Nagy ki�lt�s zengte be a barlang csupasz falait, majd egy �ri�si csobban�s keret�ben a k�t j�mad�r a v�zbe pottyant. Hermione- a p�niknak k�sz�nhetõen- hirtelen leblokkolt �s egyre m�lyebbre s�llyedt a barlangi t�ban. De a hidegv�rû Draco, tapasztalt �sz� l�v�n tudta, mit kell csin�lnia, �s pillanatokon bel�l felsz�nre hozta a r�m�lt l�nyt. Azt�n a part fel� �sztak. Hermione egy k�h�g�sroham k�zepette megszabadult a felesleges v�ztõl, �s megk�nnyebb�lve ter�lt el a f�ld�n.
- Mondd, te norm�lis vagy!?- csattant fel a l�ny hirtelen.
- Megmentettelek vagy nem kellett volna?
- Tudod nagyon j�l, hogy nem erre c�loztam.
- Az v�letlen volt- szabadkozott a fi�.
- Legk�zelebb az�rt a l�bad el� is n�zhetn�l!- korholta.
- Ne haragudj!
- Nem haragszom - mondta cseppet sem nyugodt hangon.
- Akkor meg mi�rt vagy m�g mindig d�h�s?
- Nem vagyok d�h�s!
- De az vagy!
- J� az vagyok! Most boldog vagy?- mondta a l�ny, �s fel�lt, hogy kih�zzon n�h�ny t�sk�t a karj�b�l.
- Tele vagy t�sk�kkel - sz�lt oda neki Draco.
- Jaj m�g mindig! Hol van m�g?
- A h�tadon van egy csom�. Gyere k�zelebb �s kiszedem!
A l�ny s�hajtott egyet, majd fel�llt �s k�zelebb ment Dracohoz. Mint azt meg�llap�totta, Draco sem maradt t�sk�k n�lk�l az eg�sz bal oldala tele volt vel�k, itt-ott a combj�n is tal�lkozhatott n�h�nnyal.
- Milyen t�sk�k ezek? - k�rdezte Draco b�gyadtan - Zsibbad tõl�k mindenem nagyon. Neked nem?
- Ezek illumina t�sk�k - mondta a l�ny s�hajtva- �s nekem is nagyon zsibbad mindenem, fõleg a h�tam.
- Csod�s, eddig siker�lt az �sszes bokrot kiker�ln�m, most meg egyenest a k�zep�be- mondta m�rgesen �s kih�zott egy nagyobbfajta t�sk�t Hermione h�t�b�l.
- A��� ez f�j.
- Bocs.
De megb�nta, mert a l�ny is k�m�letlen�l kih�zta az õ karj�ban l�võ hatalmas t�vist, amit Draco sem hagyhatott sz� n�lk�l. Hermione erre csak mosolygott.
- Bocsi.
- Kezdek rettenetesen sz�d�lni - sz�lt mosolyogva a fi�-, �s olyan sok csillagot l�tok.
- �s a holdat l�tod?- k�rdezte �lmodoz� k�ppel a l�ny.
- Nem, �n csak a csillagokat l�tom.
B�r f�nyes nappal volt, �s csillagokat nem �ppen lehetett l�tni -egy barlangb�l meg pl�ne-, de ez k�t mosolyg�s arc� fiatalt nem igaz�n zavarta, csak nevetve n�zt�k egym�st.
- Cs�kolj meg!- k�rte a l�ny.
- Mi�rt?- kezdte a fi� vigyorogva.
- Hogy-hogy mi�rt? Cs�kolj meg �s k�sz!- sz�lt az ellentmond�st nem tûrõ hang.
A fi� nem habozott sok�ig, hanem teljes�tette a k�r�st vagy ink�bb parancsot. Moh�n kaptak egym�s ajkai ut�n, amik egy r�g�ta �h�tott cs�kban egyes�ltek. Nem tudtak betelni a m�sikkal, csak �lelt�k egym�st, mintha csak �gy maradhatn�nak �letben. Olyanok voltak egym�snak, mint szomjaz�nak a v�z. Majd ajkaik lassan sz�tv�ltak.
- Szeretlek Hermione- mondta Draco, furcsa mosollyal, de azok a sz�rke szemek, mindent el�rultak tulajdonosukr�l, hogy e szavak nem holmi vicc sz�lem�nyei, hanem a szõkes�g sz�v�nek legm�ly�bõl sz�lnak- Nem is tudom mi�ta, de õr�lten bel�d vagyok esve. R�g�ta el akartam mondani neked, de eddig nem tudtam elmondani. N�lk�led �lni k�sz gy�trelem, mi�ta elmentem �s otthagytalak, furdalt a lelkiismeret, �s a hi�nyod egyszerûen f�j.
