albumot, fogalma sem volt kis is lehetett ez a l�ny.
A t�sk�j�ba tette az �j szerzem�ny�t, majd tov�bb folytatta a n�zeget�s. Nagyapj�r�l sem lehetett �ppen azt mondani, hogy nem volt igazi s�t�t m�gus, a polcok tele voltak fekete m�gi�r�l sz�l� k�nyvekkel �s itt-ott m�reggel teli fiol�k is d�szelegtek. Draco elmerengve bogar�szott a k�tetek k�z�tt, majd megakadt a szeme egy k�l�n�sen �rdekesnek tûnõ darabon. A mû c�me „A tud�s fekete kapuja” volt.
A fi� kih�zta a hely�rõl. A meglepet�s csak ezek ut�n k�vetkezett be, a polc egy az egyben eltûnt �s egy folyos� bej�rata ker�lt elõ. Bentrõl f�kly�k f�nye szûrõd�tt kifel�. A fi� legnagyobb meglepet�s�re var�zsig�ket k�nt�l� t�rsas�g hangj�t v�lte hallani. Hirtelen nem tudta mit tegyen, majd a k�zeledõ l�ptek zaja kij�zan�totta, nem besz�lve egy d�b�rgõ hangr�l.
- Ki vagy? Mit keresel itt?
Draco v�laszra sem m�ltattam, hanem jobbnak l�tta ink�bb, ha menek�lõre fogja a dolgot. Az idegen tov�bb kiab�lt ut�na, majd h�vta a t�bbi t�rs�t is. A fi� eszeveszett temp�ban hagyta el a k�ri�t, nagy szerencs�j�re nem bukkantak a nyom�ra, �s biztons�gban el�rte a hoppn�l�si �vezetet.

***


A Foltozott �st elõtt bukkant fel ism�t, megk�nnyebb�lve f�jta ki mag�t, nem tudta mi�rt pont ide hoppan�lt, de hirtelen ez jutott az esz�be. Fej�re h�zta a csukly�j�t �s bement a fogad�ba, ahol mint mindig, most is �rdekes �s furcsa emberek l�zengtek, b�r k�zel sem olyan sokan, mint nappal. A kocsm�ros, Tom egy poharat t�r�lgetett unottan, amikor Draco meg�llt elõtte.
- Miben seg�thetek az �rnak?- k�rdezte �lmatag hangon.
- Szob�t szeretn�k kivenni.
- Szabad a nev�t?
- Tess�k- sz�lt Draco elm�l�zva.
- Hogy h�vj�k?
- Engem?
- Igen mag�t.
- H�t… ��… Ryan Horston- mondta az elsõ nevet, ami esz�be jutott, a n�v egy�bk�nt egy r�gi bar�tj�� volt, akit m�r �vek �ta nem l�tott.
- Rendben Mr Horston a szob�ja a 178-as �s a m�sodik emeleten van. Elk�s�rjem, vagy megtal�lja egyed�l is?
- K�sz�n�m menni fog, egyed�l is megtal�lom - mondta Draco.- J� �jszak�t!
- Mag�nak is.
Nem kellett olyan sok�ig keresgetnie a szob�t, mert m�r egyszer sz�llt meg 178-as sz�m� szob�ban �s nem egyed�l, de az egy m�sik t�rt�net. Itt v�gre biztons�gban �rezte mag�t. F�radtan dõlt v�gig az �gyon. M�sik tervet kellett kieszelnie, ha meg akar apja elõl sz�kni, aki val�sz�nûleg, m�r �rtes�lt r�la, hogy a fiam j�rt a k�ri�ban.
Tudta nagyon j�l, hogy csak apja enged�ly�vel sz�llhatt�k meg a kast�lyt, a k�l�n�s, k�nt�l� banda. A legnagyobb probl�ma az volt, hogy fogalma sem volt r�la hova menjen. Azt�n sz�tn�zett a szob�ban. A berendez�s egyszerû �s otthonos volt. Bar�ts�gos tûz pattogott a kandall�ban, s a belõle kiszûrõdõ f�ny adott n�mi vil�goss�got a szob�ban. Draco a karmazsin piros l�ngok vid�m t�nc�t figyelte. Tan�cstalan volt �s nagyon hi�nyzott neki a r�gi �lete. De tudta, hogy nem fordulhat vissza. H�trasim�totta szõke tincseit.
Hirtelen esz�be jutott a k�nyv, amit a nagy siets�gben mag�val hozott. Felkelt az �gyb�l �s az asztalhoz sietett, kinyitotta az �rdekesnek tûnõ olvasm�nyt. �m nem is sejtette, milyen hasznos dolgot csent el nagyapja dolgoz�szob�j�b�l. T�rk�pek, var�zsig�s pap�rok, feljegyz�sek, b�jitalreceptek, �s ki tudja m�g mi nem hullott ki hirtelen az asztalra. Draco azt sem tudta, mit n�zzen meg elõsz�r, csak �llt ott pap�rokkal befedve.