A l�ny belen�zett a csillog� sz�rke szemp�rba, amiben most v�gre �szrevette az a k�l�n�s tûzet, ami csak egy olyan fi� szem�ben lehet fellelni, aki igaz�n szerelmes. B�r az illumina hat�s�ra besz�lt ilyen felszabadultan, minden szava igaz volt.
V�gre el�rulta a titkot, ami m�r r�g�ta em�sztette, �s most egyfajta megk�nnyebb�l�st �rzett a sz�v�ben. M�r csak egy dolog nyugtalan�totta: Vajon a szeretett nõ is �gy �rez-e? De a v�lasz nem is k�sett olyan sokat.
- �n is nagyon szeretlek – suttogta Hermione, �s k�zelebb b�j Dracohoz.
Mind a ketten kimondhatatlan boldogs�got �reztek �s ezt m�s nem f�ltek kimutatni egym�snak. Ajkaik �jabb cs�kokat v�ltottak �s m�r nem tudtak eddig szunnyad� v�gyaiknak parancsolni, amik egy csap�sra, mint egy vulk�n, �gy t�rtek elõ. Cs�kok, �rint�sek �s az el nem m�l� szenved�ly vette �t a szerepet.
Minden egy els�prõ �rv�nyhez hasonl�tott, amiben eltûnt a t�r �s az idõ. Semmi m�s nem l�tezett ebben a pillanatban, csak Draco �s Hermione. A hat�rok, amik eddig elv�lasztott�k õket ebben a percben semmiv� foszlottak. M�r nem sz�m�tott mi fog t�rt�nni, csak az volt a fontos, hogy egy�tt lehetnek �s szerethetik egym�st. Sz�v�k hevesen dobogott, majd egyre vadabb temp�ra v�ltott �s az a csod�latos felemelõ �rz�s, ami v�gigfutott eg�sz test�k�n, nem volt semmihez sem hasonl�that�.

„… kil�psz �nmagadb�l, mindenbõl. Megszûnnek a hat�rok, az idõ. A k�t test annyira �sszegabalyodik, hogy azt sem tudod m�r ki kicsoda, �s mikor az �des zûrzavar od�ig fokoz�dik, hogy azt hiszed, meghalsz, szinte meghalsz, magadra maradsz a saj�t testedben. De a szerelmed ott van veled. Ez k�sz csoda! Eljutsz a mennybe �s visszaj�ssz �lve, megint vissza, amikor csak akarsz, azzal, akit szeretsz…” (A k�tsz�z �ves ember)


***


Draco sz�rnyû, hasogat� fejf�j�ssal �bredt, lassan kinyitotta a szem�t, �s meredten n�zte a barlang cseppk�veit a magasban. A kõt�mb�krõl egyenletes idõk�z�nk�nt csepegtek le a v�zcseppek, ami nyugtat�lag hatott minden �rz�kszerv�re. „Mi t�rt�nt?”- tette fel mag�ban a fog�s k�rd�s.
Rettentõ m�snaposnak �rezte mag�t, holott egy �rva kortyot sem ivott, de azt�n esz�be jutott az illumina �s �gy m�r vil�gos volt, mi�rt is �rzi mag�t rosszul. Azt�n az oldal�ra fordult, �s ott tal�lta magam mellett, az egyenletesen szuszog� Hermion�t. V�gign�zett a l�nyon, majd saj�t mag�n.
Meglepõdve konstat�lta, hogy egy �rva ruhadarab sincs rajtuk, �s csup�n az õ z�ld k�penye takarja mindkettõj�ket. Most m�r t�nyleg erõsen gondolkodni kezdett. Vajon t�nyleg igaz, amit l�t vagy csak �lmodik. Hirtelen eml�kk�pek t�rtek elõ: hol egy hosszabb jelenet, hol egy r�videbb �s alig t�z percen bel�l, mindenre apr� k�rd�s�re, az �ggyel kapcsolatban, megv�laszol�sra ker�lt.
Elõsz�r nem akarata elhinni, majd lassan- lassan felfogta a helyzetet. H�t�ra fek�dt �s �jra a barlang tetej�nek tanulm�nyoz�sba kezdett. De m�g csak ezut�n j�tt a java, Hermione is �bredezni kezdett.
- Hol vagyunk?- k�rdezte b�gyadt hangon - F�zom.