Mikor t�ltette mag�t a pillanatnyi �multon, nagyj�b�l �sszeszedte a tekercseket �s pergamenlapokat, majd tal�lomra kiv�lasztott egyet a sok k�z�lt. A pergamen mag�t�l hajt�dott ki az asztalon �s egy ez�st sz�l indult el rajta. A sz�l hirtelen meg�llt �s egy ez�st csillag rajzol�dott ki. Alatta pedig ismerõs k�z�r�ssal, feltûnt a hely neve: Isilgar. De az �r�s nem fejezõd�tt be, hanem folytat�dott, hamarosan ez �ll a pap�ron „Mened�khely”. Draco fej�ben egyre m�sra keveregtek a gondolatok jobbra-balra, nem tudta hihet-e a t�rk�pnek, �s ha csapda?
Azt�n valami �rdekes dolog t�rt�nt, mintha egy nõ hangj�t hallotta volna a fej�ben. „B�zz bennem!”- suttogta. A fi� sz�v�t �tj�rta a b�ke �s t�nyleg azt �rezte, ez nem csapda, hanem lehetõs�g, hogy szabad lehessen, �s ne tal�ljanak r�. D�nt�sre jutott, el fog menni oda.
A f�radts�g erõt vett rajta, majd lassan elnehez�ltek a szemei, azt�n az �gy�ba dõlt �s m�ly �lomba mer�lt.

„Az este lassan leveti ruh�it,
miket a v�n f�k karja tart alul;
n�zel: s a t�j elõtted kett� v�lik,
ez �gbe lend�l, az m�lys�gbe hull.
S magad maradsz: eg�szen egyik� sem,
nem oly s�t�t, mint ez a n�ma h�z,
s nem �gy az �r�kl�t ig�zet�ben,
mint esti csillag, mely az �gre h�g.
S veled marad (sz� sz�t nem fejti ezt)
b�s �leted, mely �rik �gig �rõn,
m�g n�ha korl�toltan, n�ha �rtõn,
hol kõ lesz benned, hol meg �gitest.”
(R.M Rilke: Este)



***


M�snap reggel Draco kipihenten �bredt, az �lmoss�g szikr�ja sem mutatkozott rajta. Mondhatn�k �j erõre kapott. Miut�n minden�t �sszeszedte, nekiv�gott az ismeretlennek. B�r nem volt �ppen k�nnyû dolga. Hoppan�l�ssal pr�b�lkozott elõsz�r, de ezzel nem jutott sokra. Valamilyen okn�l fogva, egy l�thatatlan erõ nem engedte, hogy k�zvetlen�l a c�lhoz �rkezzen. De nagyon �r�lt neki, hogy az �t fel�t nem kell gyalog megtennie. K�t napon �t, bolyongott az erõben, de �gy �rezte nem is halad semmit. Elhagyatott helyeken t�borozott, nehogy valaki a nyom�ra bukkanjon.
Nagyapja t�rk�pe viszont el�g hasznos volt sz�m�ra, t�bbsz�r is kiker�lt olyan dolgokat, amin egyed�l, seg�ts�g n�lk�l nem tudott volna v�ghez vinni. Vesz�lyes k�rny�ken j�rt, minden tele volt m�rgezõ n�v�nnyel �s var�zsl�nyekkel, amik nem a kedvess�g�krõl voltak h�resek. Minden egyes l�p�s�re �gyelnie kellett, �s n�hol a sûrû n�v�nyzet lass�totta is.
Valami furcsa dolgot �rzett: valaki k�veti, ami az erdõ ezen a szakasz�n szinte lehetetlennek tûnt. A m�sodik bolyong�ssal t�lt�tt napja ut�n egy tisztavizû forr�s partj�n t�borozott le. Mivel m�r nagyon r�g�ta az erdõ m�ly�n j�rt, ez�rt megkock�ztatta, hogy t�zet gy�jt. Elm�l�zva �lt le a tûz mell�.
Felr�mlett elõtte Hermione arca �s sz�ve nagyot dobbant. �ress�ge �rzett ott bel�l, m�rhetetlen nagy ûrt, amit nem tud bet�lteni semmivel. Nem igazs�gos. Az nem lehet, hogy ennyi jutott, neki n�h�ny cs�k �s maroknyi kellemes eml�k, majd j�tt a b�cs� �s a k�ts�gek. Draco nem akart a legrosszabbra gondolni �s ezt megakad�lyozand� l�p�seket kellett alkalmaznia.
Elõvette a fot�albumot, �s �jra n�zegetni kezdte. L�tott n�h�ny k�pet saj�t mag�r�l �s apj�r�l, amin nevetve hajkur�ssz�k egym�st, �s az �desanyj�r�l, aki csak mosolyogva megcs�v�lja a fej�t. Hova tûntek ezek a percek?- tette fel jogosan a k�rd�st. Valami nem volt rendj�n, ennek nem �gy kellett volna alakulnia, de ezen nem szabad r�g�dia. Ink�bb lapozott egyet �s �jra szembetal�lta mag�t azzal a k�ppel, amit m�r a k�ri�ban is l�tott.