Draco k�zelebb h�z�dott a l�nyhoz �s eg�sz k�zel hajolt hozz�. V�gigsim�totta a l�ny csupasz karj�t, �s egy kicsit k�zelebb h�zta mag�hoz.
- Azt nem is csod�lom – mondta a b�rsonyos hangon.
Hermione szemei kipattantak �s kir�zta a hideg, amikor meg�rezte Draco lehelet�t a nyak�n. Azt�n k�r�ln�zett. A barlangban szertesz�t hevetek a ruh�ik. Itt egy nadr�g, amott egy k�k tal�r, az egyik szikl�n egy als�nadr�g �s m�g sorolhatn�m. A l�nyt elfogta a p�nik, �s mag�ra h�zta a z�ld k�penyt, aminek az eredm�nye az lett, hogy Dracon nem maradt semmi.
- Mit csin�ltunk?- k�rdezte r�m�lten Hermione.
- Szerintem ez egy�rtelmû- mondta a fi�, teljesen nyugodtan -,de ha akarsz, tal�lgathatsz. Csak egyet k�rek: add vissza a k�penyemet!
- Nem adom vissza!- mondta pirulva �s elfordult.
- Felesleges itt kom�di�zni, m�r �gyis l�ttam minden - nevetett a fi�, de nem g�nyosan, hanem �gy, mint aki vicck�nt fogja fel a dolgot, b�r ez nem volt �ppen szerencs�s h�z�s ebben a szitu�ci�ban.
- Hagyj b�k�n!- ki�ltott r� szinte hiszt�rikusan a l�ny- Pont el�g nekem az is, hogy nem eml�kszem semmire �s…
- Majd fogsz!- v�gott a szav�ba Draco.
A fi� felkelt a f�ldrõl �s a ruh�i keres�s�re indult. Hermione csak meredten �lt, a k�penybe burkol�zva n�zett maga el�, �s nem sz�lt egy �rva sz�t sem. Nem akarta elhinni az eg�szet, �s nagyon megr�m�lt. Miut�n Draco v�gre fel�lt�z�tt, odament a mag�ban õrlõdõ l�nyhoz, �s finoman meg�rintette a v�ll�t. Hermione erre, csak elh�z�dott tõle, �s m�rgesen r�sz�lt:
- Ne ny�lj hozz�m, mert beverem a k�ped!
- M�r v�rtam, mikor fenyegetsz meg – mondta n�mi g�nnyal, majd a fesz�lts�g old�sa c�lj�b�l hozz�tette- Tudod, mikor legut�bb meg�t�tt�l, az�ta ferde az orrom.
- Nem is ferde.
- Dehogynem! N�zd csak meg!
A l�ny odafordult a fi�hoz �s belen�zett a szem�be. Hermion�nak esze �g�ban sem volt Draco orr�t n�zni, amin egy�bk�nt semmi sem l�tszott. Draco szemei ragyogtak a boldog�gt�l, �s ez l�nyt nagyon is megfogta.
- R�meket l�tsz - suttogta halkan.
- Pedig igazam van.
- M�g te panaszkodsz? M�g mindig megvan az �tkod helye, meg persze a druid�k� is.
- Na ne.
- Fogadjunk!
- Miben?- n�zett r� huncutul a szõkes�g.
- Veled nem fogadok semmiben - sz�gezte le nyomat�kosan Hermione.
- Akkor minek mondtad?
- Ez csak egy mond�s.
- De ettõl m�g nem hiszem el.
Hermione m�rges lett, m�g hogy Draco nem hisz neki, ezt nem hagyhatta annyiban. Leh�zta a jobb v�ll�r�l a k�penyt, �s �gy v�gre leker�lt lepel a k�t csillag alak� forrad�sr�l. Azt�n visszah�zta mag�ra a ruhadarabot.
- Most m�r hiszel nekem?
- Hadd n�zzem csak m�g egyszer!
- M�g mit nem! Ink�bb menj egy kicsit arr�bb �s fordulj meg!
- Azt meg ugyan mi c�lb�l tenn�m?
- Mert szeretn�k fel�lt�zni - mondta a l�ny t�rgyilagosan.
- �s ahhoz, minek forduljak meg?
- Ne legy�l m�r ilyen fafejû bunk�! Ink�bb csin�ld azt, amit mondtam.
- Igen is kisasszony, m�r megyek is a sarokba.