Hi�ba t�rte a fej�t m�gsem eml�kezett, hogy l�tta m�r ezt a nõt, de volt valami az arc�ban, ami nagyon is ismerõsnek tûnt. Igen, nagyon is hasonl�t az apj�ra ez nem vit�s. Az elm�lked�st valamif�le zaj, a bokrok k�z�l, szak�totta meg. Elõkapta a p�lc�j�t �s eloltotta a t�zet. Lassan egy k�zeli f�hoz h�tr�lt �s f�lelt. F�lelmet �rzett, de igyekezett nyugodt maradni. Hideg fejjel kell felk�sz�lni a t�mad�sra. �sszer�ncolta a homlok�t �s m�g erõsebben szor�totta var�zsp�lc�j�t.
A zaj forr�sa egyre k�zeledett, sz�ve egyre hevesebben dobogott, majd h�tr�lni kezdett. A v�r is meghûlt benne, amikor meleg leheletet �rzett a nyak�ban, szemei meredten n�zetek elõre. Draco erõt vett mag�n �s megfordult.
Furcsakin�zetû l�szerûs�g n�zett vissza r�, majd az �llat teljesen v�ratlanul v�gignyalta a fi� arc�t, aki ennek term�szetesen nagyon �r�lt. B�r meg kell hagyni, t�nyleg �r�lt, hogy nem egy hal�lfal� �llt m�g�tte. Nevetve megsimogatta a var�zsl�nyt, majd h�tr�bb l�pdelt, hogy ki tudjon j�nni a tiszt�sra. Draco v�gre teljesen szem�gyre tudta venni a l�nyt.
Egy tame �llt elõtte, ami a F�ld�n �lõ legcsod�latosabb l�nyek egyike. Fekete sz�nû szõrzete csillogott, b�r nem volt a k�zelben semmif�le f�nyforr�s, �s a hold sem vil�g�tott. Mint az unikornisnak, a tam�nak is ez�stsz�nû szarva volt, ami most derengette a s�t�tben. A pegazus�hoz hasonl� sz�rnyai voltak, amiket most beh�zva tartott. A fi�nak esz�be jutott, hogy m�r olvasott valamikor ezekrõl a l�nyekrõl.
Nagyon ritk�k, kitûnõen rep�lnek, �s olyan gyorsan futnak, ak�r a sz�l. Csak j� sz�nd�k� embert engednek a h�tukra �lni. Draconak egy mese is felr�mlett: amikor kicsi volt �s nem tudott elaludni apja mes�lte neki, hogy �lt egy tame h�t�n. De ezt m�r teljesen k�ptelennek gondolta, mivel Lucius Malfoy nem az a j�t�t l�lek, akit egy var�zsl�ny a h�t�n hordozna. Hiszen, hogy lehet egy ember j�, ha gyilkol v�logat�s n�lk�l �s a saj�t fi�t is, erre akarja k�nyszer�teni. A tame megb�k�dte Dracot az orr�val.
- Azt akarod, hogy �ljek fel a h�tadra?- k�rdezte.
A tame hevesen b�logatott. Most vagy soha, vett erõt mag�n a fi� �s fel�lt a var�zsl�ny h�t�ra. A tame sem volt rest r�gt�n futni kezdett. Draco m�g soha �let�ben nem sz�guldott ilyen gyorsan. Erõsen meg kellet kapaszkodni az �llat nyak�ban, nehogy a l�g�ramlatok lesodorj�k.
Becsukta a szem�t �s r�tette a fej�t a tame nyak�ra. K�l�n�s nyugalom sz�llta meg ekkor, szinte hallani v�lte a tame sz�vver�s�t �s a saj�tj�t, egyszerre verni. Biztons�g �rz�se ker�tette a hatalm�ba. Feje kitisztult, �s nem l�tezett sz�m�ra a k�lvil�g, csup�n a sz�guld�s a k�l�n�s teremtm�nnyel.
Azt�n az õrj�tõ temp� lassult �s v�g�l az �llat meg�llt. A fi� lassan kinyitotta a szem�t. M�r nem az erdõben volt, hanem egy tiszt�son, amin egy patakocska folyt v�gig. Az eg�sz hely a holdf�nyben f�rd�tt �s �rezni lehetett, hogy mindenben m�lyen beleitat�dott m�gia teszi m�g var�zslatosabb� az eg�sz helyet. Idilli meseszerû hely, ahol a f�radt f�ldi haland� megpihenhet, s szinte meg�ll k�r�l�tte az idõ. Draco csod�lkoz� gyerekk�nt n�zett k�r�l, s hallgatta a t�nd�rek halk �nek�t.
Egy nõt pillantott meg, akit f�nyes dereng�s vett k�r�l �s megannyi t�nd�klõ pontocska, amik bolyg�k miniatûr m�sak�nt k�r�ztek k�r�l�tte. �ppen valamif�le fonalat engedett sz�llni a sz�lben, amik engedelmeskedve a fuvallatnak messze ellibegtek a csillagos �g fel�. Volt a h�lgyben �s az eg�sz helyben valami ismerõs Draco sz�m�ra. Nem tudta mi, de ez nem is volt fontos.
- �dv�z�llek Draco Malfoy!- sz�lt mosolyogva a h�lgy- Lady Nessana vagyok.