Draco nevetve fordult meg, Hermione f�radtan s�hajtott egyet, �s megcs�v�lta fej�t, majd elindult �sszeszedni a ruh�it. P�r perc m�lva m�r teljes harci d�szben �lt le az egyik szikl�ra. Megfogta a z�ld k�penyt �s a „sarokban” �ll� Dracora dobta.
- Most m�r megfordulhatsz.
- J�- mondta a k�peny al�l. Majd megfordult �s megszabadult a lepeltõl- Mi legyen?
- Ki kellene jutnunk innen. Van terved?
- Van p�lc�d?
- Nincs.
- Akkor nincs tervem.
- Remek- mondta ep�sen a l�ny- Neked, sincs p�lc�d?
- Nincs.
- Hol hagytad, azt hittem te soha nem felejted el magaddal vinni.
- Mivel �ppen n�lam volt a kardom, ez�rt nem nagyon kellett a p�lc�m- �rvelt Draco.
- Azzal nem tudod kiv�deni az �tkokat- v�gott vissza a l�ny.
- Hallott�l m�r azokr�l a kardokr�l, amiket a var�zsl�k haszn�lnak?
Hermione nem sz�lt erre semmit, hanem elfordult, �s lehajtott a fej�t, majd megt�masztotta a k�t kez�vel. Eml�kk�pek villantak be hirtelen, �s kev�s v�lasztotta el att�l, hogy elvessze az eszm�let�t. Rengeteg inform�ci� kavargott a fej�ben: Draco vallom�sa, bõr�nek illata, az �rint�sek, a cs�k �s m�g sok minden m�s… Megborzongott, valami fergetegesen j� �rz�s ker�tette hatalm�ba, ami ellen egy cseppet sem k�v�nt tiltakozni. Nem b�rta tov�bb, meg kellett k�rdezni:
- Komolyan gondoltad, amit mondt�l?
- Mit? Azt, hogy nincs tervem?
- Nem, amit akkor mondt�l.
- Mikor?
- Amikor beest�nk ide �s ut�na…
- Igen, �s ut�na mi?
- Tudod te az nagyon j�l!
- �h sz�val arra gondolsz, amikor azt mondtam, szeretlek?
- Igen. Komolyan mondtad?
- Nem tudom - mondta elgondolkozva, b�r ez merõ idegt�põ tettet�s volt semmi t�bb.
- Mi az, hogy nem tudod?
- �s te komolyan mondtad, hogy szeretsz?
- �n k�rdeztem elõbb!
- Tal�n igen, tal�n nem- j�tszott tov�bb Draco.
- Ez nem v�lasz- mondta a l�ny m�rgesen.
- De igen �s most te j�ssz.
- H�t… õõõ…
- Igen vagy nem?! – mondta hat�rozottan a fi�.
- Ha azt mondom igen, �gysem hiszed el nekem.
- Mi�rt ne hinn�m?
- Nem tudom.
- Nem lenne olyan hihetetlen.
- Nem fogok neked az �rz�seimrõl besz�lni!- mondta durc�san a l�ny.
- Te tudod. Akkor �n sem mondok neked semmit.
- Megakad�lyozhattad volna!- sz�lt egy kis idõ m�lva.
- Mit?
- H�t ezt az eg�szet. Ha nem lenn�l olyan �gyetlen, akkor most nem t�bl�boln�nk itt.
- �gy, sz�val m�g ez�rt is �n vagyok a felelõs?
- Mert, mi�rt vagy m�g felelõs?
- Minden�rt.
- �s akkor m�g �n vagyok �nzõ, �s �n v�llalok magamra mindent?
- J�l vagytok?- sz�lt egy hang a felsz�nrõl, t�rt�netesen Aidrian�.
- Nem –hangzott a t�m�r v�lasz egyszerre a k�t veszekedõ sz�j�b�l.
- Ki akartok j�nni?- k�rdezte a hasad�k sz�l�n �ll� Tristen.
- Igen- j�tt a v�lasz ugyancsak egyszerre.
- Hagyjuk õket itt!- sz�lt Leslie- Hadd, turb�koljanak egy kicsit!
- Leslie a nagy szak�rtõ- cs�v�lta meg a fej�t Aidrian.
- Oh h�t nem tudtad, az �n �csik�mnek bar�tnõje van.
- Ki? -hangzott lentrõl a k�rd�s.
- Ezt az �sszhangot- nevetett Tristen.- Ginny Weasley.
- Ginny Weasley??- h�rd�ltek fel a lentiek.
- Mi�rt, baj?- k�rdezte Leslie, majd hozz�tette - Csak levelezget�nk semmi t�bb.