- �dv�z�llek Lady! - hajtotta meg a fej�t Draco.
- Tudom, mire gondolsz, de ha jobban k�r�ln�zel az eml�keid k�z�tt, r� fogsz j�nni, ki vagyok. Most pedig gyere ut�nam.
A fi� nem sz�lt semmit, csak k�vette a h�lgyet a kunyh�ba. Kicsi otthonos helyis�g volt, ahova bel�pett. Furcsa f�ny t�lt�tte be az eg�szet.
- Itt nem fognak r�d tal�lni a hal�lfal�k - sz�lt Lady Nessana.
- Ezt meg honnan…-kezdte meglepõdve Draco, aki eddig is csod�lkozott, vajon honnan tudja a h�lgy a nev�t.
- �n sok mindent tudok, amirõl te m�g h�rbõl sem hallott�l. De most nem ez�rt vagy itt. A S�rk�nyoknak �jra egy�tt kell lennie. N�gy m�r egy�tt van, hi�nyzik a t�bbi, te is oda fogsz menni. Lesz olyan is, akit nektek kell megkeresni. Egy idõre itt kell, maradnod, majd te is elindulsz Darkness Fallsba. Sz�ks�g van r�d �s nem a hal�lfal�k oldal�n. B�r ezzel l�tom te is tiszt�ban vagy.
Draco csak n�m�n b�lintott, most m�r vil�gos volt minden sz�m�ra. Az �lom val�s�g �s neki nagyobb feladata van, mint azt hitte volna.

***


Draco n�gy napig tart�zkodott Isilgarban. �rdeklõdve figyelte meg az eg�sz k�rny�ket. Itt annyira m�s volt minden, egyszerre b�k�s �s harmonikus. Itt soha nem kelt fel a nap, csup�n a telihold f�nylett �s megannyi csillag fent az �gen. A holdf�nyben t�nd�rk�k t�ncoltak �s nevetg�ltek. A sz�l pedig f�lbem�sz� dallamot hozott mag�val. A fi� �gy �rezte, eg�sz �let�t k�pes lenne itt le�lni, de valami mindig meggyõzte r�la, hogy nem itt van r� sz�ks�g, �s az indul�s�nak pillanata k�zeledik.
A negyedik nap egy vend�g �rkezett Isilgarba. Nessana ezen a napon, Dracot is mag�hoz h�vta, mondv�n szembe kell n�znie valakivel. Draconak fogalma sem volt r�la mi�rt mondta ezt a h�lgy, de nem mondott ellent. Mikor bel�pett a kunyh�ba, egy hossz� szõke haj� f�rfit pillantott meg, aki nem volt m�s, mint tulajdon �desapja, akivel nem �ppen tal�lkozni akart, hanem j� messzire eltûnni a szeme elõl. Lucius megfordult �s d�htõl villog� szemekkel n�zett fi�ra.
- Fiam – biccentett fel�, modora ugyanolyan volt, mint mindig, hideg �s kim�rt.
- Ap�m - sz�lt a fia is ugyanezzel a ridegs�ggel a hangj�ban.
- K�sz�n�m Lucius, hogy elj�tt�l - t�rte meg a gyilkos szemkontaktust a k�t f�l k�z�tt a Lady sejtelmes hangj�val, amibõl �radt a melegs�g.
- Ez csak term�szetes. A sz�kev�ny fiam�rt j�ttem, nem m�s�rt.
- Mi�rt?
- Tudod te azt nagyon j�l!- mondta, majd folytatta- Hogy k�pzeled, hogy megsz�ksz elõlem �s ez m�g csak hagyj�n, m�g a Nagyurat is megs�rteted ezzel. Mivel magyar�zod ezt?
- Nem akarok hal�lfal� lenni!- mondta hat�rozottan �s t�m�ren.
- Sz�gyent hozol a csal�dunkra �s vesz�lybe sodrod magam.
- Akkor sem leszek Voldemort talpnyal�ja, m�g ha erõszakkal akarsz is r� k�nyszer�teni.
- Vigy�zz a sz�dra, �s ne merd m�g egyszer kimondani a Nagy�r nev�t!
- Nem f�lek tõle, nem vagyok a szolg�ja, �s �gy h�vom, ahogy akarom.
- Nem besz�lhetsz �gy velem, az ap�d vagyok, �s �n mondom meg, mit tehetsz, mit nem. Taknyos k�ly�k!- mondta mag�b�l kikelve Lucius.
- Mindig belesz�lt�l az �letembe, de most �n d�nt�k- Dracot el�nt�tte a d�h, m�g soha nem �rezte �gy mag�t. Az �vek sor�n �sszegyûlt fesz�lts�get �s a felgy�lemlett m�rget, mint egy felbõsz�lt k�gy� �gy k�pte ki - Nem leszek hal�lfal�!
Lucius elõsz�r meredten n�zett a fi�ra, majd megsz�lalt:
- Az ellens�gem akarsz lenni? Es�lyt akarsz adni, hogy meg�lhesselek? Az ap�d vagyok �s szeretlek. Mindig a legjobbat akartam neked �s most is azt akarom. H�t nem veszed �szre?
- Te a csal�d �rdekeit n�zed. Nekem semmilyen tekintetben nem lesz j�, ha be�llok a gyilkosok k�z�.
- Most m�r el�g legyen! - sz�l k�zbe Lady Nessana- Lucius elj�tt az idõ.
Draco b�r nem tudta a Lady mire c�loz, l�legzetvisszafojtva v�rta a k�vetkezm�nyeket. Lucius nagyon is �rtette a c�lz�st, kelletlen�l, de megad�an b�lintott. Fej�ben visszhangot vert az �vekkel ezelõtt hallott j�slat szavai, amik elõre sejtett�k ezt a pillanatot. Nem tehetett semmit, de f�j� sz�vvel fejet hajtott fia akarata felett. Nem volt benne biztos, hogy fi�nak j� helye lesz ott, ahova menni akar. Tudta, hogy m�r nem foghatja fia kez�t, nem lehet mellette, ha sz�ks�ge lenne r�. Hogy bocs�thatn� �tj�ra? Hiszen fiatal m�g, esetlen, sz�rnyai csak most tanulj�k meg, hogyan kell rep�lni. Lucius Lady Nessana szem�be n�zett, aki megr�zta a fej�t. Az idõsebbik Malfoy m�ly levegõt vett.
- A te �leted fiam- mondta konokul, majd megfordult �s kis�t�lt a kunyh�b�l.
Lucius Malfoy alakj�t elnyelte a s�t�t �jszaka �s Draco nem tal�lt a nyom�ra, amikor ut�na ment. Nem tudta, m�gis mit mondhatna m�g neki ezek ut�n, de sok mindent vil�gosabban l�tott, mint eddig b�rmikor. Ebben a percben j�tt r�, hogy apja nem csak �nz�sbõl, nevelte olyan kem�nyen, sarkallta �rzelemmentess�gre �s tan�totta s�t�t �tkokra. Lucius csup�n a fi�t f�ltette, mivel nagyon is j�l tudta milyen egy hal�lfal�, hiszen saj�t maga is az volt �s �gy gondolta Draco nagyobb biztons�gban van vel�k, mint ellen�k. De Draco tervei eg�szen m�sok voltak, m�r d�nt�tt, �s d�nt�se v�glegesnek bizonyult.

***


Kora reggel Draco mad�rcsicserg�sre �bredt �s megd�bbenve vette �szre, hogy m�r nem Isilgarban van, hanem egy tiszt�son, de hogy merre, azt nem tudta. Az �l�ben egy smaragdz�ld sz�nû tal�r pihent, amin kopott pergamenlap hevert. A fi� r�n�zett a lapra, amire k�k tint�val vonalak rajzol�dtak ki rajta, majd egy t�rk�p tûnt fel. Azt�n egy z�ld vonal indult el arr�l a pontr�l, ahol �ppen õ �lt. A fi� figyelmesen tanulm�nyozta a ruhadarabot is �s nem tal�lt rajta semmi kivetnival�t. Felvette a tal�rt, ami sz�p darab volt, pont a m�rete, eleg�ns �s finom anyag�.
Azt�n furcsa dolog t�rt�nt, Draco emelkedni kezdett. A tal�r csukly�ja a fej�re csap�dott �s a fi�nak meglepõd�sre sem volt ideje, m�r sz�d�tõ sebess�ggel sz�guldani kezdett a f�k k�z�tt. Pr�b�lta meg�ll�tani mag�t, de a makacs ruhadarab nem engedelmeskedett neki. Csak repkedett �ssze-vissza, �s n�ha csak egy hajsz�l v�lasztotta el tõle, hogy nekicsap�djon egy j�kora f�nak. M�g n�h�ny percnyi utaz�s ut�n, a fi� szerencs�sen f�ldet �rt. B�r õ ezt m�shogy k�pzelete. Erõs f�jdalmat �rzett a jobb v�ll�ban, megvizsg�lta, �s meg�llap�tott ez bizony kificamodott.
- M�r csak ez hi�nyzott!- mondta m�rgesen �s m�g hozz�fûz�tt n�h�ny nyomdafest�ket nem tûrõ sz�t.
Azt�n zajt hallott a k�zelbõl, sietve egy fa m�g� rejtõz�tt �s csendben v�rt. Azt�n k�t, Draco korabeli fi� tûnt fel a tiszt�son. Az egyiknek r�vid szõke haja, a m�siknak fekete haja volt, de nagyon hasonl�tottak egym�sra. Draco �gy v�lte a feketehaj� fi� valamivel idõsebb lehetett a m�sikn�l. A k�t fi� �ppen besz�lget�st folytatott egym�ssal.
- M�r megint meg�tkozott- sz�lt a szõke m�rgesen.
- Leslie, Leslie- cs�v�lta meg a fej�t a m�sik fi� - Na most vajon mi�rt?
- Azt �n meg honnan tudjam?
- Tal�n az�rt tette, mert m�r megint szemtelen volt�l.
- Nem, �n csak megk�rdeztem, hogy milyen hossz�ra nõ a foga, ha v�rt akar inni - mondta �rtatlanul.