- De micsoda t�m�kr�l- mosolyodott el a b�tyja kaj�nul.
- Te bele mert�l olvasni a mag�nleveleimbe!? – h�rd�lt fel Leslie.
- �n? Dehogy- szabadkozott.
- Most v�ged Tristen.
Azzal a nevetõ testv�re ut�n rohant a mag�b�l kikelt Leslie. Aidrian k�vetve a tan�csot, lassan elindult visszafel� a fogad�ba �s mag�ra hagyta a k�t „turb�kol�t”.
- Ne hagyjatok itt ezzel a g�r�nnyel!- ki�ltott ut�nuk Hermione.
- �n sem karok itt maradni ezzel az �nzõ lib�val!
- Ne s�rtegess!- sz�lt d�hvel a hangj�ban.
A l�ny m�r emelte is a kez�t, �s mint egy hal�loszt� angyal indult el, nem is titkol sz�nd�kkal Draco fel�. �m a fi�t sem kellett f�lteni, m�r elõre felk�sz�lt a t�mad�sra �s pillanatokon bel�l Hermione kezei h�tra lettek fogva, �gy hogy hi�ba k�zd�tt, nem tudott kiszabadulni a fi� erõs szor�t�s�b�l.
- Engedj el!- sziszegte.
- Nem is �lmodj r�la!- suttogta a fi� a l�ny f�l�be, akinek borzong�s futott v�gig a h�t�n.
Teljesen ellazult �s megszûnt a t�lzott ellen�ll�s. A szor�t�s enyh�l �s �lel�s lett belõle, ami ezerszer jobb volt �s innen Hermione egy�ltal�n nem akart megsz�kni.
- Mi�rt vagy ilyen harcias?- b�gta Draco.
- Mert mindig kihozol a sodromb�l - mondta kicsit durc�san a l�ny
- Nem megy nek�nk a veszeked�s n�lk�li komoly besz�lget�s.
- Pr�b�juk meg.
- Rendben- suttogta a fi�.
- Akkor mi legyen?
- Neh�z k�rd�s.
- Igaz volt, amit mondt�l? Mert ha nem, darabokra �tkozlak. Nem tudn�m elviselni, hogy ha te is csak �gy kihaszn�lt�l volna, mint …
- Mint ki?- emelte fel a hangj�t Draco.
- Mint Viktor Krum – mondta halkan Hermione.
- Mit tett veled az a tah�?
- M�r nincs jelentõsege. Ne h�z fel magad! Tudod k�t �vig j�rtunk �s miut�n „megkapta” amit akart, �s nem jelentkezett t�bbet. Ennyi az eg�sz �s k�rlek, t�bbet ne besz�lj�nk r�la, õ m�r a m�lt�. Csak egy rossz eml�k, semmi t�bb.
- Jegyezz meg valamit! Soha nem hazudtam neked.
- Ugye ezt nem csak az�rt mondod…
- Minek n�zel te engem? Azt hiszed, hogy kihaszn�ltalak? Soha nem tenn�k veled ilyen, mert szeretlek, csak ezt j�zanul eddig m�g nem voltam k�pes bevallani neked. Szeretlek, nagyon �s �r�kk�!
Hermione megfordult �s belen�zett a sz�rke szemp�rba. M�r teljesen biztos volt benne, hogy Draco igazat mondott. Nem �lom t�bb�, amire eddig v�rt, hanem maga a val�s�g. Hihetetlen nagy boldogs�got �rzett bel�l, amitõl �ri�si gomb�c nõtt a tork�ban �s nem tudta s�ron-e vagy nevesen. Sug�rz� mosollyal �lelte �t Dracot.
- �n is szeretlek t�ged!- mondta a l�ny.
- Mi�rt nem mondtad elõbb?
- F�ltem, hogy elutas�tasz.
- T�ged? Soha.
Draco hamisk�s mosollyal k�zelebb hajolt Hermion�hoz �s szenved�lyesen megcs�kolta, mint eddig m�g soha sem. Mikor ajkaik sz�tv�ltak, Hermione megsz�lalt:
- T�bbet nem sz�ksz meg elõlem!
- Nem is akarok.
Mosolyogva �ssze�rintett�k a homlokukat, �s nagyon boldognak �rezt�k magukat, mint eddig m�g soha. V�gre egym�s karjai k�z�tt lehettek �s nem is kellett neki enn�l t�bb. Most m�r soha nem hagyj�k el egym�st, �s �r�kre �gy maradnak, szorosan �lelve a m�sikat.