- Te nem vagy norm�lis! Rem�nytelen eset vagy!- mondta lesajn�l� hangon- Hogy k�rdezhetsz ilyen nagy marhas�got? Fõleg ha az illetõ f�lv�mp�r �s a tetej�ben m�g nõ is.
- Tudom Tristen, igazad van.
- Persze -mondta Tristen- Most igazat adsz nekem, de tanulni nem tanulsz a hib�idb�l. Nem kellett volna otthagynod a sulit, akkor tal�n benõtt volna a fejed l�gya. �s akkor tal�n Shannon sem �tkozna meg, �s nem sir�nkozn�l itt nekem.
- Megv�ltozom b�ty�, �g�rem. �s ha megk�rdetlek, ne hozd elõ azt a nyavaly�s iskol�t. El�g any�t�l is ezt hallani.
- Valaki tartsa, meg az eget, mert r�nk szakad! Megv�ltozol? Te? Any�nak igaza van, felelõtlen vagy �s �n hozz�teszem ostoba is- mondta g�nyosan a fi�. De a figyelme, m�r nem rosszcsont �csik�j�n j�r, hanem a nagy t�lgyfa m�g�tt lapul� alakon.
Tristen intett Leslienek, hogy k�vesse. Draco kin�zett a tiszt�sra, de a k�t fi� m�r nem volt ott, hanem m�r elõtte �lltak.
- Ki vagy? Bes�g�, �ton�ll�, s�t�t var�zsl�, t�meggyilkos?- hadarta Leslie.
- Egyik sem- mondta Draco.
- Megsebes�lt�l- sz�lt Tristen, belefojtva Lesliebe a tov�bbi felesleges k�rd�seket- Gyere vel�nk �s seg�t�nk neked! A bemutatkoz�s r��r k�sõbb is.
Leslie megad�an b�lintott, majd seg�tett fel�llni Draconak, �s elindultak egy s�t�t �sv�nyen, amit gyakorlatlan szem nem is vett volna �szre. M�r vagy f�l �r�ja bolyongtak, Draconak m�r k�ts�gei t�madtak, hogy a fi�k nem is tudj�k, merre kell menni, de ink�bb r�juk b�zta a mag�t. Egy szomor�fûz mellett mentek el, aminek �les t�rzs�n egy megkopott t�bl�n „Darkness Falls” n�v d�szelgett. „� sz�val ez az a hely, ahova Lady Nessana k�ld�tt”- gondolta mag�ba Draco
Jobban megn�zte a fi�kat �s beugrottak, neki az arcok. Õk is ott voltak akkor, amikor megig�zt�k a s�rk�nyt. Meg�rkeztek a faluba, ami hangulatos �s bar�ts�gos volt, tele k�z�pkorias jelleggel �p�tett h�zakkal. Draco �s a k�t fi� a Rep�lõ S�rk�ny nevû fogad� fel� vezett�k az ir�nyt. Bentrõl a fi�kn�l alacsonyabb ez�st szõke haj� nõ l�pett ki el�j�k, d�h�s arckifejez�ssel, amit elsõsorban Leslienek tartogatott.
- M�r megint merre b�kl�sztatok? Egy �r�ja eltûntetek �s nem is sz�ltatok, hogy elmentek- hadarta m�rgesen, de k�zben �szre sem vette a k�t fia mellett �ll� Dracot, aki megint egy �rdekes k�vetkeztet�sre jutott.
- De mama tal�ltunk egy sebes�lt fi�t…-kezdte Leslie.
- Most meg ezzel j�ssz? H�t nem sz�gyelled magad? A m�ltkor egy v�la, azt�n kobold, sebes�lt unikornis �s m�g kitudja mi. Enn�l m�r csak az volt jobb, amikor elmondtad, mi�rt hagytad abba a sulit. M�g, hogy az iskola g�tolja a szellemi fejlõd�sedet…- az asszony folytatta volna sz��radatot, de Tristen k�zbev�gott.
- B�rmilyen hihetetlen is anya, de igazat mond. Itt �ll mellettem a sebes�lt.
A nõ egy kicsit oldalra fordult. M�ly levegõt vette �s pr�b�lt megfeledkezni fia bûneirõl, �s Dracora figyelni.
- Ne haragudj az elõbbi kirohan�som�rt, de a fiam az õr�letbe kerget - mondta, majd hirtelen elhallgatott �s meredten n�zett az ifjabb Malfoyra- Lucius te vagy?- k�rdezte halkan, kiv�ltva a kis t�rsas�gb�l a megd�bben�st.
- Nem Lucius vagyok, hanem a fia Draco- mondta a fi�, aki m�r biztos volt benne, hogy megtal�lta azt, aki apj�val volt lef�nyk�pezve.
- Oh h�t, persze- mosolyodott el a nõ- Lucius sokkal idõsebb, de megsz�lal�sig hasonl�tasz a b�ty�mra, le sem tagadhatn�, hogy a fia vagy.
- A b�tyja?- k�rdezte hitetlen�l a fi�.
- Nem tudtam, hogy nem mondt�k el neked. Loreen Malfoy vagyok, ap�d �s �n testv�rek vagyunk. De majd a t�bbit bent megbesz�lj�k. Gyere be, �s rendbe hozom a karod. Leslie dr�g�m, k�rlek, v�gd fel a f�t.
- Rendben mama.
- De var�zslat n�lk�l!
- De mama.
- Ne feleselj velem! Ha nem j�rsz iskol�ba, legal�bb vegyem valami hasznodat.
- Igen mama.
Tristen g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t �s a mag�ba f�st�lgõ Leslie l�tt�n. A fi� csak megforgatta a szem�t �s nagyot s�hajtott, megfogta az ajt� mell� t�masztott fejsz�t, majd elindult, hogy teljes�tse anyja parancs�t.
- Haszontalan gyerek- mondta Loreen- Kire �thetett?
Azzal bement a fogad�ba, a k�t Leslien nevetõ fi�val egy�tt. Le�ltette a sebes�ltet a sz�kre. Loreen parancsot adott ki, hogy Draco szabaduljon meg a tal�rj�t�l �s az ing�tõl. Mikor mindez megt�rt�nt, Tristen �szrevette a tetov�l�sszerû s�rk�nyt. Szeme kerekre t�gult, majd anyj�ra n�zett, aki szeml�tom�st �szre sem vett semmit. Loreen legyintett egyet a p�lc�j�val �s a fi� jobb v�lla a hely�re ker�lt. A fi� rezzen�stelen arccal tûrte a kezel�st.
- Te is s�rk�ny vagy,- sz�lalt meg Tristen- m�r eml�kszem r�d.
- �n is r�d – b�lintott Draco.
- Most m�r kezd�nk egyre t�bben lenni. Te vagy a h�ten az �t�dik. B�r Leslie m�r elõbb itt volt. Ha j�l eml�kszem t�ged v�lasztott ki a s�rk�ny.
- Igen, de ennek mi a jelentõs�ge?
- Semmi- mondta Tristen- Te vagy a vezetõnk, csak �gy mellesleg
- �n?- k�rdezte hitetlen�l.
- Igen.
- J�l van fi�k, majd k�sõbb folytatj�tok. Most besz�lnem kell Dracoval- mondta Loreen a fi�nak.
- Majd k�sõbb folyatjuk - mondta Tristen �s t�vozott a szob�b�l.
- Mes�lj, hogy van a testv�rem, m�r �vek �ta nem l�ttam.
- H�t meg van - mondta a fi� semmi lelkesed�s n�lk�l. Loreen csak sz�les mosollyal n�zett r�.
- �h m�g mindig neh�z a term�szete. Rettentõen makacs, arrog�ns �s azt hiszi mindig neki van igaza- erre Draco is elmosolyodott- L�tom nem mondtam ezzel �jat.
- Nem mondta egy sz�val sem soha, hogy van testv�re.
- Mi�rt volt mindez? Mert sz�gyent hoztam a csal�dra. Olyan emberhez mentem feles�g�l, aki nem volt m�lt� a csal�dhoz. Kitagadtak, de a mikor a f�rjemet Solan MacNamarat meggyilkolt�k �s megtudt�k, hogy v�rand�s vagyok, visszafogadtak. Furcsa egy csal�d? Azt�n amikor Leslie megsz�letett, megkapta a Malfoy nevet, �s ezt, mint egy nagy kegyet kellett volna felfognom.
- Loreen n�ni, k�rdezhetek?
- Persze dr�g�m mondjad csak.
- Hogy ker�ltetek ide?- Draco megpr�b�l egy kicsit k�zvetlenebb lenni, mivel m�gis csak a nagyn�nj�rõl van sz�.
- Mikor magamhoz vettem Tristent, a f�rjem gyermek�t, akinek az �desanyja belehalt a sz�l�sbe, felbõsz�tettem az eg�sz Malfoy csal�dot. Egyik �jszaka fogtam a k�t gyereket �s Dumbledore seg�ts�g�vel, ide j�ttem. Az�ta itt �lek. Most mes�lj te is!
- R�viden annyit, hogy frissen v�geztem Roxfortban �s megsz�ktem apa elõl. Hal�lfal�t akar belõlem csin�lni, de ezt nem akarom.
- �rtem. Dics�retes, hogy nem akarsz ahhoz a r�mes band�hoz tartozni. Most Lucius m�rges r�d ugye?
- Pontosan. M�r besz�ltem vele �s �gy tûnik, meg�rtette, hogy ez az �n �letem.
- J�rd a saj�t utad ez most a legfontosabb. Nem musz�j, hogy mindenki hal�lfal� legyen a csal�dban. Na, de most menj �s n�zz k�r�l.
- J� rendben- mondta Draco, felvette az ig�t �s a tal�rj�t �s kiment a fogad�b�l.

***

Draco a h�z m�g� sietett, ahol Leslie �ppen a f�t v�gta, t�bb nevetg�lõ t�rsas�g�ban. Szeg�ny fi� m�r nagyon unta, hogy kamatostul megfizet bûnei�rt, de anyj�nak nem mert ellent mondani.
- Csak magadnak k�sz�nheted ezt – nevetett egy hossz� feketehaj� l�ny- Te ki vagy?- k�rdezte a szembej�võtõl.
- Sziasztok- k�sz�nt -Draco Malfoy.
- Shannon O’Reily- mutatkozott be a l�ny.
- M�r megint egy Malfoy- sz�lt egy fi�, aki az �rny�kban �lt- Rem�lem te nem vagy akkora balf�c�n, mint Leslie. Colin O’Reily- ny�jtott kezet Draconak.
- H� nem is vagyok balf�c�n - mondta a s�rtett �s les�jtott egy hatalmasat a fejsz�vel.
- Te csak hallgass, mert ha m�g egyszer ilyen nagy h�lyes�get k�rdezel a h�gomt�l, azt megb�nod.
- Mert mit tudn�l te ellenem elk�vetni?
- Esetleg kisz�vom a v�red.
- Csak tess�k, ha teljes �rt�kû v�mp�rr� akarsz v�lni csak rajta.
- A h�gom�rt mindent.
- Colin fog vissza magad! - mondta Shannon.
- Te is Leslie! – sz�lt Tristen.
- Sz�val te is megsz�kt�l?- k�rdezte Dracot�l Colin.
- Honnan tudod, hogy…
- Oh �n �s a h�gom k�l�nleges f�lv�mp�rok vagyunk. Megvan benn�nk az �sszes k�pess�g, amivel egy tisztav�rû v�mp�r is b�r, sõt t�bb m�s elõnnyel is b�runk, p�ld�ul var�zserõ �s f�nyben j�r�s. Ezzel csak azt karom mondani, hogy minden hallottam, amit bent besz�lgettetek.
- Minden vil�gos. Csak egyet nem �rtek. �gy tudtam egy v�mp�rnak nem, lehet gyereke, �s testv�reket nem tesznek v�mp�rr�. Akkor hogy lehettek testv�rek? - mondta Draco.
- Ez nem teljesen igaz, m�rmint, hogy egy v�mp�rnak nem lehet gyereke - mondta Shannon- Minden ezredik �vben sz�letik egy, �s neki lehetnek gyerekei, de csak var�zserõvel b�r� asszonyt�l.
- �rtem.
- Am�gy egy cipõben j�runk - mondta Colin Draconak- A mi ap�nk is neh�z eset, m�g akkor is, ha csak eset j�n elõ. Azt akarja, hogy legy�nk mi is teljesen v�mp�rok.
- De mi ezt nem akarjuk- sz�lt a l�ny.
- Meg�rtem.
- Na j� most el�g az �rzelgõss�gbõl, mert meg kell besz�ln�nk, hogy mikor indulunk a t�bbiek felkutat�s�ra - mondta Leslie.
- V�gre valami �rtelmeset is hallok tõled- mondta Shannon ep�sen.
- Szerintem, v�ljunk sz�t,- mondta Draco- tal�n, �gy hamarabb megtal�ljuk õket
- Malfoy �s O’Reily csapat- mondta Shannon.
- �n nem vagyok Malfoy, se O’Reily. �n MacNamara vagyok - mondta Tristen.
- De el�g k�zeli rokons�gban �llsz Leslivel, sz�val nincs probl�ma- �rvelt a l�ny.
- Hidd el haver, nem irigyellek- sz�lt Colin �s tettetett egy�tt�rz�ssel, megveregette Tristen h�t�t.
- Most m�r le lehet sz�llni r�lam - mondta Leslie.
- Akkor mikor indulunk?- k�rdezte Draco, hogy elterelje a sz�t a helyes ir�nyba, mert ha �gy folytatj�k soha az �letben nem fognak r�tal�lni a t�bbiekre.
- Holnap kora reggel- mondta Colin elsz�ntan.
- Leslie felv�gtad m�r a f�t?- kiab�lt ki Loreen az ajt�n.
- Igen mama.
- Akkor l�gy olyan dr�ga �s hozd be.
- M�ris mama.
A t�bbiek ek�zben jobbra-balra dõltek a nevet�stõl. Nagyon �lvezt�l Leslie szenvedõ arc�t l�tni, �s kaj�nul megmosolyogni.
- M�r egy h�napja ez megy - s�gta Colin Draconak- Loreen mindenf�le h�zimunk�t v�gezetet Leslievel , mert otthagyat a sulit. A legjobb a mosogat�s lesz.
- Mi�rt hagyta ott a sulit?
- Mert m�r nem b�rta, tudod a p�lca n�lk�li var�zsl�s neh�z �gy.
- S�rk�nyk�k gyertek enni, mert k�sz az eb�d- sz�lt Loreen ism�t.
- Megy�nk Loreen n�ni.
- Leslie dr�g�m ter�ts meg, k�rlek!
- Rendben mama -mondta a fi� megad�an - Rem�lem, hamar elj�n a holnap!- s�hajtozott.
- Mondt�l valamit?- k�rdezte a kedves mama.
- Semmit.
- Helyes- mosolygott az asszony.
Azt�n a t�bbiek le�ltek az asztalhoz �s nem titkolt mosollyal n�zetek a h�ziasan ser�nykedõ Lesliere, aki m�r vagy ezerszer megb�nta, hogy abba hagyta a tanulm�nyait.